Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-11 / 340. szám
Tóthné Gerber Zsuzsanna Mester József Sebestyén Béla Zokai Ákos Készül az új pécsi vásártér Híres lett a pécsi vásár, fél ország jár ide, sőt gyakran külföldiek is. Ehhez a hírhez egyáltalán nem méltóak a körülmények. Ha esik, sárban tocsogunk, ha a Nap süt, porban kevergünk. Most viszont jó hírt kaptunk a Piac- és Vásárcsarnok Felügyelőségtől: hat évi tárgyalás után készül az új pécsi vásártér. Kétszer akkora lesz, mint a mostani. Több célú vásárteret szerveznek, vagyis a rendes havi állat- és kirakodóvásáron kívül autós bevásárló központ is működik majd ott, továbbá az fesz az állandó helye a Pécsi Ipari Vásárnak. Elsőül 4,2 millió forintot kapott a felügyelőség a .városi tanács tervosztályától. Most a rendezési tervek készültek él. A terület 20 hektáros lesz. A mostani ennek mintegy a fele, A vásártér aljzatát részben gyepesítik, a forgalmas helyeken aszfaltozzák, s fesz sok olyan rész is, ahol a gyepbe ültetett lyukacsos téglák adják a szilárd talajon való tiszta járás lehetőségét. Jövőre minden vasárnap autóvásárt rendeznek, mivel ez iránt igen megnőtt az igény. De milyen lesz az autós bevásárló központ? — A távoli jövőben fejlett ipari országok mintájára olyan nagy áruházat létesít Pécsett a vásártéren a Centrum Áruházak budapesti központba, ahová gépkocsival be lehet hajtani, s a bútor kivételével, mindent kényelmesen kitolni az épületből, a járda szélén álló saját gépkocsiba. Papírszalvétán rajzolódott ■ • I rr •• f_rr ki eloszor a fodíj Sikerrel leküzdeni a bányüszveszélyeket Friss szemlélettel, közgazdasági gondolkodással Zöld ót elméleteik igazolására A jövő század bányászata címmel írt tanulmánnyal a Mecseki Szénbányák alkotó kollektívája nyerte az Innovációs Alap, az Országos Vezetőképző Központ, a Központi Váltó- és Hitelbank RT., a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint az érdekelt minisztériumok, érdekképviseleti szervek által közösen meghirdetett pályázatot, amelyet Gazdasági társulások, vállalkozások szervezése címmel hirdettek meg. A pályázat nyertesei Tóthné Gerber Zsuzsanna közgazdász, Mester József villamosmérnök, Sebestyén Béla bányamérnök, és Zoltai Ákos villamos- és gépészmérnök. A pályázat szerint külföldi részvétellel bánya- művelési rendszerek fejlesztésére létrehozható gazdasági társulásról lenne szó, amelyben az induláshoz szükséges alaptőke 45 százalékát a nyugatnémet Tyssen világkonszern, 30 százalékát az Innovációs Alap, 10—10 százalékot az OKGT és a Mecseki Szénbánya és 5 százalékát a GEOMINCO adná. A gázkitörés okai Bármennyire is furcsa, az Innovációs Alap fődíjának a gondolata még évekkel ezelőtt éttermi papírszalvétán bontakozott ki először. Sebestyén Béla — aki generációja utolsó mohikánjának nevezi magát — 1954-ben került bányamérnökként Vasasra. ?956-ban feltárási körletvezetőként és kezdő bányamentőként érte az első megrázó élmény: két ember gázkitörés következtében meghalt. Amikor a holttesteket megtalálták, megdöbbentette, hogy olyan helyzetben voltak, amiből egyértelműen arra lehetett következtetni, ezekre az emberekre olyan váratlanul zúdult a bányakőzet, hogy még annyi idejük sem maradt, hogy egyet hátralépjenek. — Akkor kezdett először foglalkoztatni a dolog — meséli Sebestyén Béla. — Az egyetemen külön vizsgatárgy volt a gázkitörések jelenségei, és azt tanultuk, minden esetben van előjele. Később többször tapasztaltam, nem mindig így van, a megfigyeléseimből, az öreg bányászok tapasztalataiból kiindulva aztán eljutottam odáig, hogy más kell, hogy legyen a gázkitörés jelenségének az oka, nem az, amit eddig tanítottak, és amit mai napig is tanítanak. — Ebben az időszakban ismerkedtem meg Mester József 4. HÉTVÉGÉ villamosmérnökkel. Ő volt akkor a villamosüzem műhelyének a főnöke. összebarátkoztunfc, és szívesen elüldögéltünk egy pohár sör mellett a régi Pannónia pinceétteremben. — Megvallom, először nem nagyon értettem Béla barátom magyarázatait — kapcsolódik a beszélgetésbe Mester József. — Nem is nagyon érdekelt, a bányát sem ismertem, talán még tízszei sem voltam addig lenn. Szenvedélyes megszállottsága mellett azonban nem sokáig lehetett közömbösnek maradni. Magával ragadott a lendülete. A pincérektől papír- szalvétát kért, azon rajzolt, számolt, érvelt, egy-egy ilyen estén egész halom szalvéta gyűlt össze az asztalon. Kezdtem megérteni, és én is elkezdtem gondolkodni. Hasonlóságot láttam a különböző kőzetek közötti feszültségek és az általam már ismert elektromos térben rétegesen elhelyezkedő különböző anyagok .közti feszültségek törvényszerűségei között. Elméletük merőben új, fölborít minden eddigi elképzelést. Miről is van szó? Mind ez idáig a.gázkitörések jelenségét a föld mélyében levő bányászati munkahelyek fölötti kőzettömeg súlyából származó nyomással magyarázzák. Ök azt mondják: — nem így van! — szembeszállva elfogadott mérésekkel, számításokkal, alátámasztott tudományos tanokkal. Elgondolásuk szerint a jelenség oka a föld mélyének magas hőmérsékletéből és ennek a hőnek, mint energiának a kiegyenlítődési folyamataiban keresendő. Az a tapasztalat, hogy a föld mélye felé haladva a kőzetek hőmérséklete nő. Míg a jó hővezető rétegekben csak 50 méterenként, addig a Mecsekben 15—20 méterenként emelkedik 1 Cel- sius-fokkal a kőzethőmérséklet. Ez a rossz hővezető tulajdonsággal rendelkező gázdús szénrétegek miatt van. A föld belsejéből ez a hő ugyanakkor energia formájában folyamatosan a felszín felé áramlik. Ezeket az áramlási útvonalakat változtatják meg a kiépített aknákkal, bányafolyosókkal. Itt ugyanis — hogy az emberek dolgozni tudjanak — szellőztetni kell. Ez a mesterségesen mozgatott levegő jóval több energia szállítására képes, mint a szén, vagy bármely más kőzet, emiatt az eredetileg a felszín felé tartó hőáram a kisebb ellenállás, a vájvégek, a fejtési homlok felé fordul. A hő áramlása a kőzetekben vezetéses módon, a járatokban szállításos módon történik. Ennek a kétféle áramlásnak kell a homlokfalon átalakulni. Ez a fizikai átváltozás okozza a gázkitöréseket, porkilöködéseket, kőzet kinyomódásokat. Az átváltás mesterségesen megkönnyíthető a rossz vezetőképességű gázdús szénrétegek vízzel való átnedvesítésével, vagy a rétegben mélyen beinjektált vízzel. Ily módon a gázkitörésveszély csökkenthető, esetleg megszüntethető. Elméletük természetesen még nem egyértelműen bizonyított. Ehhez sok-sok kísérlet és berendezés kellene. Mivel az új elmélet tagadja a bányászat hagyományos elméletének alapfeltevéseit, az elismert szakmai tekintélyek nem támogatják. Ezért az új eljárás találmányi bejelentésétől mind ez ideig elálltak, hogy a nyílt tudományos vitát elkerüljék. Először a gyakorlatban kell egyértelmű bizonyítást nyerni. És akkor jött az Innovációs Alap pályázati felhívása. Bevonták kísérleteikbe Zoltai Ákost, aki fiatal villamos- és gépészmérnök, pár éve került a Mecseki Szénbányákhoz és akit azonnal megragadott az új elképzelés izgalmassága. És megnyerték ügyüknek a friss szemlélettel és közgazdasági gondolkodással rendelkező fiatal közgazdásznőt, Tóthné Gerber Zsuzsannát, aki a gazdaságossági számításokon kívül perfekt angol tudásával tolmácsolásban és fordításokban rendkívül nagy segítséget nyújt. A két tapasztalt ötletadó és a két fiatal a pályázat tulajdonképpeni megfogalmazói — megnyerték a pályázatot, ami azt jelenti, lehetőséget, zöld- utat kaptak az elmélet igazolására. Ha a kísérletek igazolják Az új elképzelés tehát még nem bizonyított, lehet, hogy a kísérletek nem hozzák a várt eredményt. Azonban, ha mégis, korszakalkotó, felbecsülhetetlen felfedezés lehetne, amely a bányászkodás egész eddigi, az egyetemi katedrákon máig hirdetett elméletét döntené halomba. Az elmélet megalkotói nem hivatásos kutatók, gyakorlatban dolgozó mérnökök. Tudományos babérokra nem pályáznak, pusztán azt szeretnék, ha a mecseki szénbáhyászat fejlesztése mellett az emberáldozatokat követelő bányászveszélyeket sikeresen leküzdhetnék. Sarolt Zsuzsa Fórum Lvov-Kertvárosban L akóterületi fórum volt Lvov-Kertvárosban, ezúttal első ízben a nevelési központ új művelődési házának a színháztermében. A helyszín tehát a városrész fejlődésének e reprezentatív „határállomása" volt, a megjelentek pedig arra vártak választ, hogy ennek a ma már Komlónál nagyobb lélekszámú városrésznek a közérzetét hogyan lehet javítani a lakosság közreműködésével. Valami félreértés folytán azonban a fórum résztvevői — lehettek vagy 300-an — a kelleténél többször hallották ezt: nem. No, azért nem ilyen sarkosan, hiszen ott volt mellette az a két bűvös szó, ami hivatott lenne napjainkban kifogni a szelet a vitorlákból: a „népgazdaság helyzete". Meggyőződésem szerint a fórum szervezői semmi olyant nem írtak a 65 kérdés közé, ami megingatná a város háztartását, vagy jogtalan követelés lenne. íme egy példa, annak az évekkel ezelőtti előzményével együtt. Van már öt esztendeje is, hogy a HDN jegyzetírója felvetette: utcáink névadóinak az emlékét táblákkal kellene megörökíteni. A javaslat visszhang- talan maradt. És az ötlet ismét megjelent a kertvárosi javaslatok között. A déli területen a politikai közélet, a munkásmozgalom, a művészetek nagyjairól nevezték el az utcákat, s így vetődött fel az emléktáblák gondolata. Az ötlet — úgymond — jó, de sajnos, a jelenlegi helyzetben nem valósítható meg, a városnak nincs erre pénze. A javaslat olvastán én úgy véltem — és annakidején a jegyzetíró is így tette meg a javaslatát —, hogy ez tipikusan társadalmasítható dolog. Miért is ne lehetne vállalatok, intézmények, társadalmi szervek, szocialista brigádok, képzőművészek közreműködésével — együttműködésében! — megoldani az emléktáblák ügyét? Az írásban és szóban feltett kérdések többsége — nem véletlenül! — négy alaptéma köré csoportosult: közrend-közterület, kereskedelem, közlekedés, egészségügy. Vegyük ezeket sorra I Közrend - közterület Felvetették: az utóbbi időkben elszaporodtak a huliganizmus jelenségei, ezért hathatós intézkedéseket sürgettek. Pl. ezt, hogy szeretnének gyalogos rendőrt is látni, mert úgy vélik, az elsuhanó gépkocsiból aligha látni, ami a házak közt történik. A rendőrség ígérete, hogy intézkednek a jogos észrevétel dolgában. Sok szó esett a közterületek rendjéről. Sajnos, ismét csak szó! Mert végre tenni is kellene már valamit! És ez nem csak városi hatósági 'úgy, nem is pénzkérdés, de vastagon közérzetet befolyásoló dolog, ami ránk, ottlakókra is tartozik. Ennek a felismerését ki lehetett érezni a felszólalásokból, de ott volt bennük az elbátortalanodás is: aki szót emel, az magára marad. A benemavatko- zás indokolására rengeteg példát tudunk. Az újságíró is. Pl. az üzletsornál lévő vízmedencékét. Hányszor írt az ottani állapotokról — hasztalan! Irjon-e még? Ki tudja?... Mindenesetre a rendőrhatóság és a lakosság együttműködése hasznos lehetne a közterületek gondozottsógának a fenntartásában is. Kereskedelem Egyre gazdagabb, sokszínűbb a városrész üzlethálózata, az alapellátás azonban hézagos. Kevés az ABC-jellegű bolt, s ezt különösen azok érzik, akiknek viszonylag nagy távolságokat kell bejárniok, míg tejhez, kenyérhez és egyebekhez jutnak. Elsősorban nekik szólt a tájékoztatás arról, hogy a következő években hol épülnek új üzletek. De felmerült más is. Pl. a Diana téri élelmiszerbolt. A tipikusan kisboltnak készült üzletet egy esztendeje „korszerűsítették", s azóta ez a városrész legszerencsétlenebb élelmiszerboltja. A vásárlók elégedetlenek vele, a működtető vállalat szerint azonban jelentősen nőtt a forgalma. Netán azért, mert bekerült egy csomó olyan áru, ami eddig ott senkinek sem hiányzott? A gazdag italválaszték? Aztán szó volt a piac drágaságáról és hogy nem érvényesül a ZÖLDÉRT árszabályozó szerepe. A drágaságot illetően megkapták a fórum résztvevői a „megnyugtató" választ: a kertvárosi piac sem drágább a vásárcsarnoknál. Vagyis a vásárcsarnok árai sem olcsók. Ami pedig a ZÖLDÉRT dolgát illeti, a piac rendszeres látogatói tudják, hogy az állami áruda ugyan olcsóbban kínálja a portékáját, a körülötte lévő maszekoké viszont mindig szebb, frissebb. Úgy vélhető, hogy a ZÖLDÉRT-nek a minőség tekintetében is válaszolni kellene a kihívásra. Közlekedés Ez egyike a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdéseknek. Világos: mindenkinek utaznia kell, a zsúfoltság pedig óriási, feltehetően azért is, mert a Volán nem követi eléggé rugalmasan a városrész demográfiai változásait. Most azonban más is az előtérbe került. Lapunkban is sokszor hangot adtunk már ennek, most is többször szóba került: zebra kellene a Hajdú Gyula út—Egri Gyula út keresztezésében. Az aggódás hangja szólalt meg és mégis, most is elutasítás volt a válasz, persze az ésszerűség díszdobozába csomagoltan: „A forgalom nem indokolja .. — „A lámpa önmagában még ziem jelent biztonságot...” Nem értem — és velem együtt az ott lakó ezrek sem —, hogy miért kell kivárnj egy tragédiát ahhoz, hogy megértsék: kell itt a zebra és előbb-utóbb a jelzőlámpás forgalomirányítás is. No, és az Egri Gyula út. A használói az út zsúfoltságát hangoztatták. Csúcsidőben végtelen kocsisor hömpölyög az úton és elég egyetlen lovasko- csí is a teljes bénuláshoz. A válasz egy meggyőzés-kísérlet volt: a nagy forgalom érzete optikai csalódás, hiszen ezen az úton „csak" 11 ezer egységjármű (= minden járműfajta személygépkocsira átszámítot- tan) halad át naponta. A Rákóczi úton, a Légszeszgyár utcánál november végén 25,6 ezer egységjárművet számoltak, az Egri Gyula úti 11 ezer pedig — 1980-as adat, a forgalom azóta csak nőtt. Ennek az ismeretében is el kell azonban fogadnunk, hogy az út szélesítésére mihamar nem számíthatunk, ami viszont nem jelenti azt, hogy értenénk: miért nem lehetett ezt az utat eleve a várható jelentőségének megfelelő módon megépíteni? Volt egy pozitív válasz is: elismerték az Egri Gyula út—Sarohin tábornok útja csomópontjának a lehetetlenségét, s ennek a megfelelő, jelzőlámpás korrekciójára jövőre sor is kerül. Egészségügy Elsősorban a gyermekorvosi ellátásról esett sok szó: kevés a rendelő, nagy a zsúfoltság. Egy rendelet szerint ez' „indokolt", mert lakáskapcsolódóként csak felnőtt körzeti rendelőt építhet a tanács. Tehát a gyermekorvosi rendelőkre valót úgy kellett valahonnan „ellopni”? Ki érti ezt? Ha eleve tudott, hogy egy új városrészben az átlagosnál több a gyerek, miért éppen az ő részükre nem építhető állami eszközökből rendelő? Lehet, hogy ez a rendelkezés már a születésekor módosításra szorult volna? Az új rendelőintézet két vonatkozásban is szóba került. Mint szakorvosi ellátást nyújtó intézmény és mint a városi központi éjszakai ügyelet helye. Az előbbit illetően a megközelítés nehézségeit hozták fel: nem mindegy, hogy a beteg ember egy autóbusszal, vagy átszállással juthat-e el az orvoshoz. A délelőtt óránként közlekedő 29- es sűrítését kérték. Nos, meg3" vizsgálják, hogy szükséges-e a követési időt 45 percre csökkenteni. Az éjszakai ügyelet pedig? Az helyben nincs, van viszont egy komlónyi ember és egy hivatkozott miniszteri rendelkezés, miszerint egy városban egy központi éjszakoi ügyeletet kell szervezni, s ennek a helyszíne Pécsett az egyes számú rendelőintézet. Az ügyeleti rendelő valóban szép, jól felszerelt stb., csak éppen nehezen közelíthető meg (máshonnan is!). A helyi ügyelet mellett felhozott érveket most hadd ne soroljuk, hiszen a válasz is úgy szólt, hogy ez így jó, ebbe tessék belenyugodni. Csakhogy nem nyugodott bele ebbe az országgyűlési képviselő, Cserna Sándor sem: a hivatkozott rendelkezést ő is ismeri, de szerinte nem úgy van, ahogy mondják (aligha képzelhető el, hogy egy 170 ezres, nagy kiterjedésű városban ugyanúgy egy központi ügyeletet kell szervezni, mint teszem azt, a 12 ezres Szigetvórott), ezért amíg olyan a közlekedés, amilyen, s a telefonellátás is olyan, amilyen, addig helyben kell megoldani az éjszakai ügyeletet és ő ennek utána is fog járni. Mondanom sem kell: nagy tapsot kapott. A többi dolog is valami hasonló megközelítést érdemelt volna. Hársfai István
