Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-16 / 345. szám

Dunántúli napló 1982. december 16., csütörtök A világon az első Szervezett reumás-mozgás­szervi hálózat Magyarországon „Az öröm nem más, mint a fájdalmak közti szünet." John Seiden angol orvos találó megállapításának igazát talán a reumás-mozgásszervi bete­gek tanúsíthatják a legjobban, hisz éveken, évtizedeken, sőt néha egész életükön át mellé­jük szegődött a fájdalom. Nemzetközi kimutatások E sok kórképű betegség a Föld különböző égtáján élőket egyaránt sújtja. Brazíliában a pszichés, a szív- és érrendsze­ri betegségek után harmadik helyre sorolják a reumát, ang­liai felmérések szerint szintén népbetegségnek számít, a manchesteri bányászok 30 szá­zaléka szenved ebben a baj­ban. Az Egyesült Államokban a 70-es évek adatai szerint 22 millió reumás-mozgásszer­vi elváltozású ember él, be­tegségük évente 13 milliárd dolláros kárral jár. Finnország­ban a reumás-mozgászervi panaszok miatt rokkantosítot­tak aránya: 23 százalék. Az NSZK-nak éves átlagban 17 százalékos munkaidő-veszte­sége van e betegség miatt, amely 1,5 milliárd márka ösz- szegű terhet von maga után. Egy WHO vizsgálat kimutat­ta, a világon a tartós munka- képtelenséget okozó betegsé­gek 7-20 százaléka reumás­mozgásszervi bajokból ered. S mi a helyzet nálunk? Sem­mivel sem jobb mint más euró­pai országban. A 70-es évek­ben több felmérést végzett az Országos Reuma- és Fizioterá- piás Intézet, s az eredmények láttán sürgetően vetődött fel a szervezett országos reumaháló­zat létrehozásának gondolata. Ugyanis kitűnt, hogy a lakos­ság jelentős részét érintő be­tegség gyógyításának eddig nem tulajdonítottak akkora fontosságot, mint amit ez a cseppet sem lebecsülendő tár­sadalmi probléma követel. A helyzet tarthatatlanságát bizo­nyította a reuma szakrendelők zsúfoltsága, a kórházi reuma­osztályok több mint 95 száza­lékos ágykihasználása, amely minden más betegséghez mér­ten a legnagyobb. (1976-ban még csak nyolc megyében mű­ködött megyei feladatokat ellá­tó reumaosztály, országos vi­szonylatban összesen 325 ágy- gyal.) Hazánkban a csontváz- és izomrendszeri kórós elváltozá­sok miatt leszázalékoltak, rok­kanttá nyilvánítottak száma alig marad el a szív- és ér­rendszeri betegségekben szen­vedő munkaképtelenek mögött. A táppénzes napoknak — me­gyénként kisebb eltéréssel - át­lagosan 10-15 százaléka a reumás mozgásszervi betegsé­gek rovására írható. Baranya példájára A szervezett reumahálózat első állomása Baranya megyé­ben jött létre, itt alakították ki a megyei szervezeti rend­szert, melynek bevezetésével megvalósult a kórház és a rendelőintézetek organizációs egysége. Azóta minden városi, járási rendelőintézetben főfog­lalkozású reuma szakorvos lát­ja el a betegeket, ők adják a kórházi-szanatóriumi beutaló­kat. Vagyis a reuma szakorvo­sok lettek a terület gazdái, rendelkezhetnek a harkányi gyógykórház ágyainak 50 szá­zalékával, a fennmaradó helyre az ország különböző részéből és külföldről fogadnak betege­ket. A baranyai példát először Budapesten követték. 