Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-03 / 2. szám
e Dunántúli napló 1983. január 3., hétfő Baranyai anekdoták egy 200 éves könyvritkaság lapjairól 1782-ben jelent meg először Kónyi János anekdotagyűjteménye (igaz, név nélkül), s a XVIII. század végi—XIX. század eleji (még életében megjelent) hat kiadást követően csak 1848-ban, majd a Magyar Hírmondó sorozatában 1981-ben látott újra napvilágot ez a (vaskos humora ellenére) ma is szórakoztató anek- dotáskönyv. A legutóbbi kiadás gondozója, Biró Ferenc, azt irja utószavában, hogy „az Országos Széchényi Könyvtár minden tekintetben korszerű és modern nyilvántartása az első ediciónak ma is csak két példányáról tud, s az egyik még csak nem is Magyar- országon található". Magam sem jutottam többre, még Biegelbauer Pálnak, az OSZK központi cimnyilvántartása osztályvezető-helyettesének segítségével sem — igy azután érthető örömmel adom közre a hirt: a Pécsi Egyetemi Könyvtár 111 582 számon kifogástalan állapotú, kötött példányt őriz az első (anonym) kiadásból, melynek korábbi possesorai közül Serly Lajos (Kolozsvár, 1892. — lásd a mellékelt címlap-fotót is) és az M. Kir. Erzsébet Tud. Egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete (1931. XII. 11.) ismeretesek. A jelenlegi tulajdonos 317—1954. számon regisztrálta először a kötetet a 165. (utolsó szöveges) lap szerint... ír Tt 9 xV ■\i •1 fi: i.u Minden éwuakbact 1 Vi 1---g yázz,t lacsnszósazút! —_____----------------------w1 Az első kiadásban egy helyen találunk baranyaj anekdotákat — a 12—13. lapokon olvasható az alábbi rátótiáda-csokor: Egy tsufolodó és nevetségre kész furtsa paraszt be-megyen a' kortsmába pettenden, mondó a’ kortsmárosnak, hogy igen sok furtsa történeteket hallott az ide-való falusiakról, úgymint: hogy a’ templomnak földét borsóval foé-hintették; at falat tovább akarták ki-nyomni egymástól; hogy a veres kútyát rókának nézték 's fegyverrel üldözték; hogy a' tüskés-borzra kést rántottak, azt gondolván hogy medve, 's a’ t. Azért mivel most’ maga jelen van, tehát akarna valami igen jeleset látni. A' Kortsmáros gondolta magában: Lurkó! látom, hogy szurkot ehet- nél-te; mondja azért néki: Holnap, ha az emberek a' templomból jönnek, tehát fogsz va- lamelly rendes furtsaságot látni; mindazonáltal az utzán nem vagy bizonyos, hanem az én ablakomon kell ki-nézned. Más nap, mikor az embdrek a' templomból jöttének, sietett a’ paraszt az ablakra, hogy valamelly furtsa dolgot láthasson. Mivel pedig az ablak a’ templomnak által ellenében a' föld színen volt, ki jön a’ kortsmáros az emberek közül, kiknek már akkor a' dolgot titkon meg-mondotta, hogy a’ vendégnek az újjságot meg-mutassa. Mivel pedig a’ paraszt egy közönséges ablakon jól ki-dugta a’ fejét, megkapja a’ kortsmáros a haját 's nyakát, és erősen tartja; a' szobában pedig egynéhányon, kik már reája készültek volt, jól el- kolompoztók az al-felét, úgy hogy meg-emlékezett tellyes életében a' furtsa történetről. Pettend más falucsúfolókban is szerepel — lásd A magyar népmesekatalógus füzetei 3. számát (A rótótiádák típusmutatója — Bp. 1966.) — az itt olvasható történetek egyike-mási- ka viszont kiegészítést jelent ezen összeállításhoz. Könyvének megírása után, 1786-ban Szigetvárott találjuk Kónyi Jánost, s ugyanebben az évben Pécsett jelenik meg egy fordítása (A paraszt ember Magyarországban