Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-15 / 344. szám
6 Dunántúli napló 1982. december 15., szerda Horgászat Megyénk horgászmozgalmá- ock középtávú tervében tízezer körüli horgásszal számoltunk. Ez oi a létszám, melynek — a horgászvizek ismeretében, azok terhelhetőségével - biztosítani lehet egy optimális horgászati és halfogási lehetőséget. Már van ezzel kapcsolatos idei adatunk is, mely szerint a megye horgászainak száma 9994 fő, ennek 26,6 százaléka ifjúsági és gyermek horgász. A korábbi évek dinamikus létszámnövekedése lelassult, úgy tűnik, hogy a megye horgászainak száma stabilizálódik. Tekintsünk vissza az év legfontosabb eseményeire, elsősorban ami a horgászt érdekli, a halfogásra, összesítő adatok a kifogott hal mennyiségéről csak januárban lesznek, de elmondhatjuk, hogy ez év tavaszán az egész megyében nagyon eredményesen indult meg a horgászat, úgy az IB, mint az egyesületi kezelésben lévő vizeken. Sajnos nem mondható el mindez a nyári és az őszi hónapokról. Sem a ponty, sem a ragadozók gyakran hetekig nem vették fel a horgot. Azért ez az év is sok horgásznak adott élményt, például a Pécsitóban fogott 60 kg feletti harcsák, vagy a 20 kg körüli amú- rok. Színesítette a horgászatot a Pécsi és Orfűi tóba kihelyezett pisztráng, ami a baranyai horgászoknak újdonság volt, kedvezően fogadták, ezért ha be tudjuk szerezni, jövőre is tervezünk az ideihez hasonló mértékű pisztráng telepítést. Egyesületi vizeinken éves átlagban, a kedvezőtlen, csapadékszegény, nyári nagy melegek ellenére elfogadható fogási eredmények születtek, főként a Dráva fogási eredménye. Az alacsony vízállás miatt nehéz volt a halat megtalálni. A Dunán több ízben is nagyobb vízszennyezések vonultak le, ami nagy mértékben csökkentette a dunai horgászok halfogását. A mattyi tavon rendeztük meg az intézőbizottsági halfogó versenyt, ahol a megye egyesületei majdnem mind jelen voltak. Az országos bajnokságon a megyei halfogó csapat — lassan hagyomány- nyá válik — negyedik alkalommal is harmadik helyezést ért el. Ismét nagy sikerrel rendeztük meg a kétnapos XV. Herman Ottó horgász emlékversenyt. Ifjúsági ki-mit-tud vetélkedők voltak, ahol a fiatal horgászaink mérték össze elméleti és gyakorlati tudásukat. Filmvetítéseken, klubfoglalkozásokon vitatták meg horgászaink az egyesületi élet legfontosabb teendőit, halgazdálkodósukat. A legnagyobb feladat általában minden évben a halasí- táshoz szükséges tenyészanyag beszerzése, kihelyezése, örömmel állapítható meg, hogy minden egyesület és az IB is elvégezte az őszi kihelyezéseket. A Halért közreműködésével az IB és nyolc egyesület jó minőségű, szép halat kapott, viszonylag kedvező áron, de a m Ev végi számvetés a megye horgászmozgalmáról közvetlen termelőktől történt balbeszerzések is jól sikerültek. Majd a végleges összesítésekből pontos adatot kapunk, de előre láthatóan eny- nyi hal, mint az idén, összességében még egy évben sem került kihelyezésre. Bizton állíthatjuk, hogy ott ahol a pontytelepítés után megtiltották annak idei fogását, jövőre a koratavaszi súlygyarapodást is figyelembe véve, igen szép eredményekre számíthatnak. Ahol telepítés után az éhes, lefogyott pontyok fogását megengedték, azoknak jövőre be kell érni a maradékkal. A Pécsi-tóba 18 439 kg pontyot