Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-07 / 336. szám

1982. december 7., kedd Dunántúlt napló 5 Rajnai József, a Baranya megyei Pártbizottság titkára köszönti a tömegtájékoztatás dolgozóit a sajtónap alkalmából. Erb János felvétele A MUOSZ választmányának ünnepi ülése Hétfőn a Vörös Újság meg­jelenésének 64. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tar­tott a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének vá­lasztmánya o MUOSZ székha­zában. Pálfy József elnök kö­szöntötte az ülés résztvevőit, majd Bényeí József, a választ­mány tagja, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztője mondott beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizottsá- gának elnöke átadta az Arany emléktollakat, amelyekkel a MUOSZ választmánya a szo­cialista újságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén 14 újságíró kapott aranytollat: Bencze Pál, a Néphadsereg nyugdíjas fotó­sa, Danes József, a Szabad Föld, Fehér Rózsa, a Magyar Nemzet, Gáti István, a Köz­ponti Sojtószolgálat, Hajdú Endre, a Szabad Nép, Gye- nes István, a Nők Lapja, Hor­váth Sándor, a Magyar Me­zőgazdaság nyugdíjosa, Ko­máromi Magda nyugdíjas üzemi lapszerkesztő, Kristóf László, az Interpress Maga­zin, Majercsik Sándor, az MTI, Matonovich Bela, a Népsport, Sándor Ernő, az MTI. Pásztor Magdolná, az MTI és Péter József, a Nemzetközi Szemle nyugdíjasa. Ezt követően az Újságíró Szövetség székházának Rózsa Ferenc termében megkoszo­rúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Új­ság márvány emléktábláját. Ünnepség a magyar sajtó napján >/ Tehenenként 3116 forint a tiszta nyereség A magyar sajtó napja alkal­mából ünnepséget rendeztek tegnap Pécsett, a megyei párt- bizottság épületében. Ra/nai József megyei titkár az MSZMP Baranya megyei Bizott­sága, a megye politikai, állami, társadalmi szerveinek nevében köszöntötte a sajtó, a rádió, a televízió vezetőit, az ünnepsé­gen jelen levő munkatársait, va­lamint a nyomda, a posta dol­gozóit, a terjesztőket, a televízió és a rádió azon munkatársait, akik biztosítják, hogy a megye hírközlő szervei zavartalanul működjenek. A sajtó napján minden évben megemlékezünk az első ma­gyar kommunista lapról, a Vörös Újságról, amely néhány nappal a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után, 1918. december 7-én jelent meg és jelentős szerepe volt a marxiz­mus—leninizmus ideológiájának terjesztésében — mondotta Raj­nai József, majd így folytatta: — A tömegtájékoztatás dolgo­zói is tevékeny részesei az el­múlt évtizedek sorsdöntő, egész életünkre kiható változásainak. Azoknak az eredményeknek, amelyeknek alapján ma a fej­lett szocialista társadalom épí­tésén munkálkodhatunk. Ennek a munkának a során nehéz dol­gokra kell vállalkoznunk: meg­tartani azt, ami van és úgy élni, hogy a boldogabb jövő közel kerüljön hozzánk. Dolgozni és alkotni akarunk. E feladatok tel­jesítésében felelősségteljes sze­repet játszanak a tömegkommu­nikációs eszközök. A sajtó, a rádió, a televízió ideológiai, po­litikai tevékenysége a társada­lom életének fontos része, esz­méink terjesztésének, a valóság feltárásának, eredményeink be­mutatásának nélkülözhetetlen eszköze. A beszédet követően, a ha­gyománynak megfelelően, a megyei .szervezetek, a szerkesz­tőségek a sajtónap alkalmából nívódíjakat, kitüntetéseket ad­túli Napló rovatvezetőjének, aki­nek a jelvényt Krasznai Antal, a HNF megyei titkára nyújtotta ót. A belügyminiszter által ado­mányozott Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát Roszprim Nán­dor, a Dunántúli Napló újság­írója vette át Orbán István ve­zérőrnagytól, a megyei rendőr­főkapitányság vezetőjétől. A Dunántúli Napló Magyar Lajos nívódíját Bebesi Károly- nak, a Dunántúli Napló főmun­katársának Mitzki Ervin főszer­keszt ő adta át. A Mecseki Szén­bányák és a Komló városi Párt- bizottság által adományozott ní­vódíjat Békési Gábornak, a Me­cseki Bányász újságírójának Zenfa; József, a szénbánya pártbizottságának helyettes tit­kára adta át. A Baranya megyei Szövetkezetek nívódíját Eszter- hai Katalin, a Baranyai Szövet­kezetek felelős szerkesztője Kasza Tibortól, a MÉSZÖV el­nökhelyettesétől vette át, A Ma­gyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója Arany Mikrofon díját Szabó Mária ri­porter vette át dr. Borsos József­től, a stúdió vezetőjétől. A Népszabadság és Dunán­túli Napló kiváló terjesztője em­lékplakettet, illetve oklevelet Pára István, a Zengőalja Tsz pártszervezetének titkára, Géra József, a Ganz gyár vajszlói gyáregysége pártalapszervezeté- nek titkára, Spiegel Erzsébet, a villányi postahivatal hírlapfele­lőse, Bíró Józsefné, a Posta vajszlói hírlapfelelőse, Meskó László, a pécsváradi postahiva­tal vezetője, Kiss Miklós, a Pécs 1-es postahivatal hírlapkézbesítőie és Schaffer Károly, a MEHIV szervezője vet­te át Varga Sándortól, a Posta Igazgatóság vezetőjétől, illetve Braun Károlytól, a Baranya me­gyei Lapkiadó Vállalat igazga­tójától. N. I. Az Alfa-Feed abrakadagoló a Szigetvári Állami / Gazdaságban Nőtt a tejhozam, csökkent a tehenek étvágya Egy esztendeje számoltunk be arról, hogy a Szigetvári Ál­lami Gazdaság tehenészetében szolgálatba állították a számí­tógépet. A görösgali tehené­szet próbára kapta meg a svéd Alfa-Laval cég automata ab­rakadagolóját, mely Alfa-Feed néven fut, s amely immáron a gazdaság tulajdona. Beck Tibor, a görösgali ke­rület vezetője egy noteszra va­ló adattal bizonyítja a Feed hasznát. Mielőtt mi is ezt ten­nénk. ejtsünk néhány szót — az emlékezet felfrissítése miatt — a svéd abrakadagoló rend­szerről. A rendszer lelke a számító­gép: könnyűszerrel átlátja a „rákapcsolt" állományt. Ter­mészetesen előbb be kell prpg- ramozni, egyedenként közölni vele az egyes állatok tulajdon­ságát. A számítógép az ada­golórendszerrel és az állat nya­kába akasztott jelzőkészülékkel áll kapcsolatban, s annyi ab­rakot ad ki az állatnak, ameny- nyit beprogramoztak — ameny- nyit a tehén a legoptimálisab­ban hasznosítani tud. Jelez, ha az állat nem fogyasztja el a napi abrakszükségletét, (eset­leg beteg) tudatja az állatra vonatkozó biológiai, szaporo­dási adatot, tárolja a terme­lés adatait, s a kívánt időben közli. — Magam sem hittem volna, hogy a rendszer ilyen látvá­nyos eredményt produkál — mondja Beck Tibor. — Ma már azt szeretném, ha nemcsak 220 állat, hanem a telep ösz- szes szarvasmarhája, mind az 1200 e rendszerben élne. A próbaidő alatt a Feed- ben lévő csoport mellé fel­állítottak egy kontroll csopor­tot, melyet az addigi hagyo­mányos módszerrel neveltek. A kontroll csoport adott idő alatt — egy év — 361 707 li­ter tejet adott, s tejliterenként 32,0J> dekagramm volt az ab­rakszükséglet. Egy tehén terme­lése 4771 liter volt. A Feed-ben a tehenek 394 245 liter tejet adtak, egy tehénre átlagosan 5094 liter jutott. Az egy literre felhasznált abrakmennyiség 30,32 deka­gramm. A végkonklúzió: a tejnövek­mény éves viszonylatban tehe­nenként 323 liter: 88,3 kilo­gramm abrak megtakarítása mellett. Azaz: csökkenő étvágy mellett nőtt a tejhozam! Beck Tibor forintra is átszá­molta a hasznot: tehenenként 3116 forintot nyertek, ami 220 tehét átlagában közel 700 000 forint így gondolkozva nyilván­való: a 2,5 milliót érő beren­dezés néhány év alatt megté­rül, s azt követően már tiszta hasznot hajt. Persze, a rendszernek van­nak nem mért — és kevésbé mérhető — hasznai is. Minden tehenészetben dolgozó szak­ember tudja, hogy az állomány naprakész ismerete mennyire létkérdés, mennyire befolyásol­ja a termelés gazdaságossá­gát. Minél nagyobb egy állo­mány, annál nehezebb a törzs- könyvek, az egyes tehenekre vonatkozó adatlapok vizsgála- ' ta. A Feed-istállóban nem volt tehén kiesés! A számítógép napra, percre pontosan közli a kért adatokat. Kozma F. Hangverseny szakmunkástanulóknak tak át. A Baranya megyei Tanács ní­vódíját Müller Istvánnak, a Ma­gyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója riporteré­nek Horváth Lajos megyei ta­nácselnök adta át. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa nívódíját dr. Dunái Imrének, a Dunántúli Napló munkatársának Neubauer József, az SZMT vezető titkára nyújtotta át. A KISZ Baranya megyei Bi­zottsága nívódíját Dücső Csilla, a Dunántúli Napló munkatársa, Kovács Dezső első titkártól vet­te át. A Hazafias Népfront Orszá­gos Titkársága a Népfront Mun­káért kitüntető jelvényt adomá­nyozta Török Évának, a Dunán­intha a női kézilbbda-vi- 'rÜkíiSi lágbajnakság külön ' mérkőzéseit foilytatták volna, akkora tömeg gyűlt ösz- sze hétfőn délelőtt a pécsi Sportcsarnokban. Két koncert kedvéért jött el több mint hét­ezer fiatal a megye minden ré­széből, de ezúttal nem vala­melyik divatos rock-együttes érkezésének hírére, hanem Ránki György Kossuth-díjas ze­neszerző muzsikájáért Szak­munkásképző intézetek tanulói voltaik, a zenei nevelés szem­pontjából bizony elég mostoha helyzetben lévő réteg. Magyar, ország középiskoláiban évente több mint negyedmillió diák végez, de közülük csak minden negyedik részesül többé-kevés- bé rendszeres énék-zenei kép­zésiben — hallottuk a koncert megnyitó előadásában dr. Bár­di László tanácsostól. Az ünnepi hangversenyt Rán­ki György 75. születésnapja al­kalmából rendezték. Közremű­ködött a Pécsi Filharmonikus Zenekar Breitner Tamás ve­zényletével, a Pécsi Balett és a Nemzeti Színház énekkara, va­lamint szólistái. A műsoron Ránki György Pomádé király új ruhája című vígoperája sze­repelt. A hangversenyt komoly szak. mai előkészítő munka előzte meg az iskolákban. A szak­munkástanulói hangversenyek e formájának gondolata Pécsi Géza zenepedagógus ötlete volt hét évvel ezelőtt. Az ő ál­dozatos munkájának köszönhe­tő, hogy koncertek sorozatával sikerült bebizonyítani: az igen hiányos humán nevelésben ré­szesülő ipari tanulókkal is könnyen meg lehet szerettetni a zenét, csak meg kell találni hozzá a megfelelő módszere­ket. A tegnapi két koncert- Pé­csi Géza koncepciójának — immár sokadik — sikerét hozta meg. Hétezer (!) szakmunkás- tanuló hallgatta végig fegyel­mezetten, figyelemmel a hang­versenyeket. Teljes szívvel vet­tek részt a közös éneklésben, és egyáltalán nem protokol­láris tapssal köszöntötték a je. len lévő zeneszerzőt, aki a hangverseny végén csak any- nyit tudott mondani: — Életemnek talán legszebb születésnapi ajándéka volt... Gy. Vass Ágnes, a pécsi fil­harmonikusok koncertmestere így összegezte tapasztalatait: — Ez a közönség felnőttként viselkedett, ebben a hatalmas csarnokban semmi sem terelte el a figyelmüket a zenéről. Igen nagy szükség van az ilyen jól előkészített hangversenyek­re. A kérdés most már csupán az, lesz-e, aki felkarolja Pécsi Géza kezdeményezését és foly­tatódnak-e a zenei nevelést igen nagy mértékben szolgáló ipari iskolai hangversenyek. Havasi János Humor A humor minden bizonnyal a legdemokratikusabb műfajok egyike: elvileg mindenki szá­mára hozzáférhető. Valójában ugyanúgy, mint más műfajok esetében, itt is rengeteg egyé­ni feltétele van a befogadás­nak, határt szab annak a saját kultúra, saját ismeretek köre, de kiváltképp az egyéni ízlés, ízlés dolga, melyik fajta humor iránt vagyunk a legfogéko­nyabbak, melyiket szeretjük. Ezért humorról csak nagyon óvatosan szabad beszélni. Mert például magam a bur- leszket egyébként szeretem, legelsőbben is annak klasszi­kusait, Stant és Pant, Keatont és a többieket, századszor is szívesen megnézem, hogyan re. pülnek. a torták, hogyan válik láncreakcióvá egy tömegben a rugdosás, hogy akadnak ösz- sze a hősök szemei, ha kupán- vágják őket — és lám, ahogy így sorolni kezdjük, kiderül, mi­lyen időtlenségek ezek valójá­ban, mint ahogy azok is, de belülről jövő és eszményien boldog idétlenségek, aligha­nem egy bizonyos korhoz kö­töttek, vagyis nehezen megis­mételhetek, Az az Amerika, amelyik a ..nagy jíkságon át- száguldó vonatok és cirkuszko­csik vidám, tarka világa, a né. mafilmek világa volt, mára megváltozott. A burleszkje sem ugyanaz. A Humor Harold azo­kat a régi trükköket hűvöseb­ben, erőszakosabban, profibb módra ismétli meg. Ahogy a hajdani cukormázas, édes, idilli rajzfilmek — amelyek ma nem tudom hányadik nosztal­giahullámukat élik —, átvál­toztak a vicsorgó, lövöldöző, robbantó állat- és emberfigu­rák terepévé. Az „úr az űrből" is amerikai gyártmány, de másfajta. A tech­nika századának terméke, ele­ve a filmtrükkökre épülne, a sztorija is abszurd. És persze idétlen ez is, de még meny­nyire! Ám itt jön a humor irán­ti rejtélyes ellen- és rokon- szenvünk: míg mások — tulaj­donképpen teljes joggal — szidták azt a szegény űrlény Morkot, én őszintén élveztem. Hát persze, hogy őrült bolond­ság, hogy egy másik bolygóról jött lény főleg abban különbö­zik az emberektől, hogy lefelé lógva pihen és az ujjával iszik, dehát nem éppen ez jellemző-e ránlk, hogy ilyen különbsége­ket tudunk kiagyalni és azután még föl is háborodunk rajta? Más kérdés, hogy a sztori szin­te születése pillanatában ki is merült. Úgy hallom, a játszó­téri gyerekek máris abbahagy­ták a nanu-nanuzást. De ott volt még szombaton a kedves régi ismerős, Menő Manó is. ez a pompás animá­ciós lelemény, amelynek embe­ri báját (fura szó talán erre a zsörtölődő, hőzöngő, bekép­zelt alakra) szavakkal nem is lehet visszaadni. És ott volt az Operált operák ötletes pródiá. ja, ami szintén telitalálat. Ma­gában a műfajban rejlik a le­hetőség a karikírozásra. „Ki ez a pasas és mit akar, nem értem, mit mond! És miért olyan sokáig énekli ugyanazt?” Nem hinném, hogy az opera­barátok megsértődnek kedvenc operáiknak ezen a párperces „átdolgozásán”. Sőt föltehető- leg ők élvezik, értik legjobban ezeket a rajzos paródiákat. De, ha már a szombat es­téről esik szó, hadd essék a Bolondos leg-szikon elnevezésű műsorról is, amely azért nem eredendően a humor jegyében született. Legalábbis nem hi­szem, hogy a kommentátorok — akik egy repülőtársaság rek- lám-alkalmazottaira emlékez­tetnek — idézőjelbe kívánták volna tenni eufórikus szövegei­ket. Noha a rekordok egy ré­sze kétségkívül bolondos volt. Enélkül a rettentő mennyiségű buta szöveg nélkül talán még szórakoztató is. Ámbár a múlt héten azok a kínai artisták a póznákon mesz- sze túlszárnyalták ezt a sok leg-et. H. E. Alfa-Feed rendszerű tehénistálló a Szigetvári Állami Gazda­ság görösgáH tehenészetében

Next

/
Thumbnails
Contents