Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-03 / 332. szám
1982. december 3., péntek Dunántúli napló 3 Leveleink nyomában... Takács Zoltánná munka közben Ilii un kát találtuk a pellérdí asszonyok Bő két hónappal ezelőtt érke- ' zett szerkesztőségünkhöz Takács íj Zoltánná első levele: „Szívesen vállalnék bármilyen bedolgozói munkát, de nem tudom, kihez forduljak. Arra is gondoltam, hogy a házunk jelenleg f. üresen álló két szobájában kisebb műhelyt rendezhetne be a munkát adó vállalat és akkor több pellérdi asszony dolgozhatna velem együtt.” A Baranya megyei Tanács munkaügyi osztá- í; lyán Keresztes Józsefnétől kértünk útbaigazítást Takácsné ré- í szére. / Nemrég újabb levelet kaptunk | Pellérdről: „Önök a Komlói Carbont, vagy a Pécsi Háziipari !| Szövetkezetét ajánlották. A Carbon reagált elsőként a kérésünkre. Kijött hozzánk Herget Jenő üzemvezető, aki nagyon készségesen elmagyarázta, hogy ők milyen munkát tudnak adni és kérte, hogy toborozzak még l néhány dolgozót. Jelenleg 5 mun- | kakönyves és hat gyesen lévő asszony vállalt bedolgozást, de p én úgy gondolom, hogy többen is leszünk. Egy hónap óta dolgozunk, farmerszoknyákat varrunk exportra.” Toborzás és kezdés Szerény külsejű családi ház Takácséké a Dózsa György u. 59. szám alatt. Nemrég vásárolták. amikor Takácsné kívánságára visszaköltöztek a szülőfalujába. Több mint húsz éven ót egy Szolnok melletti tanyán Icktak, gazdálkodtak. Amit kerestek, töbnyire új gépek, új állatállomány vásárlására költötték, s közben telt az idő ... — Elfáradtunk, pedig nagyon szeretjük az állatokat, a földet. De gondolja el, másfél kilométerre volt tőlünk az országút, oda kellett kihordani a leadásra szánt tejet. Télen sokszor ki se jutattunk. Aggregátorral fejlesztettünk áramot, de csak annyit, amire igazán szükség volt. Szóval úgy éreztük, hogy változtatnunk kelt és a szüleim hívására hazajöttünk. Mindent fölszámoltunk, így vettük ezt a házat. Először a görosönyi tsz- ben helyezkedtünk el, aztán a férjem átment a BKR-hez, én meg kacsatömésbe kezdtem. Májustól novemberig tart a szezon, de nem tudtam elképzelni, hogy csak az év egy részében dolgozzam. A kacsatömést nem akarom megszüntetni. Úgy gondoltam, hogy olyan munkát keresek, amit itthon is végezhetek. Ezért írtam maguknak, és így jutottam a Carbonhoz. Meglepődtem, hogy mindjárt az üzemvezető. Herget Jenő jött ki hozzám. Megköszönte, hogy felajánlottam a két szobát, de azt mondta, hogy erre aligha lesz szükség. Ha összejövünk 8-an, 10-en, biztos mindenki otthon akar dolgozni, s ők hetente egyszer egy valakihez — a leendő körzetfelelőshöz — kihozzák majd a kiszabott szoknyákat és el is viszik a készeket. Alighogy elment az üzemvezető, Takácsné beutazott Pécsre, varrógépet vásárolt és kipróbálta, hogy mennyit felejtett ... Másnap bekopogtatott a tanácsházán, kérte, hogy mondják be a hongoshíradó- ban. hogy lehet bedolgozói munkára jelentkezni, szoknyákat kell varrni. Szólt a postán, az étteremben, a boltban, az utcán, a buszon és jöttek az asszonyok. Aztán felhívta a Carbont. hogy együtt vannak. A próbavarráson csaknem mindannyian' megfeleltek. A vállalat Pellérden intézte a felvételt is. Kijött a munkaügyes, a bér- számfejtő, az SZTK-s, a meós és a felvétel közben mindent megbeszéltek. Az üzemvezető pedig személyesen, otthonában is felkeresett mindenkit, hogy tanácsokat adjon a munkához, megkérdezze, van-e valami gondjuk. Nyolcán kezdtek, aztán 11 -en lettek, s a múlt héten már a 14. társuk kapott szoknyát próbavarrásra. Van köztük zóki és aranyosgadányi lakos is. Kereseti lehetőség — Nagyon igyekeznek — dicséri társait Takácsné. — Én vagyok-köztük a legidősebb, túl a negyvenen. A többiek szinte mind