Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-18 / 17. szám
1983 január 18., kedd Dunantmt napifi Egy felmérés tanulságai öt évig tanulnak Á technikusképzés új formája A szakközépiskolák feladata lesz Módosították hazánkban a technikusképzést — 1984—85- től újra középfokú iskolarendszerben történik. Tíz évvel ezelőtt alakultak át az akkori szakmai technikumok szakközépiskolákká, és ezek elvégzése és bizonyos üzemi gyakorlat után lehetett — és lehet még ma is — technikusminősítő vizsgát tenni. A 10 évvel' ezelőtti változtatást az a tény tette szükségszerűvé, hogy a 18 évesen kikerült diákok, akik nem rendelkeztek sem kellő szakmai gyakorlattal, sem üzemszervezési tapasztalattal, sok esetben nem voltak képesek eleget tenni a rájuk háruló, a középszintű vezetőktől elvárt feladatoknak. A szakközépiskolai képzés bevezetésétől azt várták, hogy a négy év alatt az iskolai keretek között elsajátított elméleti tudással és az ezután szükséges kétéves üzemi gyakorlat és technikusminősítés megszerzésével jobban képzett és korban is érettebb középvezetők irányítják a termelést. Sajnos, nem így történt. Sokan a középiskola elvégzése után már nem vállalták a további tanulást és vizsgázást. Ezért állt elő olyan helyzet, hogy amíg évente 12—13 ezer technikusi képzettségű vezetőre lenne szükség az országban, addig a jelenlegi képzési rendszerben csak 7—8 ezren végeznek. így a középfokú műszaki munkakörök egyötödét a kívántnál alacsonyabb, egyhatodát magasabb képzettségűek, csaknem egynegyedét szakképzetlenek töltik be. A technikusi oklevéllel rendelkező aktív keresőknek csupán fele dolgozik technikusi munkakörben. A változtatást az a tény is sürgetővé teszi, hogy a technikusminősítő tanfolyamokon képesítőzök szakmai színvonala és általános műveltsége sok esetben nem felel meg a korszerű technikai és termelési követelményeknek. Az egykori technikumokat régi formájukban nem állítják vissza, mivel időközben változtak a követelmények. Azok oktatási, képzési, nevelési tapasztalatait azonban hasznosítják az új képzési formában. Lehetővé kívánják tenni, hogy a tanulók ne közvetlenül az általános iskola elvégzése, hanem képességeik megismerése után választhassák a technikusi pályát. A rendelkezés szerint a technikusképzés a szakközépiskolák feladata lesz, amelyben a középfokú szakképesítést, technikusképesítést, illetőleg a magasabb elméleti képzettséget igénylő ipari, élelmiszeripari, mező- és erdőgazdasági szakmunkásképesítést lehet szerezni. A tanulmányi idő négy, illetve öt év. A műszaki jellegű szakközépiskolákban a tanulók az első két évben főleg az általános műveltséget és a szakmát alapozó tantárgyakat tanulják, szakmai, elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek. A második év végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezután — immár 16 évesen — érdeklődése. képessége, tanulmányi eredményei alapján döntheti el: az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt, technikusi képesítést akar-e szerezni, vagy különbözeti vizsgával átmegy a gimnáziumba. Akik érettségizett szakmunkások akarnak lenni, külön tanulmányi ágon, még két évig, akik pedig a technikusi pályát választják, külön tanulmányi ágon további három évig tanulnak. Ez utóbbiak az utolsó tanévben — az elképzelések szerint — csak szakmai képzésben részesülnek. Az ötéves képzésben részt vevők tehát érettségi vizstját a negyedik évfolyam elvégzése után. szakmai képesítő vizsqát az ötödik évfolyam befejezése után tehetnek. A négyéves képzésben tanulók a negyedik évfolyam elvégzése után tehetnek érettségi vizsgát és az érettségi bizonyítvánnyal jelentkezhetnek felsőoktatási intézménybe. Akik az érettségi mellé valamely szakmában szakmunkásbizonyítványt szereztek, munka mellett kétéves levelező oktatásban szintén megszerezhetik a technikus képesítést. A technikusi oklevéllel rendelkezők természetesen szakmunkásként is foglalkoztathatók majd. A bevezetésre kerülő új tantervben módosítani kell a tananyag mennyiségét, minőségét, szerkezetét és a kellő gyakorlat mellett erősíteni kell az elméleti képzést, az idegen nyelvoktatást. Helyet kell adni a számítástechnikai képzésnek, a vezetési-szervezési ismeretek oktatásának. Az új képzési formát tervek szerint a nappali tagozaton 1985-ben, levelezőknek 1984-ben vezetik be. Formaöntést készítenek elő a Vasas