Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-31 / 358. szám
1982. december 31., péntek Dunántúli napló 5 Ki mitvár az új esztendőtől? Gazdasági vezetőket, közéleti embereket kérdeztünk meg, ki mit vár a maga területén az új esztendőtől? fme, a nyilatkozatok csokra. akár még szálkával is ijesztheti a felhasználót, annyira élethű... DR. DANYI PÁL, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára: — Az MSZMP Központi Bizottsága és az országgyűlés helyzetértékelő és a jövő évi országos célokat, törekvéseket meghatározó munkáját követően pártbizottságunk is értékelte az 1982. évi munka tapasztalatait, körvonalazta a megyei politika főbb céljait és feltételeit, s ezen belü| a gazdaság- politikai célokból adódó lehetőségeket, feladatokat. Ezek egy részt magukba foglalják a termelés, az értékesítés főbb irányait és céljait, a beruházási folyamat, a vállalatok, szövetkezetek működési mechanizmu. sa további korszerűsítésének igényeit és feladatait, s a megye lakossága életkörülményei további javításának főbb tennivalóit. — Most arra törekszünk, hogy a közgazdasági környezet változása korlátozó és alakító hatásainak, s a helyi lehetőségeknek körültekintő számbavétele mellett határozzák meg a vállalatok, szövetkezetek és — a megyei tanács határozatát alapul véve — a helyi tanácsok és intézmények az 1983. évi feladatokat. Ezt feltételezve várom a következő évtől azt, hogy a nehezebb feladatokat a kedvezőtlenebb körülményék mellett is eredményesebben fogják megoldani. — Tudom, nem a munka kedvéért dolgozunk, hanem an. nak eredményességéért. Úgy gondolom, a nehezebb feladatok és a kedvezőtlenebb körülmények a nagy és növekvő számú, jobbító szándékú és cselek, vő embereket az akadályok és nehézségek leküzdésére, s nem az eredményesség csökkentésére késztetik. Alapozom ezt azokra a kedvező jelenségekre, folyamatokra, amelyeket az elmúlt években meqyénkben is tapasz, tolhattunk. Néhányat ezek közül hadd említsek: 1. Egyre többen ismerik fel az emberi tényezőnek a társadalmi közérzetünk alakításában, s a gazdasági munka eredményességé, ben betöltött szerepének fontosságát, s erősbödik a munkáját tisztességgel, felelősséggel és hozzáértéssel véqző ember társadalmi presztízse, megbecsülése. 2. A tenni akaró és tenni tudó emberek szerepe növekszik a meqyei-városi és a községi politika alakításában, a gazdasági-műszaki feladatok meghatározásában, c azok alkotó jellegű megvalósításában. 3. A különféle fórumokon érzékelhetően növekszik az aktivitás, mutatja ez a munkahelyi légkör demokratizmusának fejlődését, s a társadalmi-gazdasági élet neqatív jelenségeinek bátrabb feltárását és azok rpi- előbbi megszüntetésének társadalmi igényét, s nem utolsó sorban a feladatok meghatározásában és azok megvalósításában a gondok és örömök közösségi vállalását. — Hadd fejezzem be az ilyenkor szokásos módon, eredményekben gazdag és boldog, új évet kívánok. Tudatosítva e jókívánság tartalmát, kívánkozik ide Széchenyi Istvánnak azon mondása, miszerint: „Változik ugyan Századok leforgása alatt a .Nemzetekben is az időkor szerént a’ boldogságról való képzelet; de annak elnyerésére való fáradozás mindég állandóan megmarad" MÉREI EMIL, a Mecseki Szén. bányák vezérigazgatója: — Mielőtt az 1983. esztendőről beszélnék, néhány szót