húszonévesek. Nagy részük gyesen van, ők havonta 100 órát dolgozhatnak, s így körülbelül 2000—2500 forintot kaphatnak. A többieké— velem együtt — munkakönyvesek és 200 órát dolgozhatnak. Az ügyesebbeknek 3500—4000 Ft között lehet a jövedelmük. De ehhez természetesen nemcsak a meghatározott mennyiséget kell megvarrni, hanem szépen is kell dolgozni. Előhoz egy ölnyi szoknyát, a deréktól a zsebig végigmutogatja, hogy minek hol kell milliméter pontossággal egyeznie, hogy fusson a díszítő varrás a zsebeken, miként kell ránc nélkül bevarrni a cipzárt. — Tőlünk is minőségi munkát várnak. A Jagodicsné például olyannyira szépen és pontosan dolgozik, hogy már megkérdezték tőle, nem akar-e anorákokat varrni. — Nekem van egy kis gyakorlatom — hárítja el a dicséretet a fiatalasszony — hiszen a Kaposvári Ruhagyár pécsi üzemében dolgoztam a gyes előtt. Ezért is mertem erre a munkára vállalkozni, Jagodicsék két évvel ezelőtt költöztek a maguk építette csalódj házba. Piroska először a most ötéves Attilával ment gyesre, aztán megszületett Bernadett, aki kétéves. — Engem a postán kapottéi Takácsné, hogy jöjjek dolgozni — meséli Jagodicsné. — Megbeszéltem a férjemmel és úgy döntöttünk, hogy megpróbálom. Általában reggel 5-től 8 óráig varrók, 8-kor kelnek a gyerekek. Délelőtt főzök, mosok, takarítok, s délután, amikor alszanak folytatom a varrást. Úgy számolom, hogy 2100 2200 forintot biztosan kapok a novemberi munkám után. Jobb otthon Nincs gyakorlata a varrásban Schmidtné Nagy Piroskának, aki november 9-től varr otthon, de igyekszik és minden darab, amit megvarr, szebb, mint az előző. — A PIK-nél dolgoztam, mint adminisztrátor, havi 2200 Ft-ért. Mindennap ötkor keltem', ami nem is lett volna baj, de pár perccel később már Gyuszikát is ébresztenem kellett. Sajnáltam. Vittem az édesanyámhoz, ő meg az óvodába. Fél hétkor kezdődött a munkaidő, a fél hatos busszal nekem indulnom kellett Pécsre ... — Úgy gondoltuk, hogy fóliázunk is — magyarázza Piroska. — Először retket, aztán paprikát akarunk termelni. A férjem a Titánnál dolgozik, egész nap távol van, de ha én itthon dolgozok, a fóliára is jut majd időm. Délben a Potyka étterembe indulunk. Takácsné és több bedolgozó rendszeresen innét viszi az ebédet. Kiszámolták, hogy nekik ez jobban megéri, mintha a déleíőttjük egy részét bevásárlással, főzéssel töltenék. Az idő alatt megvarrnak 2—3 szoknyát. Takácsné 3 ebédet hoz hat napon át: 315 forintért, vagyis egy ebéd 17 Ft 50 fillérbe kerül. — Ez a mi üzemi kosztunk — mondja Takácsné. Kell az a kis mozgás is. amíg ebédért megyünk és mi valóban nem akartunk háziasszonyokká visz- szaváltozni azzal, hogy bedolgozók lettünk. A férjek sem így fogják fel a helyzetet. Nem ellenzik az ebédhordást és az .utóbbi hetekben már nem a fiatalasz- szonyok hozzák-viszik a szoknyákkal teli, több kilós zsákokat. Ha leadási határidő van, ha új munka kell, ők kapják fel a csomagot és viszik Takácsné- hoz. a körzetfelelőshöz ... T. É. Hármon a Sopianahől A kezdés? Nehéz... Három fiatalember sok közös vonással. Azon túl, hogy mindhárman a Sopiana Gépgyár dolgozói, keményen foglalkoznak a jelen és a jövő kérdéseivel. A hogyan éljünk, miből éljünk, hogyan tovább kemény kérdéseivel hadakoznak nap mint nap. o Bánkúti Sándor következetes, ségével, munkaszeretetével „har. colta” ki jelenlegi státusát. A 27 éves, hetényi fiú naponta jár be falujából, néhány napja művezető a szerelő részlegben. — Van felelősség bőven — mondja némi gondolkodás után. — Most éppen 31 emberem van, a munkájukért felelek. Szeretném, ha elfogadnának így is, hogy a munkapad mellől jöt. tem. A szakmája: lakatos. Itt tanulta a mesterséget, lett szakmunkás. A Sopiana, mint első