Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-20 / 349. szám
Lukafai nyár „Azt szeretném, ha a mai lakásokba nemcsak perzsát, hanem a hagyományos magyar gyapjúszőnyeget is vásárolnák az emberek", - mondja Hochmann Andrásáé Szigetváry Katalin, a Bó- lyi Áfész szőnyegszövő bedol- dolgozója. A kívánság nem annyira üzleti . természetű, mint inkább egy nemes hagyománymentő szándék működik benng, ahogy sok mai fiatalban, akik megpróbálják újra megtanulni a népi iparművészet régi, már-már elfeledett technikáit. Hiszen a közönség egyrésze is újra felfedezte, megkedvelte a régi természetes anyagokat és formákat. — Jó tíz éve Tamási Erzsébet tanított meg a széPerzsa Helyett gyapjút Hagyományos szőnyeg, takaró a lakásban kely szövésre — mondja Katalin. - Baranyában a vászon, kender, a len és pamut fonásának, szövésének van nagyobb múltja, a székely szövést az Erdélyből ide települt asszonyok művelték. Ők tiszta gyapjút használnak. Magam is ezt szeretem a legjobban. Kijártam hozzájuk a falvakba gyűjteni, a múzeum megbízásából is, személyes érdeklődésből is. A legelső székely szőnyeg most is ott lóg a falon. De azóta sok minden történt. Pályázat az Ifjú népművész címre, részvétel az Ifjú népművészek budapesti stúdiójában és tokaji alkotótáborában. Névtelenül ugyan, de ott volt mint szövő egy Svájcban rendezett magyar kiállításon. És két tapasztalatokban gazdag nyár is mögötte van a Baranya megyei Lu- kafán, az alkotóházban. A szakirodalom és gyűjtés alapján régi technikákat elevenítettek fel itt fiatal művészek és mesterek: pesti lányok kecskeszőr tarisznyákat fontak, Szigetváry Katalin a kender-, len-, pamutszövéssel kísérletezett. Az itt készült ormánsági abroszról nemrég elismeréssel nyilatkozott Pécsett a Népi Ipar- művészeti Tanács elnöke. Katalin egyébként bedolgozó a Bólyi Áfész-nél.- A bedolgozók kereseti viszonyairól igen ellentétes vélemények vannak forgalomban. Nagyon szűkösen vagy nagyon gazdagon lehet megélni ebből a munkából? — Mondjuk így: szerényen. De van egy nagy előnye, itthon dolgozhatok, kötetlenül, és marad idő arra, hogy saját kedvtelésemre, barátaim megajándékozására is szőjek. Bedolgozóként gyapjú- és rongyszőnyeget készít, „kedvtelésből" pedig kézzel, gyapjúból sző szőnyeget, takarót. Szívesen dolgozik együtt R. Fürtös Ilonával, akinek több gobelinét, faliszőnyegét készítette el. „Büszke vagyok, hogy a szakma sok fogását Fürtös Ilonától tanultam" -, mondja. G. T. niadfedeles palota Egy szép régi mesterség dicsérete Nádfedeles palota. A környékbeliek már csak így emlege. tik. Kis kőház a hatos út vasasi elágazásának a közelében. Falai jókora vörös kőtömbökből épültek, tetejét nádfedél borítja, homlokzatának egyszerű díszítése árnyalt ízlésről tudósítja a szemlélőt. Dudás Mihállyal, a nádfedeles palotácska tulajdonosával benyitunk ide is, oda is. Ő csinálta a tetőt, amit nem kis büszkeséggel mutat meg. Szakértelme, elbeszélésének hangneme alapján érzem, mély kapcsolatok fűzik a nádhoz, ehhez a valóban csodálatos anyaghoz. Nem sok szó kell hozzá, hogy megtudjam, tulajdonképpen Dudás Mihály az egyetlen ma még dolgozó, iparengedéllyel