feltétlenül mondani kell 1982-ről is. A Mecseki Szénbányák történetének talán legnehezebb időszakát éltük át ez év nyarán. Tömegesen 'jelentkeztek a gondok a vállalat csaknem valamennyi bányaüzemében Céltudatos munkával, a cselekvési le. hetőségek átgondolásával, helyes döntésekkel, törekvéseinkhez széles körű munkós támogatást elérve az év utolsó négy hónapjában sikerült termelési tervünket teljesíteni, túlteljesíte. ni, a nehéz körülmények között is vállalati gazdálkodásunkban nyereséget elérni. Azért is fontos erről beszélni, mert 1982-es évi tapasztalataink a jövőben alapot adhatnak a még jelentősebb feladatok teljesítéséhez is. Az 1983-as évről annyit, hogy a mi vállalatunk jövője a technikai fejlődéstől függ döntő mértékben. A világon sehol sincs számunkra egyértelműen követ, hető példa, nekünk kell kigondolni, megtervezni, a technológiához az eszközöket előteremteni.'Az eddigi kísérletek tapasztalatai nem elegendőek, 1983-ban kritikusan felül kell vizsgálni elképzeléseinket, próba-szerencse alapon nem eredményes műszaki fejlesztést meg. tóak a külföldi partnerekkel folytatott kooperációs tárgyalásaink. Célunk, hogy technológiai változásokkal, munkafegyelem javításával, gyártmány- fejlesztéssel a gyengébb minőségű alapanyagokból magasabb értékű és a piac által keresett késztermékeket állítsunk elő. Különös hangsúlyt kap az anyaggazdálkodás, így a másodlagos termék (hasíték) jobb hasznosítása, és az, hogy minél kevesebb legyen a gyengébb minőségű készáru. Központi bérfejlesztést vezethetünk be 1983-tóí. Ez és a létszám- megtakarítás adhat biztosítékot arra, hogy megcélozzuk a középtávú célkitűzésedben is szereplő 3 százalékos bérfejlesztést. A létszámmegtakarítást viszont DR. KISVARI ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója: — Bankunk az idén várakozáson felül tudta segíteni a baranyai élelmiszergazdaságot. Olyan területek - például a siklósi járás gazdaságai — is kaptak, amelyek eddig kimaradtak a hitelezésből. Megyénkben nagyüzemi állatférőhelyek, tárolók létesültek, hulladékfeldolgozó épült. Ugyancsak kiemelt célként támogattuk az ésszerűbb energiagazdálkodást célzó fejlesztéseket. Nagyon fontos, a megkezdett és még folyó beruházások minél hamarább, a jövő évben befejeződjenek és üzembe álljanak. A hitelezési lehetőségek jövőre Épül a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzeme Fotó: Erb János valósítani. A következő lépések csak olyanok lehetnek, amelyek az anyagi ráfordítás arányában a teljesítményeket is növelik. Meggyőződésem, hogy a liászprogram feszített, szigorú követelményrendszere ezt köve. teli tőlünk Az elkövetkezendő esztendőben egyébként fogyasztóink igényeit kielégítjük, eredményes gazdálkodás mellett. KOVÁCS ISTVÁN, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Pártbizottságának titkára: — A bányászatra és ezen belül az uránbányászatra a kö. vetkező évben is nagy feladatok várnak. Vállalatunknál a megvalósulás útján halad az V-ös üzem építése. Ugyanakkor a meglévő bányák hatékony termelésére is nagy szükség van, hisz a Paksi Atomerőmű beindulásával, mint energia alapanyagtermelő iparág különösen fontossá vált vállalatunk. Az uránbányászat a jelen és a jövő bányászata. Nagy elismerést érdemelnek azok, akik ezt a férfiasságot, bátorságot, műszaki intelligenciát és kollektivitást igénylő munkát vállalják. Ennek a munkának is megvannak a hősei, harcosai és művészeL-okikre az 1983-as év. ben is biztosan számíthat a szocializmust építő társadalmunk. A társadalomnak is van feladata: tovább emelni a bányászat és a bányászok rangját, mert olyan munkásrétegről van szó, mely a szó szoros értelmében — fizikai és szellemi téren — sokszor az elvárható erőfeszítésen túli áldozatos, kemény munkát végez a társadalom boldogulásáért. SZEKERES ISTVANNÉ, a Pécsi Bőrgyár igazgatója: —■ A jelenlegi közgazdasági szabályozók célja a külkereskedelmi egyensúly javítása, ez kü. lönös terhet ró a magas importhányaddal dolgozó vállalatokra, így a miénkre is Ebből fakadnak fő célkitűzéseink, hogy oícsóbb nyersanyagbeszerzési lehetőségeket keressünk. Bíztajobb munkaszervezéssel kívánjuk elérni, különösen a kiegészítő és a mellékágazatokban. SAJGÓ JENŐ, a Baranya— Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója: 1983-ban a tervezettnél jóval több: 43 millió kisméretű téglát gyártanak téglagyáraink, annak ellenére, hogy szigetvári, siklósi, paksi és tamási üzemeinkben a termelés továbbra is korszerűtlen viszonyok között fo. lyik. Vázkerámiás, nagyméretű, könnyű falazóanyagainkat már két éve az 1981-ben életbe lépett új hőszigetelő szabvány szerint készítjük, ezek közül a Poroton és az Uniform típusból több mint 50 milliót készülünk gyártani. Minden erőnkkel igyekszünk lépést tartani az egyre növekvő fogyasztói igényekkel a cserépgyórtásban is: 1983-ban cserépből — kúpcse. réppel együtt — mintegy 14 millió darabot állítunk elő. Mindent összevéve jövőre 200 millió tégla és cserép gyártását „célozzuk meg", emellett Béta- széken megvalósítunk két nagy beruházást, Mohácson pedig egy jelentős üzemrekonstrukoi- ót. Ezek részben a nehéz fizikai munka kiváltását szolgálják, részben pedig az átállást az olajról gáztüzelésre. TENDL LÁSZLÓ, a Mohácsi Farostlemezgyár igazgatója: — Már az idén igyekeztünk jól előkészíteni, hogy 1983- ban bővítsük legkeresettebb cikkeink termelését. Egyre több nyersfarostlemezt, felületkezelt jemezt és falburkoló lambériát vár tűlünk a bútor-, valamint az épületasztalosipar, és ennek eleget is teszünk. Bővül exportunk is: az ideihez képest több mint kétezer köbméterrel növeljük a nyersfarostlemez tőkés piacokra irányuló exportját. Gondolunk a hazai vásárlókra, lakásépítőkre is: nekik köny- nyen felszerelhető fautánzatú, natúrtextil-bevonatú és úgynevezett „nosztalaia"-mintás fal- burkolólapokat készítünk jelentős mennyiségben. Az utóbbi olyan, „nap-, eső. és időette" deszkautánzatot jelent, almi alapvetően szűkek lesznek. A bank elsősorban az energiaésszerűsítési törekvéseket, a másodlagos nyersanyagok kitermelését és hasznosítását célzó beruházásokat támogatja hitellel. Miután hazánkat felvették a Világbankba, jövőre új lehetőség kínálkozik. A világbank hajlandóságot mutat az intenzív búzatermesztést, a magasabb hozamok elérését és az energiaracionalizálást célzó törekvések támogatására. Ez új pénzforrás, amit pályázat útján lehet majd elnyerni. Reméljük, a baranyai gazdaság jó elképzelésekkel rukkol elő. ZAMBÓ ISTVÁN, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója. Az 1983-as évtől mi itt Bikaion elsősorban azt várjuk — és azon dolgozunk —, hogy növeljük az exportunkat. Ennek feltételét jórészt már az idén megteremtettük. Nemcsak felkutattuk a piacot, de a különféle termékeink kivitelét szerződésileg is lefedeztük. 