Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-17 / 346. szám
1982. december 17., péntek Dunántúli napló 3 Ős 'i inte |i&$| t-et é 1|§-barátsi ágot;:|||i|||||l|ur*;k Bérek, túlórák és a munkafegyelem Az SZMBT Lvov területi küldöttsége: Ljudmilla Petrovna Konjeva, Larissza Fjodorovna Boriszenko, Marja Ivanovna Muha. Hird, Meszes, Szabolesfalu, Gyárváros... Pá rtsze rvezet a lakóterületen A város térképén cikcokkos vonal határolja a működési területet: elhanyagolt utcákat, lakótelepet, kolóniát, kertes házakat, máié falakat és új épületeket ölelnek — köztük gyárak, üzemek, szántóföldek, hányák és vágányok. S amit a térkép nem jelöl, de amiért van: a házakban az emberek, s az emberekben hitek, szándékok, vágyak, törekvések, megpróbáltatások és örömök. A térkép a lakóterületi pártvezetőség irodájának falán, az emberek Hírden és Meszesen, Szabolcsfaluban és Gyárvárosban, köztük párttagok, kommunisták, akik év végén itt is számot adnak munkájukról. A Magyar Szocialista Munkáspárt pécsi I. számú lakóterületi pártszervezetébe hétszáz- harmincegyen tartoznak — zömében nyugdíjasok: 601-en a lakóterületi küldöttértekezlet napján. S hogy ez évre majd minden hétre jutott egy elhunyt, a számok változása is csak jelzi, mint a vonal a térképen a pártszervezet életének liendegek Luouból H étfőn érkezett Baranyába testvérmegyénkből a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Lvov területi küldöttsége. A delegáció hivatalos programja tegnap fejeződött be. Ezt a napot a Ivovi vendégek — Larissza Fjodorovna Boriszenko, a Lvov területi párt- bizottság munkatársa, a küldöttség vezetője. Marja Ivo- novna Muha, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Lvov területi Tagozatának titkára és Ljudmilla Petrovna Konjeva, a baráti társaság aktivistája — Komlón töltötték. Délelőtt a Kossuth-bányaüzemben vettek részt üzemlátogatáson, késő délután pedig a Kossuth munkásklubban MSZBT-aktivisták- kal találkoztak. A két program között jutott idő városnézésre, < eközben egy rövid beszélgetésre is a bányászváros legújabb büszkeségében, a színház- és hangversenyteremben. Larissza Fjodorovna Boriszenko a küldöttség látogatásának célját a következőkben foglalta össze: — Azért jöttünk Baranyába, hogy személyes tapasztalatok alapján ismerjük meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság itteni tagcsoportjainak tevékenységét és esetleg ellessünk szervezési és munkamódszereket, amelyeket otthon mi is hasznosíthatunk. Itt tartózkodásunk négy napja alapján elmondhatjuk, hogy célunk mindenben teljesült: általános iskolák diákcsoportjaitól kezdve munkáskollektívákig terjedően tanulmányozhattuk az MSZBT- tagcsoportok tevékenységét. Amit láttunk és hallottunk, mind arról győzött meg bennünket, hogy a tagcsoportok munkája folyamatos, tervszerű, mozgósító erejű, nem korlátozódik közös ünnepeinkre, hanem a mi törekvéseinkkel azonosan a hétköznapok során is kiemelkedő szerepet tolt be a szovjet—magyar barátság további erősítésében. Marja Ivanovna Muhótól, az SZMBT Lvov terület; Tagozatának munkájáról és szervezeti felépítéséről érdeklődtünk, amely valamelyest eltér az MSZBT felépítésétől. Marja Ivanovna, aki 17 évvel ezelőtt már járt Baranyában, rövid történeti bevezetővel kezdte a válaszát: — Húsz éve, 1962. december 12-én jött létre a Szovjet-—Magyar Baráti Társaság Lvov területi Tagozata 20 kollektív taggal. Kollektív tagok azok az üzemek, intézmények, amelyeknek testvéri kapcsolata van baranyai üzemekkel, intézményekkel. A megalakuláskor húsz ilyen kollektív tag volt, ma már több mípt 70 van; s a területi tagozatunkon belül már 5 városi tagozat működik. E testületek vezetői, aktivistái természetesen társadalmi munkában látják el a tisztségükkel járó teendőket. Az SZMBT kollektív tagjainál a következő alapvető célokat igyekezünk elérni: a szovjet—magyar barátság szellemében neveljék a tagságot, s hogy úgy fejlesszék tovább testvérmegyei kapcsolataikat a baranyai intézményekkel, üzemekkel, hogy az együttműködés által megszerezhető tapasztalatokat konkrét formákban hasznosítsák. Ezenkívül természetesen nálunk megemlékezünk azokról a történelmi napokról, amelyek a magyar nép nemzeti ünnepei. Nemcsak április 4-ről, hanem például most már hagyományosan a magyar forradalmi ifjúság; napok tiszteletére is rendezünk ünnepségeket. Ezekben a programjainkban nagy szerep jut a Lvovban tanuló magyar diákoknak is. Hogy milyen nagy az az érdeklődés Lvovban Magyar- ország, s különösen Baranya iránt, azt leginkább talán kulturális rendezvényeink, a Magyar könyv és a Magyar film dekádjainak sikere bizonyítja. Tavaly például megjelentettünk egy Petőfi-kötetet oroszul, s néhány nap alatt a könyv ösz- szes példánya elfogyott. Ljudmilla Petrovna Konjeva főorvos a Ivovi megyei kórházban, amely a Lvovi Orvostudományi Egyetem egyik intézete. A Ivovi és a pécsi orvostudományi egyetem kapcsolata egyike a legrégibbeknek a testvérmegyei kapcsolataink sorában. — A Lvovi Orvostudományi Egyetem az SZMBT Lvov területi Tagozatának egyik alapító kollektív tagja — mesélte Ljudmilla Petrovna. — így lettem én a baráti társaság aktivistája. Egyébként csak 5 éve élek Lvovban. A pécsi és a Ivovi egyetem kapcsolata, úgy érzem, különösen jól bizonyítja a baráti együttműködés hasznosságát. Például a tudományos kutatómunkában is gyümölcsöző az együttműködésünk. Közösen kutatunk például bizonyos betegségek megelőzésének témájában is. n beszélgetés végén Larissza Fjodorovna Bori- szenko a következő szavakkal foglalta össze látogatásuk tapasztalatait: — örömmel jöttünk Baranyába, s most rengeteg szép, örömteli élménnyel utazunk haza. Alkalmunk volt megismerni a dolgozók minden rétegét a munka közben és a magánéletben egyaránt. Mindenütt őszinte szeretetet és barátságot tapasztaltunk, népeink barátságának közvetlen emberi példáival. Végezetül tolmácsolni szeretném a baranyai dolgozóknak Lvov terület lakóinak baráti üdvözletét, s a nevükben is sok boldogságot és sikert kívánok a szocializmus építésében. * A szovjet delegáció ma utazik haza Baranyából Lvovba. Dunai I. bonyolultságát. Az összejövetelek ezért az élet számadásai is, apró győzelmek és csendes vereségek sorozata, ahogy újra örülnek egymásnak, s megemlékeznek az elhunytakról. S noha a párttagok egyhor- mada egészségügyi okok miatt felmentett a taggyűlések látogatása alól, a hajlott kor nem cd felmentést a mozdulni tudóknak a közösségért végzett munka alól. Tanácstagok kerülnek ki közülük, számosán a Hazafias Népfront kerületi bizottságában, a Vöröskereszt alapszervezeteiben tevékenykednek; munkájuknak megany- nyi tárgyi és érzelmi eredménye van. A lakóterületi pártszervezet küldöttértekezletén, melyet november második felében tartottak. s a közelmúltban lezajlott és alapszervezeti beszámoló taggyűlésen is ezekről adtak számot Pécs keleti felének lakóterületi kommunistái. A küldöttértekezlet után Kása Gyula, a kilenctagú pártvezetőség titkára beszélt munkájukról: — Beszámolónkkal minden hozzászóló egyetértett, talán azért is, mert arról is szóltunk, amiben többet kell tennünk, akár a párttagok szociális gondoskodása terén, akár a lakóterület jobb ellátása érdekében. A mi munkánk egyik sajátossága, hogy a tisztelet és a becsület tartja össze igazán a kommunistákat. A pártvezetőség különös gondot fordít a párttagok szociális helyzetének javítására: jó kapcsolatokat épített ki a városi tanács igazgatási, kereskedelmi és egészségügyi osztályával. A pártszervezet által javasolt társadalmi bizottság véleményét, javaslatát az illetékesek figyelembe vették, s így évek óta megoldatlan lakáskérdéseket oldottak meg. Érthető, hogy a szociálpolitikai és egészségügyi intézményekkel is keresték az együttműködést: a rászorulók ingyenes ebédben, ebédhozzájárulásban részesülnek, s elégedettek a rászorulók az orvosi, ápolónői gondoskodással is. A kereskedelmi osztály segítségével társadalmi ellenőröket szerveztek, „cserébe” tájékoztatást kapnak a szerződéses üzletek és kisiparosok engedélyezéséről. A pártszervezetet mostanában a szabolcsfalui kereskedelmi hálózat hiányosságai, ellentmondásai foglalkoztatják, s dolgoznak a javaslaton ezek feloldására. De van, amikor az információk hiányára panaszkodnak a pártszervezetben. A pártvezetőség tudomására jutott például — nem hivatalos úton —, hogy Meszesen szanálások lesznek. Joggal várják el, hogy a területet érintő döntéseknél kikérjék az ő véleményüket is, s tájékoztatást kapjanak a tervekről. A lakóterületi pártszervezethez tartozó tizennégy alapszér- vezetben is lezajlottak már a beszámoló taggyűlések. Az idei év mérlegét megvonva meghatározzák, hogy