Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-11 / 340. szám
Az AIESEC világméretű propaganda egy vállalatnak Több támogatásra lenne szükség Meghökkentő érdektelenség Igazán csábító gondolat egy magyar közgazdászhallgatónak, hogy két hónapot eltöltfiet valamilyen külföldi vállalatnál, ' mondjuk például a Swedish Wine and Spirit Corporation- nél. E svédországi vállalat csak egy kiragadott példa volt; természetesen más európai országban is van lehetőség a szakmai gyakorlat letöltésére. Ennek persze van feltétele is: nyelvtudás és szakmai ismeret. A lehetőséget pedig az AIESEC (Association International des Etudiants en Sciences Economiques et Com- merciales), azaz a Közgazdász- hallgatók Nemzetközi • Szervezete teremti meg. Az AIESEC 1949-ben Stockholmban alakult meg, « ma már több mint 57 ország a tagja. Székhelye Brüsszel. Egyébként Angliában már a második világháború előtt működtek az ugyanilyen céllal létrejött bu- siness-school-ok, amelyekből a mai AEISEC kifejlődött. Magyarország tíz éve, 1972 óta tagja a szervezetnek, melynek fő célja és feladata, hogy állásokat biztosítson a külföldi hallgatóknak a nyári időszakra, s hogy szemináriumokat, nemzetközi találkozókat szervezzen. A mozgalomhoz négy év eltelte után, 1976-ban csatlakozott a Pécsi Helyi Szervezet, aminek a kezdeti időkben elsősorban vállalat; támogatásokat kellett szereznie — s ez nem volt könnyű feladat. Az akkor még új és nálunk ismeretlen szervezet támogatásától elzárkóztak a vállalati vezetők. Kivételek természetesen akad. tak, mint például a Pécsi Bőrgyár, a Dohánygyár és a Kon- zum Áruház. Ezek a vállalatok már kezdettől fogva támogatták az AIESEC törekvéseit. Később a Pécsi Kesztyűgyár és a Zsolnay gyár is csatlakozott hozzájuk. Ezen a nyáron már nyolc cég foglalkoztatott kanadai, jugoszláv, holland, német diákokat. Olyan vállalatok is vannak, amik állást ugyan nem tudnak biztosítani, de jelentős anyagi támogatást nyújtanak. Sajnos, eddig kevés céggel alakult ki ilyen együttműködés. Hogy ismertebbé váljon a szervezet, az elmúlt hónapokban az AIESEC pécsi bizottsága 72 pécsi cégnek küldött részletes tájékoztatót az AIESEC munkájáról, s egyúttal támogatást is kért tőlük. Az érdektelenség meglepő volt: választ is csupán 12 vállalat küldött, s ebből csak öten reagáltak pozitívan. Már csak azért is meghökkentő az érdektelenség, mert nem egyoldalú segítségnyújtásról van itt szó: az AIESEC- kel kapcsolatba lépő vállalat is ki tudja aknázni azt a lehetőséget, hogy egy külföldi diák 3—4 éves közgazdasági tanulmányi háttérrel két hónapig a rendelkezésére áll. Éppen ez az egyik fő ok, ami miatt az olyan neves nyugati cégek, mint a Philips, az Unilever vagy a Siemens igénylik az AIESEC- kel való hatékony együttműködést. S ez egyben világméretű propagandát is jelent a vállalat számára, s igen hasznos lehet a piackutatásban is. 1983 tavaszán a pécsi szervezet megjelentet egy angol nyelvű kiadványt, amelyben az érdekelt vállalatok reklámanyagai kapnak helyet. Nem kell külön részletezni, mit jelent ez, menynyit segít abban, hogy külföldön jobban megismerhessék egy-egy magyar vállalat profilját. Ahhoz, hogy a pécsi közgazdászhallgatók a jövőben aktívabban vehessenek részt ebben a nemzetközi munkában, további támogatásra lenne szükségük. S végezetül annak bizonyítására, hogy milyen jelentősége van e szervezetnek a világon, idézet Kennedy volt amerikai elnök egyik nyilatkozatából: „Én nem azt nézem, hogy mit nyújthat nekem az AEISEC, hanem hogy én mit nyújthatok neki." R. Sz. Megjelenés előtt a JAK-Füzetek „FflSIRT, avagy viták a fiatal irodalomról” Tízezres példányszám, pécsiek a sorozatban Érdekes vállalkozás indult a közelmúltban a fiatal magyar irodalom szélesebb körben való megismertetése érdekében, s nem utolsósorban azért, hogy a fiatal tehetségeknek — akik nem törvényszerűen írók és költők, hanem legyenek akár