1983-ban megnyílik a. közel-keleti piac a halexportunk előtt. A TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat lebonyolításában 1800 tonna fagyasztott busát exportálunk Irakba, Iránba, Kuvaitba. Beléptünk a Kaposvári Sonka Társulatába is, így jövőre vágósertéseink dobozsonka formájában kerülnek exportra, elsősorban az USA- ba. A HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat jelzése szerint nyugaton nagy a kereslet a lágy-gyümölcsök, mindenekelőtt a kajszi iránt. A 40 hektáros _új, nagyüzemi telepítésünk jövőre fordul termőre. A legjobb, „legpiacosabb" kajszifajtákat — Budapest, Ceglédi óriás, Kései rózsa — tudjuk a külföldi vevőknek felkínálni. Az export ár kilónként, 15 forint lényegesen jobb a belföldinél. Komoly exportra számíthatunk a Limousine húsmarhából is. Bérfejlesztési lehetőségeink persze behatároltak. Az idei mintegy 6 százalékos bérszínvonal-növelést nyilván nem ismételhetjük meg, de a többlettermelés lehetővé teszi, hogy az egy dolgozóra eső 50 000 forintos éves átlagkeresetet kissé jövőre is emeljük. A Pécsi Porcelángyár egyik formakészitője: Fülöp István A tűzben dől el... Képek egy Zsolnay-vázáról A gyár falánál fiatal, kötöttsapkás, kékrühás férfi oldalog. Kutatóan rámnéz hátra, majd, látván, hogy „veszélytelen" vagyok, reklámszatyrából üveget vesz elő. Iszik. Az ablak és a sűrű drótháló mögött a társa irigykedve nézi. Kevéssel arrébb: munkások reggeliznek egy hosszú asztalnál — most van a hivatalos reggeli-idő. Nemcsak kenyérrel élnek: szinte kivétel nélkül mind előtt újság, könyv. A központi épület felé tartva már messziről látom, hogy egy tisztes, ősz munkás szorgalmasan terelgeti a gondozott, kis parkban a rozsdaszín leveleket. Nem tudok eléggé gyors lenni: megelőz, ötven-valahány évével előre köszön. A pedánsan tiszta előtér kivilágított vitrinjeiben a gyár mai, tegnapi és tegnapelőtti legszebb munkái: remek porcelán-, kerámia-, eozin. és pirogránit-tár- gyak sorakoznak. Nem túl zsúfoltan, nem a mennyiségre törekedve. Csak a legfinomabbak, a legelegánsabbak, a legszebbek. * A Zsolnay-gyár — hiszen ott vagyunk — pirogránit-üzemének hat munkásával beszélgetek. Egyik-másik már 20—25 éve itt dolgozik, de van köztük olyan is, aki csak egy éve kezdte. Egyedi darabokat formáznak: az Országház, egy-egy neves Intézmény vagy épp a kőbányai Pataki István-téri templom színes pirogránit-díszítményeit, melyek közt két egyforma valóban oly ritka, mint a fehér holló. Ide csak olyan munkós kerül, aki más üzemrészben már sokszorosan bizonyított, ám még azután is el kell telnie néhány évnek, hogy igazán sokoldalú, jó munkásnak érezze magát. — Az új embert nálunk valakinek, egy régi, kipróbált munkásnak a gondjaira bízták — emlékezik Cseh Józsefné, az egyik legrégibb formázó. — így lehet a hagyományokat tovább, adni és átvenni. Én bizony csak 3—4 év múlva éreztem, hogy elfogadhatóan dolgozom. Míg nem tudtom, miben mi a hiba, addig jóformán szólni se mertem. Minden héten remegve vártuk, és várjuk még most is az égetést, hiszen a formán semmi sem látszik. Itt minden a tűzben dől el. — A