rendelkező nódfedő mester Magyarországon. Sok szép munka tanúsítja szakavatottságát, dicséri hozzáértését, remek ízlését. Pediq nincs benne semmi hókusz-pókusz. kemény és egyszerű munka ez. — Hol, mikor és kitől tanulta a szakmát? — Ilyent az iskolában nem tanítanak, mivel ilyen iskola nincs. Nekem volt egy jó mes- t-'em, Szilovits Mihály, akivel a hatvanas évek elején együtt dolgoztam Berkesden. Én tőle, ő pedig az apjától, Szilovits Józseftől tanulta a nádfedést. — Hogyan kezd hozzá egy- egy munkához? — Először is jó nádat kell keresni. A nádtetőhöz csak a friss, vékony nád jó. A nádat télen kell levágni nádvágó kaszával. A levágott nádat kévékbe kötöm és kupacokba rakom. Egy kis hétvégi házikóhoz úgy hétszáz kéve kell. Egy kéve legalább hatszáz nádszálból áll. Fontos, hogy a nád jó legyen, mert a tető csak így tart el 150- 200 évig . . . — Milyen egy jó és szép nádtető? — A jó nádtető 35 centi vastag, keményen le van vanrva, hogy ne tudjon a nádszólak közé szivárogni a víz. A szépsége pedig attól függ, hogyan van fölverve. Télen nem szabad föltenni a nádat, mert fagyos. Ezt a munkát Csak nyáron, száraz náddal szabad elvégezni. — Milyen munkafolyamatokból áll a nádfedés? — A tetőre úgy kell elhelyezni a nádat, hogy a vékonyabb felével fölfelé álljon. Fonta nyergen a nádvégeket egymásra kell lapolni. A nyereg két végén állnak a „babák", közöttük pedig a „kolbász” fut végig a gerincen. A „kolbász” nádból való karvastagságú köteg. Erre kerül a szegély. A szegélyre vagy a „fonyásra” megy a „kalap". Ez utóbbi azért van, hogy a madarak ne tudják fölbontani a tetőt. Hogy még szebb legyen az egész, a száldeszkák mellé „csipkét” teszünk. A legfontosabb az, hogy a fölvert nádon a sorok ne látszanak. A horganyzott vasdróttal, egyméteres varrótűvel való levarrás keménysége ugyancsak fontos, hiszen ez tömöríti a nádat, ami ezáltal válik jó hőszigetelővé. — Mibe kerül egy ilyen tető? — Tulajdonképpen csak nyáron lehet ezen dolgozni a télen megvágott náddal, ezért a nádfedést mellékfoglalkozásként űzöm. Sokfelé dolgoztam már. Sok faluban, megyében. Egy 50—60 négyzetméter alapterületű tető — náddal együtt — 15 ezer forint. Sok? Kevés? Nem tudom. Én mindenesetre nagyon szeretem csinálni. Bebesi Károly m . HÜ3G1 & 3GQÍ Az éterben már karácsony van Ismerkedjünk meg egy különös házaspárral. Közös szenvedélynek hódolnak, rádióamatőrök. Naponta kutatják az étert, éspedig nem is akármilyen eredménnyel. Számtalan diplomájuk van, mindketten az MNK kiváló sportolói. Turjáni József, mégis a 10 évvel ezelőtti „vételére” a legbüszkébb. Jó sorsa ugyanis ekkor hozta össze Zsuzsával, aki — ma mint feleség —, talán ritkábban ül a mikrofonhoz, de ha erről a ma is bennük élő szenvedélyről kell beszélni, megteszi a férje helyett is: — Siófokról Pécset hívni any- nyi, mintha a szomszédba kopogtatnánk — kezdi mosolyogva. — Sokkal nagyobb távolságot is legyőzünk ennél. Beszéltünk már az Északi- és Délisarkkal, egyezményes angol nyelven. Ilyenkor ünnepek előtt Lessük az eget — mint aszáj idején a jó gazda — hull-e valami az égből, megindul-e a hóesés, úgy, ahogy gyerek és felnőtt egyaránt szeretné, frissen, nagy pely- hekben, mert ez illik a decemberhez, és nem az enyhe, szinte tavaszias meleg szél. Az időjárás tudorai is kissé bizonytalanok, számítógépekre hivatkoznak, amelyek délről mediterrán szeleket, északról havat, heves viharokat jeleznek, és majd kiderül, meiyik az erősebb. Mindenesetre mosolyogni való látvány — karácsony előtt egy héttel, amint a lakótelepek bekerített „dühön- gőiben” rúgják a srácok a labdát, melegítőben, természetesen sapka és egyéb meleg holmik nélkül, de a felnőttek is csak kiskabátban ugranak le a boltokba hétvégi pénzköltésre, és az ismerősök futtában megjegyzik egymásnak: „Ilyen decemberi tavaszunk még nem volt manapság!” A Mecsek szőlőskertjeiben dolgozgatnak az emberek, s hallom, hogy a Hóra várva Balatonhoz vezető utakhoz is szokatlan a decemberi forgalom, sokan lerándulnak a tó partjára, szellőztetik a ví- kendházakat, és figyelik a mozdulatlan víztükröt, amelyet más teleken ilyenkor már jég borított. Pénteken a pécsiek telefonálnak a televízióba — onnét pedig panaszuk az Ablak műsorába kerül — miszerint nem lehet sífelszerelést kapni a 'város üzleteiben, s ha most eszembe jut, hogy a Hunyadi út egyik kertjében pedig szokatlan módon kinyíltak valamilyen virágok, hát ezen a fura ellenpontokon elképedek. A böllérek is a fejüket vakarják —, hidegebb teleken, december derekán már a jó ég tudja hányadik házból üzentek értük — most a disznótorok is elhúzódnak, áz enyhe időjárás nem kedvez az ilyen hagyományos szertartásoknak, mert a hajnali kupica pálinkához ugyan elég hűvös az idő, ám enyhe a húsok feldolgozásához, tartósításához. „Bolond egy világ ez!” — jegyzi meg a présház szagú öregember a hegyi autóbuszon a mellette ülő öregasszonynak, aki meg csak sűrűn bólingat és mindjárt magyarázatot is ad: „Az hát, mert megint robbantottak valahol, és elcsúszott a tél .. Pedig hát akár „csúszott”, akár nem, a tél mindenképpen a levegőben lóg mór, sötétszürke hófelhők úsznak át fölöttünk, és egyszer majd arra ébredünk, hogy fölhasadt az ég dunyhája, hogy fehér pelyhek borítsák el a földeket, városok háztetőit, útjait, és parkjait. Emlékezhetünk néhány évvel ezelőtti szilveszterre, amelynek estjén —- szinte tavaszi — eső verte az utakat, másnap, újév délutánján pedig elkezdődött az ítéletidő: Pécsett is városrészek maradtak villany és meleg víz nélkül, leállt a közlekedés, akit este kint ért a vihar, négykézláb kúszott hazáig, mert a szél leverte a lábáról. Sok-sok kilométeren át leszakadtak a kábelek, a posta, aztán az áramszolgáltató és a köztisztasági vállalóiatok emberei több napon át hihetetlen erőfeszítések órán tudták csak rendbehozni a károkat. Megtanultuk becsülni a közművek dolgozóit. Az időjárás eltolódhat ideig-óráig, de az évszakok örökké ismétlődően mégiscsak követik, egymást, és ha úgy tetszik ki is adják mérgüket. Várjuk tehát a nagy pelyhes, ropogós, friss havat, főképpen a gyerekek, de a felnőttek is, hiszen való igaz, mégiscsak akkor szép a karácsony,. ha puhán és vastagon fehér. Rab Ferenc pedig szinte pezsegni kezd az égbolt. Az éterben már karácsony van. Messzi földrészek állomásai adásra-vételre