Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-18 / 347. szám
* GALAMBOSI LÁSZLÓ Szajkófia Kiáltozz csak, Szajkófia, kerengj kósza kába! Tollad hullik, pelyhed omlik kékbögyű mocsárba. Tollad hullik, pelybed omlik, fölszállhatsz-e újra? Fejed fölött aranysugár, reng a Göncöl rúdja. Szárnyad csapkod, hinár húzza, bakancsod béklyózva. Habcsizmában feléd törtet virágfarkú róka. Hal cikáz a béklyó alá. orrával megoldja. Suhanj, Szajkó! Véred selymét borítja Hold gyolcsa. Batyut bontó Szajkófia Napba-merült ágon felém lépdel, tolla táncol gyöngyház citerámon. TÖRŐ ISTVÁN Kiolvasok i. Róka van a kertünkben, szaladj Pellár kerüld meg viszi is már a csibét kiszámolom Erzsikét! Ákos maradj utoljára, neki kell hát hunynia, odaadom a macskát meg a rókával a Pellárt. KISS BENEDEK Kis babonák Ba| fülem csendül: jóhír I jóhirl Csendül a jobb fül: balhir! balhír! Bal fülem csendül — cseresznye ropog, csendül a jobb fü| — jégeső kopog. Citera zendül, furulyaszó sir — bal fül, jobb fül, jóhir. balhír! 10. HÉTVÉGE Etessük a madarakat! Tél közeledtével vonuló madaraink csapatokba verődve Dél-Európába és Afrikába indultak. Nagyon sok madárfaj azonban költőhelyén vészeli át a zord téli napokat. Az itthon telelő madarak bizonyos fokig alkalmazkodnak a zord időjáráshoz, de az élet fenntartásához szükséges ele- ség megszerzése igen nehéz feladatot jelent számukra. Áldozzunk egy kis időt arra, hogy a zimankós téli napokon átsegítsük az éhező és fázó madarakat. Ha elhatároztuk a madarakról való gondoskodást, akkor a tél végéig nem szabad elhanyagolni. A kis madárkák ugyanis könnyen odaszoknak egy-egy etetőhöz és azután, ha a megszokott élelmet nem találják ott, akkor az végzetes lehet számukra. Az etetőket természetesen házilag készítsük el. Fából, furnérlemezből, kátránypapírból — esetleg üvegoldallal kis ügyességgel köny- nyen összebarkácsolhatjuk. Az etetők leggyakoribb látogatói a cinegék, pintyek, zöldikék, csúszkák, rigófélék (feketerigó, fenyőriqó, vörösbegy). Ritkábban, de előfordul a mesz- sze északról érkező csonttollú madár, meggyvágó, süvöltő, sőt- néha még a karvaly is. És természetesen a verebek. A madarak téli ellátására a mezőgazdaságban használatos maavak nagy része — napraforgó, köles, cirok, kendermag — alkalmas. Kedvelt csemege a szalonna, a fagqyú, az almacsutka, a főtt burgonya, a sárgarépa, sajtdarabkók. Naayon szeretik a madarak a dióbél- darabokat és a kukoricadarát is. Az eleséget vagy az etetőbe tegyük, vaay függesztve akasszuk ki, a földtől általában 160—170 centiméterre. Kenvét- belet, kalácsot soha ne adjunk a kis madaraknak. Bélhurutot okozhat és az majdnem biztos, hoav a pusztulásukat jelentené. A nyers hússal is óvatosan bánjunk. A cinegék kedvenc eledele a fagqyú és a szalonna. Még avas állapotban is kedvelik. A rigófélék a lágy eleséget szeretik. Ilyenek a lekvár, befőtt, főtt répa, főtt burgonya, kukoricadara, főtt tészta, a bodzabogyó. Finom madárcsemege a madárkalács. Elkészítése nagyon egyszerű. Papírdobozon fűzzünk át egy zsineget, majd a dobozt öntsük tele megolvasztott fagy- gyúval. Amíg híg állapotban van, szórjunk bele: dióbelet, tökmagot, dinnyemagot. Amikor már teljesen megdermedt a faggyú, a zsinegnél fogva akasszuk fel a „csemegét” a fák ágaira. A madarak nagyon kedvelik a napraforgót. Amennyiben nem csupán a mag, hanem az egész napraforgótányér rendelkezésünkre áll, a már kiürült tányért se dobjuk el, hanem öntsük tele olvasztott faggyúval. A faggyú megdermedése után így újra „tálalhatjuk”. Madaraink természetesen nem válogatnak,' minden eleséget hálásan fogadnak. K. K. PLETYKA Kati Évának mondta meg, ő csak Zsuzsival közölte, aki Klárának súgta, ő pedig Katinak mondta vissza. Kati csodálkozott, mert amit visszahallott, egészen más volt, mint amit Évának mondott. Ugye, többetekkel előfordult már hasonló eset? S milyen kellemetlen, ha egyszer kiderül, hogy hiába kért benneteket az, aki közölte a hírt, hogy ne adjátok tovább, mégsem tudtátok megállni. Szégyenkezve, szemlesütve, magyarázkodva lehet csak a kellemetlen helyzetből kikerülni. Esetleg elterjed rólatok: pletykásak