Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-07 / 336. szám
1982. december 7., kedd Dunántúli nanio 3 Üzemanyag-megtakarítás a Volánnál Anyagi ösztönző és VOZ-IFA A ZIL-ek dízelüzemnek lesznek — A legtöbb üzemanyagot a láb takaríthatja meg — állítja kísérletekre és megfigyelésekre alapozva Kiss József, a Volán 12. sz. Vállalatának főmérnöke. — Nem mindegy, hogy a gépkocsivezetők hogyan nyomják a gázpedált Ahány ember, jelen esetben gépkocsivezető, annyi féle. A legtöbb valóban rajtuk múlik, vezetési stílusukon. A sportosabb vezetés nyakalja az üzemanyagot. Ha a fej ezt tudja, és aszerint parancsol o lábnak ... a fejet anyagi ösztönzővel jobb belátásra lehet bírni. A többi a gépkocsikon, terhelésen és a terepviszonyokon múlik. A pécsi Volán néhány éve ráülteti a gépkocsivezetőket a műszeres tesztkocsira, hogy maguk győződhessenek meg, mennyi üzemanyagot lehet megtakarítani — elkótyavetyélni — a lábbal. A ZIL műszerei azt is kimutatják, hogy egy-egy gázfröccs 3—4 deciliter benzint is elfogyaszt. A sok-sok forgalomirányító lámpa, útkereszteződés gyakorta kényszeríti gyorsításra, fékezésre a járművezetőket. Az üzemanyag — különösen a benzin — ára nem olcsó, így nem mindegy, hogy egy-egy teherautó mennyit fogyaszt. A ZIL-ek jó étvágyúak. A normájuk országúton, névleges terheléssel 42—44 liter 100 kilométeren. Ekkora mennyiségből — kímélő vezetéssel — már meglehet(ne) takarítani. A Volán tehergépkocsijai évente 32—36 ezer kilométert futnak. Tetemes benzinmennyiséggel és üzemanyagköltséggel. Tavaly, július 1-től életbe léptették az első anyagi ösztönzőt, de az nem hozta a várt eredményt. Ez év júniusától gázolajra és benzinre egységesen 8 forint jár — minden megtakarított liter után. Aki megszolgálta, az havonta megkapja az esedékes összeget. Idén várhatóan 2—3 millió forintot fizet ki a gépkocsivezetőinek a vállalat. Ez már elgondolkodtatja a fejet, fékezi a lábat... Az indokolatlan üzemanyag-fogyasztás kártérítését (megfizetését), jegyzőkönyvezését egyik gépkocsivezető sem szereti. Különféle fogyasztáscsökkentő átalakításokat is végeztek a ZIL-eken, de a Koncz féle szűkítőn kívül — az 2—5 százalékos megtakarítást eredményez — egyik sem hozta meg a ráfordítással arányos üzemanyag-csökkenést A pécsi Volán jelenleg 160 ZIL-t üzemeltet. A gépkocsivezetőket érdekeltté tették, de műszakilag is kellett megoldást találniuk. o Kapóra jött a kaposvári Volán tavalyi — és azóta valamennyi Volánnál csatát nyert — újítása: a ZIL-ek dí- zelesítése IFA-motorral. A kaposváriak ötletét a Volán Tröszt továbbfejlesztette és egységesítette. A Bánki Do- nát Műszak; Főiskola dokumentációi és számítógépes programjai, leírásai, költségösszehasonlításai is végleg igazolták a Volán Trösztöt. Megszületett a fantázianév is: VOZ-IFA, a Volán—ZIL— IFA összevonásából. A tervek szerint a tröszt 7000 ZIL-jéből még ez évben 1000 darabot dízelesítenek, valójában 3— 400 átalakítására kerül csak sor. Kiss József, a pécsi Volán főmérnöke és az átalakítást végző Volán ipari üzem vezetője, Kaponyi László tényekkel, számításokkal támasztja alá a VOZ-IFA életképességét. A tervek szerint a meglévő 160 ZIL-ből százat dízelesítenek IFA W 50 motorral. — Idén 30 ZIL átalakítását terveztük, de csak 9 darabbal végzünk — mondja az üzemvezető. — Akadozik az egységcsomag-ellátás. A beépítéshez, átalakításhoz sok, egyedileg gyártott alkatrész kell — azok háttéripara még gyengélkedik. — Mennyibe kerül oz átalakítás? — Számításaink szerint 85 ezer forintba. De az egy éven belül