telepítettünk, melynek mintegy kétharmada méretes volt. Ez a mennyiség a tavon horgászoknak jó fogási lehetőséget fog biztosítani. A ko- vácsszénájai tó összes idei telepítése 5620 kg volt, ebből az őszi 5100 kg pikkelyes állomány, 1,20 kg átlagsúlyban. A napijegy forgalomhoz hasonlítva ez a mennyiség is arányos. A drávai vizekbe 1473 kg pontyot és amúrt telepítettünk, ezenkívül 6000 db egynyaras amúrt és 1500 db nagy előnevelt csukát. Sajnos ezeknek a holtágaknak az elöregedése következtében egyre csökken az oxigén háztartása és természetes haleltartó képessége. Jövő évi feladataink közé soroltuk meglévő horgászaink megtartását. Ennek érdekében úgy kell gazdálkodnunk, hogy a nehézségek ellenére se csökkenjen, sőt ha lehetőség lesz rá, a létszámmal arányosan növekedjen a halasítás mértéke. Bővíteni kell a horgászok kiszolgálásának körét (területi jegy térítés, csónak kölcsönzés, stb.) és biztosítani kell megfelelő minőségben és mennyiségben a horgászcikk ellátást. Ugyanakkor a horgászoktól is következetesen elvárjuk a horgászrend és Tiorgászetika szigorúbb betartását. Az utóbbi időben eluralkodott fegyelmezetlenségnek a horgószmoz- galmon belül is gátat kell vetni, ami csak a közösség egységes összefogásával valósítható meg. A jövőben alacsony területi jegyárak mellett nem lehet nagy fogási eredményeket biztosítani, ezért a fogási lehetőség tervezett mértékének kell - a mindenkori gazdasági helyzettel összefüggésben — meghatározni a területi jegyárakat. A szövetség álláspontja az, hogy legyen egy alapellátás, amit minden horgász elérhet és ki kell alakítani olyan vizeket, ahol extra fogási lehetőség lesz, ezt azonban meg kell fizetni. Az innen származó többletbevételből lehet kiegészíteni és szintentartani az alapellátást biztosító vizen való gazdálkodást. Számolni kell azzal, hogy tovább csökkennek azok a lehetőségek, hogy minden horgász minden vizen közel azonos árakon horgászhat. Maradnak olcsóbban horgászható vizek, szerényebb halfogási lehetőséggel és lesznek jó fogást garantáló drága vízterületek. A horgászmozgalom vezetőinek feladata és kötelessége, hogy a változó gazdasági körülmények mellett, azokkal összhangban, mindenkor a legoptimálisabb horgászati és halfogási lehetőséget megteremtsék, ehhez azonban az egész horgászközösségnek megértő, segítőkész, fegyelmezett magatartása szükséges, amire a jövőben a baranyai horgászok nagy többségénél biztosan lehet számítani. Dr. Kovács Zoltán IB-titkár A budapestiek nem nagy halfogyasitók. Mégis mint Duna menti településnek, a halászatnak és a hal árusításának évszázados hagyományai vannak a fővárosban, s ezt számos tárgyi emlék bizonyítja. Képünkön: Fanda Ágoston halászmester egykori boltja a Hal téren a századforduló idején. Méhészet Bélyeg Csak egy Föld van A méhek és a várvédők Archológusok megállapításai szerint a méhek már az ember megjelenése előtti időben is éltek a földön. Nyomaik a harmadkorban, 40—50 millió évvel ezelőtt is megtalálhatók a földön. Borostyánba ágyazott vagy iszapban megkeményedett, palában fennmaradt méhtetemek igazolják itt létüket, ilyeneket a németországi óriáshegységben és másutt is találtak A spanyolországi Aran-beli Pók-barlangban és Norvégiában találtak 20 ezer éves szikralajzokat, amelyek azt igazolták, hogy