Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-19 / 348. szám
1982. december 19., vasárnap Dunántúli napló 5 uasnRMflPi minguziiu köztársaság Türkmenisztán A Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság területe 488 100 négyzetkilométer, lakossága 2 millió 650 ezer. Fővárosa Ashabad. Az „Ashabad” szálló (jobbra) és a Türkmén Állami Akadémia Drámai Színház épülete a türkmén fővárosban A vadak terített asztala 60 év — 15 Területének négyötöde az óriási Turáni Alföldre esik. A Kopet-Dag hegység előhegyei, tői északra terül el a Kara- Kum, a Szovjetunió legnagyobb homoksivataga. Ez a terméketlen homoktenger foglalja el Türkménia területének több mint négyötödét. 1954-ben kezdték meg egy régi álom megvalósítását: az Amu-Darja vizének eljuttatását Türkménia távoli zugaiba. 1962-re ért el a csatorna a köztársaság fővárosához Ashabadhoz. A türkmén föld igen gazdag különféle ásványi anyagokban. Jelentősége szerint az olaj és kísérője, a földgáz áll az első helyen. Délkeleten kén és gazdag ólomlelőhelyek vannak. Számos helyen folyik a különböző sók kitermelése. A türkmén földön egyetlen jelentősebb folyóvíz sem ered, az Amu-Darja kivételével minden folyója kicsiny. Tó is kevés akad, a legnagyobb közöttük természetesen a Kaszpi-tenger, a világ leghatalmasabb tava. Ez olajat és halat, vegyi nyersanyagokat és jó vízi utat biztosít Türkméniának. Türkmenisztán déli területén már az i. e. V. évezredben éltek földművelők, északi részén pedig halász és vadász törzsek. Csak jóval később, az i. e. VI. században jelentek meg itt Kü- rosznak, az első perzsa királynak a seregei. Két évszázaddal később Nagy Sándor csatolta birodalmához ezeket a földeket, majd birodalmának széthullása után több, sajátos rabszolgatartó állam jött itt létre. Később az arab törzsek hódították meg ezt a területet. Ezt követően vette kezdetét a kultúra, a városok fejlődése, nagy ipari és kereskedelmi központok jöttek létre. A XII. században törtek be erre a területre Dzsingisz kán hordái. A XIV. század végén Timur Lenk csapatai hódítják meg a türkmén földet. A XVIII. sz. végétől kezdve orosz kutatócsoportok hatoltak be Türkmenisztán belsejébe. A következő században került ez a terület orosz fennhatóság alá, 1881-től Kaszpin- túli területnek nevezték. Megszüntették a rabszolgaságot, a rabszolgakereskedelmet, elősegítették az öntözéses földművelés fejlődését, tovább fejlődtek a városok. A városok fejlődése ugyanakkor magával hozta a forradalmi mozgalmak erősödését is. A XX. század elején itt is szociáldemokrata csoportok kezdtek működni, eljutottak a lenini Iszkra példányai. 1917 márciusában megdöntötték Türkmenisztánban a gyarmati cári közigazgatást, novemberben pedig már proletárforradalmi fordulatot hajtottak végre. Az ellenforradalom erői azonban már a következő év közepén véres polgárháborút robbantottak ki. Kegyetlen gyarmati terror, fehérgárdista rémuralom évei következtek. 1920 februárjában a Vörös Hadsereg Frunze és Kujbi- sev parancsnokságai alatt álló csapatai verték szét az ellen- forradalom erőit. Ekkor itt, Frunze parancsnoksága alatt harcolt egy nemzetközi ezred is, melynek zömét magyarok alkották, parancsnokuk Varga János volt. 1925. február 14-én a szovjetek I. türkméniai kongresszusa kimondta a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulását és nyilatkozatot fogadtak el a Szovjetunióhoz való csatlakozásról. Új fejlődési korszak kezdődött meg. Nagy textilgyárak, élelmiszerüzemek épültek, kezdetét vette az olajbányászat, a gyapottermesztés, az állattenyésztés, melynek fő ágazata a karakül- juh tenyésztése lett, A gyapottermelés és a többi mezőgazdasági ágazat fejlesztésében elért eredményeiért 1957-ben Lenin-renddel tüntették ki- a Türkmén SZSZK-t. A köztársaság fővárosa Ashabad a Szovjetunió legdélebben fekvő nagyvárosa. A város az 1880-as években alakult ki, mint az orosz adminisztráció és helyőrség központja. Ipara azonban csak a szocialista forradalom győzelme után indult gyors fejlődésnek. Napjainkban fontos kulturális és tudományos központ, jelentős textil-, cipő-, üveg- és élelmiszeripara. 1948. október 6-ra virradó éjszaka szörnyű földrengés rázta meg a várost. Néhány másodperc alatt több ezer ház dőlt romba, maga alá temetve lakóit. Sok ház megrongálódott, tönkrementek a villany- és vízvezetékek, a csatornahálózat. Több ezer ember lelte halálát a romok alatt, illetve megsebesült. A Szovjetunió minden részéből érkezett a gyors segítség. Teljesen új város épült meg a régi helyén, széles, aszfaltozott utcákkal, korszerű, viszonylag földrengésbiztos épületekkel. M. E. A növényzet jótékony védő- burkolata, a vastag hótakaró nehéz helyzet elé állítja az er- dők-mezők négylábú lakóit és azok gazdáit. A hó és a jég az állatok számára hozzáférhetetlenné- teszi az amúgy is fogytán levő természetes táplálékot, de mozgásukat, helyzetváltozásukat, önvédelmi szempontból való csoportosulásukat is megnehezíti. Az állatok gazdái számára jókora felelősséggel jár a hatalmas értékű vadállomány sikeres átteleltetése. Folyamatosan tisztítaniuk kell a fontosabb erdei utakat és ösvényeket, s gondoskodniuk kell róla, hogy még a legnagyobb hóviharban is találjanak a vadak élelmet. A gondos vadgazdák már szerte az országban hozzáláttak az őzek, szarvasok, dámvadak, muflonok, vaddisznók etetéséhez, s nem hagyják éhezni a nyula- kat, fácánokat és egyéb apróvadakat sem. Országszerte sok száz etetőt látnak el folyamatosan szénával és más takarmánnyal, a tél vége felé pedig a különleges csemegének számító vadgesztenyét is kínálják az erdők népének. Furcsa ellentmondásnak látszik, hogy a vadgazda tulajA tudományos világ régen szeretné megérteni a hipnózis lényegét, mindeddig azonban nem tudott pontos választ adni a jelenség mibenlétére. Sokáig úgy vélték, hogy a hipnotikus állapot az álom sajátos változata. A legújabb műszeres megfigyelésekkel azonban már sikerült több részletkérdésre fényt deríteni. Amikor lehetőség nyílt az agy bioáramainak kutatására, az álom és a hipnózis elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálatára, kiderült, hogy a két jelenség között lényeges különbségek vannak. Az agy bioáramainak frekvenciája az ébrenléttől az álomig vezető szakaszban egyre csökken. Ha az ember ébren van, és valamivel foglalatoskodik (például ír vagy olvas), akkor ez a frekvencia másodpercenként 15 —30; azaz ún. béta-ritmus. Ha viszont nyugodtan, csukott szemmel fekszik, akkor a másodpercenként 8—13 frekvenciájú rezgés, az alfa-ritmus kerül túlsúlyba. Elalvás után még lassúbbak a rezgések, kezdetben másodpercenként 4—7 frekvenciájúak (théta-ritmus), később, amikor az alvás egyre mélyebbé válik, beáll a 0,5—3 frekvenciájú delta-hullám. A hipnózis alatt azonban egészen mást mutat az EEG- kép. Amíg a hipnózis kezdeti szakaszában az