Ipari Szövetkezet pécsi vasöntödéjében Läufer László felvétele Meleg helyzet a baranyai öntödékben Szűkös kapacitás, nyomasztó munkaerőgondok Veszélyben a gépgyártás egyik háttéripara A baranyai öntvénygyártás kezdődő hanyatlására hívja fel a szakemberek figyelmét a Gépipari Tudományos Egyesület Baranya megyei Szervezetének öntödei szakosztálya, amelynek a tagjai Koszorús Pál és Lévai József irányításával egy éven át felmérést végeztek a Mecseki Ércbányászati Vállalat, Mecseki Szénbányák Vállalat, az öntödei Vállalat mohácsi gyára, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet öntödéiben. A vizsgálódás nem terjedt ki az áfészek, tsz-ek és kisiparosok üzemeltette létesítményekre. A helyzetrögzítéshez segítséget kaptak o Vasipari Kutató Intézettől. Az eredményeket és ajánlatokat összegző tanulmányt elküldték az érdekelt állami, társadalmi és pártszerveknek, az említett üzemeknek. Korábban is megmutatkozott, hopy az egyre növekvő műszaki ' és piaci követelményeknek nehezen tesz eleget megyénk öntvénygyártó ipara, amelyben több mint 400-an dolgoznak, az éves termelési érték megközelíti a 300 millió forintot. A hazai acélöntvény-előállítás 4,5 százalékát produkálja Baranya, míg az ötvözött acélok esetében ez a szám 10 százalék. Csak a szénbányáik öntödéje dolgozik önellátásra, a többi helyen azt tapasztalják, hogy a nagyipari gépgyártó és feldolgozó cégek egyre többet rendelnek. Ebben közrejátszik az is, hogy országos szinten kevesebb az öntöde. Nem győzik a megrendeléseket, a MÉV- nél az utóbbi fél évben igényeket utasítottak el, csak a régi törzs-vevőkkel állnak szóba, akik korábban tőkével részt vettek az öntöde rekonstrukciójában. Felvetődik, hogy a szűkös kapacitás mellett mennyire tudják az exportfejlesztő, illetve az importkiválfo igényeket kielégíteni az öntödék. A szocialista relációjú export éves átlagban mindössze egymillió forint. Valamivel kedvezőbb az importkiváltás. A MÉV jelentős tőkés behozatalt takarít meg a BCM-nek, a Baranya— Tolna megyei Tégla, és Cserépipari Vállalatnak és a Tatabányai Szénbányáknak. Miért mondanak le munkákat? Elsősorban a krónikus munkáshiány miatt, de közrejátszik ebben a műszaki, technológiai színvonal elmaradottsága és bizonyos alapanyagok hiánya, rossz minősége. Nagy a fluktuáció a szak-, a segéd- és a betanított munkások körében. Fiatal alig jön a helyükre. A közeljövőben tömeges nyugdíjbavonulóssal számolnak. A legkomolyabb lét' számgonddal a mohácsi vasöntöde küszködik, pedig itt nemrég fejeződött be a munkahelyi ártalmakat mérséklő rekonstrukció, a technikai korszerűsítés. Az öntödei gépparkok megyei szinten majdnem két évtizedesek, alig terjedt el a gépi, valamint a héjformázás. Miben látják a megoldást a tanulmány készítői? Elsősorban a helyi erőforrásokra támaszkodva lehetséges a kilábolás, amire már néhány példa található, így Mohácson és a MÉV-nél. De a központi, állami támogatás fontosságát is hangsúlyozzák. Indítványozták a hűségjutalom rendszerének a bevezetését, a szakmunkásképzés és -továbbképzés korszerűsítését. Baranyában egyik oktatási intézményben sem foglalkoznak öntőképzéssel, de országos oktatóbázis sem működik. Házon belüli oktatás folyik, de az így szerzett bizonyítványok a gyárkapun kívül már nem érvényesek. Alacsonyak a bérek, átlag 4500 forintot keres egy szakmunkás, kedvezőtlenebb az öntvénytisz- títók és az öntőüresítők helyzete. A szövetkezeti és kisiparos öntödékben jól megfizetik a dolgozókat, mert bevezették a teljesítménybérezést és egyedi, kisszériás tételek gyártását is vállalják. Hiánycikkeket pótolna. Ez irányban bizonyos mértékben nyithatnának a baranyai állalmi öntödék. Ha nem találja meg kl-ki a maga kivezető útját a hullámvölgyből, akkor súlyosabb válsághelyzet alakulhat ki. Ez a végső következtetése a felmérés alkotóinak. A legfontosabb kérdésnek a létszámf5robléma megszüntetését és a műszaki, technológiai színvonal javítását tartják. Csuti J. Olyant gyártanak, amit megvásárolnak 1 Gerle Ferenc mondja: — Az új garnitúra, amit most csináltunk, nagyon szép. Ha lenne pénzem, saját lakásom, ilyent biztosan vennék. Gerle Ferenc alig 28 éves és másfél éve lett asztalos szakmunkás a siklósi székgyárban. Akaratlanul a gyár titkát fogalmazta meg: olyan terméket készítenek, ami a készítőnek, vásárlónak egyaránt tet- ■szik. Mondják, válságban a