alkalmasabb helyekre települnek. Expedíciós formában kutatják a legjobb pontot, ahonnan mesz- szire „hallhatnak". — Milyen céllal? — zavarom meg kérdésemmel Jóskát, aki éppen egy afrikai ország állomását igyekszik elérni. — Egymásnak kölcsönös jókívánságokat küldünk, és újabb barátságokat is kötünk — válaszolja. — Mivel nagyobb a forgalom, sűrűbben gyűjthetjük a vételt igazoló QSL-lapokat, és egy-egy diplomakövetelményt is könnyebben teljesítünk. — Egyszóval, a nemzetek közötti barátságot erősíti ez a különös hobbi? — Igen, de néha komoly feladat is akad. Nemrég például Keszthely térségében villamos tűz volt. Ezt a rádióamatőrök és a CB-sek segítségéyel oltották el. Azután értékes információ az is, hogy tudjuk, hol milyen oz időjárás. Szinte kiszámíthatjuk, jó, vagy rossz idő közeledik-e hozzánk, illetve lesz-e nagy távolságú összeköttetésre kilátás, a közeljövőben. Ugyanis a kettő egymástól elválaszthatatlan. Mészáros István Pécsett döntik el, milyen cipőben járunk Megtört a jég, ezentúl mégiscsak vidéken, Pécsett rendezik az országos cipőbörzéket. Ezzel együtt fokozatosan megváltozik a pécsi ipari vásárok arculata, a hangsúly eltolódik a bőr- és bőrfeldolgozóipar termékeinek bemutatására, s még az sem elképzelhetetlen, a pécsi ipari seregszemle a későbbiekben nemzetközi bőripari szakvásárrá lép elő. Pécsett egyszer már rendeztek cipőbörzét, éspedig az ipari vásár szünetelő évében, amikor városunk országos bőr- és cipőipari kiállításnak adott helyet, kézenfekvőnek mutatkozott ekkor a börzét áttenni Budapestről Pécsre, ámbár az ország minden részéből idesereglő gyártók és cipőkereskedelmi vállalatok fanyalogtak, ezt a találkozót a fővároson kívül el sem tudták’ képzelni. (Ami igaz, igaz, a nagy nyári hőségben a Jókai úti Általános Iskola szűk tornaterme meglehetősen kényelmetlennek bizonyult, dehát, ezen lehet segíteni, végül is az üzlet a lényeg, meg hogy milyen cipőben járunk.) Most azonban döntés született: a jövő év január 31-e és február 12-e között Pécs lesz a házigazdája az országos cipőbörzének. A helyszín a kertvárosi Nevelési Központ színház- terme, ahol 17 vállalat és szövetkezet mutatja be és ajánlja fel a kereskedelemnek őszi-téli modelljeit. A rendező: a Bőrés Cipőipari Egyesülés és a Mecsek-Tourist. A másfélezernyi lábbelit a nagyközönség is megtekintheti, sőt, a látogatók körében közvéleménykutatást is tartanak. A börzét színesítendő, ez alkalommal a Pécsi Bőrgyár, a Simontornyai Bőrgyár és a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat reprezentatív kiállítással jelentkezik. Az 1984-es modelleket felvonultató nyári cipőbörzére a jövő évben esedékes Pécsi Ipari Vásár idején kerül sor. A vásárt július 15—24-e között, most is még a megszokott helyen, a Köztársaság téri iskolák alkotta kiállítási komplexumban rendezik. Már folynak az előkészületek, a vásárra eddig 210 vállalat és szövetkezet jelentkezett. Itt lesznek a jugoszlávok, és meghívót küldtek a testvérvárosok kiállítóinak is. M. Z. Zenekedvelők figyelmébe! Pianínók érkeztek a Hanglemezboltba (Kossuth Lajos utca 40.) OTP-hitellevélre is vásárolhatók! Ajándék a javából!
