Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-31 / 358. szám
8 Dunántúlt napló 1982. december 31., péntek [■ lUlllueszarcok Európában az első' Tíz év a balettszínpadon Bemutatjuk Tamás Gyöngyi táncművészt ül a bejárati folyosó kispa- dán. Este fél 8, a mai nap vége felé jár.. A tükörfalú teremben svéd koreográfus dolgozik két táncossal egy új produkción, ö már végzett, elmerülten nézi két társnője próbáját Azon a ponton, a balett-terem küszöbén, ami egy kicsit szimbólumszerű a táncművészek életében. Aki itt belép, kint hagyja a „világi” gondokat, és csakis a táncra, a szerepre koncentrál. . Fordítva persze nem áll ugyanez. Hordozza a feladat — egy lépés, egy ugrás, forgás, emelés — drámai vagy éppen lírai tartalmának „hogyan?"-jait és ,'mi- ként?”-jeit, ki-ki a maga életé, ben, a hétköznapi gondok, örömök mellett, természetes szimbiózisban vele. Tamás Gyöngyi táncművész, a Pécsi Balett magántáncosa tíz éve él együtt szerepeivel a pró- baterem-otthon-színpad három, szögében. Alkata, tánctudása, szorgalma révén viszonylag gyorsan eljutott a szólisztikus feladatokhoz. A Mezítláb, a Balettek fehérben, a felújított: Az iszonyat balladája feladataitól, a h-moll szvit, a VI. szimfónia vagy a Fából faragott királyfi főszerepein át legutóbb a felújított Páva-variációk, vagy a Bah- csiszeráji szökőkút Máriája főszerepéig sokszor gyögyörköd- teiett bennünket líraisággal ót. szőtt, légiesen könnyed táncával. A sajtó nem kényeztette el. A kritikai elismerő sorokon túl csaknem ő az egyetlen az éppen tíz éve indult második generáció művészegyéniségei közül, akit külön még nem mutattunk be. Szerencsés csillagzat alatt született Pesten, a Várban laknak, sportszerető és „mozgáspárti" szülei korán nagy sétákra, jégpályára, uszodába készítették két testvérével együtt. A kezdetekről így valott: „ .. . Anyukám elcipelt egy tornaterembe. Kicsit kövér gyerek voltam . . . Pár évvel később elcipelt a balettintézetbe.. Két évig nem vettek fel, harmadik nekifutásra sikerült. Kicsit le 's fogytam és nyilván megvoltak a legfontosabb adottságaim is. — Mik ezek? — A végtagok adottsága, —, hogy pl. a lábak oda „menjenek ahova kell —, ugráskészség, forgáskészség: esztétikai megjelenés, fizikai erőnlét, álló- képesség: tehetség a tánchoz; a lábujjak ive arányban legyen — hogy a spicc-cipőben a táncos ne egy ujján álljon —: ne legyen nagyon kötött izomzatú: ne legyen túlságosan laza ízületű, s ilyenek ... Sok persze közülük csak később derűi ki...” Az Állami Balett Intézetet elvégezve Pécsre szerződött — próbaidőre — s maradt. Pályakezdése után öt évvel már magántáncos, majd a következő évadban ösztöndíjat kap az orosz balett egyik legrégibb is. kólájába, a Leningrádi Akadémiai Balettintézetbe, ahol az orosz és a szovjet táncművészet számos kiválósága nevelkedett. A világ sok országából is érkeznek ide fiatal táncművészek egyéves szakmai gyakorlatra, hogy tudásukat itt a klasszikus tánc fellegvárában gyarapítsák. Van aki csak igazolást kap róla (ez is nagy szó!), néhányon diplomázhatnak is. „ ... Felejhetetien év volt — emlékezik s a hangja egy picit átforrósodik —. Képzelje, egy év Leningrádban! Sólymos Pál. Iái kaptuk meg arra az évre a lehetőséget, mindketten már 5 év színházi gyakorlattal a hátunk mögött. Én nagyon szerencsés voltam, mert Natalja Dugyinszkaja osztályában kerül, tem, akinek a neve nemcsak virtuóz táncosként ismert a világon, de valóban kiváló pedagógus is. A kezdet nagyon nehéz volt. Nálunk napi egy órán át, ott két órán keresztül kell gyakorolni a klasszikus elemeket. Azután karaktertánc, szaktárgyak; két óra orosz nyelv, két óra emelés, majd este felkészülés az előadásokra. Ugyanis Sólymos Palival együtt méltónak ítéltettünk orra, hogy a Kirov Balett előadásain felléphessünk ... Én négy produkcióban vehettem részt. Az Apassionata- sonátáira írt koreográfiában a Sors szerepét táncoltam, azután egy négy szólótáncosra tervezett balett egyikét,; majd boszorkányszerepet kaptam egy mesebalettben. De a legnagyobb élmény talán még is a Diótörő volt. Leningrádban az a szokás, hogy így karácsony- tájt az intézetlek adják elő Csajkovszkij balettjét. Sólymos a Herceget táncolta, én