megtérik. A főmérnök gyors számítást végez: az IFA 19—22 liter gázolajat, a ZIL 42—44 liter benzint fogyaszt a norma szerint 100 kilométerenként. (A normálbenzin majd kétszer annyiba kerül, mint a gázolaj.) Tehát a VOZ-IFA üzemanyagköltsége csak egyhar- mada mint a benzinüzemű ZIL-é. Három ZIL-t már átalakítottak, újabb kettő most van soron. Az elsőnél 164, a másodiknál már csak 132 órát igényelt a dízelesítés, begyakorlással már száz óra sem kell hozzá. Q Minderről mi a véleménye a gépkocsivezetőnek? Szabó János — több mint két évtizede vezet tehergépkocsit a Volánnál — négy éve az YF 91—60 forgalmi rendszámú UNIKON speciális konténer- rakodó felépítményű ZIL-t. Az övét alakították át elsőként dízelüzeműre. — Az üzemórával együtt száz kilométerenként megette a 65—70 liter benzint, pedig technikailag már mindent kipróbáltunk, hogy csökkentsük a fogyasztását. Amikor megtudtam, hogy „keresztezik" a gépemet, örültem, meg járattam is. Megszerettem ... — Mi a különbség a két motor között? — A dízeles nem olyan „fickós", nem olyan fürge és nem is olyan gyors — egyelőre. Más vezetéstechnikát kíván. Remélem, ezzel már én is megtakaríthatok üzemanyagot és több lesz a keresetem. A társaim is ezért várják, hogy a gépeik sorra kerüljenek. A Bacsó Béla utcai ipari üzem udvarán megmutatja az újjávarázsolt ZIL-jét. Közben sorolja: a benzinmotoros végsebessége 90, az IFA motoré 63 kilométer óránként. Még nem kapták meg a gyorsított differenciálművet, amivel a végsebesség 85 kilométer lesz. A nagyobb sebesség a motor kímélése miatt is szükséges. Az IFA-motor alacsonyabb fordulatszámú, nagyobb a forgatónyomatéka, jól bírja a hegymenetet, ami Pécsett és Baranyában nem utolsó szempont. A nagyobb zajt hangszigetelő borítás nyeli el. A régi mechanikus kuplung helyett az autóbuszoknál használt hidropneumatikus tengelykapcsoló működtető rendszer nem fárasztja el úgy a lábat. Igaz, a dízelmotornak keményebb a járása, de meg lehet szokni. A vállalatnak megéri, a gépkocsivezetők az üzemanyag-megtakarítás forinthasznát is várják a VOZ-IFA- tól. A pécsi Volán két év múlva száz dízeles ZIL-t fog üzemeltetni. Murányi László — Ipari kerámiaüzem épül Kishajmáson Kis tsz nagy beruházása Kályhacsempét, falburkolókat gyártanak majd Jól illeszkednek az energiaprogramhoz A kerámiaüzem egyik szép újdonsága a nagyméretű égetett korsó Läufer László felvétele A siklósi Gelencsér Sebestyén hagyományt újítva fel, pár év- vei ezelőtt indította be népi kerámia részlegét a mostoha termőhelyi adottságú, s ezért a melléküzemből prosperáló kis- hajmási Hegyalja Szövetkezet. A ma már határainkon túl is ismert népi kerámia üzem sok kishajmási tsz-tagnak, főleg lánynak és asszonynak od évek óta munkát és biztos megélhetésL Kezük munkája évi 15 millió forint árbevételt hoz a tsz-nek. A szép dísz. és használati tárgyak — az ólommentes étkészletek — a gyár helybeli — kishajmási — és pécsi boltján kívül, ez év szeptembere óta Budapesten, a TSZKER központjával közösen megnyitott Dózsa György úti mintaboltjukban és bemutató termükben is kaphatók. Ez az új bolt a megnyitás óta november közepéig 2 millió forintos forgalmat Bonyolított le és alig győzik az utánszállítást. A kishajmási népi kerámia a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat jó munkája eredményeként a nagy konkurrencia ellenére „betört" az európai szocialista és tőkés országok piacaira is A legnagyobb vevői az NDK, Csehszlovákia, az NSZK, Hollandia és Dánia. Nem kis mértékben a jólmenő népi kerámia üzemnek köszönhető, hogy a mostoha termőhelyi adottságú hegyvidéki kis tsz évek óta tiszta nyereséggel gazdálkodik, s hogy a legutóbbi értékelésnél már a megye jó hatékonysággal dolgozó szövetkezetei közé sorolták, hisz 100 forint költségráfordítással több, mint 12 forint tiszta nyereséget állítottak elő. A tsz agyagbányája tehát igazi aranybánya, s kézenfekvő volt, hogy a szövetkezet a képződött fejlesztési alapjaiból c kerómiaprofilt bővíti tovább, öt év alatt 10 millió forint saját fejlesztési forrásuk képződött, amit a gyenge adottsá- gúaknak kijáró központi és megyei pénzforrásokból egészítettek ki.' így fogtak bele a csaknem 20 millió forintos fejlesztésbe, hogy a' régi népi kerámia üzem mellé egy vadonatúj ipari kerámiaüzemet létesítsenek. Az új üzemcsarnok alapkövét 1982 áprilisában tették le. A generál kivitelező maga a szövetkezet. A munka olyan gyors ütemben halad, hogy a beruházás mai állása szerint 1983. április 4- ért „beüzemelve" adhatják át a létesítményt. A fenti beruházási összegből eddig a következő létesítményeket építették fel. Elkészült 1 darab mélyfúrású kút, és a hegytetőn egy 100 köbméteres víztartály, amely nemcsak a kerámiaüzemet látja el vízzel, de kapacitása lehetővé teszi Kishajmás község vezetékes vízellátását is. Elkészült a szennyvíztelep is, s folyamatban a telep villamosítása. Elkészült a 900 négyzetméter alapterületű új üzemcsarnok, ezen belül egy 150 négyzetméter alapterületű készáruraktár. Az agyagelőkészítőt már tavaly átadták, most készülnek a szociális létesítmények, öltöző-fürdő, étkezde. A kerámiaüzemben a jelenlegi 82 főről 150-re növelik a létszámot. A, tsz két autóbuszával szállítják majd hóztól-házig a környező falvakból a tsz-tago- kat, dolgozókat. A termelőüzemben jelenleg a kemencéket szerelik, s a' jövő év első heteiben megkezdhetik a próbagyártást. Mit készít majd ez az üzem? Szellőzőrácsokat, külső falburkoló lapokat — ezekkel a panelházak loggiáit lehet majd szebbé, változatosabbá tenni — és mindenekelőtt kályhacsempét. Tekintve, hogy az energiakiváltás korszakát éljük, a cserépkályha új reneszánszát éli, nemcsak falun, városon is. A kishajmásiak nemcsak a lapokat gyártják le, de létrehoznak egy kályhaépítő részleget is. Az a tervük, hogy három típusú cserépkály- hót gyártanak majd; szénfűtésűt, fafűtésűt, és gázzal fűt- hetőt. Ez utóbbi nyilván a városközpontokban lévő lakásokba kerül majd, ahol a szénfűtés szennyezné a környezetet. Tervezik továbbá, hogy mire Pécsre ér a föjdgáz, szériában kezdik gyártani * a gázkonvektorok kerámia burkolatát, ezzel hőtárolóssá teszik o fém-konvektorokat. De esztétikai dolgok is motiválják a fantáziadús tervezőket, közülük Porpsz- ner János keramikus — a Kecskeméti Kerámia • Stúdió vezetője — nevét kell okvetlen megemlíteni. Nemcsak gáz- konvektorok, de távfűtéses radiátorok kerámia burkolását is vállalják majd. A kályhacsempe mintakollekciójuk nagyon esztétikus. Barna, sárga, zöld, olasz-piros és matt színekben gyártják majd a sima és plasztikus felü’.etű kerámia kályhalapokat. A piac már indulás előtt biztos. A kaposvári SZÖVKER a kishajmási ipari kerámiagyár 1983. évi teljes termelését lekötötte szerződésileg. A nagy érdeklődést jelzi, hogy a még be sem indult gyár termelése 5 évre előre „el van adva”. Az ipari kerámiaüzem az indulás évében 30 millió forintos árbevételt biztosít a szövetkezetnek. A Hegyalja Tsz — mint azt a legutóbbi közgyűlésen a tsz-tagok megszavazták — 1982. január 1-vel egyesül a szomszédos, ugyancsak mostoha termőhelyi adottságú abali- geti