történészek, szociológusok, kritikusok — gyorsabb és gyakoribb publikálási lehetőséget nyújtsanak. A JAK (a Magyar írók Szövetsége József Attila Köre) régi terve, hogy a fiatal íróknak legyen egy önálló sorozata. A Magvető Könyvkiadó igen rugalmasan, bizonyos fokig elébe is ment ennek a törekvésnek, váflailta, hogy évente körülbelül tizenkét kötetet ad Iki a „JAK-Füzetek” névre elkeresztelt sorozatból. A konkrét munka tavasszal kezdődött, a JAK választott egy öttagú szerkesztő bizotsógot, s ez a választott testület vete föl a kapcsolatot a Magvetővel — a dolognak, mint irodalmi vállalkozásnak, leginkább ez az érdekessége, hogy egy szervezet és egy kiadó ilyen módon kooperál. Hogy a sorozaton igen komolyan és intenzíven kezdtek dolgozni, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első három könyv kézirata nyár végén már a kiadóhoz került, s mindhárom még most decemberben megielenik — tízezres példányszámban. Ez a gyorsaság is a vállalkozás fontos célkitűzését mutatja: mozgékonyon, frissen szeretnének reagálni a legújabban születet1 művekre. Egyébként a könyvsorozatot ezért is nevezték el „füzeteknek", ez is a gyorsabb átfutásra utal. Ezekben a füzetekben természetesen nem csupán a JAK- tagok munkái jelennek meg, hanem a sorozat az egészen fiata,; tehetségeket is nyilvánossághoz juttatja -— esetleg — évekkel korábbam publikál hátnak, mintha a hagyományos úton szeretnék megjelentetni első önálló kötetüket. A gyorsaságon kívül még abban is különbözik más sorozatoktól, hogy egy választott testület szerkesz. ti, s a kéziratokat sem a kiadó hajtja föl, hanem ez a testület kapja meg. S az utóbbi időben, ahogy a munka elkezdődött, egyre több kézirat érkezik hozzájuk. 10. HÉTVÉGE Az első három füzet, ami a napokban az üzletekbe kerül, nagyon izgalmdsnak ígérkezik. Az egyes, a sorozatindító egyúttal be is vezeti az összes többi füzetet Címe: FASIRT avagy viták a fiatal irodalomról. A könyv anyagát Dérczy Péter kritikus válogatta a folyóiratokban, lapokban már korábban megje. lent írásokból. A kötet legelején olvasható Szilágyi Ákosnak, a JAK titkárának bevezetője, amit az egész vállalkozás elé írt. A kettes számú füzet egy antológia, mégpedig kísérleti, lírai antológia; címe, nagyon szellemesen, Ver(s)ziók — formák és kísérletek a fiatal magyar lírában. Közel félszáz költő művei szerepelnek ebben, köztük pécsieké is. Fő érdekessége azonban, hogy nemcsak a Magyarországon, hanem a környező államokban élő és alkotó fiatal magyar költők is helyet kaptak a Ver(s)ziák-ban, hiszen nélkülük nem lenne teljes a legújabb magyar nyelvű líráról -alkotott kép. A kísérleti, vizuális, akusztikus költészetből ilyen tematikus antológia még nem volt — legalábbis fiatal szerzőktől nem. A kötet anyagát Kulcsár Szabó Ernő kritikus, irodalomtörténész é, Zalán Tibor költő válogatta. A hármas számú füzet három pécsi szerző nevéhez fűződik: Bő. kay Antal—Jádi Ferenc—Stark András közös munkája József Attiláról. Címe: „Köztetek lettem bolond”. A sorozat tipográfusa, a borító tervezője Pécs Péter kecskeméti grafikus. A jövő évi tervekből három érdekességet emelünk ki: megjelenik Nádas Péter színházi írásainak válogatása; annak bizonyítékaként, hogy a fiatal irodalomban régóta meglevő különböző csoportosulásokat is támogatja a sorozat, megjelenik a '„Fölöspéldány-csoport" antológiája: s ismét egy pécsi vonatkozású füzet: a Munkások a műben, művek a munkások között címmel ősszel Pécsett megrendezett háromnapos konferencia anyagát is kiadják. Mint minden hasonló vállalkozásnál, itt is nagyon sok múlik a kiadón. S az, hogy a Magvető maximálisan támogatja a sorozatot, jó példája lehet az új együttműködési formáknak. Diicső Csilla Jun Ohara H uszadik századbeli mesterlegény — talán ez illik legjobban a japán fiatalemberre, aki nyáron másodszor is vendége volt a nagyharsányi szoborparknak, s jelenleg is nálunk