Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-20 / 349. szám

Bárhova nézünk­Goethe 3.W. v-OTTHF-W - ^32. Ha végiggondoljuk, mi mindent meg nem tesznek a televízió-tár* saságok német nyelvterületen azért, hogy az idei évet Goethe halálá­nak 150. évfordulója alkalmából Goethe évvé varázsolják, legtalá­lóbb a gyermek Goethét idézni, aki nyolcéves korában így szólította meg újévi köszöntőversében a nagyapját: „Fenséges Nagypapa I". A televízió is hasonlóképpen járt, egyfelől nem győz eléggé tiszteletteljes pillantá­sokkal felnézni a „fenségesére, másfelől alig tudja elriogatni ma­gától a feltoluló rossz érzést, hogy az eltelt hosszú évek során nem adózott megfelelő tisztelettel a „nagypapának1’. Történik tehát, hogy ahol csak rés támad a zsúfolt mindenféleségben, ott a szerkesztő gyorsan beadagol egy kis Goethét", vagy őt magát, vagy valakit róla. Goethe, ahová csak néz az ember. „Mily szokatlan tolongás" — mon­daná az öregúr a hirtelen támadt népszerűség láttán. De nem he­lyénvaló a tréfálkozás, köszönettel tartozunk, hogy mód nyílott az év­forduló kapcsán Goethe előtt a nagyságát megillető módon tiszte­legni. Tudomásunk szerint Goethe nem­csak a Faust és más nagy drámák megalkotója, hanem lírikus, poé­ta, a német nyelv fejedelme, olyan­valaki, akiből még ma is élünk. Goethe tehát nyelv, költői nyelv, élő és lüktető, olyan, amelyet bárki megért, vagy ha nem is ért, de megérez. Abban nagy, hogy meg­engedi, részt vegyünk a szavaiban, együtt játsszunk velük. Éppen ezért vét a tv, amikor a lírikus Goethét háttérbe szorítja. Egyszer igazán be­férhetne a híradó és az aznapi ese­dékes krimi közé egy óra Goethe- líra. Egy szépen beszélni tudó szí­nész megszólaltathatná az „Immár minden bércet csend ül"-t, vagy bármi mást, és Goethe jelen lenne, belépne hozzánk, feloldaná nyelvi szárazságunkat, egy költő lenne a vendégünk, egy ember, aki az^ mondaná: „Senki sem gyónik szíve­sen prózában." (A „Bild am Sonntag" nyomán: Juhász Edit) A pulykához áfonya illik - Ahányszor a pudingból eszel... A karácsony különleges és hagyományos ételei Nálunk a legnagyobb kará­csonyi hagyománya talán a halnak és a gyerekkorunkból még emlékezetes mákosgubá­nak van — bár ez utóbbit már ritkán készítik ünnepi vacso­raként. Sok helyen nem halat esznek, hanem például divat karácsonykor a kocsonya, a disznótoros — ami nem is csoda, hiszen ez idő tájt vág­ják faluhelyen a legtöbb disz­nót. Egy igazán jellegzetes magyar, karácsonyi ételünk azért van, olyan, ami, bárhol bármi is legyen a vacsora, nem hiányozhat az asztalról: s ez a beigli. Legtöbben persze a már unalomig ismert diós és mákos beiglit látják maguk előtt, s talán senkinek sem jut eszébe, hogy ezt a süte­ményt is meg lehet újítani, a legváltozatosabb ízekkel. Például olvastam gépsonkás, sajtos, gombás beigliről, cso­koládés-diósról, vaníliás-tú­rósról, sőt, diabetikusról is — a variációk végtelenek. De hogy ne csupán a ha­zai karácsonyi étkekről emlé­kezzünk meg, igazán érdemes legalább futólag bepillantani egy-két ország jellegzetes ka­rácsonyi étrendjébe. A franciák asztalán pél­dául, sok más országhoz ha­sonlóan, pulyka áll, de nem akármilyen. Az ottani ínyen­cek ugyanis rájöttek: hiába omlós a bébipulyka húsa, mégsem az igazi; csak a tel­jesen kifejlett, magokon ne­velődött szárnyas kerülhet a karácsonyi asztalra. Nem feledkezhetünk meg az angolokról, akik ugyan­csak a pulykát kedvelik; a külföldiek ismerete általában csak a gesztenyével töltött pulykára terjed ki, pedig sok­féle neves változata van az angol karácsonyi főfogásnak. De bárhogy is készült a puly­ka, elmaradhatatlan kiegészí­tője a híres áfonyaszósz, ami pikáns aromájával csak ki­emeli a pulyka ízét. A legen­dás és utolérhetetlen, angol karácsonyi pudingot talán említeni sem kell, olyannyira közismert — legalábbis a neve. Hogy hogyan készül, azt itt képtelenség részletez­ni; csak annyit, hogy már négy vagy hat héttel kará­csony előtt hozzá kell fogni. Egy szóiásmondás is fűződik ehhez: „Ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napot tölt majd az elkövetkező esztendő so­rán." így hát nem csoda, hogy ki-ki annyit eszik belőle, amennyit csak bír... Még néhány érdekesség: az olaszok kedves karácsonyi csemegéje a sült vagy párolt angolna, s ezt követi a pa- netlone, a sok tojással készült, mazsolával meghintett ka­lácsféle. Az ausztrálok jelleg­zetes karácsonyi édessége az emeletes dióstorta, a spanyol karácsony pedig egyenesen elképzelhetetlen mandula nél­kül. Már így is indul a vacso­ra: először mandulaleves ke­rül az asztalra, majd kappan, s végül ismét mandulás fo­gás, a horchata, vagy a man­dulás-mézes édesség, a tur- rony vagy az alfajores; ez utóbbi nem más, mint két, mandulából és cukorból ké­szített lap, amit krémmel ra­gasztanak össze. Dücső Csilla Hollywoods válság után A csillagokat nem szabad megérinteni Marilyn Monroe utolsó filmjében Grace Kelly, azaz Grazia Pat. ricia monacói hercegnő egész életét rövid, de hatásos film­karrierje fényében élte le az Azúr-parton, és ha nem lett volna egykor amerikai színész­nő, halálát senki sem hozta volna kapcsolatba az ugyancsak autóbaleset áldozatául esett James Deanével. Haláluk „tipi­kusan” hollywoodi halál volt, titokzatos, rejtelmes, felkavaró, legendás — mint a filmekben. Ingrid Bergman, aki pár nappal Grace Kelly előtt távozott az élők sorából, miután eljátszotta Gold</ Meirt egy életrajzfilmben, rákban halt meg, akárcsak Humphrey Bogart, John Wayne, Steve McQueen, a nagy holly­woodi férfisztárok. Betegségük éppúgy a hírekre éhes publikum napi beszédtémái közé tarto­zott, mint korábban a filmjeik, kalandjaik, és így kapott a kö­zönséggel való kapcsolatuk a halálukkal más értéket. Elment a nagyok közül 76 évesen, az Oscar-díj átvétele után Henry Fonda, és elment a negyvenesek közül Natalie Wood, aki Hollywood fénykoré, ban kezdte karrierjét, számtalan filmcsillag tündöklése idején. — Mit jelent filmsztárnak len­ni? Erről nem beszél az ember — mondta egyszer Alain Delon. — Az vagy és kész. Valami, ami fénylik, de amit nem szabad megérinteni. Végül is rájöttem — mondta ugyanerről Dustin Hoffman —, miért nem tudok megszabadulni a halál gondolatától: ha az em­ber filmcsillag lesz, szinte már be is balzsamozták. Hollywood hanyatlását azon­ban nemcsak e csillagok lehul­lása jövendöli, hanem minde­nek felett a pénzügyi válság. Egy átlagos film ma 10 millió dollárba kerül, és 6 millió szük­séges a reklám céljaira. Ehhez pedig olyan filmeket kell csi­nálni, mint a Csillagok háború­ja vagy A birodalom visszavág. Komoly veszélyt jelent az ame­rikai filmiparra a kábeltelevízió­zás, mely már megkezdte a kis- képernyőre valp kisfilmek gyár­tását — kis pénzekért. Hollywoodból pedig elköltöz­nek. Ki az örök vadászmezőkre, ki más városokba például San Franciscóba. A legendák azon­ban valószínűleg akkor is élni fognak/amikor Hollywood már csak egy 35 ezer lakosú város lesz Los Angeles mellett. (A TELEKS nyomán G. O.) Dél-Dunántúl legfiatalabb Skála áruháza — ez az első jelző, amit a zalaegerszegi Göcsej Áruházról hallani. Az üzemeltetője a Zalaegerszeg és Vidéke Áfész, a beruházás 75 millió forintba került, persze nem egyedül a saját erőre tá­maszkodtak, hanem „beszállt" a MÉSZÖV és a SZÖVOSZ is. Az alig több mint egyhónapos be­vásárlóközpont — a nyitás napja november 5-e volt — előtt komoly feladatok állnak, lévén az üzlethóz a város új la­kónegyedében, s itt 18 000 em­ber él. A Göcsejben azt mond­Magyarul, németül, olaszul Siklóstól Bayreuthig Premier, Erkel Színház, Ko­dály Zoltán — rangos jelentésű és izgalmas így együtt ez a há­rom fogalom. Tegnap este a Székelyfonónak, Kodály dalmű­vének közönsége ünnepelte a bemutatót és a már szokásos hőfokon ünnepelte-tapsolta Só- lyom-Nagy Sándort, az egykori siklósi diákot. Alig múlt két év­tizede ugyanis, hogy a tegnapi Székelyfonó előadásban A ké­rőt alakító baritonista feljött Siklósról Pestre és a tehetség­kutató versenyen 700 jelentke­zőből bekerült a felvett 7 nö­vendék közé. Vagyis: csak min­den századiknak sikerült! Ha jól számolt az este, akkor ez volt a hatvanadik szerepe. A közben eltelt két évtizedről hadd valljon két sor. Egyik: a hatvan