tsz-szel. Területe 3000 hektár lesz, ebből 1000 hektár erdő. A tsz központját Abalige- ten alakítják ki. Kovácsszénáján felfejlesztik a már beindult hordókészítő melléküzemet, amit 70 százalékban a saját tölgy- és akácerdeikből látnak majd el alapanyaggal. A hordó, a kerámiához hasonlóan konjunkturális, piacos cikk. A kerámia- és faipar fel- fejlesztésével a szövetkezet az idei 40 millió forint termelését 1983-ban megduplázza, vagyis 80 milliós szövetkezetté alakul. Ebben az évben 6 millió forint tiszta nyereséget várnak — ez 12 százalékos hatékonyság — az a céljuk, hogy jövőre ezt a nyereségszintet a nagyobb termelés mellett is meg tudják tartani. — Rné — Juhászné Valkó Éva Rákóczi úti Lakáskultúra boltjában több mint ezerféle kis- és középbútor, lakástextiliák, kerámiák és más lakásdíszek alkotják a választékot. Fotó: Erb János (Miit kintinak a Ktofeereskeclatc? A lakásfelszerelési cikkek nyomában Drága az alapanyag, a vevők az olcsót keresik K iskereskedőként kevesen foglalkoznak lakásfelszerelési cikkek árusításával Baranya megyében. Pécsett Czifra Miklósné és Juhászné Valkó Éva, Komlón pedig Szabó Antal kínálja portékáját. Megéri az üzlet, mégha rengeteg szervezéssel, utazással jár a sokasodó hiánycikkek előteremtése miatt. Az áruházakban is régóta alig vagy nem kapható egyebek között kenyértartó, presszópohár, fonott szék és fonott bútor, edénytakaró, cserép párologtató, hokedli, polcrendszer, előszobafal. Kisiparost, főleg asztalost körülményes, gyakran lehetetlen találn; az egyedi és kisszériás darabok elkészítéséhez, mert nem kifizetődő a drága alapanyagokat felhasználni, amikor a vevők egyre inkább csak olcsó árut akarnak. S ami furcsa, hogy barkácsolók, sőt kontárok sem próbálkoznak az előállításukkal. A hiánycikkek száma csak nő, emiatt azt hinnénk, hogy szegényes a kínálat a kiskereskedőknél. Szó sincs erről. Czifra Miklósné például budaörsi, tápéi ipari szövetkezetekkel, az Amfora üvérttel, bácsalmási, szekszárdi, kaposvári, gyáli kisiparosokkal tart üzleti kapcsolatot, mert Baranya kisiparosai nem vállalják a lakóscikk-gyár- tást. Időben és a kért kivitelben megérkezik az összes kurióz hiánycikk darab, többek között a fűszertartó, faragott tálas, pácolt harmonikafogas, függönykarnis. A gyártóknak tervrajzokat küld, ötlettel látja el őket, az általuk felajánlott mintákat a vevő ízlésének megfelelően alakíttatja át. Mindez kevés és emellett őmaga is berendezkedett bizonyos áruféleségek előállítására: varr, fon, sző, hímez, horgol stb. Másképp keserves lenne az egyedi és esetenként extra igényeket kielégíteni, követni a divatot és felhajtani a legfurcsább alakú cserepeket, a fából, háncsból, zsákból, gyékényből, vesszőből, tehát természetes alapanyagokból készült használati és dísztárgyakat. A divat meghatározta vevőszokások pedig különösek, sőt szélsőségesek is. Nagyon keresik most a jutából készült térítőt, függönyt, szettet, az elemes, variálható polcrendszereket, a hazai és kissé népies fonott székeket. Divatos a barna és a spirál alakban esztergáit felület. A barna színnek minden árnyalatát kedvelik. Leáldozóban a műanyagok, míg a porcelánt és a vasat, ahol csak lehet, az üveg szorítja ki. Csattanója a divathullámnak, hogy a vásárló csak olcsó cikket akar, 50—300 forintig megy el, az 500 forintos áruért végképp sajnálja a pénzét. Pedig a természetes alapanyagok nagyon drágák, lehetetlennek tűnik olcsó terméket kigazdálkodni. így aztán megkezdődik a kíméletlen alku gyártó—megrendelő és a vásárló között. Csuti J.