1977-ben az ORFI 12 osztálya és a ke­rületek között, egy funkcioná­lis integráció alakult ki, komp­lex (ambulanciás, diagnoszti­kus, fizikoterápiás, rehabilitá­ciós) feladatkörrel. Hol tartunk ma? 1982-ben eljutottunk odáig, hogy min­den megyei kórházban van reumaosztály vagy részleg, or­szágos viszonylatban az ágyak száma csaknem megháromszo­rozódott, összesen 928 ágyat tartanak fenn a reumás bete­gek számára. (Csak néhányat említve: Szolnokon 35, Kere- pestarcsán 7Q, Gyulán 21, Kis­kunhalason 20, Szombathe­lyen 20 fekvőbetegnek van hely.) Amennyiben a megyei kórházakban nincs mód a komplikált esetek gyógyításá­ra, akkor a beteget az Orszá­gos Reuma- és Fizioterápiás Kórházba utalják. Az ORFI ágyainak 50 százalékát erre a célra tartja fönn. Képzett szak­orvosok kellenek! A világon elsőként sikerült létrehozni ezt a szervezett há­lózatot, amelyről még koránt­sem mondható el, hogy már teljes mértékben betölti szere­pét. Ugyanis a reumás beteg- ellátáshoz jól képzett szakorvo­sok kellenek, a magyar orvos- tudományi egyetemeken viszont nincs reumaszakorvos képzés, pedig a gyakorlat nagyon is indokolná. Tehát ez a képzési feladat most még a regionális központok kórházaira hárul (az egyetemi városokon kívül Mis­kolc, Győr, Szombathely is ide tartozik), sőt a körzeti és üzem­orvosok továbbképzése, szak­ismereteinek bővítése is a me­gyei intézetekben oldható meg. Csak kellő felkészültségű orvo­sok tudják megállapítani a sokrétű betegség — ízületek, idegek gyulladása, porckopás, izmok elhasználódása, csont- ritkulás, gerincelváltozás — kór­képét, s eszerint küldik a pá­cienst reumatológiára, sebé­szetre, ortophédiára. Rajtuk múlik a betegség korai felis­merése, kiszűrése azoknál is, akik más bajjal jelentkeznek. A körzeti orvost felkeresők egyharmada reumás, mégis a betegeknek csak 10 százaléka panaszkodik reumás fájdal­makra. A megelőzés, a felvilá­gosító munka is az alapellá­tásban dolgozókra hárul. Csak szervezett keretek között lehet megvalósítani a beteg gyógyí­tását, gyógyszeres, fizikoterá­piás, vízgyógyászati stb. keze­lését, a műtéteket, esetleg mindezek kombinált alkalma­zását, beleértve a pszichés gondozást, foglalkozást is. Ha az üzemorvos javasolja A jövőben az egészségügy szorosabban akar együttmű­ködni a SZOT üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatósággal, oly formában, hogy az eddi­gieknél nagyobb szerepet kap­jon az üzemorvos a szakszer­vezeti szanatóriumok, gyógy­üdülők beutalóinak elosztásá­ban, vegyék figyelembe a ja­vaslatát. Bár gyógyvizekben gazdag hazánk, de még sincs annyi hely, hogy minden rászo­rulót beutalhassanak az állami szanatóriumokba. Ezért fontos, hogy a szakszervezeti gyógy­üdülőkben a regenerálódni, felépülni vágyók helyét ne fog­lalják el az egészségesek. A reumatológia az ember cselekvőképességének megőr­zésére, illetve visszaadására törekszik, s az egyre hatáso­sabb gyógymódokkal, egyre több betegnek sikerül vissza­adni egészségét. Ezt szolgálja a létrehozott országos szerve­zett reumahálózat, amelynek továbbfejlesztése nemcsak az egészségügy feladata, érdeke, hanem az egész társadalomé. szerkesztőség postájából Környezetvédelmi őrjárat Mohácson Tájkép építkezés után — a mohácsi Felszabadulási lakóterületen Elszomorító, hogy a városban nem is kell alaposabban körül­nézni ahhoz, hogy elhanyagolt, rendezetlen környezetet talál­junk. Nézzük például egy, a Mo­hácsra érkező idegen szemével c „látképet": Pécs felől a vas­úti átjáró után jobbra illegális szeméttelep. A Budapesti or­szágúton, a Farostlemezgyár és a város közti területen a volt téglagyári gödör a gyár immár hivatalos szemétgyűjtő telepe, o széleken „megtoldva" háztar­tási hulladékkal. Eszék felől a hivatalos szeméttelep kinyúlik