Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-22 / 21. szám

Ilonka néni, o helyi népfront elnöke

osszon elnyúló kis telepü- I lés Mórok, Villánytől

mintegy 6—7 kilométerré, szelíd síkságon, elfogadható jó úttal és buszjárattal. A vasútállomáshoz közelebb eső falu- részt valamikor „Bajertondrtak" nevezték, később Hercegmár. ton néven szerepelt hivatalos papírokon, de a helybéliek „Pá- jer”-nek is becézik, vagy Mórok

ll.-nek. A falu másik végén a buszforduló hurokjában áll egy Szentháromság-szobor, alacsony vasráccsal keritve, a talapzaton ez a felirat áll! — legalább is amennyire a kopott betűkből kivehető: „Erneuert durch der Kultus gemeinde Jahr 1922”, vagyis a hitközség -* által felállítva 1922-ben. A templom 1881-ben épült, de természetesen Mórok mór akkor létezett, csak éppen a Szentháromság- szobortól vagy másfél kilométernyire egy kis dombon „Maroknyi házcsoport", „maroknyi falu", „Marok", — „Mórok .. — feltételezések szerint így kapta nevét. Az eredeti Mórok megszűnt, a házak összeomlottak, belesüppedtek a földbe, az emberek közelebb költöztek a hajdani postaút- hoz. amely Villányba vezet be.

A villányi tanácson koptom néhány adatot, miszerint 1982 januáriában még 698 lakót számoltok, a pillanatnyi lélek- szám 669 fő. A csökkenés abból származott, hogy a múlt évben négy halottja volt a falunak, vagy huszonötén pedig elköltöztek Villányba vogy Siklósra. Ez statisztika. Mert a mórokiak azt mondják — ennek ellenére —. hogy az elvándorlás mintha megszűnőben lenne.

Molnámé — ozaz Ilonka néni, a napközi élelmezési vezetőié. aki amint népfrontos sokat foglalkozik a község közügyéivel — múltkor összeszámolta nogy jóból a személyautók számát: több mint negyven.

— Ez az egyik, ami visszafogja a fiatalokat. Nincs távolság ha van autó. Még a lakásgondokat is könnyebben megoldják, itt marodnak Az öreg házakat bővítik, átalakítják, fürdőszobával, sőt sokhelyütt központi fűtéssel. És hát nézze, — gazdálkodni is fehet. Ez a másik.

Molnámé — azaz Ilonka né- 13 sertés, 50 tojótyúk 20 kacsa és néhány gyöngytyúk. És darabka szőlő. Meg konyhakert. Egyébként: Szabó Antal iskolaigazgató mondja, hogy a tanulók az iskola tulajdonában lévő 100 néqyszögölnyi parcellán tanulják meg a konyhakerti növények termesztését. Ez a

6. HÉTVÉGE

lényeg, hogy már gyerekkorban ismerkednek a növénykultúrával A termés persze a napközi konyhájára kerül.

Ilonka néni férje MÁV dolgozó, Árpád nevű fia még nőtlen, és a Bályi Kombinátnál autószerelő, Zoltán fia nős. felesége Siklósra jár irodába. Két unoka, egy lány és egy fiú. A családnak van egy autója —■, a gyerekek közösen használják — a második kocsira már befizettek.

—• Együtt élünk, egy fedél olatt...

— Minden torzsalkodás nélkül?

— Minden torzsalkodás nélkül. Én annyira szeretem a menyemet, hogy — mH mondjak? — Szinte o barátnőm. A házunk eléggé szűkös, de rövidesen építkezünk.

A „menzán" dolgozik egy fiatolaSszony: Mim Istvánná, született Kovács Ilona, férje Villányban a MÁV-nál von alkalmazásban, a 14 esztendős Bernadett még iskolás, 16 esztendős fiúk asztalos szakmát tanul. Hogy miért tüntettem fel Mimné lánykori nevét? A kézilabda hívei talán még emlékeznek erre oz összeállításra: „Burai Júlia, Szakai Kati, Wenz- ler Teréz, Kovács liona, Horváth Erzsi, Szolaki Gizi, Pásztor Erzsi

__" Ennek a kis közs

égnek pői kézi labdocsa pata országos hírű volt. a tabellán előkelő helyet foglaltak él. Az okkori iskolaigazgató, Bóra Ferenc lelkes irányítása mellett.

— Mikor is?