az ősember már ekkor ismerte a méheket és az általuk gyűjtött mézet. A mézet az ember korán megkedvelte. Lakása közelében, kasokban, faodukban tenyésztette a méheket, hogy keze- ügyében legyenek, és hogy megvédje a mézrabló állatoktól a termelt mézet. Hazánkban már a honfoglalás előtt fejlett méhészkedés folyt. Később, főleg a kolostorok voltak a méhészkedés középpontjai. Ősidők óta használták a mézet nemcsak csemegeként, hanem édesítőszernek is. A mézzel tésztát (a mézeskalácsot) világszerte kedvelték. A méznek nagy ára volt. Így például a török megszállás idején egy magyar fogoly kiszabadításáért, elengedéséért a budai piacon egy pint mézet kértek, de méz. ben fizethették az állami vagy egyházi adókat is. A mézet azonban nemcsak táplálkozási célokra használták. Az ókorban például Perzsiában a halálra ítélteiket meztelenre vetkőztették, és testüket mézzel kenték be, majd a tűző napon egy oszlophoz kötözték. Itt ellepték az odaözönlő rovarok, melyek a halálos ítéletet végrehajtották. Bonfini, Mátyás király olasz származású életrajzírója feljegyezte, hogy Nándorfehérvárnál (a mai Béig rád) a szorongatott helyzetben lévő védők a falakat támadó törökök közé méhkasokat dobtak, és a támadók rémülten menekültek a méhek csípései elől. Ugyanezt jegyezték fel Eger ostromáról is, ahol a férfiak segítségére siető asszonyok méhkasokkal zavarták el a törököket a falakról, akik a kiöntött forró szurok és a méhek csípései elő| ijedten menekültek. Rudnay János Kinyújtott tenyérben megtépázott kis madár áll NSZK-bé- lyegen, szárnyaszegett madár a kietlen tájban a francia, fekete vizű folyóban vergődő hal kiemelkedő uszonya, mint fuldokló keze nyúlik ki, segítséget kérve a monacói, a kettéosztott földgömb nagyobbik részén virágok pompáznak, a kisebbik már kiszáradt az olasz bélyegen. Valamennyi — és még sok száz — korunk egyik legnagyobb problémájára, a természetvédelemre hívja fel a figyelmet. Kevés olyan ország van, amely e nagy cél érdekében a sok millió példányszámú bélyegek propagandaerejét ne RESPECTEZ C^LAMER 1.20 venné igénybe, A Magyar Posta e tekintetben élen jár. Védett virágok című sorban már 1966-ban 'sáfrány, ciklámen, hamuvirág, tüzesliliom,* kockás császárkorona és északi pufóka szerepel. Ugyanebben az évben sor figyelmeztet kihalófélben lévő madarainkra: füsti fecskére, őszapóra, keresztcsőrűre, közép-fakopácsra, búbosbankára. Bélyeggel emlékeztek meg az Országos Erdészeti Egyesület centenáriumáról. Kitaibel Pál virágai a címe annak a sornak, amely a neves botanikus (1757—1817) emlékére — aki mintegy kétszáz magyar növényt és sok állatfajtát fedezett fel — jelent meg. Ebben megörökítették arcképét és a következő virágokat: Kitaibel- mályva, ikrós fogas-ir, nyaláb csengőke, halvány ziliz, szirti búzavirág, vetővirág, magyar nőszirom. Abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács Magyarországon tartotta konferenciáját, újabb madárvédelmi sor jelent meg. Ebben fehér gólya, sárgarigó, parlagi sós, kékvércse, füles kuvik, túzok,* gyű rgyóka és nyárilúd szerepel a bélyegeken. A hortobágyi nemzeti parkot legelő ménes, pusztai vihar, csikósverseny, vágtató fogatok, este a cserénynél — mutatják be egy sorban. Védett madarait: vörös és kanalasgémet, darut, barázdabillegetőt, böjti récét és másokat ábrázol egy sor. Természetvédelmi törekvéseket szolgál a Cousteau Társaság által tUS>rOMHASINlANUS MAGYAR POSTA kezdeményezett mozgalom támogatására megjelent bélyegünk, amely háttérben a Fekete-tengert, a Duna vonalát és a Dunából kihalással fenyegető vizát ábrázolja. Elpusztult halak, pohár vízbe rózsát helyező csontvázkéz a tengerek és az ivóvíz szennyezettségére intenek. Levegőben elhulló modorok, vegyszerrel fertőzött talajban kipusztult virág, egészséges és beteg tüdőrész, a földgömb előtt óvó kéz az ábrája egy másik hatásos rajzú természetvédelmi sorunknak. Az egymilliomodik hektár erdősítése alkalmából megjelent bélyegünkön a háttérben Magyarország térképe erdősített területtel, s az ebben legnagyobb szerepet játszó nyárfa-, tölgy-, és fenyőfalevelekkel látható. Védett állatainkra: vidrára, vadmacskára, nyusztra, borzra, molnárgörényre, nyest- re szintén bélyegsor hívja föl a figyelmet. A keszthelyi VI. ifjúsági béketalálkozót köszöntő sor a Kis-Balaton madárvilágát eredeti környezetben jeleníti meg. A budapesti eqyetemi botanikus kert megalapításának 200. évfordulójára megjelent sorban megörökítették létrehozója, Winterl Jakab (1739— 1809) arcképét és a következő virágokat: bromélia, virágzókő, pusztai metáng, karmin-sünkak- tusz, kék tündérrózsa, homoki nőszirom, bánsági bazsarózsa. Az ENSZ néhány természet- védelmi akciójának több országban állítottak filatéliai emléket. így 1960-ban az erdősítési világkongresszusnak, az ezt követő nemzetközi vízügyi konferenciának, 1972-ben a Stockholmban tartott természetvédelmi világkongresszusnak, amelyre a svéd posta bélyegpárt adott ki. Ez utóbbin svéd és angol nyelven, a hozzá tartozó szelvényen pedig hét nyelven hirdetik: „Csak egy Föld van”. A kongresszus 10. évfordulójára több ország adott ki bélyeget, köztük a szovjet posta, amelyen földgömb előtt két kéz gyengéden kis virágot fog. Ez év novemberében az ENSZ „Őrizzük meg és védjük környezetünket” címmel sort adott ki. Hajdú Endre Baranyai vadászok fácánvadászaton Békés megyében Óvják és tenyésztik is a vadat Vadászat Megyénk több vadásztársasága kölcsönös megállapodás alapján eljár az alföldi megyék apróvad vadászatára és az alföldi vadásztársaságok tagjai cserevadászatként eljönnek Baranyába nagyvad társas vadászatra, vagyis vaddisznó hajtásra. Ez kölcsönösen jó szórakozást biztosít mindkét vadász- társaság részére. Ez év november 27—28-án hívta meg fácánvadászatra megyénkből a Dráva menti Dózsa vadásztársaságot az endrődi Béke vadásztársaság Békés megyéből, Az első napi vadászaton mi baranyaiak 31 puskával vettünk részt és hozzánk csatlakozott még 5 helyi vendég. A napi teríték 525 fácán volt. Ez volt a bevezető vadászat. A nagy vadászat másnap következett, november 28- án, vasárnap, amikor az előző naphoz hasonlóan csodálatos szép vadászati időjárás volt. Reggel száraz, csípős hideg, délelőtti felmelegedéssel, és napközben kellemes napsütés. Ezen a napon együtt vadásztunk az endrődi vadásztársaság tagjaival és így o puskák száma 78-ra emelkedett. Ennek megfelelően becsülték a várható napi terítéket is, amelynek ezres terítéknek kell lennie. Az első nagy hajtásban mire a fácánkor bezárult és a „Puskát üríts!” vezényszó elhangzott, 748 fácánt hoztak be a terítékre. Ennek alapján nem volt vitás már a napi teríték. Utána hazafelé vezető sétában 3 cirokkal telepített vadföldet, illetve élőhelyet kellett körülfogni, ahol már könnyűszerrel meglőttük a hiányzó tervezett terítékmennyiséget. A vasárnapi eredmény 1007 fácán volt. A becslések alapján mintegy 5000 lőszert lőttünk el ezen a vasárnapi vadászaton. Mindenki jól szórakozott, jól érezte magát és a vadászat befejeztével a teríték tiszteletadása után jöttek a keresztkérdések a Baranya megyei vadászok részéről, hogy ezt az eredményt hogy tudják így biztosítani. A környezeti tényezők sokkal jobban beszűkítették a fácán élőhelyét, mint megyénkben. A tömbösített nagyüzemi mező- gazdálkodás óriási táblákat alakított ki. Itt meg kellett találni azokat a ligeterdőket, nádasokat, és legfőképpen a kialakított új élőhelyeket (több hektáros ciroktáblák), amelyek a fácánt helyben tartják. Az endrődi Béke vadásztársaság ezt megtalálta és a lehetőséget kihasználva ilyen szempontok alapján telepíti a fácánt. Fácánvadászati lehetőség itt is csak ott van biztosítva, ahol a fácántelepítés ilyen intenzitással bír. Éves kilövésük ez évben 8000 fácánra van tervezve, ezzel szemben 24 000 naposcsibével dolgoznak és 19 000-et telepítenek ki a területre. (Ez több mint Baranya megye kihelyezési tervének 50°/o-a és a kilövés is 50%-át felülmúlja.) Ide nemcsak vadászni, szórakozni, hanem tanulni is érdemes eljönni. Itt az .emberek nemcsak vadásszák a vadat, hanem szeretik, óvják és tenyésztik is. A területük akkora, mint Baranya megye bármelyik vadásztársaságának átlagterülete (12 000 ha). Megyénkben azért hajtottuk végre a területrendezést, hogy minden vadásztársaságnak legyen legalább akkora apróvadas jellegű része, amelyen meg tudja oldani mozaikszerűen a fácántelepítést. Ehhez elegendő 50— 100 ha körüli ligeterdő, vagy telepített egynyári búvóhely. (Pl. cirok, napraforgó, kukorica és egyéb növények.) Ezt a megoldást legjobban alkalmazza a Dráva menti Dózsa VT, amelynek fácántelepílési helyén a múlt évben lőttük meg a megyei rekordot, másfél nap alatt 609-es fácánterítéket. Érdekes a példa, hogy ezek az emberek érdekiődnek a fácánprogram bővítése további lehetőségei iránt. A fácántelepítés nem új, időszámításunk előtt is már foglalkoztak vele Keleten, és a fácán Európában nem őshonos madár. Állítólag az aranygyapjú földjéről — a mai Grúzia — a kalmár görög hajósok hozták magukkal. Európában és hazánkban előforduló va- dószfácánok, tehát betelepített alfajokként alakultak ki. Ezek kereszteződéséből jött létre a hibrideket jelentő vadászfácán. Ezt a századforduló elején nagyon sokan felismerték és ennek óriási- hagyományai vannak megyénkben. Irodalmunkból minden vadász ismeri a Draskovich-féle fácántelepitési eredményeket Sellye környékén, valamint az utána következő Szigetvár környéki telepítéseket. (Melyről irodalmunk szintén ékesen szól.) Fentieket összegezve egyszer már tudomásul kell venni, hogy a fácán mindig telepített madár volt —, és még egy csomó vadféleségünk — amely vadgazdálkodási egységben ezt nem veszik tudomásul, ott a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezik napjainkban, amikor a környezeti tényezők megváltoztak és nem tartottunk lépést a nagyüzemi mező- és erdőgazdálkodás ütemével. Farkas János megyei fővadász