alfa- és bétahullámok amplitúdója kissé csökken, addig a mély hipnózis állapotában ezt a szakaszt donképpen vadász is, aki bár természetesen el is ejti a vadat, ápolja, gondozza és éppen a vadászattal elvégzi a szükséges szelekciót. A nem vadászok többsége a vadászt mindig csak úgy látja, hogy elsüti a fegyvert, sohasem képzel maga elé olyan vadászt, nem lassú ritmusú rezgések váltják fel — mint az álom esetében —, hanem gyorsak, azaz alfa- és béta-hullámok, ilyenkor az ébrenléthez hasonló EEG-kép jön léjre. A kívülálló számára úgy tűnik, mintha a hipnotizált személy aludna, hiszen a hipnotizőr utasításain kívül nem reagál a külső ingerekre, az EEG tanúsága sze. rint viszont ébren van. A hipnózis tehát nem egyszerűen részleges álom, hanem az agynak egy másfajta állapota. Mindamellett felfedezhető némi hasonlóság a gyors ólom és a hipnózis között. Képünkön aki méteres hóban, keservesen utat törve, takarmánnyal teli zsákot cipel a hátán, hogy a kemény télben táplálja kedves és szeretett vadjait. Bár furcsának tűnik, a vadász — mintegy 32 ezer van belőlük az országban — szereti a vadat, szereti a természetet és óvja mind a kettőt. egy EEG-s hipnózis-vizsgálatot láthatunk, A kísérleti személyt lefektetik egy díványra, a hipnotizőr felszólítja, hogy nézzen mereven egy pontra (hogy a szeme elfáradjon), majd azt sugallja neki, hogy rögtön el fog aludni. Testén lassú melegség árad végig, keze és lába elnehezül, semmire sem akar gondolni: hipnotikus állapotba kerül. Eközben — az elektródák közvetítésével — agyának minden rezdülését érzékeli és jelzi a kifejezetten kutatási célokra készült, 8/10 csatornás, modern EEG-készü- lék. Á hipnózis titkai nyomában (Jeremiás próféta: „Arany pohár volt Babilon az úr kezében, amely megrészegíté az egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek . . .”) Hát erről van szó. Bár a próféta intő szava ránk nem vonatkozik, mert egy jó keleti mondás szerint „.,. amiről nem beszélünk, az meg sem történt...", ezért a hazai tömeg, tájékoztatásban a reklám szakemberek mélyen elhallgatják az alkoholos italok ajánlását. Nem kell beszélni róla. Ez így helyes. Mert mi lenne, ha most — tekintettel a- közelgő ünnepekre — italozásra bujtatnák fel derék állampolgárainkat, mondván: emberek, itt van saj. nos ez a töméntelen mennyiségű bor ami az idén termett, hát töltsétek meg kupáitokat és vödreiteket, az istenért nehogy szomjuhozzatok az ünnepi asztalnál... Könnyen elveszítjük a fejünket így tél elején — ami ugyan enyhén induit — de azért elvégre december van, a hideg átjárja a testet egészen a csontig és fel is kéne melegedni, szinte kiszorítani sejtjeinkből a hideget. Fogadjunk, hogy mindenki mindjárt a forralt borra gondol, amely ráadásul ragad a cukortól, bűzlik a szegfűszegtől, fahéjtól, uram bocsá esetleg sűrű is a simán elkevert tojássárgájától. Egyes nemzetek — (nem mi!) — nem átallanak a hagyományokra hivatkozni, amikor disznóölésekre készülőben demi- zsonszám hordják haza az italt (mintha annak a disznónak nem volna mindegy) és már akkor elkezdik a szivornyát, amikor késsel felszerelkezve kimennek az ólakhoz. Képzeljék csak el, hajnali hidegben meg éhomra vaderős szilvóriumot isznak! Csoda e aztán, ha a hagymáson megsütött vért és a friss májat úgy falják fej, mintha soha nem ettek volna. Estére pedig — amikor már disznótorra terítenek — és a tálakon serceg a forró hurka, kolbász, pecsenye, illatozik