— A hatvanas évek első felében — mondja Kovács Mono. — Nagyszerű kis csapatunk volt, de aztán kinőttünk belő. le. a tanár úr is elköltözött, utánpótlás nem akadt. — Szép idők voltak.

— És a moi fiatailók?

Erről mór Szabó Antallal beszélgetünk.

— Megváltoztak az életviszonyok, természetesen pozitív irányban: a fiatalok bejárnak iskolákba, szabod idejükben kocsiba ülnek, s itthon nincs is sem helyiség, sem program, ami lekötné őket. A szokásos bálokra még eljönnek de már inkább diszkóba jómok. És az az igazság, hogy az általános iskola után tanítványaink zöme tovább tanul, középiskolákban és hót sokan tervezik a főiskolát, egyetemet A tanulás sok időt igényel.. *

Közben az asszonyokkal — a két Ilonkával — sorolják, hogy a hajdani mároki kisdiákok közül kik mire vitték? Hj. Obert János diplomata Szovjetunióban, Schal Antal szintén, de Párizsban aztán dr. Pereszlényi László egy kórház nőgyógyász főorvosa, dr. Hitd Márta tanársegéd egy intézménynél, dr. Wunderlich Magda Pécsett dolgozik, Schubert Magda még egyetemre jár, Brun József Pécsett vállalati igazgató.

Brun Sebestyénék — mondjuk így, hogy az „öreg Mórok” — közepe táján laknak, már egy szárnnyal megtoldott átalakított hajdani paraszthóz- ban. A betonjórdás, füves, díszcserjés udvort hátul gazdasági épület zárja te, balról a garázs egy Polski Fiattal. A kocsi Ferencé, ak; Pécsett szövetkezeti dolgozó, de nem a Fiattal jár be, hanem biciklivel az állomásig, onnét vonattal.

— Láttam ott vagy horminc biciklit — mondom neki.

— Ez a szakos. És persze olcsó Elég messze van ide az állomás, ott lánccal mindenki odoköti saját bringáját a korláthoz, este megtalálják.

Tímea lányuk Pécsett, a Ko- maravban érettségi előtt áll, egyetemen szeretne továbbtanulni. Róbert fiúk nyolcadikos a móroki iskolában. Brun Ferenc felesége. Marika mondja:

— Óvoda kellene Móroknak. A kicsinyeket bajos busszal utaztatni Villányba. Sok asszony azért marod otthon, mert nem tudja hova tegye a gyereket. Sok idős mama vállalná a gyerekek őrzését, de azért fizetni kell. az egyik kereset rámenne. [gy aztán kiesnek a munkából, inkább otthon marodnak.

B

runék életformája, nem hiszem, hogy átlagot képezne, hiszen ilyen felmérést nem végeztek Mórokon sem eddig. De azért nagyjából mutat valamit: hogyan osztódik el a napi munka — éves viszonylatban — a csalód tagjai között. Itt is két generáció él egy fedél alatt. (Ez jellemző egyébként a márokiakra.)

— Négy sertést hizlalunk, hármat vágunk, egyet eladunk és annak az órán megvesszük a malacokat a következő fordulóra — mondja a családfő, Brun Sebestyén.

— Szerződésre nevelünk két üszőt és azért üszőt, mert egyMimné Kovács Hono

szer kiszámítottam, hogy a takarmányozása olcsóbb, mint a bikáé: három és fél kiló takarmányból kijön 1 kiló gyarapodás, a bikával öt kilót kell ehhez feletetnem. A feleségem és a menyem évente nyolcvan- száz csirkét, harminc kacsát nevel fel, és az unokám, a Róbert pedig nyulakat tenyészt. Persze, mi erősen besegHünk neki és örülünk, hogy kedve van hozzá, ötven nyúlunk van szaporulattal együtt. De akkor még itt van a kerti munka, meg a szőlő Villányban ...

— Éppen most számítottam ki a napokban — mondja Brun Feri —■, hogy negyven móroki lakosnak van szőleje a vHlányi borvidéken, öt-hat kilométerre van ide a szőlőterület.

— Nagyon leterheli a családot az állatok gondozása és a szőlő — jegyzem meg.

— Jó munkabeosztással

megoldható — mondja Marika.

— Korán hajnalban kelek, a férjem indul az állomásra, utána a kislány szintén a vonatra, aztán Robi ide az iskolába. Az állatokat közösen etetjük a mamával és a papával, délután a nyúlok etetése a fiam dolga.