tartózkodik. Jun Ohara Matsumoto japán nagyvárosból jött Európába festészetet tanulni. Nem iskolába akart járni — ezt Japánban is megtehette volna —, hanem egyedül, magánúton próbált fölkészülni a pályára, először hazai, majd európai, német-alföldi mesterektől ellesve művészeti technikát, stílusokat. Gyengén tudott németül, s ez nagymértékben közrejátszott amúgy sem jó közérzetében. Nehéz volt ugyanis az asszimilálódási néhány hónap múltán úgy látta, szinte lehetetlen külföldi állampolgárként érvényesülnie. Németországból — egy intenzív nyelvkurzus után — Bécsbe ment „szerencsét próbálni". Egyéb kereset híján egy ideig fametszetei eladásából tartotta fenn magát. Ismeretlenül kereste föl Mathias Hietz osztrák képzőművészt, s az általa szervezett lindabrun- ni szimpozionra került szobrászként, s a szervezési munkákból is kapott feladatokat Hiába tanult nagy mesterektől annak idején, a japán kultúrától elszakadt, öt éve nem volt otthon, a hírek csak levelekből vagy a sajtóból érkeznek. Lassan már több barátja van Európában, mint hazájában. Hogy ott milyen munka- vállalási lehetőségek várják az alkotóművészet folytatására, ha hazatér, nem tudni. De tény, hogy sok érdekes szimpo- zion van Japánban is. S a városok igyekeznek kialakítani saját zöldterületeiket — erre kormányprogram is van —, s az egységbe foglalás, „feldíszítés" a művészek feladata. Különösen gz öreg városok lesznek így jellegzetesen szépek, egyediek. Jun Oharanak elsősorban a színekhez volt hajlandósága, soha nem gondolta, hogy kövekkel, márványtömbökkel fog dolgozni. Festő akart lenni, sorsa mégsem úgy hozta, hogy eredeti terve megvalósuljon. A pénz volt az, ami hiányzott hozzá, sok pénz. Csakis emiatt módosult pályája. Sőt. Most sincs annyi tőkéje, amiből egy Japánba induló repülőre jegyet válthatna. De már nem zavarja különösen: ugyanis otthonról mindig nagyon vágyott Európába, de honvágyat még nem érez igazán. Távol-keleti létére, japán állampolgárként is jól érzi magát európai, s magyar barátai, képzőművésztársai közt. Cs. J. Rovatszerkesztő: DUCSŐ CSILLA Vidám történetek Átélés Kobzosról azt írták a lapok, hogy lírája az utóbbi időben visszaesett, fakult- veszített korábbi erejéből és egyre szegényesebb tartalmilag is. Egyedül az emlékeztet költeményeiből a néhány év előtti ígéretre, hogy az átélésnek, a szenvedélynek kivételesen magasan izzó hőfo. ka röpíti lázas sorait. A társasági életben azonban másként fogalmaznak — ha lehet még kíméletlenebből. A feketék fölött összehajolva ugyanis azt suttogják kis bakfisok, nyugdíjas nénikék, tekintélyes közélet; emberek és tollforgató kollégák, hogy Kobzos ivásra adta a fejét. Nincs éjszaka, hogy ki ne maradna, mindig a hajnali széllel tér meg otthonába- másnap pedig mámorosán alszik, s nem törődik sem a feleségével, sem a gyerekeivel, de a költészet templomában is egyre ritkábban misézik. Kétes lánykákkal és még kétesebb mecénásokkal hunyorogja végig az éjszakát a bárban, marke- colókkal és más huligánokkal parolázik, elvesztette erkc-lcsi érzékét, megingott költészetének hitele, egyszóval, a legjobb úton van ahhoz, hogy kiiratkozzék az irodalomból és az olvasók bizalmából. Volt- aki aggódva hordta a hírt, s akadt olyan is, ak; lelkesedéssel újságolta. Melléáll. ni azonban senki sem mert. Lassan a barátai is elkerülték, mint a pestisest, s csaknem úgy legyintettek, mint a pap, amikor felkeni a betegre a szent olajat. Hanem egyszer — már oda is eljutott a hír! — hivatták Kobzost... — A rég; barátság, a közös harcök, közös indulás jogán szeretnék veled beszélni — kezdték komolyan. — Azt mondják, sokat iszol! — Iszom- iszom ... — De azt is beszélik, hogy nemcsak az ital kerített hatalmába, sokat foglalkozol mostanában holmi könnyű lánykákkal, éjszakai alakokkal, kétes figurákkal. — Van benne igazság ... — S hallottunk olyat is, hogy néha napokig eltűnsz, elcsavarogsz az