Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-24 / 23. szám

II nyersgyártás március elején kész r ____ Ú jjászületnek a Zsolnay- díszkút megrongált részei Szálloda a Bagoly­várral szemben Hat országból jönnek a Sngovica partjára Hol gurítanak a bajai kisöregek? — Hátborzongató látvány volt, amikor megpillantottuk a sérült kutat, Pécs büszkeségét, mely olyannyira hozzánőtt a vá­ros lakóinak szívéhez — idézi fel a nagy felháborodást keltett eseményt Fürtös György, a Zsol- nay Porcelángyár művészeti ve­zetője, akinek irányításával most újjászületnek a tavaly ősszel megrongált Zsolnay-dísz. kút sérült részei. — Már másnap reggel a hely­színre érkeztem azokkal, akik a kút helyreállításában .várhatóan1 részt vesznek. Természetesnek tartottuk, hogy nekünk kell megcsinálnunk. Először megpró­báltuk felmérni a kár nagyságát és hogy hogyan, milyen formá­ban tudjuk helyreállítani. A kárt körülbelül százezer forintra be­csültük, ami viszonylag nem tűnt nagynak. Gondban voltunk viszont, hogy úgy tudjuk-e pó­tolni a sérült részeket, hogy a kút az eredeti látványt nyújtsa. Az első pillanatok ijedségén és aggodalmán túljutva, higgadtan szemlélve a dolgot megállapí­tottuk, az eozin ökörfej elkészí­tése nem lehet gond, a techno­lógia hagyományos, ma is al­kalmazzuk Máz és szín szem­pontjából nagyobb nehézség­inek ígérkezett az egyéb formai felületek, a káva megjelenítése, ez mázas pirogránit, sajátos színjátékkal — avat bele a szakmai részletekbe Fürtös György, majd körbejárjuk a műhelyeket. Mi is sérült meg? Az eozin­A turistaszezon kezdetére ismét látható lesz mázas ökörfej, a négykaréjos kút egyik kávája és a kút be­fejező része, a négy lábon álló záró idom, melybe a garázda diák belekapaszkodott és lerán­tott. Ezen szerencsére csak ki­sebb horzsolódások történtek, az eozin diszbetéteket kel| pótolni. Az ökörfejet a sérült darab alapján Török János szobrász- művész mintázza újra. A kerá­mia szárításnál és az égetésnél köztudottan zsugorodik, ezért az eredeti fejről nem készíthető közvetlenül negatív forma, a fe­jet hat százalékkal felnagyítva kell nyersben elkészíteni, öt-hat fejet égetnek, s ezek köZül vá­lasztják ki az eredeti színárnya­lattal megegyezőt. — A káva másfél mázsányi gipszformájának elkészítése az öntöde kollektívájának vált lelki- ismereti feladatává — fogad Nagy Károly művezető, bemu­tatva munkatársait, Fülöp Ist­vánt, Kovács Jánost, Sekutor Antalt, akik a munkát minden­féle más kötelezettségeik mel­lett soronkivülinek, szívügyüknek tekintik. A legkényesebb a káva felü-. fete, a máz ugyanis az égetés során, a tűz játéka folytán kap­ta meg sajátos, márványos raj­zolatát. A.máz és az égetés ki­kísérletezésével tavaly ősz óta Halmos Lászlóné vegyészmérnök technológus foglalkozik, s mint arról parányi laboratóriumában felkeresve őt, magunk is meg­győződhettünk, közei áll a si­kerhez. A kávából kettőt éget­nek. Mikorra készülnek el? A nyers- gyártással március elejére, majd azt követően égetnek. Németh Mihály, az építészeti kerámia gyáregység vezetője ígérete szerint ahogyan az időjárás en­gedi, április végén, május ele­jén felrakják a hiányzó részeket. Tehát már a turistaszezon kez­detétől várja csodáiéit a helyre­állított Zsolnay-díszikút. Miklósvári Zoltán Ha élne Súgó Vica, a magát halálra szánt szerető, az öreg Súgó halászmester lánya, hát mit szólna most... Halk ele­gancia, süppedő fotelok, épü­lő fedett uszoda, ahol vihar sem zavarja a nagy úszáso­Az első setarepiilö egy hölgy volt Pécs legelső vitorlás repülőgépének, a „Tücsökének az első startja 1940-ben. (Korabeli felvétel) A pécsi repülés történetéből Az 1929-es év pünkösd hétfő­jén megtartott repülőnap tekint­hető a pécsi sportrepülés kez­detének. Az akkori sajtó szerint „sokezer ember gyönyörködött