Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-05 / 334. szám

1982. december 5., vasárnap / Dunántúli napló 5 uasnRiunpi mugaziiu év — 15 köztársaság Kirgizia A Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság Közép-Ázsia észak-keleti részén terül el. Területe: 198 500 négyzet- kilométer, lakossága: 3 millió 443 ezer fő. Frunze város egyik parkjának részlete, a cirkusz épületével Kirgizia területének túlnyomó részét magas hegyek, a Tien- San hegyláncai foglalják el. Legmagasabb csúcsa a Pobé- da-csúcs (7439 méter), a Szov­jetunió második legmagasabb, hegycsúcsa. A hegyláncok kö­zött medencék és völgykatla­nok húzódnak. A köztársaság déli határán az Alaj-hegység és az Alajontúli-hegység he­gyei magasodnak, itt található a 7134 méter magas Lenin- csúcs, ez a Szovjetunió harma­dik legmagasabb pontja. Kirgizia a napfény országa. A napfényes órák száma évi átlagban 2500—2700 között ingadozik. A sok napfény nyo­mán megteremnek itt olyan meleget kedvelő növények, mint a szőlő, a gyapot, a ba­rack. Kirgizia valamennyi nagy fo­lyója a magas hegyekben, a gleccserekből és a hómezőkből ered. Ezek a folyók óriási po­tenciális energiát rejtenek ma­gukban. Nagy vízkészleteik ön­tözési szempontból is igen je­lentősek. A Narin folyó 616 ki­lométer hosszú. Másik jelentős folyója a Csu. A köztársaság legnagyobb tava, az Iszik-Kul egy 3000 méter magas, festői szépségű hegyek által határolt katlanban terül el. Azt tartják róla, högy a világ legkékebb vizű tava. Kirgiziát nagy kiterjedésű si­vatagok veszik körül, a köztár­saság területére azonban ke­vés nyúlik át. A sivatagjellegű terület azonban nem ijtka. A ' ma csaknem teljesen művelés alá fogott Fégánia-medence, a Csu és a Talasz völgye is egy­kor kietlen pusztaság volt. Kirgizia fővárosa Frunze (1926-ig: Pispek). Nevét szü­löttjéről, Mihail Frunze szovjet hadvezérről kapta. Lakossága valamivel több4 mint félmillió. A várost 1825-ben alapították, mint erődöt Madali kokandi kán parancsára. 1863-ban ke­rült Oroszországhoz. A múlt század végén még tízezer em­ber sem lakott itt. Éppen ezért lényegében új városnak szá­mít, ami ott látható, a közel­múlt évtizedeiben épült. Ezért átgondolt tervek alapján fej­lesztett város, egyenes, egy­mást derékszögben metsző szé­les utcákkal, sok parkkal és fasorral. A város ipara is csak a 20-as években kezdett fej­lődni, amikor a Csehszlovákiá­ból odatelepült kommunista munkások (akik gépeket, szer­számokat is vittek magukkal), létrehozták az Intergelpo nevű ipari szövetkezetei. Akkor ez kis gépjavitóüzem és posztó­gyár volt — ebből fejlődött ki a mai korszerű frunzei ipar. Kirgizia egészen az Októberi Forradalom győzelméig a cári Oroszország leigázott és elma­radott peremvidéke volt. A cá­rizmus elnyomta a nép politikai jogait, gazdaságpolitikája fé­kezte a helyi ipar fejlődését. Kirgiziát csak nagy nyersanyag- bázisnak tekintették. Az ott élő nép sokat szenvedett a cári hivatalnokok önkényeskedései­től, de saját kizsákmányolóitól is. Ez váltotta ki a néptömegek mind gyakoribb tiltakozásait. A szovjet hatalom megte­remtését Kirgiziában vad ellen­állással fogadták a fehérgár­disták, számos ellenforradalmi zendülést szerveztek. Frunze és Kujbisev vezette Vörös Hadse­reg felszámolta a zendüléseket, s megkezdődött a békés élet. 1924-re alakultak ki azok a fel­tételek, melyek lehetővé tették, hogy a kirgiz nép sok évszá­zados történelme után először kapjon lehetőséget önálló ál­lam alakítására. 1926-ban mint autonom terület, 1936 után mint szövetséges köztársaság lett a Szovjetunió tagja. A Nagy Honvédő Háború éveiben a köztársaság népe vállalta a fasizmus elleni harc segítését. A kirgiz katonák bát­ran harcoltak a különböző frontszakaszokon. Barátsággal fogadták, segítették a Kirgiziá­ba evakuált családokat. A há­ború befejezése után a köz­társaság továbbfejlesztette gazdaságát és fejlett ipari-ag­rár országgá vált. 1957-ben Lenin-renddel tüntették ki Kir­giziát a cukorrépa, a gyapot, az állati termékek termelése terén elért eredményekért. 1963-ban kapták meg mó’sod- ízben a Lenin-rendet, azúttal az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra fejlesztésében elért si­kereikért. M. E. A festmény a bőrön - „nem művészet” Az emberi bőrre tetovált „festmények”, legyenek még oly művésziek is, egy bírói döntés értelmében, legalábbis Dániában nem tekinthetők művészetnek. A koppenhágai bíróság ítélete szétfoszlatta 25 dán tétováiénak azt a ré-\ menyét, hogy megszaba­dulhatnak a 22 százalékos értéktöbblet-adótól. A teto­válok perelték azt az 1978- ból származó hatósági rendelkezést, mely szerint a tetoválok munkája adó­köteles szolgáltatás, nem úgy, mint a művészetek, „a versírás, komponálás és más művészeti tevékenysé­gek”, melyek nem érték- többletadó-kötelesek. A tetoválok azt fontol­gatják, hogy megfellebbe­zik az ítéletet. Egyikük töb­bek között ezekkel1 a sza­vakkal indokolta meg pa­naszát: „Ha egy papírra rajzolok és azt eladom, ak­kor az művészet. De, ha emberi bőrre rajzolok, ak­kor az a pénzügyigazgató­ság szerint nem művészet." A csúnya Jérfiaknak jobb állásuk van A csúnya férfiak töb­bet tesznek annak érdeké­ben, hogy megfelelő mű­veltségre tegyenek szert, ezért jobb állásokban he­lyezkednek el, viszonylag későn kezdenek foglalkoz­ni a lányokkal, és azután szebb nőket vesznek fele­ségül. Az amerikai észak- karolinai egyetem két tu­dósa legalábbis vizsgála­tai alapján erre az ered­ményre jutott. Drága rendörsapka Aki egy szolgálatban le­vő rendőrnőnek elveszi a sapkáját és a járókelők mulatságára a saját fejére teszi, kihágást követ el. Ezt a döntést hozta a würz- burgi (NSZK) bíróság egyik bírónője és egy 40 éves cégvezetőt emiatt (átszá­mítva) 9000 schilling pénz- büntetésre ítélt. A cégve­zető észrevette, hogy a rendőrnő büntetőcédulát akar tilosban parkoló gép­kocsija ablaktörlője mögé dugni. Dühösen eltépte a cédulát, mérgében lekap­ta a rendőrnő sapkáját és azt a saját fejére tette. Kitűnő izeket, változatos fogásokat kínál a bolgár konyha A bolgár konyha Bulgária a magyar turisták jól ismert, s egyre népszerűb­bé váló úticélja. Szófia hagy­makupolás templomai, a Rilai- kolostor vadregényes szépsége, a Fekete-tenger simogató hul­lámai, langyos fövenye, s a szikrázó napsütés mellett a baráti balkáni ország a kony­haművészet kedvelőinek is sok vonzót, ízlelésre-megkóstolásra érdemeset tud kínálni. A Balkán az európai konti­nens szerves része, ám egy­szersmind átjáró a Kelet felé — ez érződik némileg a bol­gár gasztronómiában is. Kezd­jük a levesekkel. Legismertebb a tarator: némileg hígított eludttejbe vágott uborkát, dió­darabkákat, étolajat és fok­hagymát tesznek. A csorba — más néven agneska szupa — bárányból készült húsleves. A bárányt számtalan formában fogyasztják: sülve, főve, roston és nyárson elkészítve, stb. Gyűj­tőfogalom a húsételek köré­ben a kebap: a húsdarabok paradicsomos, zöldpaprikás sű­rű lébe kerülnek. Ismertek a muszakák (ez körülbelül a ra­kott burgonyának felel meg) és a gyuvecsek — ezek a rizses lecsóhoz hasonlíthatók. Mind­kettőhöz jó néhány zöldségfé­lét használnak, rétegesen rak­ják le, sütés előtt pedig tejes­tojásos keverékkel öntik le. Országszerte elterjedt a ke- bapcse (roston sült, hagymával és salátával tálalt húskolbász- kák), valamint a kjufte (ez nagyjából a hazai fasírtnak fe­lel meg). A siscsete hagymás rablóhús, a lukánka jellegze­tes, lapos juhszalámi. Bulgária •— tengeri ország lévén — hal­ételekben is gazdag. A zöldségek-saláták bőségé­vel a bolgár konyha bizony jó­val előttünk jár. Paprika, para­dicsom, uborka, padlizsán szin­te minden étkezésnél kerül az asztalra. Különösen finom a sopszka szalata: szeletelt pa­radicsomból, uborkából, zöld­paprikából és hagymából ké­szült, olívaolajjal és ecettel íze­sítik, és reszelt juhtúróval szór­ják meg. A pecseni piperki egészben sült paprika. A kjo- polu ízesített, pépessé tört pad­lizsán. A szakácsok egyébként bőven használnak fűszert: a kapor, zöld menta, borsikafű, petrezselyem, bors a leggyak­rabban előfordulók, de sűrűn találkozhatunk számunkra is­meretlen ízűekkel is. Világhí­rű bolgár joghurtféle a kiszelo mljekó. Igen ízletes a juhsajt (kaskavál) és a juhtúró (sziré­né) is. Gyümölcsök terén bőséges a választék, a szőlő, a barack, a dinnye az itthon megszokott­nál hamarabb kerül a boltok­ba, piacokra. Népszerű (utcán is árulják) a sajtos rétes és a húsos tészta (bjurek). Törökös ízeket idéz a szirupos diós ré­tes, a krémek, a mandulás sü­temények sora. A szutljás, a zselés tejberizs, sok cukrászdá­ban is kapható. Kedvelt cseme­ge a fagylalt — a magyar lá­togatók legfeljebb azon lepőd­hetnek meg, hogy kis mérle­geken, grammra mérik ki a sorbanállóknak. A zamatos bolgár borokat ta­lán nem is kell bemutatni. A kávét a legtöbb helyen törökö- sen, zaccal főzik. Elsősorban hűtve ízletesek az egészséges gyümölcslevek, szörpök. A leg­ismertebb bolgái szeszesital, a híres szilvapáliinka, a szlivova, valamint az ánizsos pálinka, a masztika. E. É. Egy ősi város: Seki A ma 45 ezer lakosú, sza­badtéri múzeumnak is beillő városka az egykori nagy je­lentőségű Baku—Tbiliszi keres­kedelmi útvonalon létesült a Nagy-Kaukázus déli lejtőjén. Legjelentősebb építészeti em­lékei a 17—19. századból szár. maznak. A város legcsodálatosabb építészeti remeke a seki ká­nok palotája, amelyet a 18. században építettek, több év­tizedes gondos munkával, ki­zárólag fából, egyetlen szeg, egyetlen fémdarabka felhasz­nálása nélkül. Az egész két­szintes épület faelemeit tojás- fehérjével ragasztották össze. Az ablakokat azsúros fafara­gás — sebeke — díszíti, a termeket élénk színű, ma is eredeti szépségükben pompá­zó népi stílusú ornamentumok. A régi városrész is a me­sék Keletjének hangulatát idé­zi — belső udvaros, négy­szög alakú karavánszerájok, fe. hér kőből épült lapostetős, csipkés ablakrácsokkal ékesí­tett kereskedőhózak, teázók áll­nak a karcsú minaret árnyéké, ban a ma -is zajos, hamisítat­lan keleti bazár közelében. A sütőtök dicsérete A kutatók több évvel ez­előtt a „tökök királyát", ' a legtekintélyesebb és leg­hasznosabb sütőtököt is ne­mesítésnek vetették alá, ami mind mennyiségi, mind mi­nőségi vonatkozásban meg­lepő eredménnyel járt. En­nek köszönhetően a legjobb sütőtökfajták közt má már olyanok is vannak, amelyek­nek ü-vitamin tartalma a citrusfélékével (citrom, na­rancs, grapefruit) vetekszik. De olyanok is találhatók, amelyek a legjobb sárgaré­pafajták karotinmennyisé- gét tartalmazzák. A karotin tulajdonképpen egy jelleg­zetesen sárga színű növényi festékanyag. Értékét az adja meg, hogy ún. A-provitamin, azaz olyan anyag, amely az emberi és az állati szerve­zetben A-vitaminképződés közepette bomlik el. A sütő­tök e karotint csaknem tel­jesen tisztán, a szervezet ál­tal -könnyen feldolgozható állapotban tartalmazza. De van a sütőtökben egy sor értékes ásványi anyag is (kálium, foszfor, vas stb.). A helyenként „téli diny- nyé”-nek is nevezett sütőtök egykor csemegének számí­tott nemcsak a szegény, ha­nem még a módosabb por­tákon is. Ma már nem te­kintjük ritka különlegesség­nek, sütve sokfelé árulják az őszi-téli hónapokban, de kellemes ízű rostos ivólének feldolgozva egész éven át is kapható az üzletekben. Mondják, hogy még kenyér is süthető belőle, ha a ke­nyértésztához 30 százalék áttört sült tököt kevernek. Kiváló ízesítőnek is használ­ható, készülhet belőle lekvár is, amivel tésztát lehet töl­teni. A fogyókúrázóknak azonban csínján kell bánniuk a sült tökkel, ugyanis cukrot és keményítőt is tartalmaz. Képünkön sütni való dél­amerikai töknek hazai föld­ben megtermett óriás példá­nyait láthatjuk, amelyek kö­zül a legnagyobb 45 kilo­grammot nyom!

Next

/
Thumbnails
Contents