Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-04 / 333. szám
A kishárságyi cselédsoron Még az idén beköltözhetnek a gazdaság dolgozói az egykori cselédlakásokból kialakított négy, kétszobás, komfortos lakásba Kishárságy, ez a 290 lakost számláló falucska Baranya nyugati határa mentén üli meg a Zselic egyik, Somogynak tartó dombvonulatát. Szép fekvését nyjlván egy-^ kori urai is értékelték: kastélyt, uradalmi központot építettek itt. Emeletéről, mely most a Szigetvári ÁG. kerületi központja, tiszta időben jól látható a nyugati Mecsek, a pécsi tévétorony. A nyáridőben árnyas, szép falut még a bejáratánál álló cselédlakások sem csúfítják el. Vajon hogyan emlékeznek a régi cselédéletre a falu öregjei? * Iván István nyugdíjas: — Tizenhármán voltunk testvérek. Legelőször Adorjánpusztára szegődtem, 15 éves koromban. Fél évig fél kommencióval voltam négyökrös béres, de úgy zsákoltam, mint az egészkom- menciós. A második évben kaptam háromnegyedet, és csak a harmadikban egészet. Pedig ugyanazt a munkát-végeztem. így kitoltak akkor velünk! Erőss István mezőőr: — A cselédek közt is létezett megkülönböztetés. A gazda, az gazda úr volt, ő irányította a fogatosokat, az állattenyésztési munkát. A gyaloghajdú, *a pallér, meg volt különböztetve fizetésben is, lakásban is. A béres négy ökröt hajtott, őt a legokosabb embernek tartották a világon, mert négy buta ökröt oda tudott kormányozni, ahová a gróf se tudta az ösz- szes cselédjét, ostorral!... Gyergyóhol lóból települtünk át Ibafára 1940-ben. Tizenhármán voltunk testvérek, munkára apámmal együtt öten jelentkeztünk. Ö egész kommen- ciót kapott, én háromnegyedet, az öcsém, Sanyi, felet. Megtudtam, hogy Kishársá- gyon ugyanezért egészet fizetnek, hát idejöttünk. Az öreg Nyers Miska bácsi, a fogadógazda, azt mondta: „Kell egy cselédkanász, egy csírás meg egy csikós. Ha ezt elfogadják, maradhatnak, ha nem, máris mehetnek." A csírás régen ugyana» volt, mint ma a tehenész... A Sanyi mindjárt mondta: ő csikós lesz, én elfogadtam a tehenészetet, így apámnak nem jutott, csak a cselédkanász. El volt keseredve: — Cselédnek cselédje legyek?!... A cselédkanász az alkalmazottak disznópásztora volt. Annál alacsonyabb foglalkozás már nem létezett... Deichler Andrásné szakácsnő: — Még akkor fiatal lány voltam, mindennapos volt a napszám. Cséplőgép, szénabetakarítás ... Kapálás, felrakodás a szekerekre aratás után. Mint kislány, kötelet teregettem, de markot is kellett szedni. Reggel mentünk ki, amikor világosodott. Két kasza, két marokszedő, a kötöző: ez volt egy csoport, így mentünk egymás utón. Este hol szekérre ültünk, hol gyalog mentünk haza. A napi tizenkét órás munka addig tartott, ünnepnap is, míg az aratás le nem fogyott. t — De nehogy elfeledkezzek egy régi fontos dologról! — emeli meg a hangját Erőss István. — Ibafán, bármekkora is volt a családfétszám, csak négyeskonyhát tudtak adni, vagyis egy konyha járt négy családnak, és egy csalódnak egy szoba! Meg nem kérdezte á kutya se, hogy érzed magad egy szobában, tizenhárom gyerekkel. Ennyibe vették akkor az emberi sorsot. Mi itt valamennyien ugyanabból a cselédsorból kerültünk ki Kis- hárságyon, de legalább any- nyit elmondhatunk, hogy minden csalódnak van legkevesebb két szobája és külön konyhája.