a magyar pilóták bravúros mutat­ványaiban". Az egyik pilóta pél­dául több ízben 40 méter ma­gasságban repült el a nézők feje felett, abban az időben ez szinte hihetetlen teljesítmények számított. Az eseményre a város előkelőségei is kivonultak. A lát­ványos bemutatót követően 15 pengő lefizetése ellenében séta­repülések -következtek, és az el­ső felszálló egy hölgy volt. Ma nehéz elképzelni, hogy ez az esemény a mostanj Urónvá­Negyvenméteres, „hihetetlen” magasságban látványos bemutatók, tizenöt pengőért ros helyén történt, ami akkora város szélének, városon kívüli területnek számított. Itt alakítot­ták ki a repülőteret, itt indult Pécs repülős sportja. A pécsi repülés történetét dr. Pagáts Pál, a Magyar Nemzeti Bank pécsj fiókjának főelőadója gyűjtötte össze és írta le részle­tes pontossággal, történeti sor­rendben. (A fenti első sorok az ő írásának egy részlete.) Mun­kája az 1924-től 1944-ig tartó Szerződéses MÉH-átvevőhelyek Elsőként a pécsi Páfrány utcai keltei Ez év januárjától megemel­ték a lakóterületről gyűjtött va­sak, lemezek átvételi árát, hogy megérje azokat az átvevőhe­lyekre, telepekre vinni és ne dobjuk ki az árokpartra, erdő. szélre, a szemétbe. Januártól ugyancsak ígéretes újdonság: a Dél-dunántúli MÉH Nyers­anyag-hasznosító Vállalat meg­kezdte a kis átvevőhelyek bér­beadását szerződéses üzeme­lésre. A meghirdetett két pécsi átvevőhely közül a Páfrány ut. cai már bérlőre lelt, a Bokor utcait újra árverezik és ugyan­csak licitre bocsátanak egy- egy kaposvári, zalaegerszegi és nagykanizsai átvevőhelyet, még ebben az évben. A Páfrány utcai átvevőhely a vállalat első szerződésre ki­adott boltja, kezelője a 28 éves Illés László. — Négy évet dolgoztam a vállalatnál — mondja. — Pi­ackutatóként kezdtem, voltam lakóterületi előadó, telepveze­tő-helyettes Siklóson és a pécsi papírüzemben művezető. Ügy érzem, annyira értek a dolgok­hoz, hogy bele mertem vágni. A felhívásra több jelentkező is akadt, az árverésre már csak hárman jöttek el. A vál­lalat havi 12 500 forinttal kezd­te a licitet, azt a jelentkezők 500 forintonként emelték, Illés László a legtovább merészke­dett, havi 20 500 forint bérleti díjért elnyerte 3 évre az átve­vőhelyet. — Megéri? — Bízom benne. Igaz, ezért naponta 10-12 órát dolgozom, hajtok, szervezem az újme- csekaljai területen, hogy a la­kosság is mindent hozzám hoz­zon és ne a szemétbe dobálja ki a papírt, rongyot, egyéb új­ra hasznosítható anyagot. A vállalat sokat segített, induló tőkét adott kölcsön, a nálam átvett anyagokat a bejelentés­től számított 24 órán belül el­szállítják. Hasznot hajtok a vállalatnak és magamnak is azt akarok. Az átvevőhely 200 négyzet- méteres. Már bekerítették. Két parányi — zárható — bódéban tárolja az értékesebb anyago­kat. Nincs se víz, se villany — ezt a bérlő saját pénzéből szeretné bevezettetni —, se telefon. A körülmények nem a legjobbak, A fiatalember még­is bizakodó. Bizonyítani akar. A telepen van már egy kon­téner. — Remélem, ahogy fejlődik a vállalat konténerparkfa, úgy ellátnak engem is. A konténer­ben egyszerűbb a tárolás, nem kell kézi erővel annyit moz­gatni az átvett anyagot, pon­tosabban ütemezhető a szál­lítás. A telepen is nagyobb lesz a rend és könnyebb a be­gyűjtés. A MÉH célja, hogy minél több újra hasznosítható másodnyersanyagot juttasson vissza a feldolgozó iparnak. A szerződéses ótvevőhely kezelő­jének is ez az érdeke. M. L. időszakot öleli fel. Makacs szí­vóssággal kutatta fel a fellelhető összes dokumentumokat, „át­rágta magát” a levéltárban ez­zel kapcsolatos valamennyi irat­halmazon és elolvasta a helyi sajtó 1929-től 1944-ig megjelent összes számát, felkereste a ma élő egykori pécsi repülősöket. A repülés iránti megszállott­ság még gyermekkorában kez­dődött. A repülőtér mellett lak­tak, mint mondja, állandóan ott bóklászott, és amint lehetett, repülőre ült. Később, amikor különböző okok miatt már nem tudott aktívan részt venni a re­pülésben, pártoló tagként vette — és veszi ki ma is — részét a repülős sportéletből. Dr. Pagáts Pál írásából kide­rül, hogy az első repülősbemu­tató után olyan nagy volt a lelkesedés, hogy Pécs lakói 70 000 pengőt adományoztak hangárépítésre, amit egy év múlva fel i-s avattak. 