munkahelye, a szívéhez nőtt. Estin érettségizett, most kezdte el a technikusi minősítőt — ami újabb két év tanulást jelent. Bánkúti Sándor művezető — Mi tagadás, némi örömöt éreztem, amikor szóltak: rád esett a választás. Jól tudom, is. kólái végzettség tekintetében akad, aki előbbre jár. . . Megpróbálom a bizalmat megszolgálni. Nőtlen: az édesanyjával él. — Úgy vélem, hogy a házasságot is meg kell alapozni. S még nem olyan az a'nyagi hely. zetem, hogy máról holnapra meg tudjak nősülni. — A fizetés? — Most valamivel kevesebb lett: 4900 forint körül viszek haza. A gyárban most indult a lehetőség : a szabadnapokon, munka után, házon belül lehet forintokat keresni. Munkaközös, séget alakítottak, s ki-ki rátehet még a fizetésére. — Én még nem álltam be közéjük, kevés a szabadidőm. A technikusi minősítőt becsülettel el akarom végezni, így tanulnom kell. Meg aztán otthon is van munka, a ház körül kert, szántóföld, miegymás.. A KISZ-ben is dolgozik; 1974 óta vezetőségi tag. — Milyenek a mai fiatalok? — Becsületesek, szeretnek dolgozni. De egyre nehezebben élnek. Futnak az árak, s ma kezdeni, minden szülői támogatás nélkül nem egy öröm. Meg különben is, szórakozásra nehezen futja .. . o Hopp István a maga 22 évével még a legfiatalabb pályakezdők közé tartozik. Két éve Hopp István marós nős, kisfia van. Szüleivel együtt lakik Kertvárosban, egyik szobában ők, a másikban öccse, a harmadikban a szülők. — A jövő —? Egyelőre eléggé kilátástalan. Néhány év stagnálás „betervezett'’... Még a katonaság is hátra van. Hopp István a gépipariban érettségizett, s marósként kezd. te a Sopianában. Aztán egy kis időre elment a BÉV-hez, de visszatért. — Ott szerkesztő voltam, irodában, fehér köpenyben. Havi 2800-ért. Nyilvánvaló: vissza kellett jönnöm, vállalni a két esess* műszakot, s így havonta 4—5 ezer között hazavihetek. — Perspektíva — ? — Csak egy: pénzt gyűjteni. Felesége gyesen van. — Lakás — ? —• Egyelőre semmi. Az albérlet túl drága lenne, így marad a jelenlegi helyzet egy darabig. Aztán majd meglátjuk. Hopp István másodállásban elvállalta a házmesteri teendőket: a szövetkezeti ház lakói havi 1800 forintot szavaztak meg. — Az álmom? Egy lakás, egy kocsi és rendezett családi körülmények ... Talán úgy 6—8 év múlva. o Mosonyi Ferenc 28 esztendős. Négy éve végzett a műszaki egyetemen, nős, van egy kislánya, s most várják a második gyereket. Pécsvá radon — a szülői házban lóknak. — Nem tudom misztifikálni a helyzetet, én nem úgy élek, ahogyan azt megálmodtam. A fizetésem gyengébb, mint egy szakmunkásé: úgy 4500 forint körül viszek haza. A bejáró élet. tői nem tudok szabadulni, pécsi lakásról nem gondolkodhatok. Szóba kerül a műszaki értelmiség, úgy általában. Megbecsülés? — Nagyon szeretem a munkám, azért nem váltok, nem megyek máshova, nem kezdek másba. De otthon beszélgetve édesanyám már többször feltette a kérdést: érdemes volt fiam tanulnod? Ez bennem így még nem merült fel. Feleségét — aki szintén mérnök — az NDK-ban ismerte meg. Ő is a Sopianában dolgozik. — Perspektíva — ? — Hajtani, dolgozni, elvállalni minden munkát. Néha akad valami mellékes, idényjelleggel. Rajzolási feladat, gép- dokumentáció elkészítése . .. Néha egy-egy célprémiumos feladat. Mondja: néhány éve beléptek PéCsváradon egy lakásépítő szövetkezetbe, az építők 1985 végére ígérik a lakást. Nincs más választás; amit lehet, félretenni. — Úgy látom, hogy azok szá. mára nehéz a kezdés, a talpon maradás, akik csak az önerejükre számíthatnak. Főleg a kezdő, értelmiségi fiatalok számára nehéz... Akik nem találnak másodállást, akiknek nincs háztájijuk ... Gyors kiábrándultságuk aztán valahol érthető ... Mosonyi Ferenc gépészmérnök Kozma Ferenc—Läufer László