micsoda és mi lehetne, egy jó rendbe szedett falunak rajzolatjával egyetemben. Sámuel Teschedik által. Most pedig németbül magyarra fordította Kónyi János) . . A faggyúból készült gyertyát a második századtól már a rómaiak is használták\világi- tási célokra. A középkorban inkább a fejedelmi udvarok, ban volt használatos, majd a XV. századtól általánosan elterjedt. A fényforrások közül véglegesen csak a villanyvilágítás szorította ki. De nem tűnt el életünkből, csupán a funkciója változott meg. A mai gyertyák, amelyek paraffinból, sztearinbói készülnek néhány más ‘ adalékanyag felhasználásával, főként az ünnepi asztalok, a születésnapi torták- díszei, de szintén lobognak a templomokban és halottak napján a temetőkben. Ma is űzik hót a gyertyaöntés ősi mesterségét. Az ország legifjabb gyertyaöntője, Oláh Zoltán Jászberényben él és dolgozik. Kézműves oklevelét a közelmúltban kapta meg. Műhelyében négyféle adalékanyagból, tízBaranyai tartózkodása során új történeteket is hallott az egyébként Nemesdéden (Somogy m.) született Kónyi, és ezeket is beleszőtte szórakoztató művének újabb kiadásaiba. Az alábbi baranyai vonatkozású szövegeket az 1815-ös kiadásnak Biró Ferenc gondozta 1981- es változata alapján közlöm, ahol a Második rész címe: A mindenkor nevető Democritus, avagy okos leleményű furcsa történetek. Végre hozzá tétetett Diogenes, Anacharsis és féle, különböző méretű és formájú gyertyát készít. A gyertyaöntő elnevezés tulajdonképpen csak részben alkalmazható rá, mert csak a gömb- és oszlopgyertyákat önti, míg a finomabb, színes díszgyertyákat sajátos mártási technológiával készíti. A mártott gyertya előnyös tulajdonsága, hogy szag- és cseppmentesen ég, tehát az ünnepi asztalnál nem áraszt kellemetlen illatot és attól sem kell tartani, hogy a szép terítő foltos lesz. Az ifjú mestertől érdekes ismereteket szerezhetünk a hajdani és a mai gyertyakészítési módszerekről. Régen a gyertyaöntő műhelyekben kocsikerékhez hasonló, fából készült alkalmatosságot használtak, amelyről kampókra erősített gyertyabelek lógtak le. Ezt forgatták a kerék átmérőjének Anax.agorasnak görög bölcseknek életek. Mellyeket öszve-sze- degetett Kónyi János. Egy nagyharsányi ember el- mégyen a nála kvártélyban lévő katonájával a pincébe. Ott kóstolgatván a borokat, kérdé a katona, hogy miért széket vagy padot nem tartanak a leülésre. Azért, feleié a gazda, mert nem akarom, hogy valaki annyit igyék, hogy már a lába el ne bírja. (Magyar Hírmondó, 1981: 198) megfelelő méretű edény fölött, amelyben a gyertya alapanyaga fortyogott. Az anyagból minden forgatáskor egy vékony réteg rakódott az edénybe lógó zsinórra. Otven-hatvan forgatás után érték el a gyertya kívánt vastagságát. A mai gyertyakészítők egyszerűbb technológiát alaklmaznak: négyszög alckú keretre erősített beleket mártogatnak a négyféle adalékból álló forró masszába, majd finom érzékkel, ügyességgel, formálják a változatos alakú díszgyertyákat. Oláh Zoltán ünnepi gyertyái közül a legkeresettebb a Mé- da fantázianevet viselő karcsú, szép formájú piros díszgyertya. A vékony szalmagyertyákból, amely főleg a születésnapi torták dísze, évente 15-20 ezer darabot készít. Endrész Sándor vármegyében disznót ölvén, és az öregbírónak egy nagy tál hurkát küldött a gazdaasszony a kisleánya által. Melyre a bíró így mond: Jaj, édes leányom! Miért hoztál ilyen sokat? Biz, apám uram is azt mondó, hogy sok, felele a leány, anyámasz- szony igy szólott: Hagyjad, édes uram! Az ember nem tudja, hogy miben ismét reászorul a gazemberre. (Magyar Hírmondó, 1981: 204) Két parasztok Baranyában, kik már régen kívánták az ő hercegjeiket mint földesurokat látni, végre óhajtásokat elérték, és megláták mind hercegjeket, mind pedig a hercegasszonyokat. A cifra ruhákon és a nagy udvari pompán ólmélkodván, majd bálványokká lőnek. Midőn már ezt sokáig csodálták, megdöfi egyik a másikat oldalban, mondván: Te, vajon a mi nagyságos, tekintetes hercegünk a feleségével hál-é úgy, miképpen mi is? Ó, bolond — mond a másik — mit gondolsz? Hová feküdnék ilyen nagy úr a feleségével! Hát mire valók volnának az inasok és ezek a sok cselédek! * Egy ugyan baranyai embernek a fia oskolába járt Kőrösön, és néki levelet írt: Kedves Fiam! Hogyha egészséges vagy, most hála Istennek mi is egészségesek vagyunk. Imé az ócska köpönyegemet elküldöm, csináltass belőle egy új dolmányt. Imé az édesanyád is hírem nélkül hat forintokat küld, melyeket ha hasznosan költöd, tehát örülök rajta, ha pedig nem, tehát szamár leszel, én pedig a te édesatyád. N. N. (Magyar Hírmondó, 1981: 213) Hm, komé! ígymond a baranyai ember a másiknak, midőn a templomból kijöttek. Hallá-é kend, mit papol a tiszteletes uram? Hogy az emberek a mennyországban egyedülvaló- ságban élnek. Úgy bolond! mond a másik, hiszen a bibliában vagyon, hogy ott házasulás nem lészen. De miért nem? felele a másik: Miért nem, miért nem! dühödjön meg a sok kérdésed, azért, hogy ott nincsen pap, aki megesküdtessen, (Magyar Hírmondó, 1981: 243) Bár még két baranyai anekdotát találtam Kónyj könyvének 1981-es kiadásában (a 233. és a 246. lapokon), a fenti, anti- klerikális kicsengésű szöveg után befejezésül egy olyat idézek a 199. lapról, amelyben a jobbágysors elleni protestálás tükröződik: Egy bizonyos kálvinista faluban szokásban volt Somogy vármegyében, hogy a halott fölé a sír tetejében nagy ormos fákat szoktak tenni, melyre a holt embernek nevét s esztendejét felmetszették. Ezt az uraság inkább erdőpusztításnak, hogysem valami hasznos dolognak látván lenni, azért megtiltotta. Midőn erről a gyűlésben beszélgetőnek, hogy vajon miért lett légyen ez, érre azt mondja az öreg esküdt: Mivel ez életben annyira nyomattatunk és terheltetünk, legalább, hogy holtunk után ne nyomattassunk. Mándoky László A régi görögök, annyi más fontos dolog mellett felfedezték a meteorológiát is. Magát a szót Arisztotelész használta először, aki mindjárt tankönyvet is írt róla. Ha nem volna televízió, űrhajó és sok más találmány, igazat kellett volna adnunk a régi görög mondásnak: nincs új a Nap alatt. Szóval a meteorológia nem új a Nap alatt, de azért az mégsem régi dolog, hogy mindennapjaink fontos részévé vált. Az emberek szidják a meteorológusokat: „ezek már arra sem veszik a fáradságot, hogy kinézzenek az ablakon, vehetnének egy levelibékát, stb.", de az esti időjárásjelentést a tévéhíradó végén lehetőleg nem mulasztják el. Hallgatunk rájuk. Ha például azt mondják, hogy vasárnap Veszprém és Pápa között hófúvás várható, az ember inkább nem vág neki autóval az útnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szakemberei számolnak is ezzel, igyekeznek a közlekedők segítségére lenni. — Kifejezetten közlekedésmeteorológiai