Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-10 / 339. szám
1982. december 10., péntek Dunántúli napló 3 innék es magyarok Életre szóló barátságok Lappföldi házak A barátság nem ismer ország, határokat. Egymástól távol élő népek érezhetik át, tudatosít- hatjaik a jóbarátságot, amit generációk adhatnak tovább. Ezt így egyszerű leírni, de a népek közötti mindennapi baráti kapcsolatokba bepillantani csak az emberek személyes barátságain keresztül lehet. S ha az újságíró a baráti Finnországra gondol, -amelynek határait még nem léphette át, óhatatlanul emléket keres, azokra a finn emberekre gondol, akiket megismerhetett. Tuomo Lahdelmára pél- -dául, akivel' néhány éve magyarul beszélgetett Adyról. Airi Myllymekire, akivel mindössze egy éve találkozott Pécsett. S akiktől őriz néhány képeslapot, plakátot... Nagyképűség lenne gyűjteménynek nevezni ezt a régóta őrzött néhány emléket. A Pécsett élő Sütő Lászlónak már igazi gyűjteménye van, ezresével számolja a fotókat, százasával a képeslapokat, lemezeket. Az ő emlékeit már érdemes összegezni, rendezni, továbbadni. Életének nagy évfordulói is Finnországhoz, finn emberekhez, barátokhoz kaípcsolódnak. A kilencedik útjáról most tért haza. Először volt a Finn-Lapp- föidön és sorra járta régi isme. rőseit is. öt család látta vendé, gül ezen a nyáron. Találkozott Sampo Uininannennel, a neves kantele énekes-tanárral. Beszélgetett Timo K. Mukká, a Bűnről dalol a föld című világhírű regény írójának özvegyével, s Tula Mukká egy '"'önyörű könyvvel ajándékozta meg. Van egy felvétele, amilyennel valószínűleg kevesen rendelkeznek idehaza. Megállt az Északi-sarkkörön, Rovaniemitőí, Lappföld fővárosától mintegy kilenc kilométerre. — Aki átlépi a sarkkört — rénszarvastejet kap, és egy oklevelet, amelyet különleges bélyegzővel láttak el — mondja. — Mikor történt? — Július 31-én 18 óra 16 perckor. Aztán továbbutaztam, egészen Kilpisjarviig, a Lappföld legészakibb turista központjáig, mindössze 30—40 kilomé-, térré a Jeges-tengertől. Egy területe van még Finnországnak, amelyen nem jártam, az északi. Inari-tó környéke. Persze ide különleges felszerelés kell, a mostani Utamon is felkészítettek a barátaim. Különleges csizmát kaptam — lapitkának nevezik — a lappföldi kirándulásokra. — Az e/ső útja? — 1960 nyarán volt. Huszonkét évi levelezés után hívott meg Kaarina Savela. Én ekkor már szinte minden finn tárgyú könyvet elolvastam, amihez csak hozzájutottam. Linnankoski re. gényeit, (a legszebb a ..Dal a tűzpiros virágról”) és Sillampöö műveit. Aztán Reguly Antal, Sainovich János kutatásait. Szerettem volna bejárni azokat a helyeket, amelyeken megfordul, tak, átélni azokat az élményeket, amelyeket a regényekben olvastam. Megnéztem Linnankoski emlékművét Askolán és el. mentem a Nobel-díjas Sillampöö házába. És nálam van az első magyarországi Kalevala — Pop- pini Albert saját kezű aláírásával. Egy antikváriumban jutót, tam hozzá. Sokféle fordítósban olvastam azóta, nekem most is Vikár Béla munkája a legértékesebb. — Huszonkét évi levelezés után találkozott először Kaarina Savelával. Érdekel a barátságuk története is. — Negyvenöt évvel ezelőtt kezdődött. A némettanárom megkérdezte, szeretnék-e jobban megtanulni németül? Azt mondtam igen. akkor adta a finn kislány címét. Németül leveleztünk. .... És 1963-ban már a feleségemmel utaztam Finnországba. Körben Kaarina Savela is férjhez ment. Nekik is három gyerekük született, nekünk is. A diáklevelezésből családi barátság lett. Havonta váltunk két levelet. — Pécsett már hagyományai voltak a finn—magyar baráti klubnak. — Egy újsághirdetésből értesültem róla, és felkerestem őket. Végh Józsefet, Szósz Leventét, Nagy Sándornét. Beszámoltam az én útjaimról, finnországi ismeretségeimről. Átadtuk egymásnak a kapcsolatainkat. Azóta felváltva fogadjuk finn vendégeinket, s utazunk ki, amikor csak tehetjük. Nekem tulajdon, képpen ez a hobbim. Hogy finn barátaim vannak. Én a 9Ye- rekeim nevelése mellett arra költöttem a pénzemet, hogy utalhassak, vendégül láthassam a barátaimat. — Hány vendége volt? — Nem tudom, de a vendégkönyvem pontosan megmondhatná. Biztosan van 30—36 család, akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ünnepeken, névnapon, születésnapon írunk egymásnak. — Rendszeresen szerveznek nyelvi utakat is. — Hét—nyolc éve voltam először Lahtiban a nyelvtanuló csoporttal. Egy hajókovácshoz kerültem vendégnek, ök is, mi is úgy szervezzük ezeket a nyelvi utakat, hogy családok látják vendégül a tanulókat. A hajókovács, akj nagyszerű ember volt, persze a finnen kívül nem beszélt más nyelven, rákénysze. rített a gyakorlásra. Vendéglátóink mindenhová elvittek bennünket. Bár szerény emberek, történelmi múltjukra nagyon büzskék. Eljutottam Sibelius lakhelyére. Ainolóba is. Ainonak hívták a nagy zeneköltő felesé, gét, róla nevezték el később a települést. És ekkor lettem a finn zene szerelmese is — rengeteg lemezem van. Az összes Sibelius szimfónia, aztán soksok kantele zene, a legszebb karjalai népdalok. — Nem tudunk elszakadni a rengeteg emléktől, pedig a finn oktatás is nagyon érdekes. — Lahtiban a nyelvoktatást az úgynevezett népiskolán szervezték meg nekünk. Ez nem más, mint egy szervező, közvetítő központ Bárki jelentkezhet bármire. Például néhányon szeretnének megtanulni japánul? Az iskola megszervezi a gyárban, vagy valamelyik iskolaépületben, művelődési házban. — Bizonyára jól beszél finnül. — Távol vagyok még attól. A Szász Levente és a Márk Tamás ők igen. Márk Tamás most jött haza öt év után Finnországból. Könyvei is megjelentek kinn a nyelvoktatásról. Kinti barátaink között van nem egy, aki szépen beszél magyarul. Most a nyáron meglátogattam Riihimökiben Airi Myllymökit- ő gyönyörűen beszél magyarul. A lakásában magyar szobát rendezett be. És a harmincötezer lakosú Riihi- möki könyvtára neki köszönheti magyar nyelvű köteteit. Tavaly ősszel járt Pécsett, amikor hazament, rendezett egy magyar könyvkiállítást, amit a magyar nagykövet is megtekintett. — Említette, odakinn is szívesen látott vendég a magyar látogató. — Velem is készült riport a lahti újságban — Sütő László megmutatja a lappéldányt — persze ezt a riportot is Linnan- koskival kezdtem. Az is lett a cikk címe: Sütő László — a finn irodalom szerelmese. Szeretném rendezni a gyűjteményemet: ki. állítást, zenebemutatót szervezni. Esetleg megírni, továbbadni az emlékeimet, a barátságok történetét — A családban tanulnak-e finnül? — A legkisebb fiam már volt kinn. El is felejtettem mondani: keresztapa is vagyok Kaarina Savela tanárfiának kisfia a keresztgyerekem. Ott voltunk a kis Juko névadóján is. Érdekes volt. Ezeken a családi ünnepeken ugyanis van egy asztal, amire a vendégek kiteszik az ajándé. kot, amit mindenki meqcsodál- kivéve a házigazdák. Ök a szertartás végén nézhetik meg ki, mit hozott. Mondanom sem kell, ott is ugyanolyan rivalizálás megy, mint idehaza. Mi egy hímzett pólyát vittünk. Arrafelé nemigen használják, de milyen jó érzés volt, omikor a fázósan remegő kis Juko elaludt a meleg pólyában.... Gáldonyi Magdolna Finnország legészakibb csücskében, a kilpisjörvi turistaház előtt egy rénszarvassal A műszaki értelmiség társadalmunkban Az elmúlt évtized az értelmiség létszámának nagyfokú növekedését eredményezte. Napjainkban hazánkban közel 500 ezer az egyetemi, főiskolai végzettségűek száma, ebből 15 ezer a műszaki értelmiség. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy sok vagy kevés a mérnök ma Magyar- országon? Amikor összevetjük fejlett ipari országokkal ezeket az arányokat, akkor azt látjuk, hogy a tízezer aktív keresőre jutó műszakiak száma tekintetében hasonló az eredmény. Viszont évente több milliárd forint veszik el azért, mert sok értelmiségi nem szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. E példából arra következtethetnénk, hogy mér- nök-„túltermelés" van. A kérdést bonyolítja, hogy napjainkban a műszaki vezetők (igazgatók, üzemvezetők) egyharmada nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. E példa alapján azt állapíthatná meg a felületes szemlélő, hogy hiány van mérnökökben. Sok és kevés Bonyolult összefüggésről van szó. Egyik oldalon jelentkezik néhány szakterületen mérnökfelesleg, másik oldalon mérnökhiány. Úgy vélem, a szakok és a műszaki egyetemi és főiskolai karok lét- számarányai mindenképpen módosulásra szorulnak, de összességében nem jelenti ez a túlképzést. A jobb szakarányok kialakítása azért is égetően fontos, mert ma egy mérnök kiképzése egymillió forintba kerül. A nagy gond a tudás nem megfelelő hasznosítása, s az, hogy a műszaki értelmiség nem elhanyagolható százaléka műszakilag ingerszegény környezetben él. 1957 óta fokozatosan bebizonyosodott, hogy a belső tartalékok feltárásának jóval nagyobb lehetőségei vannak, mint amint egyes vállalatok feltételezték. Fontos feladat, hogy a műszaki és adminisztratív apparátus munkájában lévő párhuzamosságokat fel tudjuk számolni. Ugyancsak nagyobb követel, ményeket kell állítani a szakemberek elé, s egyeseket mentesíteni kell a nem munkakörükhöz tartozó feladatok elvégzése alól. A különböző vizsgálatok azt mutatják, hogy a szak- képzettségnek megfelelő munkával eltöltött idő a teljes munkaidő 60 százaléka. A megkérdezett mérnökök úgy vélték, hogy a munkaidejük egynegyedében technikusi vagy annál alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát végeznek. A szakképzettséggel járó munkák zömét a mérnököknél a folyó termeléssel való foglalkozás alkotja, viszont nagyon alacsony a műszaki fejlesztésre fordított idő (Budapesten 33,5 százalék, vidéken 30 százalék.) Egy felmérés kapcsán arra a kérdésre, hogy felettesei kellő megbecsülésben része- sítik-e — többsége azt válaszolta: „nagyrészt”, majd ezt követte a „kevésbé" megjelölés. A válaszadóknak csak egyötöde érezte úgy, hogy felettesei kellő megbecsülésben részesítik. Az elhangzott beszélgetésben szinte általános véleményként hangzott el, hogy a gyártmányfejlesztés átfutási ideje nem hosszabb, mint bármely tőkés vezető cégnél, de hátrányt jelent, hogy a sorozatgyártás bevezetéséig 3—4 év telik el, s néha több is, amely sokszor a gyártmányok elavulásához vezet. Amikor a műszaki értelmiség társadalmi-politikai helyét és szerepét vizsgáljuk, nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a műszaki értelmiség csoportjának- de egyetlen osztálynak vagy rétegnek a helyzete - sem független a társadalomban végbement változásoktól. Az adott időszak gazdasági és politikai feladatai megfogalmazzák a teendők rendjét s az eredményesség, a jól végzett munka örömének megtalálása és megvalósítása nem mindig a műszaki értelmiségen múlik. Bebizonyosodott, hogy amikor egy gazdaságban az ex- tenzív források kimerülőben vannak, akkor csak a tudomány hatékony bekapcsolásával lehet előmozdítani a fejlődést, amely a műszaki értelmiség cselekvő együttműködése nélkül nem valósítható meg. Ennek érdekében fontos a létszámarányok jobb kialakítása, s az, hogy a vállalatok mérnöki munkakörre csak mérnököt vegyenek fel, s ne hiányozzon gazdasági életünkből az úgynevezett kiszolgáló személyzetnek, a technikusoknak a képzése sem. Törekedni kell arra, hogy a műszaki értelmiség jobban megtalálja az üzemek világában a közös cselekvést, a munkahelyi légkör alakítása ne csupán állami és társadalmi vezetők feladata legyen, hanem olyan közös ügy, amely mérnöknek, munkásnak, egyaránt fontos. A műszaki értelmiség igényli, hogy főként a műszaki politikánkat érintő kérdésekben még az előkészítés időszakában véleményt mondhasson, javaslatokat tehessen. A kellő előkészítés nélkül hozott, sokszor indokolatlan döntések feleslegesen keltenek feszültségeket éppen azokban, akiknek jó közérzetétől is függ a termelés irányítása* a hatékonyság növelése. A társadalmi vitákban, tapasztalatok szerint, sok értékes gondolat, javaslat kerül a felszínre. Nem lehet túlbecsülni az előzetes véleménykérés pozitív szerepét a döntések fogadtatásában és végrehajtásában. Természetesen csak az olyan viták tölthetik be ezt a szerepet, amelyek valóban az előkészítés periódusában, és nem a döntéssel párhuzamosan folynak. Gyenge a vonzás A gondok között jelentkezik az a tény, hogy a műszaki pályák elvesztették az ifjúság körében korábbi vonzerejüket. A munkások, mezőgazdasági dolgozók tehetséges gyermekei közül egyre kevesebben szeretnék elvégezni a műszaki egyetemeket. Gondot kell fordítanunk az innovatív mérnökképzésre, az oktatás színvonalának javításával, új jegyzetekkel, tankönyvekkel, a gyakorlati képzés emelésével, mert csak akkor tudjuk realizálni innovációs elképzeléseinket. Különös figyelmet kell fordítani a műszaki pályák vonzóvá tételére, a műszaki értelmiség gondjainak, problémáinak megoldására, az alkotókészség kibontakozására — ezen belül a fiatalok egzisztenciális kérdéseire, a műszaki értelmiség társadalmi helyzetének átértékelésére, a differenciált anyagi elismerésre, amelyben nagy szerepe van a vezetők bátor kezdeményezésének. Nem a létszámnövekedéstől kell félnünk, hanem arra kell ügyelni, hogy a mérnökök tudásának hasznosítása is növekedjen, s csökkenjen a műszakilag ingerszegény környezet. Dr. Németh József Közép-finnországi táj: a hämenlinnai tó Sütő László és a riihimöki finn—magyar társaság elnöke, Osmo Paavola