vagytok. Vagy az, hogy nem lehet megbízni bennetek, s többet nem mondanak el társaitok semmit. Arról nem is beszélve, hogy a hír nem úgy jut tovább, ahogyan elhangzott, hanem más fogalmazásban, rosszindulattal továbbítva. Sokszor az is megesik, hogy valamiről csak a folyosón, a lépcsőházban hallotok. Rohantok továbbítani. S végül kiderül, hogy nem is igaz. Pedig napokig beszéltetek róla, szervezkedtetek, de hiába. A pletykásság rossz tulajdonság, amiről le lehet szokni. Hogyan? önneveléssel. Neveljétek magatokat arra, hogy a veletek közölteket, ha erre kérnek, megőrzitek. Én tudom, hogy némelyeknek „felvágták a nyelvét", s nehéz megállni, hogy ne fecsegjen, de akaraterővel igen. Próbáljatok ellenállni közlési vágyaitoknak, vagy csak olyanoknak továbbmondani, amit hallottatok, akikről biztosan tudjátok, hogy megőrzik. Ekkor is, előbb próbáljátok ki önmagatokat: egy-két óráig — később egy-két napig — ne közöljétek, amit hallottatok, így gyorsabban leszoktok e rossz tulajdonságról. A közösség csak ideig-óráig szereti a jól értesülteket, de ha kiderül, hogy a hír nem igaz, vagy más is tudja, már pletykásnak minősültök. Egy érdekes játékot ajánlok az önnevelésre. Örsi vagy rajfoglalkozáson súgjatok társatok fülébe valamit. Hívjátok fel a többiek figyelmét, hogy pontosan súgják tovább a hallottakat. Amint a hír körbe járt, az első és az utolsó írja fel a táblára, amit közölt, illetve, amit hallott. Ha nagy az eltérés, sorban álljatok föl és mondjátok, hogy mit hallottatok. Kiderül, ki az, aki pontatlanul továbbította a hallottakat. Ez a játék majd figyelmeztet benneteket, hogy a valóságban is pontosan, s azzal közöljétek — ha kell — a hallottakat, akit illet. Sose a háta mögött és mással. Sokkal nagyobb a becsülete társai előtt annak, aki az „egyenes utat választja”, s mindig nyílt, őszinte. Próbáljátok ezt a megbecsülést kivívni, s óvnj — érdemes I Két török népmese A farkas és a macska Eljött a tél, mindent hó borított. Nagyon éhes volt már a farkas, szerette volna a hasát megtölteni. A faluba lopakodott, de a kutyák észrevették, és ugatásukkal felverték az alvó gazdákat. Fölkeltek a gazdák, körbefogták a falut, elzárták előtte az összes utat. — Végem van, összetörik még a csontjaimat is — gondolta a farkas. Ekkor azonban .meglátta a macskát. — Macska-testvér, segíts rajtam, körü| vagyok kerítve! — könyörgött a farkas, — Könyörögj Ahmet mesternél! ö nagyon jó ember. — A nyáron megettem a bárányát. Nincs képem neki könyörögni. — Akkor menj Hasan bátyánkhoz! — A múlt nyáron az ő borjúját is széttéptem. — Ezek bizony csúnya dolgok — mondta erre a macska. — Menj hát nénémasszonyhoz, ő nagyon könyörületes! — Hozzá sem mehetek. Neki a kecskéjét ettem meg tavaly. Erre így szólt a macska: — Akkor hát csakis magadat hibáztathatod. Eddig te pusztítottad végig a falut, most ők fognak téged elpusztítani. Ki a kicsit nem becsüli Két vadász együtt indult útnak. Útközben egy öregemberrel találkoztak. Azt mondja az öreg: — Ne menjetek arra, fiaim, mert elpusztít benneteket a sárkány! — Van puskánk, majd megöljük — felélték a vadászok, és folytatták az útjukat. Ahogy mennék, mendegél- nek, egyszerre csak mit látnak meg maguk előtt? Egy halom aranyat. — Szaladj gyorsan haza, és hozz nekem valami harapniva- iot, mert igen megéheztem! De igyekezz ám vissza, legjobb lesz, ha szekérrel jössz!! — mondta az egyik, hogy a másikat eltávolítsa. Hazament a vadász, mérgezett ételt főzött, azzal ment vissza a társához. „Amint visz- szatér, megölöm, s enyém lesz az összes arany" — gondolta az, amelyik az arany mellett maradt. Úgy is tett, ahogy gondolta. Megölte a másik vadászt. Utána megette a mérgezett ételt, és így ő is meghalt. így aztán a sárkány mind a ketőt elpusztította. Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Az eszményi nő Az eszményi nőt a szakszervezeti mindenes fedezte fei, akinek mindig kitűnő megérzései voltak. Nem képeslapban, nem pornómagazinban, nem is divat- bemutatón vagy tömeggyűlésen lelte meg a kincset, hanem ott mindjárt a gyárban, a meóban. A nő csinos volt és szép és fiatal. Éppen nekipirosodva hangoskodott a művezetőjével, mert már harmadik hete nem tud folyamatosan dolgozni. Hol üldögélni kell, hol meg pattogni — s milyen munka lesz abból? S ahogy izzott, a szemei kifényesedtek, a haja fürtjei meg-meg- libbentek, s a kék köpenyről épphogy le nem pattogtak a gombok, mikor az apró szünetekben meg-megszívta oxigénnel a mellkasát. A szakszervezeti mindenes nézte, nézte, elgyönyörködött a karakánságában, a talpraesettségében és örömmel könyvelte: itt van öntudat, felelősség, munkakedv és bíráló bátorság. S ezentúl tudatosan kezdte figyelni, firtatni, kiféle is ez a nöszemély, az osztálynak ez a tudatos gyermeke. Akkor még nem tudta, hogy kit is talált tulajdonképpen. Ö ugyanis nem szemre, arányokra, súlyra mérte az embert, mint a szépségversenyek döntnökei. Azok a csípő- és a mellbőséget centizik, a láb méretét és a bőr hamvasságát vizitólják, a nyak ívét és a száj formáját, meg efféle testi-földi dolgokat. A szakszervezeti mindenes egészen másra volt kíváncsi. Ilyenekre: van-e érettségije a szakma mellett: aktív-e a brigád- mozgalomban; bány gyermeket szült; milyenek a lakásviszonyai; szeretik-e a munkatársai; tisztelik-e a szaktudását; érdeklődik-e a közügyek iránt; hány éves; politikailag mennyire iskolázott . .. meg effélék. S minél többet kérdezett meg, lapozott, annál magasabban hordta o fejét. Kiderült, hogy a fiatal- asszony KISZ-tag, három gyermeke van és még csak 27 éves, motorja a brigádéletnek, érettségizett és színházbérlete van, a férje esztergályos a téemká- műhelyben, munkáslakásépítési akcióban jutottak új otthonhoz, kritikai szellemű, beszédkészsége kiváló, munkatársai szeretik és elismerik ... — Eszményi! Ez igazán eszményi — duruzsolta magában. — Ezt be kell választani valahová! Ezzel csak nyerni lehet! Mert nézzük csak, hány strigulát jelent a statisztikában? Egyszer nő, egyszer fiatal, egyszer munkás, egyszer érettségizett, egyszer brigádtag, egyszer több- gyerekes, egyszer munkásfeleség ... És a szakszervezeti mindenesnek igaza lett. Egészen megváltozott a testület statisztikája — már minden rovatba került valami szám. Örömére aztán hamarosan fekete felhők úsztak. Magasabb testületbe vitték az eszményi asszonyt, majd még magasabba. Ma már nem munkás, nem harmincon aluli, nem brigádtag, nem munkásfeleség, nem érettségizett (egyetemet végez esti tagozaton). Csak egyben a régi: még mindig eszményi. A szakszervezeti mindenes pedig azóta is keresi a párját. Nagy sóhajtásokkal mondja, mondogatja is néha: — Tán többet sem lesz ilyen! Hogy egyszerre hét rovatba is be lehetett könyvelni! Sz. Simon István Permetezőgépek javítása, szórófej típusok A téli időszakban a permetezőgépeket javítsuk ki és a hiányzó alkatrészeket, pótalkatrészeket vásároljuk meg. A leggyakrabban a szelep, a szűrő és a szórófej hibásodik meg. Ajánlatos a különböző tömítések és szorító bilincsek ellenőrzése is. A permetezőgépekhez legalább kettő típusú szórófejet vásárolunk. A kúp alakban szóró cirkulációs szórófej a gombaölő és rovarölőszerek permetezéséhez használható. A gomb alakú betéten lévő lyuk nagyságtól függ a kijuttatható permedé mennyisége és csepp nagysága. A gyomirtószerek permetezéséhez a műanyag betét rendszerint sárga, piros és kék színben kapható, melyeknél a lyuk nagyság valamint a permetezési szélesség eltérő. A műanyag szórófejeket nem szabad dróttal vagy más fémdarabbal tisztítani, mert könnyen sérülnek és használhatatlanná válnak. Az ütközőlapos szórófejeknél alacsony nyomás esetén a permetlé nem sodródik el távolabb. A permetezőgépet javítás után próbáljuk ki tiszta vízzel. Tisztítás után lehetőleg fagymentes száraz helyen tároljuk a gépet. dr. Frank József A MECSEK FŰSZERT VÁLLALAT felvételre keres • vagonrakódót, • árukísérőket KERESET: 3500—5000,— Ft (teljesítménybér + széles körű premizálás). • Raktári munkára férfi és női dolgozókat, • targoncavezetőket, • autószerelőt. Albérletben lakóknak hozzájárulást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: MECSEK FŰSZERT, Pécs. Megyeri út 59., Raktárbázis, (Személyzeti előadónál). i MECSEK 7 FÜSZÉRT r Tasnádi Edit fordítása