a Hó- pehély-szólót... Azután jött még a diplomamunka. Napi 10—12 órát dolgoztunk, de min. dennek az élménye ma is bennem van. Dugyinszkaja nevelő személyisége, a balett-termek, az apró tükrösszobák a mimika gyakorlásához; Óváros, a szobánk, ahol együtt voltam két másik külföldi kislánnyal...” Mostanában a svéd est táncait próbálja Tamás Gyöngyi. Feladataira kemény munkával, naponta és percre beosztott életmóddal készül. Délután néhány óra Eszterrel, 8 éves kislányával, közben a kiegészítő mozgásra is kell idő: úszik, erdőben tornászik és fut, miközben együtt él a készülő feladatokkal. Ahogyan mondta: „ízlelgetem a gondolatot..., olykor gyakorlatban is. Becsukom az ajtókat, hogy senki ne lásson .,.” Férjével, Tóth Sándor koreográfussal, a Pécsi Balett igazgatójával általában este 10 után találkoznak. Amikor a jövőről kérdezem, mélyen elgondolkodik, tekintete olyan, mint este, a baletüterem küszöbén, amikor a próbázókat nézte. „Nem tudom elképzelni, hogy amíg élek, színháztól, balettől elszakadjak. Szeretnék „terem- közeiben” maradni később is, talán asszisztálni vagy tanítani? . . . Addig pedig szeretnék jó szinten táncolni. De ez tiszavirágéletű pálya, amiből már tíz év lement... Bizakodom, hogy valamilyen formában szűk. ség lesz rám „utána" is. És azt is remélem, hogy lesz annyi szemem, önkritikám, hogy ész- revegyem, mikor nem tovább ...” Wallinger Endre MAKAY IDA Kérdés alkonyaikor Figyelj most. Válaszolj: mi ez? A nap vége? - Már a világé? Nézd a fölizzó Napkeresztet: Végítélet? Alkonyparádé? Hallod a szüntelen dübörgést? Kő hull a köre? Vasra vas? Közeledik. Lobog az árnya. Apokalipszis?! - Úrlovas? KÁRPÁTI KAMIL Szerelem, merénylet Lehetetlenebb soha nem volt a szerelem, mint mikor lesújtott. Holddal hasában, nagyobb cend a tengeren. Hurokba kötött éveim, most hova bújtok? Hajnal terjed - merénylet nyoma - fehér ingemen. I85 éve nyitotta meg kapuit a keszthelyi Georgikon . A keszthelyi Georgikon — a mai agrártudományi egyetem elődje — 185 évvel ezelőtt, 1797-ben kezdte meg működését. Ez volt Európában az első rendszeresen műküdő felsőfokú mezőgazdasági tanintézet. Alapítója Festetics György volt, a haladó szellemű főúr, aki mecénása volt a kor magyar irodalmának, gimnáziumot alapított Csurgón, könyvtárat Keszthelyen, és a Georgikon létesítésével tette fel a koronát a hazai művelődés ügyét szolgáló tevékenységére. A mezőgaz. dasági akadémiát uradalmi jószágigazgatója, Nagyváthy lános tanácsára és Tessedik Sámuel útmutatásai szerint hoz. ta létre. A Georgikon 51 éven át folyamatosan működött. 1848. má. jus 24-én a hallgatók bejelentették, hogy részt akarnak venni a szabadságharcban, s egy nappal később az intézet beszüntette oktató tevékenységét. A tanári kar és a hallgatóság hazaszeretetének e megnyilvánulását nem bocsátotta meg az osztrák önkényuralom. Az iskola csak 1865. november elsején nyithatta meq ismét kapuit Országos Gazdasági és Erdészeti Tanintézet néven. Ezt követően számos szervezeti átalakuláson ment át, de folyamato. san működött, tevékenysége csak az első világháború éveiben szünetelt. Az egyetem mai központi épületét 1897-ben, a Georgikon fennállásának századik évfordulóján országos ün. népség keretében avatták fel. A felszabadulás után, 1945- ben tevékenységét az akkor megalakult egységes agrártudományi egyetem mezőgazdaságtudományi főiskolai karaként folytatta, majd 1954-től ismét mezőgazdasági akadémiaként működött, 1959-ben egyesült a keszthelyi akadémiával a Délnyugat-dunántúli Kísérleti Intézet, s ezzel mód nyílt arra, hogy az akadémiai tanárok fokozottan bekapcsolódjanak a- kutatásokba, a kutatók pedig az oktatói munkába. 