mit kell tenni a következő időszakban, hogy javuljon az ott élők szociális helyzete, mit tehetnek a lakóterületen működő más szervezetekkel együtt a kapcsolatok eredményes fejlesztésére. B. L. ránk: a Sopiana rengeteg szakmunkást képez ki, de ezeknek legalább ötven százalékát valamivel magasabb órabérrel elcsábítják tőlünk a kisebb üzemek. Sajnos, ez divat lett, pedig eléggé rossz hatással van a munkamorálra, a dolgozók hangulatára. A kezdők bérének rendezésekor arra is figyelnie kellett a vállalat vezetésének, hogy ez milyen hatással lesz a régebbi dolgozókra, akik természetesen azzal is mérik, mennyire becsülik meg őket, hogy milyen különbség van a gyárban már hosszabb ideje dolgozó szakmunkás és egy kezdő órabére között. Egyszóval, bonyolult ügy ez, amit nem könnyű mindenki számára igazságosan, vagy legalább elfogadhatóan rendezni. — Csak az órabér emelésével lehet a kezdőket a vállalathoz kötni? Persze hogy nem — vágja rá gyorsan, de aztán lassan, töprengve folytatja: — De más módszerekkel, eszközökkel sem könnyű. A gyár dolgozóinak, így a fiataloknak a túlnyomó többsége férfi. A kezdők általában nőtlenek, csak a munka, a kereset érdekli őket, amíg a kapun belül vannak. A munkaidő végén mindegyikük siet valamiféle szórakozást keresni máshol. Család nélkül köny- nyebben mozognak, változtatnak munkahelyet pillanatnyi előnyökért, örömmel vesszük, amikor valamelyik közülük családot alapít, mert régi tapasztalat, hogy a családos ember megállapodottabb, jobban kötődik a munkahelyéhez is. Igaz, akkor meg éppen a család miatt nehéz a közösségi életbe bevonni őket. Ezt a saját bőrömön tapasztalom: két apró kisgyerek mellett nemigen jut idő brigádtalálkozókra, közös kirándulásokra, ahol a már törzstagnak számító munkatársak segtíségével a kezdőket is jobban be lehetne olvasztani a kollektívába. — Béren kívül más gondok nem is fordulnak elő a csoportjában? — Ez a tipikus. Ezenkívül csak egy van ilyen általánosabb jellegű, de az megint- csak az egész gyárra jellemző. Rendszerint kis szériákat gyártunk, sok az importanyag, s nagyon sok partnervállalat szállítási pontosságától függ az itteni termelés folyamatossága. Ezzel sajnos rengeteg gond van, szinte állandó téma minden fórumon, így a szakszervezeti csoporton belül is, hiszen kihat a bérre, a félévi, év végi hajrákra, a túlórák mennyiségére. A bizalmiak testületé már korábban is szorgalmazta, hogy a gazdaság; vezetőink a körülmények ellenére is tegyenek meg mindent a termelés folyamatosabbá tételére, a túlórák csökkentésére. Ebben az ügyben már komoly eredmények születtek az utóbbi egy-két évben. Tavaly ötven százalékkal sikerült csökkenteni a túlórák •számát, s idén, úgy tudom, még tovább csökken a mennyiségük. Sőt úgy hallottam, hogy a forgácsolóüzem néhány részlege már a jövő évi tervfeladatokon dolgozik! D. i. A gyár gondjai egy bizalmi szemével Fiatal gyár — szokták mondani a pécsi Sopiana Gépgyárról, bár az igazi jelző inkább az lehetne, hogy a fiatalok gyára. így aztán az sem meglepő, hogy a szakszervezeti bizalmiak között is nagyon sok a fiatal, mint például Finta József, a lakatosüzem egyik bizalmija. — Már amennyire a mi gyárunkban egy 27 éves munkás fiatalnak számít — mondja bajusza alatt mosolyogva. — 1955-ben születtem, 1969-ben lettem géplakatos szakmunkás, s ugyanebben az évben szak- szervezeti tag. Tehát lassan 13 éve. 1980-ban választottak meg bizalminak, de helyettesítőként már korábban is betöltöttem ezt a tisztséget. Csoportomba huszonötén tartoznak, három brigád. Szinte kivétel nélkül mind fiatalok. S ez a szerencsém, mint nem egészen kezdő, de azért még nem túl sok tapasztalattal rendelkező bizalminak. — Fiatalok között ezek szerint könnyebb a dolga a bizalminak? — Beválasztottak a segélyezési albizottságba is, így más csoportok gondjairól is értesülök. A saját területemen azt tapasztalom, hogy a fiataloknak általában kevesebb a problémájuk. Leginkább a bér foglalkoztatja őket, amíg családot nem alapítanak, nincsenek gyerekeik. Később aztán sokasodnak a problémák. — So bérrel mi volt a probléma? — Ez most a közelmúltban úgy ahogy megoldódott, rendezték a kezdők órabérét, ami egy idő óta a feszültség forrása volt. Vállalati érdek, hogy a fiatalok megmaradjanak nálunk, mert tarthatatlan az a helyzet, ami most jellemző