a kerítésen kívülre; Kölked felé az út menti árok tele zsákokkal, állati tetemekkel. A Vízi út par­ti szegélye ugyancsak tarkállik a környéken lakók által idehor­dott limlomoktól, szeméttől. A helyzet nem jobb a város legújabb lakókörzetében a Fel- szabadulási lakótelepen sem. Nyolc éve, hogy az első lakók beköltöztek, s azóta egy köze­pes nagyságú falura való em­ber él itt, de úgy tűnik, hogy csak a lakásukat tartják sa­játjuknak. Bizonyítja ezt a Ha­zafias Népfront Mohács városi Bizottsága mellett működő kör­nyezetvédelmi munkabizottság tagjainak tapasztalata, akik a közelmúltban tartott szemléjük során a Felszabadulási lakóte­lepen is próbáltak a környezet- védő munka nyomára akadni. Néhány lakótömb előtt a fel­ásott virágágyás szemlélteti, Fotó: Schindl József hogy lakói szépíteni igyekeznek a környezetet, a kiültetett fák, a két játszótér kellemes időtöl­tést ígérhetnek kicsiknek-na- gyoknak egyaránt. Csakhogy néhány lakó hiába fárad, ha a többség szemetel, és a rendet­lenek sorából nem maradnak ki az ott dolgozó építővállalatok sem. Széthagyták a maradvány építőanyagot, deszka-, tégla-, betontörmeléket és akad ezek­ből a már korábban parkosított területeken is. Például az egyik játszótéren betontuskó fog ösz- sze hatalmas „csokor" égnek meredő betonvasat. Mindehhez még annyit, hogy az egész lakótelepen egyetlen szeméttároló edény sincs. Berta Mária Válaszol az illetékes - újabb választ kér az olvasó Esti autóbuszjárat Pogányba „A délutános műszak haza- szállítása nincs évek óta meg­oldva: a 22 óra 40-kor induló harkányi járat a pogányi el­ágazásig visz bennünket, és onnan kénytelenek vagyunk há­rom és fél, négy kilométert gyalogolni késő este. Sokan a szabad szombatjukat áldozzák fel azért, hogy a 20 óra 20 perckor induló utolsó járattal hazajussanak, de ezt a lehető­séget nem minden vállalat tud­ja biztosítani. Többen pedig egyáltalán nem tudnak két mű­szakot vállalni, hasonló okok miatt. Ha a harkányi járat nem ka­nyarodhat be a faluba, java­soljuk, hogy hosszabbítsák meg a 22 óra 30-kor induló posta­völgyi busz útvonalát, ezzel hazajuthatnának a pogányi utasok is." Nagy József pogá­nyi (Petőfi u. 37.) olvasónk le­veléből idéztünk. A levelet hu­szonegyen írták alá. A panaszbejelentésre Albert Ferenctől, a 12-es Volán igaz­gatóhelyettesétől a következő választ kaptuk: a pogányiak kérését a hőerőmű bejelentése alapján több esetben is vizs­gáltuk. A harkányi járattal ugyanis az eljutás 22.45 órakor a pogányi elágazásig biztosí­tott. A ténylegesen utazó lét­szám 4—6 fő, ami gazdasági szempontból nem teszi lehető­vé a járatnak a mintegy 2x3,5 km-es betérést. Hasonló meg­fontolásból nem fogadhatjuk el levélírónk a postavölgyi helyi­járat meghosszabbítására tett javaslatát. Itt mór ugyanis 2x7,5 többlet km teljesítmény merülne fel, azért végtelenül sajnáljuk, levélírónk és társai­nak az esti hazautazást to­vábbra is csak az elágazásig tudjuk biztosítani. A Volán azt mondja, „a ténylegesen utazó létszám 4—6 fő", pogányi olvasóink állítják, hogy huszonegyüket érinti ez a probléma. Valamennyiük igé­nye egy késő esti járat, amely a második műszakban dolgo­zókat hazavinné. Sőt a levelük­ből az derül ki, esetleg többen is lennének. Újabb, és ponto­sabb felmérést kérnek tehát és megnyugtató megoldást ügyük­ben ... Lesz postaláda Mótis Lószlóné (Pécs, Hajdú Gyula u. 29.) panaszolta, hogy a területükön nincs postaláda, három buszmegállóval odébb kell menniük, hogy levelüket feladhassák. Megnyugtató választ kaptunk a Pécsi Postaigazgatóságon: a közeljövőben három postaládát szerelnek fel ebben a város­részben, de még idén felállíta­nak egyet a Hajdú Gyula utcában. / Pécsett, a Mandulásban találta fotósunk, Laufei László ezt a város — pontosabban egy nemié- tezö település — határát jelző feliratot. Kartonpapirra festették fel a szöveget „Kollerfalva”, és drót­tal erősítették fel a Pécs táblára. Vajon ki vagy kik állítottak emléket maguknak (feltehetően egy családi név az újdonsült település alapja?) Mindenesetre nem zavarta meg az autósokat ez az apró szabálytalanság, bizonyára mindenki haza talált. Azért is, mert munkatársunk leszedte a művet. Értesítjük az aggódó szülőt Felújítják a pellérdi iskola torna­szobáját A pellérdi általános iskola immár százéves épületének északi szárnyán megrepedt a fal, leszakadóban vannak a te­tőgerendák, szóval, időszerű az épületrész felújítása, a tető- szerkezet átépítése. Jövő év áp­rilisban kezdik meg a munkát, amit szeptemberben mái; át is kellene adni. Emellett angol W. C.-t építenek az épülethez toldva még a tanév végéig, hogy az új szociális létesít­ményt már a nyári napközisek is használhassák. Köztudott, hogy a pellérdi iskola ad ott­hont a pécsi gyermekintézmé­nyek kisdiákjainak a nyári szünidőben. Mindezt Harmat Jánostól, a pellérdi iskola igazgatójától tudjuk, akit - azért kérdeztünk meg, mert levelet kaptunk egy pellérdi szülőtől, aki arra kért bennünket, állítsuk meg a rom­boló kezet. A csemetéjétől ér­tesült arról, hogy lebontják az iskolában a tornaszobát, hogy angol W. C.-t építhessenek a helyére. Az aggódó, pellérdi szülő azonnal hozzá is fűzte felháborodását az újonncn szerzett információhoz: micsoda dolog, lerombolni azt a torna­szobát, hol fognak most a nebulók testgyakorlatokat vé­gezni. No, és bárki megmond­hatja, sokkal fontosabb az a tornaszoba, mint az illemhely, és a többi ... Bizalmasan közölte, biztosan megértjük, miért bújik a névte­lenségbe, mert ugye odajár még a gyerek néhány évig, esetleg piszkálódásnak vennék az észrevételét. Nehéz elfogu­latlanul megmondani, minek vesszük, többször elmondtuk már, hogy szívesen olvassuk le­velezőink írását, akik nevükkel vállalják véleményüket, pana­szukat. Hogy mért érdeklődtünk e levél kapcsán? Azt is mond­hatnánk: újságírói szimat. Van mögötte valami. Az igazság. A gyerekek érdekében végzik el ezeket a felújításokat, tény, hogy egy időre nehezebb az is­kolai testnevelésórákat meg­szervezni, előfordul, hogy az úttörőszobábap. De az aggódó szülővel együtt bízzunk abban, hogy a következő tanévben az ő csemetéje is jóval kelleme­sebb körülmények között spor­tolhat a felújított tornaszobá­ban. Segítséget kémek a nyugdíjasok A Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Ház keretében mű­ködő Szamovár (nyugdíjas) klub tagjai kérjük a Volán igazgatóságát, hogy rendelje el, illetve kérje az autóbuszok vezetőit, hogy a megállóhelye­ken közvetlenül a járda szélé­hez álljanak, s így az idős em. berek, illetve gyermeküket öl­ben vivő, vagy kézen fogva vezető anyák részére a köny- nyebb fel-, illetve leszállás biz­tosítva legyen. Reméljük kérésünk meghall­gatásra talál, amiért előre is köszönetünket fejezzük ki. A DO-ZSO (Szamovár klub) tagjai, 12 aláírás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents