Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-17 / 16. szám
Csirkepaprikás bőr nélkül Ebédelők a pécsi Aranykacsa étteremben Vendéglogó „fogások” - munkaerő-felesleggel Harc a vendégért! — ez a jelszó 1979 nyara óta (akkor volt az emlékezetes „árrobbanás”) a vendéglátóiparban. Ennek a harcnak különféle — olykor raffinólt —■ módszerei vannak. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál például az osztályba sorolással történt mesterkedés volt az egyik ilyen módszer. Ügy vélték ugyanis, hogy azokat a vendégeket, akiket az „árrobbanás” miatt elveszítettek, az alacsonyabb osztállyal járó árakkal szerezhetik vissza. Emiatt még olyan drasztikus lépést is vállaltak, mint pl, a reprezentatív, ám a helye miatt a napi vendégforgalom áramából eléggé kieső Misina éttermet az I osztályból a lll.-ba minősítették vissza. Ma úgy vélik, hogy ez az üzletpolitikai lépés helyes volt, az elveszített vendégek nagyrészt „visszacsá- bultak”. A vendégforgalom fellendítését szolgálta az egységek bérbe adása is. Ez a megyei vállalat egységeinek a felét — kb. 100-at — érintette. Jelentenék-e ezek konkurenciát? (Tudják: új ötletek, egyéni ízek, színvonalas kiszolgálás jellemzi ezeket.) A válasz, amit a vállalat vezetőitől kaptunk, meglepő: az, hogy jól prosperáljanak ezek az egységek, és semmi érdek nem fűződik ahhoz, hogy megbukjanak: a konkurenciát az elviselhetőség szintjén kell tartani — ez mindkét félnek jót tesz. Az új üzemeltetési forma — és a legújabb, az egyelőre csak két egységnél bevezetett jöve- ■delemérdekeltségi rendszer — igen komoly munkaerőgazdái, kodási gondot vetett fel, A bérbe adott egységeknél szinte általános jelenség volt, hogy az új „gazda" (aki rendszerint a régi üzletvezető volt) kijelentette, hogy a régi emberekkel nem akar dolgozni (mert családi vól. lalkozás lett az üzletből). Mi legyen a „szélnek eresztett” emberekkel? Más egységekben helyezték el őket. És most, amikor a szigetvári Oroszlán, áttért az új érdekeltségi rendszerre, a vezető közölte, hogy az a nyolc ember nem kell neki, aki. két a bérbe adott üzletekből kellett átvennie. Biztos igaza is van, ha a kevesebb emberré! jövedelmezőbben tud gazlálkod- ni. Más... A bérbe adott üzleték teljesen legálisan a főszezonban „óriási” bért fizethetnek, a vállalattól több jó szakember át is evezett ezekre a vizekre. Hanem a szezon rövid, s megélni utána is kell. Itt jött a dilemma: „átteleltethe- ti-e” a vállalat ezeket az emberéket a többiek kárára? És ezzel még mindig nem értek a munkaerőgondok végére. Az elmúlt héten tartósan bezárt a Virág cukrászda, s bármely pillanatban várható, hogy végleg lehúzzák a redőnyt a Lokomotív étteremben. Az itt dolgozóknak is kell hely. Hol?... A vendégfogó „fogások” premierje az Aranykacsa volt — speciális baromfi ételékkel. Má- zaszászváron gasztramozival ki. sérietezték, be is vált, másutt is megpróbálkoznak vele. A siklósi Vár étteremben lovagi vacsorákat terveznek — al'abárdosok- kal. A pécsi nevelési központ konyhájáról akarják ellátni a megyeszékhely valamennyi ABC áruházát hidegkonyhai készítményekkel. Ugyanitt „kuktatan.- folyamokat" szerveznek iskolásoknak, főzési bemutatókat, nemzetiségi esteket a nagyoknak. És ha már a gyerekekről volt szó: gyermekétkeztetésben a ki. esik által nem mindig szeretett leves helyett esetenként gyü- mölcsleveket szolgálnak feli, és a csirkét — ha paprikásként szerepel az étlapon —■ bőr nélkül készítik, el, így ugyanis az utolsó falatig elfogyasztják. H. I. Befejeződött a cukorkampány Kaposvárott Kaposvárott az utolsó vasárnapi édes műszakig 394 700 tonna répából 39 700 tonna cukrot készítettek. A nyolcvankilenc esztendős gyár történetében még soha nem dolgoztak föl ennyi nyersanyagot és nem állítottak elő ilyen mennyiségű cukrot. Az idén nem csak a gyár körzetéből — Baranya, Tolna és Somogy megyéből — érkezett a nyersanyag, az Ácsi és Ercsi Cukorgyártól — azért, hogy ezek az üzemek is előbb végezhessenek e munkával — mintegy hatvanötezer tonna répát vettek át. Előreláthatóan szerdán a somogyi gyárban is hozzáláthatnak a karbantartási, javítási munkákhoz. Az egyetlen az országban „Dorottya” pipaklub Kaposváron lelentkeztek az űrhajósok - D célok között: pipamAzeum Nem tudom, ki mennyire van ezzel tisztában, de korántsem mindegy, hogyan tömjük meg a pipánkat. Mi több, különbséget kell tenni régi és új pipa között is. Mert az újat elsőízben csak félig szabad megtömni, a lángtól fellazuló dohányt szakértő mozdulatokkal kicsit tömöríteni, míg a régebbi pöfékelő szerszámunkat már nyugodtan „csordultig" tölthetjük, jó keményen, hogy egyenletesen, lassan égjen, ne kelljen hozzá egy teljes doboz gyufa, mire az adag végére érünk . . . Ezek szabályok, s betartásukat — véli Galambos Lajos népművész, a Kaposváron e héten megalakult „Dorottya” pipaklub szervező titkára — árgus szemekkel ellenőrzi a klub tagsága. Már persze aki pipázik, mert a klub nyitott, gyakorlatilag bárki tagja lehet, fiatalabb és idősebb, férfi és nő, családok és egyedülállók egyaránt. Mindenesetre az nem mindegy, hogyan pipáznak, s főleg az sem: milyen pipával és milyen dohányt. Egyebek között e sűrű szövevényben való eligazítás is céljai között szerepel Magyar- ország első ilyen klubjának. Azt ugyanis nem kell hangsúlyozni, hogy a mindenféle dohányzás között a pipázás a legegészségesebb. (Bár — s hangzott ez el az alakulásról határozó első összejövetelen — a füstöt még így sem bírja mindenki. Éppen ezért ajánlotta fel szolgálatait a klub: A T-7-es csoport és a Volán Kölcsönösen előnyös megállapodás A magántaxik, a kék-fehér kockás és a T 7-es emblémával ellátott kocsik ma már ugyanúgy hozzátartoznak a pécsi közlekedéshez, mint a Volán taxijai. A megyében megközelítőleg száz magántaxis dolgozik és közülük hatvanon személyszállítást végeznek főállásban, többségük Pécsett. A közelmúltban a Volán képviselője felkereste a T 7-es munkabrigádot és ajánlatot tett az együttműködésre, a nagyvállalat által biztosítandó különböző szolgáltatásokra. Minderről Jung Gyula, a KIOSZ magántaxisok által létrehozott személyszállító szakosztály elnöke tájékoztatott bennünket. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy a Volán által felajánlott — használaton kívüli — taxiórákat a T 7-es csoport saját kocsijaiba beszerelje, így az utas menetközben is „ellenőrizni” tudja, mennyi a viteldíj. A vállalat felajánlotta, hogy taxijavító műhelyében elvégzi a magántaxisok kocsijainak gyorsjavítását, az esetleges meghibásodások esetén. Szó van arról, hogy igény szerint a taxik műszeres diagnosztikai vizsgálatát is elvégzik. Úgy tűnik tehát, hogy a korábbi kapcsolat, amely egyáltalán nem volt felhőtlen, megváltozik. Sőt: a magántaxisok felvetették, hogy időről időre a Volán szakemberei tartsanak előadásokat részükre, így a továbbképzés eredményeként maguk is jobban eligazodnak az új rendelkezések szövevényében, segítséget kaphatnak a számviteli, pénzügyi és műszaki kérdésekben. Utasra vár az egyik T—7-es taxis A T 7-es csoport, amely jelenleg 18 parkofohellyel rendelkezik a városban, tovább kívánja növelni a várakozóhelyek számát amellett, hogy a Volán taxiparkolókba is beállhatnak. Természetesen a csoport fizeti a kocsiállási díjat. A kék-fehér kockás csoport rugalmasságára jellemző, hogy rövid időn belül felállította saját diszpécserrendszerét. Sajót postai telefonjuk mellett az utcai fülkékből történő hívásokat sem utasítják vissza és mint ahogy Jung Gyula elmondta, az állandó „kuncsaftokon" kívül mindinkább bővül az új megrendelők köre, ami a bizalom jele. Érthető, hiszen a csomagszállításnál nem veszik figyelembe az állami taxiknál alkalmazott súly és mérethatárt, továbbá, ha netán valaki megfeledkezve magáról, miután gépkocsija a szórakozóhely előtt várakozik, állnak rendelkezésére az alkoholt fogyasztott utasnak, miközben a másik taxis a tulaj kocsijával követi hazáig „megtévedt" vendéget. S. Gy. hajlandóak közreműködni a balatoni szúnyogirtásban ...) Ha már azonban a 'célokat említettük, az egyik legfontosabb: színesíteni a klubéletet Kaposváron. Pontosabban: országos szinten fogadni a jelentkezőket. Telefonon jelentette be például klubtagsági szándékát Farkas Bertalan és Magyari Béla, hozzátéve: a szovjet űrhajósok közül Rjumin, leliszejev, Kubaszov és Popov is szívesen fogadná a klubtagsági igazolványt. Szándékában áll a „Doroty- tya” pipaklubnak a külföldi hasonló alapon működő testületekkel felvenni a kapcsolatot, beszerezni a szakfolyóiratokat, gondoskodni a tagság megfelelő dohányellátásáról, összejöveteleiket kéthetente vagy havonta tartják Kaposváron, a Dorottya Szálló presszójában. A tagsági díj fél évre 120 forint, jelentkezni Galambos Lajos szervező titkárnál lehet a Honvéd utca 28. szám alatt. Az alakuló közgyűlés — addigra elkészül az alapszabály —■ február 3-án lesz. S ha már „rápipáltunk”, tudnunk kell azt is, hogyan tisztítsuk féltve őrzött pipáinkat. Galambos Lajos — aki egyébként pipakészítő népművész, egyik feltalálója a műtajtéknak — a denaturált szeszt ajánlja. S még valamit: a pipáknak szellőzniük kell, különválasztva a szopókától, a szárcsatlakozással felfele lógatva egy cérnára, hogyha pihen a pipa, akkor is huzat legyen benne... Ezzel valószínűleg már tisztában van például Ipper Pál, aki a tiszteletbeli elnöke a kaposvári „Dorottya” pipaklubnak. Apropó: Dorottya. Közismert, hogy Csokonai Kaposváron írta elbeszélő költeményét, a Dorottya ház ma is áll, s a pipaklub tervei között az is szerepel, hogy ebben az épületben kérnek majd helyet pipamúzeumuknak. M. A. Játékos megyei vetélkedő - családoknak Egy kerékkel több... Ezzel a címmel indít játékos családi vetélkedőt január végétől a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Hétfői Dunántúli Napló, a Magyar Rádió pécsi stúdiója, a HNF megyei Bizottsága, a Magyar Autóklub, az Autóközlekedési Tanintézet és a KPM Autófelügyelete. S hogy miért „Egy kerékkel több...”? Mert a fődíj: egy teljes radiál gumiköpeny garnitúra, az ötödik, a pótkerékre is. Ennek elnyeréséig azonban Farsang ürügyén Sorsom akkoriban úgy alakult, hogy mint első bálozót, bátyám és bandája befogadtak maguk közé s megengedték, hogy velük tartsak az Otthonban rendezendő farsangi cécó- ra, ahol is sok lány volt, tekintettel a kerületben lévő két textilgyárra és egy fonodára. Jómagam korhű öltözetben jelentem meg, volt rajtam egy egysoros zöld lódenkabót, továbbá egy sötétkék svájci sapka, ami alá kétoldalt begyűrtem a füleimet, a farsangi hidegek miatt. Elég jól néztem ki, és megjelenésemet csak emelte az a jó tenyérnyi piros csokornyakkendő, amelyet — a híres Donner-cirkusznál állatetetői minőségben dolgozó nagybátyám szerzett bohóc haverjától. Természetesen ez nem jelmezbál, hanem egyszerű, szimpla farsangi bál volt, ezért nem is akartam kirívóan öltözködni. De rendeztünk mi maszkabált is a MADISZ Otthonban, ahol — nem tudom miért — de feltűnően sokan koldusnak, hadirokkantnak vagy a lányok cigányasszonynak öltöztek, akkoriban, ezekhez a jelmezekhez elég könnyedén hozzájuthatott az ember. Kedvenc táncunk a tangó volt, jól átkaroltuk a meleghátú kis szövőlányokat, a hajuk fényes és puha volt és enyhén ecet szagú attól a keveréktől, amellyel anyjuk öblítette le fejüket a hokedlire állított családi lavór fölöttEnnyi maradt bennem a hajdani bálokból, minden más kihullott a rostán. Azóta sem volt szerencsém az álarcos bálákhoz, meg talán ki is ment a divatból s ezért várom érdeklődéssel — majd február második felében — a hagyományőrző jelmezbált, amelyet a pécsi bányavidéken, a Hősök terén lévő Kikelet vendéglőben rendeznek meg. És ha akkor valaki az étlapon felfedezi a „bécsiszeletet”, akkor abban biztos lehet, hogy az valóban borjúhúsból süttetett; a panír-jelmez borjúhúst takar. Hogy a vendégsereg • • • hogy jut hozzá különböző maskarákhoz, már nehezebb ügy. Mert a jelmezkölcsönzők már rég nem foglalkoznak jelmezekkel, — ahogy mondják: érdeklődés hiánya miatt - inkább csak menyasszonyi és vőlegény öltözetekkel szolgálnak. Márpedig az esküvői ruha - ugye — mégsem jelmez. Legalábbis nem annyira .. . Meg aztán .. . hogy mi az álarc és mi nem, esetenként nézőpont kérdése: vannak akik egész esztendőben álarcot viselnek és csak a vállalati bálon lezajlott kemény italozás után derül ki róluk, milyenek is ők valójában. Pohárral és üveg borral a kezükben gondosan sorrajárják a főnök és alfőnö- kök asztalait, töltenek, tisztelet- teljesen koccintanak (ugyan melyik góré meri visszautasítani?) s azonnal rátérnek a hétköznapi feladatokra, azok végrehajtására - ebben saját szerepüket természetesen kihangsúlyozva — majd kezet csókolnak a főnöki anyukáknak és érdeklődnek, hogy tanulnak a főnöki gyerekek az iskolában, mi lesz belőlük ha megnőnek, igen?... hát ez derék dolog. Farsang lévén kolléganőim is emlékeznek első bálozó éveikre (szerintem ez rég volt, őszerintük nem), szóval milyen szép volt. . . igen . . . „én például egyszer hóvirágnak öltöztem, meg is nyertem az első díjat” ... „érdekes — mondja a másik fagyosan — ha jól emlékszem az első díjat azon a bálon én nyertem .. .”, vagyis hát mindegyik a legszebb volt, a legkapósabb volt és a legfiatalabb volt. Miért ne hinnék nekik? A legemlékezetesebb farsangi mulatságok — így Dél-Du- nóntúlon — a sokác- és a svábbálok. Pécsett mindig meg is ismétlik, olyan nagy az érdeklődés. Voltam svábbólon, beléptem a polkázók közé... rövid csetlés-botlás utón lemondtam a szereplésről. A sokác- bálon a kóló tánc tetszett a legjobban, könnyű tánc ez, csak lépkedni kell a többiekkel körbe és körbe, két hölgy közé be is ékeltem magam, a gyors ritmus valósággal felvillanyozott, de aztán e gyönyörű kollektív táncból talán egy félkörnyit ha megtettem idétlen bot- ladozással . . . Meg kéne tanulni ezeket a nemzetiségi táncokat. Meg sok minden mást is. A lapok háztartási rovatainak örökzöld farsangi témája: hogyan kell megsütni a farsangi fánkot? Hogy körül szalagos legyen. Hogy szép barnáspiros legyen. Hogy szép magas legyen mint egy zsemlye. (Mint egy j ó zsemlye . . .) Ez nem az én asztalom, azt viszont tudom, hogyan kell a pezsgővel bánni. Mondjuk a száraz Pan- nonia-pezsgővel. A francia recept szerint 5—6 fokra lehűteni, majd a dugót úgy kell eltávolítani az üvegből, hogy ne pukkanjon. Csak finoman, diszkréten. Aztán kissé magasról lassan a pohárba csurgatni a pezsgőt, hogy a gyöngybuborékok szabadon fölfele áramolhassanak. És vigyázni! Ez nem fröccs! Csak kétharmadáig engedni a pezsgőt és fejmagasságba emelve lehet koccintani. És az ember ne tartsa el a kis- ujját a pohár talpától ivás közben .. . Úgy kell inni, mint az urak kéremszépen ... Rab Ferenc még hosszú idő van vissza, hiszen a selejtezők január 31-én kezdődnek, az első forduló Siklóson lesz. A következőkben sor kerül Komlóra, Szigetvárra, Mohácsra is, illetve két alkalommal. lesz Pécsett „előszűrés". Bárki nevezhet, pontosabban a kiírás szerint családok, mégpedig legkevesebben ketten egy- egy csapatban. Hogy férj—feleség, apa—fia, nagyapa—unoka összetételű-e a nevezett „együttes”, mindegy, de távolabbi rokonok egy csapatban szereplését nem fogadják el érvényesnek. A lényeg a játékon van, s azon: a vetélkedősorozat révén egyrészt képet kapjunk közlekedési kultúránkról, a közutakon ható morálról, másrészt ameny- nyire lehet, e verseny is szolgálja a mondottak színvonalának emelését. Komoly díjak járnak az ügyeseknek, akiknek számolniuk kell néhány raffinált feladattal is. Szó sincsen tesztről, a KRESZ és a műszaki ismeretek rendkívül magas szintű bizonyításáról. Nem „profikat" várnak, hanem játszani, felszabadultan szórakozni vágyó autósok jelentkezését. S a részvétel már csak azért is megfontolandó, mert minden résztvevő — ha nyer, ha kiesik — autófelszerelési ajándékot kap. Egyébként a selejtezők egy-egy fordulójából az első három-három család jut tovább a megyei döntőbe, amely Pécsett lesz, május 14-én. Addig hat forduló, hat vidám este múlik el a családok vetélkedésével. A siklósi „Egy kerékkel több...” január 31-én lesz a BM Klubban, jelentkezni az Állami Biztosító helyi kirendeltségénél lehet. tiétföi □