bútoripar. Nagy bútorgyáraknak okoznak gondot teli raktárak, eladatlan készletek. A bútoráruházak tele vannak bútor- raT, mégis a vevők sokszor nem találják azt, amire szükségük van. Siklóson a Szék. és Kárpitosipari Vállalatnak ebben a kis gyárában üresek a raktárak, nem is tud megtelni, mert az ország túlsó végéből is jönnek vásárlók. A siker oka, hogy gyártanak többek között olyan sarokpados étkezőt, ami kis konyhában is elfér, most divatos stílusban asztalokat, háncsfonatos székeket, kicsi, de nyolc személyesre is nagyobbít- ható asztalt, és mindezekhez kisméretű tálalószekrényt, fiókos sublóttal. Nem kell garnitúrát vásárolni, a vevő darabonként is megveheti, az árak pedig a kispénzűek számára is megfelelők. Ugyanakkor az igényesebb vásárlóknak is gyártanak, ilyen az elmúlt év egyik új terméke — a fiatal szakmunkás által is dicsért — Caiser fantázia nevű étkezőgarnitúra, amelynek asztala és székei esztergályozott lábakkal készültek. A kárpitozott bútorból is újat alkottak tavaly. A gyárban tervezték a kényelmes fotelágyat és a Flóra nevű sarok kanapét. Az első 50 darabos kísérleti sorozatot azonnal megvették és újabb rendelést kaptak ró. A Flóra azonkívül, hogy nagyon szép, átalakítható kényelmes, kétszemélyes fekhellyé. Ideális bútor kislakásokba, és mint kiderült, egyik tervezője a gyár Igazgatója, Császár István. — Fő szempont nálunk, hogy mindig a piaci igények, a vevők kívánságai szerűit döntsük el, mit termeljünk — mondja az igazgató. — Tudjuk, hogy nehéz a kislakásokat praktikusan és szépen is berendezni, ezért elsősorban olyan bútorokat tervezünk, ami e célnak megfelel. Van olyan termék, amit már régóta gyártunk, mégis változatlan a keresettsége, tehát továbbra is készítjük. Azonnal leállunk az olyan bútorok gyártásával, amelyekről kiderül, nehezen lehet eladni. Ha kell, negyedévenként tudunk termékskálát változtatni, mindig figyeljük, mi kell az embereknek. Azt hiszem, ennek köszönhetjük, hogy raktáraink üresek, és 1983 első negyedére a gyár kapacitását az eddigi rendelések teljes mértékben lekötik. Hadd említsek két lényeges eredményt: 1982-re 7 millió forint nyereséget terveztünk, ami 9 millió lett, így 6,2 százalékos bérfejlesztést tudtunk végrehajtani. A kezdet nem ígérkezett ilyen biztatónak. A gyár 1979-ben költözött az elavult, sárdagasz- tónak csúfolt, egykori telephelyről a mostani új helyére. Itt korszerűen megvilágított, tágas csarnokokban dolgoznak, a szépséghiba az, hogy a gépek között sok — ahogy mondják — nullára futott.-Az elavult gépekkel együtt elavult munkamódszereket és nem a legideálisabb munkafegyelmet örökölte az új vezető. (Császár Istvánt az új üzem épülésével párhuzamosan nevezték ki igazgatónak.) Sok volt az igazolatlan mulasztás és nem volt eléggé hatékony a munkaidő kihasználása. Nagy volt a fluktuáció, még 1981-ben is a létszám 30 százaléka. Az elmúlt évben ez a felére csökkent és szinte nullára esett vissza az igazolatlan mulasztások száma. Kialakult az a megbízható mag, amelyre biztonsággal lehet tervezni az egyre igényesebb és újabb bútorok készítését. Salamon László betanított munkást pé dául már többször hívták máshová, több fizetésért, mégsem ment. — Számomra nincs semmi, amit szívesebben csinálnék ennél — mondja. Ügy mondják, ő a javító, csiszolja a már megmunkált deszkalapok egyenetlenségeit, kamgóljaa menet közben előforduló hibákat. Említi, fáj a lelke, amikor látja, hogy vannak, akik nem vigyáznak eléggé a gyönyörű fára, nem becsülik mások munkáját, kárt okoznak. — Nem bírom megállni, bizony rájuk szólok. Az ilyennek nem itt lenne a helye. Még szerencse, hogy nem sokan vannak — mondja. A szakember változatlanul kevés, Jobbára csak az a három fiatal nevezhető igazi asztalos szakmunkásnak, akiket már az új gyárban 1979-ben iskoláztak be, és most egy éve végeztek. A tanműhely 1980- ban épült, és így csak e tanév végén kerülnek ki innen az. első végzősök. A gyár tekintély növekedésének az is biztos jele, hog/ amíg az első évben úgy kellett tanulókat toborozni, most már túljelentkezéssel kell számolni. A siklósi székgyár 1982-ben teljesített termelési értéke 128 millió forint volt, amit az idén 135 millióra szeretnének növelni. A nagy érdeklődést, az ez évi rendeléseket tekintve, ennek teljesítésére minden reményük megvan. Sarok Zsuzsa H siklósi szekgyarban üresek a raktárak