jelentéseket Magyarországon 1968 óta készítenek — tájékoztat Rábai Attila, a szolgálat munkatársa. — Elsősorban a közúti közlekedést befolyásoló tényezők előrejelzésére van szükség. Az 1969-y 70-es tél mutatta meg, hogy ez milyen fontos. Akkora hó esett azon a télen, hogy a fél Dunántúl elszigetelődött a környezetétől. Székesfehérvárt például napokig nem lehetett megközelíteni. — Hogyan segithet ezen az időjárásjelentés? — Időben jelentést küldünk arról, hogy rendkívül nagy hőmennyiség várható. Esetleg hófúvás. Az úttisztító gépek így a hóesés kezdetével egyidőben kezdhetik a munkát. Sokan nem tudják, hogy 5 centiméteres porhó már alkalmas hófú- vásos akadályok képződésére. Ha viszont idejében alásóznak, akkor nem keletkeznek torlaszok. — Miért a hó a legfontosabb tényező? — Esetenként nemcsak nehezíti a közlekedést, hanem lehetetlenné teszi. Ez pedig szó szerint életbevágó ügy. Télen ezért minden pénteken előrejelzést adunk arról, hogy a hét végén nincs veszély, bizonytalan idő várható vagy biztosan lesz közlekedésgátló hóesés, fagy. Ez nemcsak a biztonságos közlekedés miatt fontos, jelentős megtakarítás is elérhető így. Egy-egy megyében ugyanis egyetlen hét végi hóeltakarító ügyelet 40—50 ezer forintba kerül, hiszen teherkocsikat kell bérelni, vezetőket fizetni. Ha nem volna előrejelzés, minden hétvégén ügyeletet kellene tartani. Valójában azonban csak a hétvégek egy- harmadán van erre szükség. Lehet számolni: a megtakarítás megyénként legalább havi százezer forint, az országban kétmillió.- Mi a valószínűsége, hogy a készenléti előrejelzés beválik?- A napi prognózis esetében általában 85 százalék, a hét végi előrejelzésé 90 százalék.- 1980. január elsejétől orvosmeteorológiai csoport műkő. dik a szolgálat keretein belül — folytatja Rábai Attila. - Azt vizsgálják, hogyan hat az autóvezetőkre az időjárás. Ehhez tudni kell, hogy a mi országunkban mindenhonnan érkeznek frontok, hetente 2-3 is. Márpedig a frontra (illetve árra az összetett időjárási jelenségre, amit röviden frontnak szoktak nevezni) mindenki érzékeny. Egyesekben észrevétlenül, automatikusan kompenzálódik a nemkívánatos hatás, mások megváltoznak, fáradékonyakká, esetleg agresszívebbekké válnak. Ezért szerződésben állunk a Főtaxival, amely URH-n beolvassa gépkocsivezetőinek a prognózist; ehhez igazíthatják vezetői stílusukat. A Volánnál veszélyes időben nem engedik hosszabb útra a frontérzékenyeket. Biztosak lehetünk benne, hogy sok balesetet sikerült így megelőzni.- És a magánautósok?- Ez egészen más probléma, hiszen csak ajánlásokat tehetünk, amit vagy megfogadnak, vagy nem. Elsősorban a rádió Útközben című adásán keresztül igyekszünk tájékoztatni az autósokat, hogy menet közben milyen időjárási helyzetekkel találkozhatnak, hol várható köd, havazás, erős szél vagy zivatar. Télen fontos még a talajmenti fagyok jelzése is, hiszen hiába van egy méter magasan plusz két fok, attól még jegesedhet az út. Aminek veszélyességét fölösleges magyarázni ... Arisztotelész óta azért valamit mégiscsak fejlődött a világ. Esőt csinálni ugyan nem tudunk, elállítani sem, de már a jégesővel egyre jobban sikerül megbirkózni, keletkezését rakétákkal megakadályozni. Amit pedig szabályozni nem lehet, legalább tudjuk előre. Bencsik Gábor Egy parasztember Baranya Ősi, de eleven mesterség A legifjabb gyertyaöntő műhelyében