a töltött káposzta — isszák az állítólag ilyen étkekhez való csersavas villányit, szekszárdit, esetleg Móri ezerjót vagy Izsáki fehéret. És ez még mind nem elég. Mert amikor elkövetkezik a dugás ideje (hm ... ez olyasféle dugás, amikor a legények két vagy háromágú botokat dugnak be az ablakon, amire a háznépe hurkát, kolbászkarikát aggat) még a hivatlan vendégeket is megitatják és erre mondják, hogy néphagyomány. Szép dolog mondhatom. „Kinek a pap, kinek a pap- né..vagyis van aki karácsonyi főételként esküszik a rántott sertéshúsra, mások a szárnyasokra, mondjuk a pulykára. A rántott húst — pláne ha karaj! — egyes országokban csak akkor fogyasztják el. ha magasabb alkoholtartalmú, gazdagabb bor áll az asztalon, mint például a Badacsonyi kéknyelű, Tenkeshegyi olasz rizling, de ha a hús mellé nem savanyú salátát, hanem befőttet kínál a háziasszony, akkor azonnal a Badacsonyi szürkebarátra e-sik a választás, mert válogatni, azt aztán tudnak... Hogy nem sül ki a ... ... Illetve már ki is sült a rántott csirke, pirosra sült a gesztenyével töltött pulyka — közben az asztalon égnek a díszgyertyák, csillognak a szép fehér porcelánok, poharak, mint a kristály... — szóval mielőtt kezdődne a vacsora, eléggé el nem ítélhető módon Cirfandlival, vagy Pusztamér- gesi rizlinggel koccintanak, majd a rettenetes iramú falatozás közben ezt többször megismétlik és ilyeneket mondanak: „Ez az! Ez a bor illik a szárnyashoz!” A rituális szokásoknak tehát se vége, se hossza. Tudomásom van arról is, hogy egyes Duna menti népek, de... az úgynevezett Fekete víz környéki lakók is (ez a sekély de fölöttébb büdös folyócska egy Mecsek nevű közép-kelet-európai hegység közelében rontja a levegőt) a karácsonyi ünnepek valamelyikén erősen fűszerezett halászlével kezdi a vacsorát és ehhez zamatban, ízben gazdag borokat hörpintgetnek. A „bornak" nevezett folyadékot rövid nyakú zöld üvegből öntik ki, de előbb a dugótól próbálják az üveg száját megszabadítani, ami soha nem megy sűrű káromkodások nélkül — tekintettel arra, hogy primitív barbár törzsről van szó, következésképpen nem tudhatják, hogy a mű. anyag dugó nem azért van, hogy azt ki is lehessen húzni. Mindenesetre ezekre az üveg micsodákra ilyenek vannak felírva: Szekszárdi kadar, Kiskőrösi kadarka, Villányi nagyburgundi. Ezeket a neveket — korabeli feljegyzések szerint — a népet alkohollal butító sámánok találták ki. A franciák (Nyugat-Európa délnyugati része) terjesztették el a nagy lakomák záróakkprd- Jaként a sajtevést. Ez önmagéban egészséges dolog, az orvosok is megmondták, sőt egy orvos e sorok írójával közvetlenül közölte, hogy a pálpusz- tai, vagy a szintén illatos ilmici sajthoz feltétlenül testes, nehéz márkás borok valók, mint mondjuk a számozott szalagos Villányi Cabernet, de az ementáli, vagy trappista sajtokhoz-, vigyázat! — csakis száraz borokat ajánlhat, vagyis általában asztali vagy pecsenye borokat! Persze mindezt csakis az emészthetőség végett, mint az orvos tanácsolja. Helyes. Én is csak azért utaltam a szavaira. Az. emészthetőség végett. Egyébként is ha alkoholról beszélünk, viccelődésnek nincs helye. Hiába kajánkodott Platon — ez egy francia keramikus művész — amikor ezt a szöveget olvasta valahol: „Az alkohol lassan ölő méreg” — aláírta: „Nem baj, mi ráérünk.” Hát ezért az ünnepi italozásról egy szót sem akarok többé hallani! Rab Ferenc Egy szót sem...!