— Mi lesz azzal a sok csirkével?

— Jöjjön csők — az egyik szobába invitálnak, megmutatják a hűtőládát. Mínusz 18— 20 fokon konyhakészre áll a nylonba csomagolt csirke, kacsa, aztán málna, szilva, darált dió, zöldség, tök, borsó, zöldbab és hát sok egyéb, ami kell ősztől tavaszig. Egyre több háznál található már Mórokon mélyhűtóláda, amely megoldja

— szorgos nyári munka gyümölcseként persze — a családi élelmezést.

— Amikor a * kacsa eléri a pecsenyekacsa súlyát, vagy a csirke már rántani valóra növekszik, akkor a mamával megritkítjuk az állományt és elraktározzuk télire a ládába.

— És a szőlómunka?

A mama mondja:

— Mi már tavasszal az urammal kiköltözünk a szőlőbe. Van már ott hűtőszekrény is, a gyerekek nemrég televízióval is megleptek bennünket, bár mindig elalszunk a főműsorra. Hiába, az ember elfárad. Szóval egész szüretig kínt vagyunk, persze úgy, hogy hét végén mindig hazajövünk, hogy együtt legyen a család. A gyerekek is segítenek a szőlőben, egyedül nem is bírnánk. De nagyon jó ott fönt. Csend van, gyönyörű a vidék, mindenki ismeri a másikat, elbeszélgetünk, megkóstoljuk egymás borát... Hát valahogy így.

Brunék éppen ma, szombaton vágják a disznót, amit ösz- szekötnek Sebestyén-napi köszöntővel is. Ehhez kívánok igazán jó egészséget.

Rab Ferenc Fotó: Cseri László

Menyasszonytánc

V

iszik a menyasszonyt, lobog a haja, igazán csak akkor, hogy már pirosba öltözött, forgatják, terelik, lebbentik, rángatják, sétáltatják, perditik, lendítik, s olykor rálépnek a lábára. De forog és lebben, perdül és lendül, s sóhajt nagyokat, ó istenem, csak azt éljem túl, csők alhassak már.

Tánca mintha lenne önát- engedési áldozat, mintha lenne megváltása az erénynek régi templomok rítusa szerint, dehát teomoltak már azok a templomok, kövüket turisták hordták szét, hol egykoron papnők szorgalmas munkálkodása gyarapította a ház, isten háza pénztárát.

S mintha lenne megannyi megtérő, hozza trottyos és lúd- talpas, hetyke és fiatal, hozza pénzét a szitábo, mint vitte egykoron templomba a papnőért ejti csendesen, dobja kivagyian, teszi a dolgok rendje szerint, adja szívből a pénzt a menyasszony táncáért.

A menyasszony forog és lebben és boldog. Tánca búcsúzás és belépés, megfordul az ábécé, omega és alfa, lezáródás és kinyílás, a kezdet vége, s a vég kezdete. Kezdete a családnak, te já isten másfélmillióba kerül a ház, kezdete a gyerekeknek. Vagy- annyi, tényleg egy háznyi pénz egy gyerek, hogy felnevelődjön? Kezdete a szép elmúlásnak, sírnál rívó unokáknak. De hol van az még? — lobog a haia a menyasszonynak: ki gondol ezzel? — lebben o szoknyája, most bírni, bírni a táncot, szitatetózésig, utolsó táncoltatóig.

Mert a lagzi benne van jó félszázezerbe, s hármat ki kell belőle táncolni, hármat legalább a mai építőanyog- órak mellett.

A lagzi ugyan ünnep, de a menyasszonytánc gazdasági kategória is szigorúon, s ezt még a menyasszony is tudja, ha nem is annyira, mint akivel táncol épp, aki csak visz- szafizet; lányát tavoly adta férjhez, apám ezret adott a táncáért, ezret megfizet ő is értem, de a forint közben nem javul, valahogy számítani keltene a kamatot is.

A menyosszonytánc áttekinthetetlen hitelügyletek láncolata, számlák kiegyenlítése és nyitása törlesztések és befektetések sorozata napi árfolyamon, csak az alkuszok előre dolgoznak, s a házasság tőzsdéjén nem rikoltják o liciteket, mindenki tudja menynyit várnak tőle.

Csak romoljon, romoljon az a pénz, a menyasszonytáncok láncolatában értékét megőrzi mégis, a gondtalanabb indulásbon, pedig némelyik azt nézi, mennyit ehet és ihat le belőle, de érezzék jól magukat, érezzék jól magukat, érezzék nagyon jól magukat, míg tart ez a tánc.

Legjobb veled táncolni, keresztapa, legjobb „ veled táncolni, jó. mint gyerekkoromban hintázni a diófán. Ő legalább nem bizalmaskodik, fordul hármat és nem lép a lábamra, ő már a betétkönyvet is ideadta, okosan költ- sétek el lányom, egy Zsiguli, aztán mojd elvisztek néha, tudod, körösztanyádnak te vagy az egyetlen boldogsága, ö legalább csak ad, gye- - rekkoromtól csak ad, merthogy gyerektelenek, bár erről soha nem beszéltek, kereszt- onyiból sem sikerült kihúzni semmit, nagylánykoromban sem, másról beszél, hogy i mennyire szeretünk téged lá- ' nyom, vigaszunk vagy öregségünkre, talán ha apád engem vesz feleségül, gondolja | már tovább, de úgy látszik bennem a hiba. az orvos is mondta, de nem hittem .... | mindegy. Miért sírsz, kereszt- anyi?

Ez meg már harmadjára tapos a piros cipőre, a hegye fakóra kopott már, a körme lilára, de abba nem hagyná, ha már szitába dobta oz ötszázasát mert én megmutatom ezeknek, csak mert szom- | széd vagyok, ürügy a pénzem, re, de két tyúkom tűnt el az udvarotokban, s trágyalé is átfolyik, hát én most megeszem azt a két tyúkot, s ne bigyjétek, nincs egy lilám a lányotokra, megérdemli, jó firma az is, pucéran napozott a nyáron, meg sem érdemli az a mólészájú azt a barnára sült kereket, hogy essen a fene ebbe az egész lagzi- bo.

A banda kifújt, nekiesnek a tá'okngk, üvegeknek. A beszélgetők azon kapják magú. kát, hogy üvöltenek. de ha már benne vannak, miért ne, úgyis itt a limbó-hintó, torony vagy micsoda szól, nászajándék, csillog, s kiböki a szemét a csóróknak, csak ne. ki ne essen valaki részegségében. mondtam te hogy nem kell idehozni, dehát a fiataloknak csak ez a zene jó, nem tudom, miért kell egy lagzin diszkózni, nézni is rossz.

A menyasszony pihen, de táncol, ráborul arra a fiúra, ja ezeket ő hívta. barátai, biztos nem fizetnek semmit, diákok, nem idevalósiak, mit ‘ tudják mi az illem, de ez a lány is, mit képzel, saját lag- ziján összeborulni egy idegennel, de anyám, ő csak haver, j csak nem képzeled, ezt a ) táncot így kell járni.

Sári, Kati tudja, hogy kell, mert mire mennének ezek a fiatalok, mi rossz van ebben, mondja, meg kell könnyíteni az indulásukat, aki irigyli tőlük az nem tudja, hogy itt minden ötszázasért minden táncoló keményen megdolgozott, marhát, disznót nevelt, hajnalban kelt, s nincs ám nyáron szabadság, épüljenek, már mi sem lakunk szívesen az öreg házban, pedig megszoktuk. miért ne legyen nekik parkettás házuk, emeletes, persze aki beköltözik a készen kapott államiba, nem a disznóval keresi a pénzt, könnyen fintorog.

A pap már elment, rég elment, az is megéri a pénzét, így legorombítani a fiatalokat a saját esküvőjükön, éppen most kellett felvennie a harcot a Szodoma ellen, még azt gondolják hogy ők olyanok, szegény ilyenkor eleméiben van, prédikálhat. van hallgatóság, nem úgy mint a misén, mit mennydörögjön, akkor az öregasszonyoknak.

H

olnap gyertek, szétoszt.

juk a maradékot, hál' I isten, hogy túl vagyunk rajta, de legalább a gyerekeknek legyen jó, ne kelljen annyit küszködniük. Ha én ennyit tánco'hattam volna, jaj drágám, ha én ennyit táncolhattam volna! Jó hogy azért találkozunk, jaj csak ne a temetőben találkozzunk legközelebb, mór érzem én is, a szívem, a szívem nem a réqi. Kór, hogy ilyen ritkán jöttök, de most már ők is el van nők tisztességgel eresztve, csak szeressék egymást.

Szeressétek egymást, gyerekek.

Bodó László

„Oélidő" az iskola menzáján