1930 tava­szán indult meg az országban elsőként az utasrepülés Buda­pest és Pécs között; a korabeli sajtó szerint „zsúfolt villamosok, autók szinte végeláthatatlan so­ra szállította az emberek ezreit az első utasrepülőgép fogadásá­ra". Megtudhatjuk, hogy a sport­repülés 1935-ben átmenetileg megszűnt; három évig katonai repülőtér lett a pécsi. Ezt köve­tően 1940-ben startolt az első vitorlázó .gép. Pécs repüléstörté­nete a város történelmének egyik érdekes mozaikja. S. Zs. kát.. . Súgó Vica tragikus sze­relméből legenda lett, nevét egybeírták, és róla nevezték el a város alatti Dunaágat, most meg a szállodát. Járjuk a melegburkolatú, halk- szőnyeges folyosót, a szobákat, a három szintet, ahonnét a Su- govica-partra látni, meg az egynyílású, a velencei Szent Márk tér hatását mintázó ba­jai főtér Szentháromság-szob­rának hegyére és a Grassalko- vich-palotára. Ha nyugati ab­lakot kap valaki, akkor a szep­temberre ígért fedett uszodára, a régi bajai vágyálomra lát majd. Harmincnégy kétágyas szoba, telefonnal, fürdőszobá­val, tölgyfa bútorral, ízléssel. Meg (a háromcsillagos szállo­dákban nem kötelező) tv-vel, rádióval, legalábbis amelyik szobába jutott. Mindössze 350 forintért, ami csak nyáron nő 400-ra. A kétágyasok felében pótágy, s ha használják, nyá­ron 80, különben 60 forint az ára. Az épület déli végén, két szinten is, napozó, lent étte­rem, csendes, intim hangulat­tal. Továbbá két tekepálya, ahová ősz hajú, aranyos bajai kisöregek járnak, hogy nagyot gurítsanak a golyókkal, meg — a mögöttes bárpult üvegeiből. A gyönyörködő séta közben Pálmai József igazgató érdekes pénzügyi dolgokat mond el:- Tízmilliót adott az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal, tí­zet a Bács-Kiskun megyei Pusz- ta-tourist — benne a megyei és a városi tanács kétszer másfél milliójával — és tízet a Bajai Mezőgazdasági Kombinát. Egyedülálló, hogy ilyen nagy­üzemmel alakítottunk gazdasá­gi társulást. A nyereségen a beruházás arányában oszto­zunk. Egyedülálló az építkezés is. A Bajai Építő- és Építő­anyagipari Vállalat, Makky Gé­za igazgató irányításával, a tervezéstől a kulcsátadásig mindent egyedül oldott meg, Tárnok Zoltán mérnök tervei alapján. Az eredmény: a fe­lelősség (beruházótervező — kivitelező) egymásra tologatása helyett pontos munka — határ­időben! Most az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztériumba vitték az iratokat, hogy tanul­mányozzák ezt a remek megol­dást. Szemből, a Sugovica túlsó partjáról, a régi Bagolyvár les ránk. Lesi majd a vendégeket is. Mert hogy 1983-ra a Sugo­vica Hotel 48 százalékát már lefoglalták a külföldiek. Ez is rekord, hiszen csak december­ben hirdették meg: 68 szovjet csoport jön 2—2 napra, aztán hosszabb időre 8 NSZK-beli, 2 francia és 1—1 svéd, olasz cso­port hozza majd a kemény va­lutát az országnak. Legmesz- szebbről a Pegazus Tourist Of­fice vezet ide egy csoportot — az Egyesült Államokból. Fél vi­lágról készülnek tehát Bajára. Nem pusztát találnak, hanem a világcsavargó Jelky András mindig elvágyó, mindig vissza­vágyó vízparti embereit. Bács­kaiakat. Ezért haragszanak a bajaiak, hogy a megye idegen- forgalmi hivatalát Pusztatourist- nak hívják! Bugac, az lehet, de jöjjenek csak el nyáron Bajára, a Sugovica-partra . . . Földessy Dénes Hétfői □

Next

/
Thumbnails
Contents