--Szabó Ferenc személyzeti vezető: — Gazdaságunk nagyon sok komfortnélküli cselédlakást örökölt. Bár 1976-ig kedvezőtlen adottságú, s ezért államilag támogatott üzem voltunk, a földes lakásokat fokozatosan átalakítottuk: parket- táztuk, lakhatóvá tettük. A szigetvári Lenin lakótelepen húsz csalódunk lakik, egy 30 lakásos sorház is gazdaságunk támogatásával épül fel ugyanott. A falvakban, így Kishársá- gyon is elsősorban azoknak adtunk támogatóst, okik bontásra ítélt régi cselédlakásokban laktak. Szanálandó lakásunk Kishárságyon mór nincsen. Sajnos, sajáterős építési kölcsön nyújtására falvakban nincs lehetőségünk. Pataki János, megbízott kerületvezető: — Négy lakás korszerűsítését két héten belül befejezzük, jövőre újabb ötnek az átalakításához látunk hozzá. Ezekben a kétszobás, komfortos lakásokban már fürdőszoba is lesz. A jövőre tervezett öt átadásával összesen 18 komfortos lakásunk lesz Kishárságyon. * Az összehasonlítás elkerülhetetlen: mennyire tekintették magukénak az uradalmat a régi cselédek? Mennyire tekintik magukénak a gazdaságot a mai dolgozók? Erőss István: — A gazda úr gondoskodott róla, hogy minden kocsiban ponyva legyen, mikor betakarítjuk a gabonát, hogy ne legyen szemveszteség. Ma ott kell állni, taposni a tarlót a kombájnok utón, hogy a mi terményünk is az utolsó szemig tárolóhelyre kerüljön. Beintek a kocsisnak: állj meg, annyira megpakolták, hogy folyik! ... Mit csináltál? Ezért bírság jár!... A válasz: „Mért, magának ebből piros nadrágja lesz?!” Mindennapos témánk, hogy amit termelünk, ne azért termeljük, hogy elpocsékoljuk! A gazdaság jövedelme is érdekel’, mert attól függ a nyereség. A hús, a tej, minden! Várjuk, mikor mondják, hogy mennyit tudtunk termelni. Ha mindenki ezt nézné, így lehetne szebben, jobban. . . — Ma nem kell nagy dolgot csinálni, csak megtenni szépen az illőt, a szükségeset. Sajnos, nagyon soknak csak addig érdekes a dolog, amíg kiviszik a munkahelyre, mert akkor már kötelesek a bérét kifizetni. De odáig nem hat el mindenki a saját szorgalmával, hogy ha már kiment, akkor dolgozzon is. Beszéltünk sokat a régi ispánról, a botosról ... A mai munkavezetőknek már nincs botjuk —, de hatalmuk sincs. Kénytelen beérni azzal, hogy örülnek, ha a munkás kijön. Nézzük végig a régi cselédembereket! Kell oda valaki, hogy ..megmondja, mennyit kell neki dolgozni, ha elmegy kaszálni? De ahhoz, aki a kényelmes korszakban nevelődött fel, oda kell menni, taposni a sarkát, hogy dolgozzon. Mindent kitalálnak: mit hogyan nem lehet elvégezni, de azt már nem teszik hozzá: hogyan tudnánk! De ha nem keresi meg a forintját, veri az asztalt a Pataki előtt... * A gazdaság a faluban egészségházat épített, orvosi rendelőkkel, melegvizes zuhanyozókkal. Erre és a kastélyban kialakított klubszobákra másfél milliót költöttek együttesen. Erőss István: — Régen a grófné évente egyszer-kétszer adott a fiatalság részére egy termet, ohol szórakozhattunk, ünnepnapon néha egy pár liter borral hozzájárult, hogy kicsit jobb kedvünk legyen. Összejöttünk egy vasárnap délután, és éjfélig elszórakoztunk: ez volt a „kedvezmény”. Mindenki megkapta a fizetését, és ezért köteles volt dolgozni. Ma, amilyen szórakozási lehetőséget falun el lehet képzelni, azt- a klub biztosítja: szép helyiség, jó a felszerelése is. De sajnos, nem ott, hanem inkább cf“^ocsmában Időznek- A kellemes szórakozáshoz türelem és műveltség, kell, a kocsmához viszont elég a pénz... Inkább ott szórakoznak. Pataki János: — Mikor elmegyünk a futballcsapattal nagyobb községekbe, csodálkoznak, hogy nálunk milyen sok a fiatal: mi négy csapatot is ki tudnánk állítani. A sport, a klub meg a többi lehetőség nagyon sokat segített abban, hogy a fiatalokat itt tudtuk tartani. Más kérdés, hogy ezt nagyon sokan nem úgy aknázzák ki, ahogy lehetne. Pedig még szebb, még tartalmasabb lenne itthon az élet, ha igyekeznének, ha lenne összefogó-, lendítőerő. Annak idején mi is kezdeményeztünk, de állt mögöttünk valaki: egy-egy jó pedagógus. Ilyen ma nincs. Távol tartják magukat ettől a munkától. * A régi cselédsoron Karsai Istvánékhoz kopogtatunk be. Karsai István gépkocsivezető, felesége növénytermesztő szakmunkás; négyéves házasok. Három éve élnek a felújított, egykori cselédlakásban. Életük várva-várt fordulata most következik: az országút közelében felépült új, fürdőszobás lakások egyikébe költöznek. Két héten belül, mert már csak a vízbekötés hiányzik ... A szép, négylakásos sorházat hat régi cselédlakásból — csupán a fő falak meghagyásával — alakították ki Kishárságyon. Egy-két év, és sorra kerülnek a többiek is. Varga János Az egykori Ziehy-kastély ma a Szigetvári Állami Gazdaság kerületi irodájának ad otthont Pécsi tervezők Afrikában Új terep Nigéria Csak a helyi tradíciók alapos ismeretében számíthatnak hosszabb távon is megbízásokra A pécsi tervezők gyorsan utat találtak a fejlődő országokba. Tavaly még egyetlen centjük sem volt, az idén viszont már algériai tervezéseik eredményeként 13 millió forintnyi bevétel folyik be kemény valutában, ami az éves árbevétel több mint 10 százaléka. Most igyekeznek megkapaszkodni, újabb és újabb megbízásokat elnyerni a fejlődő országokban. Ahhoz azonban, hogy ezeken a piacokon hosszabb távon is bentmaradhassanak, igen alapos helyi ismeretekre van szükség. A feladatok ugyanis teljesen újszerűek. Mindennek jegyében került sor a közelmúltban Mischl Róbert, a Dél-dunántúli Tervez^ Vállalat igazgatójának algériai és nigériai útjára. Sajátos világ — Mire kell figyelemmel lenniük azoknak, akik a fejlődő országokban, történetesen Algériában és Nigériában akarnak tervezni és építeni, s minderre hosszabb távon is berendezkedni? — Algériában és Nigériában az elmúlt évtizedben robbanásszerű fejlődés ment végbe. Berobbant a technikai civilizáció, megkezdődött a lakosság városokba özön- lése, rendkívül felgyorsult a városiasodás folyamata. Új szükségletek jelentek meg, ezzel együtt óriási gondok, melyek a fejlődést kísérik. Napirendre került a településhálózat fejlesztése, nagyarányú építkezések kezdődtek, változóban van városaik, de falvaik arculata is. Mindehhez nélkülözhetetlen a külföldi tervezők és építők közreműködése. A feladatokra pályázatokat írnak ki, a megbízásokért pedig óriási verseny folyik a külföldi vállalkozók között, miután a megrendelő jól és kemény valutában fizet — mondta elöljáróban Mischl Róbert. Ahhoz azonban, hogy ne csak a mai nyereségünket nézzük, de hosszabb távon is bent tudjunk maradni a piacon, építészeti megoldásainkkal sokkal inkább bele kell találnunk ezen országok sajátos világába. A kérdés, hogyan építsünk? Az ottani tradíciókhoz idomulva, avagy kozmopolita módon? Az a benyomásom, a sok külföldi cég, mely kint dolgozik, még nem találta meg az e világnak leginkább megfelelő formákat. Sok az oda nem illő épület, épületegyüttes. A fejlődő országok bizony ki vannak szolgáltatva a külföldi vállalkozóknak, s az európaiak láthatóan rájuk erőszakolják saját elképzelésű lakásaikat és lakótelepejket, melyekről aztán, ha a helyiek beköltöztek, kiderül, nem egészen felelnek meg sajátos életvitelüknek. Ez pedig később megbosszulhatja magát, a vállalkozók érdekei ellenében hat, hiszen azt kockáztatják, nem kapnak újabb megbízásokat. Mi tehát eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy ha tervezéseinkkel fel akarunk futni, alapos helyi ismereteket és tapasztalatokat kell szereznünk, s mesz- szemenően figyelembe vennünk az ottani hagyományokat, ízlést, értékrendet, szokásokat, szükségleteket és így tovább. Ha ennek megfelelően tervezünk, s jó referenciát szerzünk, biztos, hogy a későbbiekben is számíthatunk megbízásokra. ff •• rr Jovore több bevétel — Nigéria a pécsi tervezőknek új terep. Milyenek az esélyeink? — A budapesti Középülettervező Intézet, melynek nyomdokain az algériai piacra is bejutottunk, már másfél évtizede kitelepült Nigériába, ahol jelentős feladatokat oldott meg, számos középületet tervezett, utóbb vegyes vállalatot is alapított a nigériaiakkal. Ehhez a vállalathoz szeretnénk csatlakozni és részt kérni a megbízásokból. Mivel eredményesebben pályázhatnánk, ha a helyszínen lennénk, van egy olyan elképzelésünk is, hogy tervezőket küldünk ki Nigériába, ami munkát ott el lehet végezni, végezzék el. — Milyen megbízásokra van kilátás? — Az országban sok jelentős feladatot kell megoldani. Hogy csak a legizgalmasabbat említsem, Nigériában új fővárost építenek, több középület és lakás már el is készült. Az egyik új városrészre pályázatot írtak ki, ezen részt vett — szerintem jól sikerült pályázattal — a Középülettervező Intézet is. Szeretnénk a tervezésben közreműködni. /A helyzet egyébként most az, hogy Nigériában visszafogják a megrendeléseket, a jövő évi tavaszi választásokra várnak, arra, hogy az esetleges új vezetés is megerősítse az országépítés eddigi koncepcióját. Ezt követően bizonyára nagyobb lendületet vesznek az építkezések. — Térjünk vissza külföldi munkájuk ez idő szerinti színhelyére, Algériára. Jövőre is van megbízásuk? — Souk-Ahrasban az idén 1000, jövőre újabb 700 lakás kiviteli terveit készítjük el. Új üzletként közreműködünk az egyik jelentős megyeszékhely, Djelfa város- központja részletes rendezési terve és az egész város általános fejlesztési terve elkészítésében. Elkészítjük továbbá két közeli kisváros általános rendezési tervét is. Ezenkívül az ÉMEXPORT közvetítésével előkészületben van egy újabb üzlet, ahol lakásokat és középületeket kellene tervezni és kulcsra készen mea- építeni. E megbízás elnyerésére és teljesítésére a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattal1 közösen szeretnénk vállalkozni. Mindent egybevetve, ami már biztosnak mondható, jövőre 16,5 millió forint értékben fogunk tervezési munkát végezni algériai megrendelőknek. Ezenkívül számítunk arra, hogy menetközben újabb megbízások is befutnak. További lehetőségek — Mindkét fejlődő országban nagyok a lehetőségeink, melyeket, úgy érzem, még nem használtunk ki teljesen. Jó üzlet- és vállalkozói politikával lényegesen több feladat elnyerésére és elvégzésére vagyunk képesek — fejezte ki reményét végezetül Mischl Róbert igazgató. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5. ■ ■' ' ••• - • i Mai pusitök nepe