országban, senki sem tudja- merre jársz. — Előfordult ilyen is ... — Érdekes. S minderről ilyen cinikusan beszélsz! Tehát tudod, hogy ilyen vagy, és mégis csinálod! — Igen, teljes tudatossággal csinálom —- válaszolt Kobzos. — De ne hidd, hogy azért, mert örömöm lelem benne! Nem! — Talán még kellemetlen is? — Hisred, vagy nem hiszed, igen. Unom ezt az életformát, egyetlen porcikám sem kívánja. Gyűlölöm az alkoholt és az éjszaka szépeit, unom a morcos- kétes pofákat. — És akkor? — És akkor... és akikor... Könnyű nektek! Ti csak azt látjátok, hogy én iszom. Csak azt, hogy összesimulok egy nővel! Csak azt, hogy a csavargóval könyökölök a bárpultnál! De ha a versemben hiányzik az élmény hitelessége, az átélés konkrétsága- másik pallossal rontotok rám! Nekem uszítják a kritikát! Hát tudjátok meg végre: nem lehet harcolni az új erkölcsért, a szebb embereszményért, ha ■nem ismeri az ember, amitől irtózni kell. — Kétségtelenül logikus, amit mondasz.- — Bizonyítsak? Ezekből az él. ményekbőí született a Hajnali nász című ciklus. Ott szedtem össze az éjszakában a Pillangók, Csinos verslábak, Ledérkék, Borvirágok című szonettek élményanyagát. S egy regénytémára akadtam a kő- nyak mellett. Talán ez lesz a legtöbb, legnagyobb, amit eddig írtam. — Miiről szól- megtudhatnám? — Most csodálkozni fogsz! Nem zsebmetszőkről, nem köny- nyű hölgyekről, nem a szesz ró- szaszínű mámoráról — a munka himnusza lesz ez! Az alkotó, teremtő emberről szól, oki fizikai erejével, eszével pofozza helyre a világot. Bányászokról, aratókról, traktorosakról, akik izmaikat koptatják, akik ott nyű- vik el magukat a bányában és a napszítta földön! — Ne haragudj! Gondolom, erre is áll, amit az átélésről mondtál. — Természetesen! Hogy remélnék különben sikert? — És akkor most nekivágsz? — Három fejezet már elkészült. Nem úgy értem. Szenet fejteni, aratni, szántani, zsákot cipelni ... — Miért tenném? — Hát, hogy igazi átéléssel írhass ezekről az emberekről. — Csacsiságot beszékz! Azt mindenki tudja, mi a fáradság, a munka. A dolgozó emberek társadalmában élünk, nem? Sz. Simon István ftlgjgii: Növényvédetem A növényeket károsító gombás betegségek ellen 70—80 évvel ezelőtt csak kén- és réztartalmú szerekkel védekeztek eredményesen. A kén és réz ára a nagyobb mérvű felhasználás és kereslet miatt emelkedett, ezért a pótlószerek lehetőségeivel kezdtek foglalkozni a gyártók és forgalmazók. Az 1970-es évek közepéig, az olcsó olajárakig a szerves kén- és rézpótló szerek száma világviszonylatban - hatóanyag és annak százalékos összetétele - valamint a más-más gyár által előállított, azonos hatású, de eltérő név miatt több ezerre tehető. A gyártók és forgalmazók a szerek reklámozására jelentős mennyiségű pénzt költöttek. A kén és réz ma ismét jóval olcsóbb a szerves, gyárilag előállított, pótló- szerekhez viszonyítva. Nehéz lesz újból megszoknunk — ha átmenetileg is — a régi hagyományos kén és réz hatóanyagú szereket. Az 1983-as árváltozások azonban az olcsóbb és hatásos védekezésre ösztönöznek mindenkit. A kén- és réztartalmű szerek hatóanyaga a raktározás során száraz helyiségben, eredeti csomagolásban több évig nem változik. Hatásukat a kipermetezés után az előírt mennyiségben hosszabb ideig tartják. Nagy előnyük, hogy az emberre, az élő környezetre a kéntartalmú szerek gyakorlatilag veszélytelenek. Dr. Frank József Anyagbeszerzőt felvesz A PÉCSI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET, Pécs, Felszabadulás u. 16., (bejárat a Tüskésréti útról). Feltétel: középfokú iskolai végzettség, villamos anyagismeret, 5 éves gyakorlat. BÉREZÉS MEGÁLLAPODÁS SZERINT. JELENTKEZES A SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL. Ruházati szakmában jártas raktárost, raktári dolgozókat január 1-vel ALKALMAZUNK. JELENTKEZÉS: UNIVERZUM SZÖVETKEZETI KÖZÖS VALLALAT, személyzeti vezető, Pécs, Móricz Zs. u. 3. * Egy Japán Európából