többletmunka nálunk természetes — mondja Garzó Gá- borné. - Nemegyszer fordul elő, hogy „kész van" ugyan, mégsem hagyhatjuk sorsára a munkát. A lelkiismeret ma is sokszor azt diktálja, hogy be kell jönni szombaton, ünnepnapon: megnézni, hogyan szárad az agyag, nincs-e jfúlszikkadás, repedés, valami, amit még kezelni, javí. tani kell. Sokszor azzal is álmodunk, amit csinálunk idebent. Ezért mondja Marika, hogy a kemencében, a kiégetés során dől. el minden . . . — Hogy melyik a legszebb munkám? . . . Egy függönydísz az Országház egyik belső falán, vakablakán, tele kereszt alakú virágokkal. Képzelje el, egy akkora falrész, mint az az ajtó, tele apró pici virágokkal!... Nagy Sándorné csak most szól, pedig neki is 12 év van már a Zsolnayban, a háta mögött: előbb a kerámiaüzemben, majd a burkolólap-gyártásban dolgozott. Mestere, Cseh József, né, a tanítvány türelmét, kézügyességét dicséri, Nagyné pedig csak ennyit mond: — Jó tanítóm van ... A fiatalabbak: Gyenis Lívia és Tusnovics István kerámiakészítők még csak egy éve dolgoznak itt. — A pirogránitról az iskolában részletesen nem is ta. nultunk — mondják. — Jó a hangulat, Marika néniék sokat segítenek. Nélkülük nem is tud. nánk dolgozni... * Változik a kép. Egy sarokszo. bábán jókora, még csupán durván megmunkált oszlopfő fölé hajol Fenyő Károly gipszforma- készítő. Sokáig figyelem a kezét: türelmes aprómunkával szedi ki a fölösleges anyagot egy köralakú vájatból. — Hány éve csinálom? Ne is kérdezze, mester! Harminc éve! Látja, ezt állandóan simogatni kell, mint a kényes széplányokat. Nemsokára nyugdíjba megyek, de előbb elmegyek kemencéhez, égetőnek, mert ott ezerötszázzal többéit kapok. Tudja mit mondott egy jóbará. tóm, egy régi iparági vezető? „Nálatok szép munkát lehet esi. nálni, csak keresni nem lehet .. ." * Megint arrább, egy másik műhelyben, Fülöp István szintén gipszformán dolgozik, csakhogy negatív formán, amibe majd porcelán vagy eozin dísztárgyat öntenek, történetesen egy öklömnyi sün-figurát. — 1949 óta dolgozom itt — mondja. - Szép munka ez, változatos és mindig új Aki eny- nyi évet töltött egy helyen, az szereti a munkáját, az elkötele. zett. A feleségem, a lányom is itt dolgozik, sőt, az unokám is, a két és féléves Péter — tudni, illik ezt mondja, amikor a vállalati bölcsődébe viszik: „Megyek dolgozni . . ." — A gyár nagyon megváltozott. Régen három-négy munkás irányított-mindent, ök min. denhez értettek, de ma már a munka egyre inkább specializá. lódik, egyre kevsebb, aki mindenhez ért, márpedig korántsem mindegy, hogy porcelánnal dolgozom, pirogránittal vagy eozin- nal . . . Mivel a formakészítést gépesíteni nem lehet, munkakörülményeinket jobban kellene javítani, no meg a bérünket is. Ha ez még sokáig késik, aligha lesz lesz utánpótlás. — Mégis, m,| tartja itt? A család, meg a munka szeretető. * Jóval látogatásom utón, az ottani vitákkal, beszélgetésekkel gazdagabban is be kell lát. nőm: szinte a lehetetlenre vállalkoztam. amikor a gyár, egy régesrégi nagyüzem „mi-tudatát”, tulajdonosi tudatát akartam felderíteni. Megfoghatatlanul, rejtetten ivódik ez a lélekbe, járja ét az embereket mind jobban, az ott eltöltött idővel, munkával arányosan. De beszélni róía, tetten érni nehéz. S mégis van, létezik — megfoghatatlanul. Varga János