szerepből kiválasztott néhány operahős névsora. A □Hétfői Rigolettóból Ceprano, Monte- rone — és persze a címszerep, a legkedvesebb a hatvanból, amit öt éve énekel! — aztán a Tosco Scarpiája, Bagó a János vitézből, Gara nádor, Petur bán, Amonarso az Aidában, Alma- viva, Alfio, Escamillo, a Pikador a Carmenból, Jágó . . . Föld­rajzi sor a másik: Szófia, Rio de Janeiro, Sao Paolo díjai, szovjet, olasz, bolgár, cseh­szlovák, német, osztrák közön­ség, francia, belga, spanyol, holland operaházak publiku­ma. És a hanglemezek... A művészpálya csillagívét jelző felsorolások után, a múlt után, hadd beszéljen Sólyom-Nagy Sándor a jelenről, a közeljövő­ről így szólt:- Ismét készülök Bayreuth- ba, ahol — most már harmadik éve — Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című operájá­ban Hermann Ortel szerepét énekelem. De most már felesé­gemmel, Pogány Imola zongo­raművésznővel megyünk, aki 1983-tól a Mesterdalnokok kor­repetitora. Most fejeztem be két lemezfelvételt. Megjelenik első szóló árialemezem. Nyolc Wagner-monológot énekelek rajta, németül, Ferencsik János vezényletével, a Filharmóniai Társaság zenekarával. — A magyaron és németen kívül milyen nyelven szerepel leggyakrabban?- Például Peter Dvorszky, a fiatalon világhírű tenorista tár­saságában a Bohéméletben olaszul szerepeltem. Marcell, a festő voltam, hiszen ezt már Münchenben olaszul énekel­tem. Mindezeknek két haszna van: a dal azon - a legjobb — nyelven szólal meg, amelyikre írták és külföldön is jobban ér­vényesülhetünk. A kissé távo­labbi jövőről hadd mondjak el két hírt: februárban Wagner: Parsifal című operájának Am- fortas énekelem és a siklósiak­ják: ideszoktak már a környé­ken élők, annál is inkább, mert a fő profil az élelmiszer, s az osztály napi 200 000—220 000 forintos forgalommal működik. Annak idején, amikor a Gö­csej Skála-Coop Áruház „szer­kezetét" meghatározták, a kü­lönböző osztályokat aszerint szervezték, hogy döntően mi­lyen igényekkel kell számol­niuk. így kerültek az ABC-osz- tály árukészletébe a papír- és írószerfélék — több általános iskola működik a környéken —, a konyha, háztartási felszere­lések, az üveg- és műanyag áruk. Specialitása a Göcsej­nek az ajándékshop, a hírlap­árusítás és egy zenés presszó. Nincsen konfekció- és cipő­osztály. Elsősorban a rendelke­zésre álló eladótér nagysága miatt nem nyitották meg eze­ket, de — főleg a konfekció- osztályra vonatkozna ez — a készletgazdálkodási megfon­tolások is elhagyásuk mellett szóltak. így viszont elérték azt, hogy más árucikkekből a kíná­lat teljes skáláját biztosítani tudják. Vonatkozik ez elsősor­ban a kötött divatárukra és a húsipari termékekre. Ugyancsak a választékbőví­tést segíti a megyei közös be­szerzési vállalat, az, hogy a pultokra rakott áruféleségeket gazdagítják a Skála monopol­cikkek, s nem utolsósorban az is, hogy az áruház felvásárlási joggal rendelkezik, amivel el­sősorban a zöldség-gyümölcs, illetve a kötöttáruk terén élnek. PLUSZ A FÖDIJ! © Mi a neve Zalaegerszeg új városrészének, ahol a Gö­csej Áruház is van? © Hányad osztályú helyként működik az áruház presszója? Sok olvasónk kérésére meg­ismételjük a pécsi Konzum, il­letve a kaposvári Zselic Áruhá­zakkal kapcsolatos kérdésein­ket. Konzum: © Mikor nyílt meg? © Mikor és mivel bővült? Zselic; © Mikor nyílt meg? © Mipta tagja a Skála Coopnak? A válaszokat a Dunántúli Napló (Pécs, Hunyadi út 11., vagy Pf. 134, 7601) címére ezen a héten 22-ig, szerdáig kérjük postára adni. A helyes meg­fejtők közül sorsoljuk ki a fődíj — az 1600 forint értékű vásár­lási utalvány — nyertesét, feb­ruár elején. Olvasónk, akit a képen be­karikáztunk, mától a Göcsej Skála-Coop Áruház presszójá­ban veheti át a 200 forintos vásárlási utalványt. nak is tartogatok egy meglepe­tést, de hadd ne mondjam el, legyen igazán meglepetés. Földessy Dénes fi Bolyí Afész 12. sz. Kultürcikkbolftjában december 20—24-ig minden FOTÓPOSZTER 50%-OS ENGEDMÉNNYEL, és minden HANGLEMEZ 30%-OS ENGEDMÉNNYEL vásárolható meg. A zala­egerszegi Göcsej Ahová a pénz esik |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents