Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-13 / 12. szám
1983. január 13., csütörtök Dunántúlt napló 5 Megvalósult a bólyiak terve Bővítették az öregek napközi otthonát Januártól hétközi bentlakásos intézmény Sikerült, amit a bólyiak terveztek, a karácsonyt ismét együtt, de már a bővített és felújított öregek napközi otthonában ünnepelhették az otthon lakói. A nagyközség példamutató összefogásáról — aminek eredményeként az otthont átalakították — többször beszámoltunk lapunkban. A folyamatos figyelemmel kísérés nem volt véletlen, hiszen a bólyiak nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy lakossági kölcsön igénybevételével alakítják hétközi otthonná, illetve szebbé és korszerűbbé a meglévő helyiségeiket. A hétközi otthon létesítésének gondolata a rendszeresen idejáró idős emberektől eredt: közülük többen kérték, hogy a tanács próbálja megoldani né- hányuk részére a bentlakást. Az igényt elsősorban az egyedül élő, gyakrabban betegeskedő lakók fogalmazták meg, s a tanács — mivel elegendő pénze nem volt erre a célra — a község lakói elé állt a kérésükkel. A bólyiak megértették és egy emberként támogatták a bővítés terveit. Kétmilliónégyszázezer forint értékű kommunális kötvény vásárlását ajánlották fel, de ebből az ösz- szegből egymillió-százezer forintra volt szükség, mivel a megyei tanács félmillió, a helyi tanács pedig hatszázezer forint, tat járult hozzá a felújításhoz. A Bólyi Költségvetési üzem dolgozói 1981-ben kezdték az átalakítást, s a terveknek megfelelően a múlt év karácsonyára befejezték a munkát. Januártól már ismét itt tölti napjait az otthon 55 lakója. Közülük öten csak a hét végére térnek haza. At ünnepélyes átadáson a Bólyi Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Bősz József a tanács ajándékaként száz rózsatövet adott át, amit tavasszal ültetnek ki az udvarba az otthont patronáló szocialista brigádok tagjai. T. É. Csökkenti a zsúfoltságot Új iskola a városok terén Januárban befejezik a födémet Az idei élv egyik legjobban várt pécsi beruházása Lvov- Kertvárosban, a Testvérvárosok terén épülő tizenhat tantermes iskola, A Nevelési Központ három iskolájának gondjai közismertek: a gyermeklétszóm nagyon magas, szükségtermekben is Oktatni kell, kevés tér jut a gyermekeknek. Nagyjából hasonló problémákkal küzd a többi kertvárosi iskola is, tehát indokolt az a nagy várakozás, amely az új intézmény belépését megelőzi. Tegnap délelőtt a helyszínen jártunk. Az iskola vázszerkezete áll — ún. IMS-technológiával készül — két toronydaru és mintegy huszonöt ember dolgozott az építkezésen. — (^unkánkat segíti a jó idő. Ha semmi nem jön közbe, január végéig befejeztük a második emelet födémének felrakását és a iioeleti hamllokfal kül. ső burkolását. Február közepén, végén elkészül a teljes burkolás és átadhatjuk az épületet a kőműveseknek — kaptuk a tájékoztatást Uzlik Józseftől, a szerkezetépítő üzem .művezetőjétől. Azt hiszem nem lesz akadálya annak, hogy július 31-ig megtörténjen a műszaki átadás — mondta Békés Károly, a generálépítők művezetője. — Az anyagszállítás folyamatos, a következő hónapokban még na. gyabb erőket fogunk ide átcsoportosítani. Walz Jánosné általános tanulmányi felügyelőtől azt tuda. koltuk, mit vár a pécsi városi művelődési osztály az új iskola belépésétől. — A Testvérvárosok terén épülő iskola egyrészt a Nevelési Központot tehermentesíti, másrészt a megszűnő Acsódy úti iskola tanulóit fogadja majd. A tantestület is ennek az iskolának a pedagógusaiból kerül ki, de várunk néhány tanárt a Nevelési Központból is. A berendezés új lesz, ez már biztosítva van — mondta Walz Jánosné. Havasi J. Hasznosan telnek az öregek napjai Bolyban az öregek napközi otthonában. Van aki köt, horgol, himez, van aki subaszőnyeget csomóz, vagy műbőrhulladékból különféle dísztárgyakat készít. Az alapanyagot ingyen kapják a mohácsi TEMAFORG-tó| és a Balatonújlaki Műbőrgyárból. A bevételből nyaralnak, kirándulnak az idősek. Fotó: Proksza László Tiidőszanatórium az abaligeti Hozzáértők szerint hazánk másfél ezer nyilvántartott barlangja közül sok szolgálhatná a gyógyítást, ám mindössze háromban teremtették meg ennek feltételeit: a tapolcai, a jósva- fői és az abaligeti barlangban. Abaligeten 10 éve kezdődött meg a légzőszervi megbetegedések gyógyítása, a barlang levegőjének tisztasága, páratartalma és egyéb jellemzői elsősorban az asztmás betegeknek ad enyhülést. Négyhetes turnusokban húsz-húsz beteg talál az abaligeti barlangban enyhü. lést panaszaira. — Én először vagyok itt, a múlt héten kezdődött a kúra, de máris úgy érzem, hogy használ. Sokkal kevesebbet kell köhögnöm — mondja Magyar Belőné, a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola tanársegéde. A mostani csoport „doyen”- je Debreczeni Sándorné, aki a Tolna megyei Szálkán lakik, már tizedszer vesz részt barlangi gyógykúrán: — Eddig mindig úgy mentem el innen, hogy még fél évig nem kellett gyógyszert szednem cseppkőbarlangban az asztmám miatt. Sok helyütt voltam már az országban kezelésen, de itt a legjobb — véleményével egyetértenek mindazok, akik hegyi szanatóriumokban is kerestek már enyhülést. A barlangkúra résztvevőinek nagy hányadát teszik ki a bányászok. Szűcs Pál, az István- aknán dolgozik, negyedszer vesz részt abaligeti kúrán. — A kezelés tartóssága attól függ, hogy milyen munkahelyre megyek vissza a bányába. Hitvány helyen bizony hamar érzem újra, hogy nem egészséges a tüdőm — mondja a szilikó- zisos ember. — A tüdőgondozóban először tbc-re gyanakodtak, aztán azt mondták, hogy szllikózisos vagyok. Ha lejárt a kúra ideje, megyek vissza a bányába, néhány évem van még, remélem addig bírom így ahogy vagyok. A társak szerencsére megértőek, a bányászszolidaritás segíti a már nem egészségest. Az abaligeti barlangszanatórium a pécsi Tüdőgyógyintézethez tartozik. Takács Józsefné ápolónő majdnem a kezdettől segíti a barlangi kúrán részt vevők gyógyulását. — Reggeli után két óra hosz- szat tartózkodnak a betegek a barlangban, beszélgetéssel, kártyázással, olvasással töltik ott az időt, illetve a tartózkodás végén 15—20 perces gyógytornát tartunk. Délután kötelező pihenő van, amúgy elég kötetlen az élet itt. Dr. Kövesi Gyula főorvos irányítja az abaligeti szanatórium gyógyító tevékenységét: — Az idült légúti szűkülettel járó hörgő-megbetegedések oki kezelése sajnos jelenleg még megoldatlan — mondotta. — A tüneti kezelés az akut bakteriális fertőzések kiküszöbölésére, a légúti szűkület csökkentésére és -az irritáló tényezők kikapcsolására irányul. Az utóbbi leginkább a klimatikus gyógyhelyeken, így al abaligeti barlangban. Az itt folyó — gyógyszeres kezeléssel kiegészí. tett — terápia hatására megszűnnek vagy jelentősen csökkennek a betegek panaszai, javul fizikális állapotuk, munkavégző képességük. — ön részt vett tavaly a keszthelyi nemzetközi barlang- terápiai szimpozionon ... — Ott is terítékre került a hazai barlangok gyógyászati jelentősége, mondván: na_gy szükségünk van rájuk. Hiszen az effajta ellátással lehet legir, kább tartósítani a beteg panaszmentességét. A jövőben is elsősorban a porártalmas munkahelyen dolgozó bányászok érdekében. Abaliget csendes. A tó felszínén hártyásodik a víz, de mi. re a betegek kijönnek, eltűnik az is. a szép időben ... A betegek a barlangban B. L. E ünnepek - gyermekszemmel Harmadikos kisdiákok dolgozatot írtak arról, hogyan telt el a karácsony, a szilveszter. Az alábbiakban közlünk néhányat e gyöngyszemekből. Kommentár nélkül, vélhetően egy kevés tanulsággal. * „Elérkezett a karácsony. Már nagyon vártam a húgommal, hogy már este legyen. El is érkezett az este, és anyukám azt mondta: Menjetek el fürödni! El is mentünk. Mikor kijöttünk, akkor kezdődött az esti mese. Mikor megnéztük a mesét, berohantunk a szobába. Mikor berohantunk, megláttuk a karácsonyfát és alatta sok-sok mindent.” „Mindenki elment haza. Egyszer karácsony estén, mikor szólt a mennyből az angyal, akkor kellett kimenni a fához. Ott volt sok ajándék. Mikor már késő volt, elmentek a vendégek, csak a npgybátyámék aludtak nálunk. Reggel elmentek. Ez volt a karácsony.” „Úgy volt, hogy anyuék lefektettek aludni. De mi bezzeg nem aludtunk, és furdalta az oldalunkat a kíváncsiság. Mindig ki-becsószkáltunk. Testvérem, Balázs, dühös volt, mert nem engedték a nagyszobába. Elmentünk, megnéztük Jézus születését, de nem volt áram, így nem néztük meg. Hazamentünk és ott volt 0 karácsonyfa, alatta az ajándékok.” „Elkezdtük a fának a tartóját összeállítani. Sajnos, nem sikerült. Apa így szólt: Hagyjátok, úgysem fog sikerülni. Apa fölhozta a másik tartót. Ugyanis kettő van. Anya és én beékeltük a fát." „Egyszer tanultuk a németet, a kutyánkat, a Bobit azt az ebédlőben hagytuk. Le akart venni egy szaloncukrot és ledöntötte a karácsonyfát és azóta a karácsonyfánk már nem áll fel az ebédlőben." „Én otthon töltöttem a szilvesztert. Feldíszítettük a szobát. Először a Szuperbolát néztem meg. Anyukám vett álarcot és trombitát. Vacsorára hot- dogot ettünk. Azután kezdődött a Leopárd és társai. Utána a Hívjál csak cucinak kezdődött, azt is megnéztem. Utána megvártam a 12 órát. Akkor sok csillagszórót dobtak ki. Volt színes rakéta is, mi mag- néziumos csillagszórót raktunk az antennára. Két óráig maradtam fenn, akkor elaludtam. Szerintem jövőre- 3 óráig is fennmaradok." „Szilveszter este néztük a V tévét úgy 10 óráig. Akkor jött Marika néni, a szomszédunk. Akkor anyuékkal együtt Marika néni is nézte velünk a tévét. Amikor elhangzott a Himnusz (I), anyu, apu, mama és Marika néni felálltak. Apu kinyitotta a pezsgőt és töltött a poharakba. Mikor vége lett a Himnusznak, anyukáék koccintottak. Úgy 1 óra körül csillagszórókat dobáltak ki és petárdákat. Olyan piros, fehér és zöld csillagféléket dobtak ki." „Megfürödtünk és lefeküdtünk aludni. Egyszer csöngetnek és majdnem az egész lépcsőház jött. Bementek a konyhába beszélgetni. Azután átmentek a Kovócsékhoz. A Laci bácsi ott maradt nálunk. Azt hitte, hogy én alszok, de én nem aludtam, hanem utána kimentem." „Elkezdődött a műsor. Apukám az egyik fotelba ült. Én 'is fotelba ültem. Először volt a Szuperbola, nagyon tetszett. Ezután volt Hofi Géza műsora, ez is tetszett. Ezután zene volt, táncoltunk. Mentünk a másik nagymamához. Ott ittunk s ettünk. Azután jött a taxi és mentünk haza. Otthon megmostam a kezem és az arcom. Ezután lefeküdtünk." „A szilvesztert otthon töltöttem. Az apukám meg az anyukám elmentek. A papával meg a mamával voltam. Nagyon vártam az éjszakát. Mert minglunk akkor kezdik a csillagszóró dobálásátl Egy nagy fiú furfangos volt. Nappal elvitte arrébb az autóját. Éjszaka meg ugyanoda, ahol a kocsijuk állt, kidobták a csillagszórót. Amikor kimentünk az erkélyre megnézni a csilíagszóró- dobálást, nagyon megijedtem. Mert a földszinten a Laci bácsi egy négyszólamú trombitával trombitált. Egyszer meg a kocsikerék gyulladt meg, másszor pedig a bokor, /kztán be kellett menni. A fölöttünk lakók bulit rendeztek. A papa 2 óráig énekelt az ágyban. Nekem tetszett nagyon a szilveszter.” Közreadja: H. J. Pajzán históriák A címet Balzac hasonló című munkájából loptam. Nem tudom, az irodalmi lopás történetét megírták-e már, de már Janus Pannonius is elmarasztalja epigrammáiban a más tollával ékeskedőket. Arany János pedig saját kora írói alkotásaira célozva említi, hogy nálunk „any- nyi az ütött-kopott, nem mondom : lopott, hogy csupa zsibvásárban járunk." A lopkodást örökzöld témával, a házassági hirdetésekkel kezdjük. Meglepően sók ember nem ér rá, hogy magának megfelelő párt (ma: partnert!) találjon, s ezért a házasságkötésekkel foglalkozó irodákon kívül népszerű módja a társkeresésnek a házassági hirdetés is. Lapunkban, főleg a Magyar Nemzetben számos nőtlen férfi, pártában ■maradt leány, elváltak, özvegyek szeretnének megnyugvást találni egy általuk elképzelt tulajdonságú há.zastárs oldalán. A legtöbb férjet kereső nő kiköti, hogy jövendőbelije szén. vedélyektől mentes legyen. Persze, a hirdető nőik ügyelnek arra, nehogy minden szenvedélytől mentes legyen a férfi, és ezért hozzá fűzik a „káros" jelzőt is. És nem mindig férj után vágynak. Van, aki csak jó- barátot keres (talán unatkozó szépasszony?), némelyikük partnerkapcsolat létesítését kívánja (ez majdnem ugyanaz — csak nem magyarul!), míg mások élettársi viszonyra, házastársi kapcsolatra vágynak, majdnem mindig kikötve maguknak — szerintem feleslegesen — a ,;kölcsönös szimpátia" kifejezést. Mert ez csak természetes. Ha az egyik félnek a másik „unszimpatikus" (helyesen: an- tipatikus, magyarul: ellenszenves), akkor úgyis hiába az erőlködés. Nemréq kezembe nyomtak egy bécsi újságot. Hogy abban mik vannak? Petra, Tina, Britta, Cleopatra és más „erotikusán csodálatos szépségek”, „Super- frauk", „attraktív Ladyk" és hozzájuk hasonló gcrlö'k hirdetik telefonszámukat, megemlítve még azt is, hogy „exkluzív szolgáltatásaikat” mikortól meddig nyújtják Igen sok esetben az is olvasható, amit mi így szoktunk kifejezni: ,,Hívásra házhoz ■ megyek." Nem tudom, hogy ezek a szexcsillagok milyen csillagászati árakat kérnek „diszkrét" foglalkozásukért, de biztosra veszem, hogy kevés magyar ügyfelük akad. Hazai tájakra térve vissza, hadd idézzük a Magyar Nemzet egyik meglepő hirdetését: „55 éves, alacsony, szemüveget viselő, víg kedélyű özvegyasz- szony, szép lakással, rendezett anyagival keresi józan életű, egészséges, jogosítvánnyal, 'kocsival rendelkező rendes özvegyasszony ismeretségét 55— 60 évig. Kölcsönös szimpátia esetén házasság. „Hóvirág" jel. igére a 'kiadóba.” A csöppet sem szégyellős társkereső valóban minden jót elmond sajátmagáról és élettársa iránti elvárásairól is. Mindez rendben. Ha azonban figyelmesen elolvassuk a szöveget, úgy gondoljuk, hogy a házasság- kötéssel némi 'baj lesz. Végül valami pécsi pajzánsá- got is! A Dunántúli Napló január 8-i számában olvastam, hogy valóságos beugrássorozat történt a Pécsi Nemzeti Színházban. így többek között — szó szerint idézzük: „A királyasszony ' lovagjába Arany Kató ugrott be. Szalma Lajos szerepét... A királyasszonyban Fülöp Mihály vette át." Szeretném megkérdezni, vajon Arany Kató vagy Fülöp Mihály érezte-e magát jobban. Tóth István