1962-ben ismét főiskola lett, 1970-ben pedig az Elnöki Tanács egyetemi rangra emelte. A keszthelyi Agrártudományi Egyetemnek két önálló oktatási és kutatási feladatokat ellátó mezőgazdaságtudományi fakultása van, a keszthelyi és a mosonmagyaróvári, amelyek jelenleg évenként több mint 200 agrármérnököt bocsátanak ki. Kiterjedt kutatói munkával járul hozzá a termelő üzemek gazdálkodásának fejlesztéséhez, a tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazásához. Kutatási területei közül a legfontosabbak a burgonyanemesítés, az iparszerű sertéstar. tás, a gyepgazdálkodás és melioráció. Tóth Antal Majd Ezzel a rövid szócskával egyre több problémám van. Eddig túlnyomó részt csak a dolgok, teendők elnapolására használtam. Ha valami nem ment, azt mondtam, majd ... Előttem volt az élet, történhetett bármi velem, fütyörészve mentem tovább, mígnem ... Az „élet" egy napon mintha a hátam mögé került volna és azt kezdte duruzsolni a fülembe, hogy vigyázz csak, jól vigyázz ezzel a „majddal”, mert lehet, hogy elfogy egyszer ez is. Lehet, hogy hiánycikké válik, mint annyi más, ami valamiképpen azért mivel pótolható, helyettesíthető valamivel, de a majd . . .? — Jó. majd vigyázok — akartam mondani szokásomhoz híven, de nem mondtam. Megütközve megálltam egy pillanatra és elgondolkodtam. Igen. Valamennyien a holnapnak élünk. Amit ma teszünk, a holnapért tesszük. Ha veszünk egy mély lélegzetet, azt is azért vesszük, hogy a következő percek, pillanatok oxigénszükségletét biztosítsuk belső szerveink számára.. Egyre aggodalmasabb vagyok. Magam sem tudom, miért. Hiszen a dolgok, az én személyes dolgaim jól mennek. Lám, már lehúztam ennyi, meg ennyi évet, és nem haltam meg. Lám, van egy Trabantom is, meg egy pár afrikai kacagógerlém. Meg egy csomó teendőm, feladatom. El kell végeznem ezt, meg azt. Föl kell nevelnem ... Ki kell bírnom ... Meg kell oldanom. Majd talán meg is öregszem és majd talán sok mindent megértek. Tényleg, meg kellene kérdeznem néhány öreget. Jobb-e nekik e tekintetben most, hogy megöregedtek, mint amikor fiatalok voltak. Megértik-e most azt, amit a sok „majd" birtokában még nem értettek. Megbékéltek-e, megbarátkoztak-e az önmegvalósítás önbecsapósaira, a sima kisemberséggel, a „majd” visszavonhatatlan hiányával. Belenyugodtak-e abba, hogy a hajdan' rendelkezésükre álló temérdek idő szétfolyt a kezeik között, hogy múlttá vált mindaz, ami egykor „majd" volt... Meg kellene kérdeznem néhány öreget, de nem merem. . Félek, cinizmussal vádolhatnának. Félek, megbántanám őket. Félek, még talán meg is ríkatnék egyet-egyet. A teljesen racionálisan gondolkodók alighanem azt mondanák: van abban valami, . hogy a „majd" fogytával az ember okosabbá, sőt bölcsebbé válik. De ebbe a szüntelen apadásba sohasem tud beletörődni. Hogy fogytán az idő, azt rendszerint későn vesszük észre. Amikor már csupán egyetlen lehetőség marad. Vagy még ennyi se... Amikor mostani mesterségem alapszabályait tanultam, fönnakadtam egy rigorózus intelmen. Etikai intelem volt. így szólt: soha se írd meg a saját sérelmeidet, mert az etikátlan. Akkoriban éppen egy világhírű nyugatnémet újságíró, G. Wallraff könyveit olvasgattam. Neki az volt a kedvenc szokása, hogy ennek, vagy annak álcázta magát. Beállt ide-oda dolgozni — természetesen álnéven. Aztán leleplező írásokat tett közzé a tapasztaltakról. Bár mi mindig hevesen elutasítjuk a nyugati sajtó módszereit, elkezdtünk valami hasonlóval kísérletezni. Az ilyesféle cikkekre gondolok, mint például „Egy hétig voltam taxisofőr.", „Egy hétig voltam munkás.". Ezek mind valamiféle szenzációk akartak lenni. Olyasmit Sohasem olvastam, hogy „Egy életen át sima, egyszerű, magyar állampolgár voltam" ... Pedig ez lett voína az igazi. Elszámolni a mindennapokkal. Elszámolni azzal, hogyan válik a „majd" múlttá, hogyan válik a gyermek felnőtté, az ifjú öreggé. Elszámolni azzal, mit éreztem itt és itt, amikor átvertek, mit gondoltam akkor, amikor valakinek a rezzenéstelen szemeibe nézve tudtam, bizton tudtam, hogy az illető hazudik. A szemembe. Elszámolni azzal, mit éreznek azok, akik ebben, vagy abban a pillanatban csalódnak — mert csalódni kénytelenek — valamiben. Egy emberben? Egy intézményben? A hitükben? Mindegy. Az életrevalóbbak összeszorítják a fogukat és azt mondják: „majd"... Ez a szó persze eltakarja a tényleges holnapot. Eltakarja önmagát. Csak arra jó, hogy miután kimondtuk, vegyünk egy mély lélegzetet. Egyszer aztán a maga kérlelhetetlen konkrétságában a tényleges holnap is bekopogtat az. ajtón. Itt vagyok — mondja. Benyújt egy számlát, besöpri a magáét és megy tovább. Ilyenkor már a vitának helye nincs. Fizetni kell szorgosan és precízen. Bebesi Károly »«■— mriuiimwii«———
