Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-02 / 331. szám

1982. december 2., csütörtök Duncmtnn napiö­3 r Uj professzorok a JPTE Tanárképző Karán Tilkovszky Lóránt A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Karán a történelem tanszék­nek két új egyetemi tanára is van. Egyikük Tilkovszky Lóránt, a történettudomá­nyok doktora, az MTA Törté­nettudományi Intézetének fömunkatársa. Tilkovszky Lóránt eredetileg a magyar történelem korábbi szakaszával, a reformkorral kez­dett foglalkozni. Kandidátusi disszertációját még az 1831. évi parasztfelkelés témaköréből írta. Több mint'húsz éve azon­ban, mióta a Történettudomá­nyi Intézethez került, új kuta­tási területet választott: Ma­gyarország 1919—1945 közötti történetét, annak bel- és kül­politikai, de mindenekelőtt nemzetiségpolitikai aspektusait. A történelemtudományok dok­tora fokozatot „A német nép­csoportpolitika és Magyaror­szág 1938—1945" című érteke­zése alapján nyerte el. „Revízió és nemzetiségpoli­tika Magyarországon 1938- 1941" címmel 1967-ben jelent meg könyve. Monográfiát írt Teleki Pálról, amelyben a kü­lönféle megalapozatlan felté­telezésekkel szemben a törté­nelmi szituációból kiindulva ta­lál magyarázatot Teleki halá­lára. „Ez volt a Volksbund" cí­mű munkáját Nyugat-Németor- szágban is kiadták. Több szak­értői, szerkesztői, társadalmi megbízatása közepette sok elő­adást is tart, legutóbb például az NSZK-ban egy történész konferencián a két világháború közötti Erdély nemzetiségi prob­lémáiról tartott referátumot. Részt vett a nagy, több köte­tes Magyarország története szerkesztésében, illetve egyes fejezeteinek megírásában. Megírta a magyarországi né­metség két világháború közötti történetét, s a Volksbund egy sajátos misszióját is a 30-as évek végétől „SS-toborzás Ma­gyarországon" címmel. Foglal­kozott és jelenleg is foglalkozik a nemzetiségi kérdések egyéb témaköreivel is, például a ma­gyar-szlovák viszony és a szlo­vák nemzetiségi mozgalom 1941-45 közötti szakaszával. Jelenleg részt vesz egy na­gyobb, átfogó kutatásban, amelynek tárgya a nemzeti, s azon belül a nemzetiségi tu­dat vizsgálata. — Mit csinál jelenleg Pé­csett? — Két speciálkollégiumot hir­dettünk meg a mostani negyed­éveseknek, ezeket vezetem. Az egyik címe: Nemzetiségi kérdés a két világháború közti Ma­gyarországon. Ennek keretében válogatott forrásdokumentumo­kat elemzünk a hallgatókkal együtt. Megbeszéljük és átte­kintjük a különféle törekvése­ket, hogy azután összegezni tudjuk a kor nemzetiségpoliti­kájának „útjait és tévútjait”. A másiknak a témája Bajcsy- Zsilinszky Endre és a független­ségi mozgalom. Ezen kizárólag eredeti dokumentumokat tekin­tünk át a hallgatókkal: Bajcsy- Zsilinszky egy-egy tanulmányát, cikkét, beszédeit, memorandu­mát, leveleit, naplórészleteit. Úgy vélem, a történelem iránti érdeklődést hatásosabban föl­keltheti, ha egy-egy személyisé­gen keresztül közelítjük meg a kor ellentmondásait. Bajcsy- Zsilinszky pedig különösen al­kalmas személyiség a maga bonyolultságával, ellentmondá­saival és sajátos dinamizmusá­val. Azt szeretném, ha az ön­álló kutatás, értékelés, a for­rásanyagok kezelésének készsé­ge kialakulna a hallgatókban. Hiszen leendő történelemtaná­rokról van szó, akiken keresz­tül a majdani tanítványok is közelebb kerülhetnek történel­münk jobb megismeréséhez és a helyes történelemszemlélet­hez. — ön készített egy kutatási tervet is a szak számára. Me­lyek ennek a legfőbb gondo­latai? — Színvonalas oktatás aligha képzelhető el másként, csakis úgy, ha a kar oktatói folyama­tosan végeznek kutatómunkát és ebbe módszeresen bevonják a hallgatókat is. A leendő tör­ténelemtanárok ilyen előzmé­nyek után a szélesebb közmű­velődés számos területén is ka­matoztathatják tudásukat, s lesznek köztük, akik az iskolai oktatómunka mellett végeznek további önálló kutatómunkát is, amelyek elsődleges területe a helytörténet lehet. Pécs, mint a dél-dunántúli régió központja, egyébként is sajátos helyzetben van. Itt a helytörténetet minden vonatkozásban figyelembe kell venni, s ahol lehet, az oktatás­ba is be kell kapcsolni. Úgy lá­tom, különösképp a nemzetisé­gi problematikának a vizsgála­tára kell súlyt helyezni. Ehhez járul és nem elhanyagolható szempont az, hogy a kar törté­nelem szakos hallgatói közül sokan adott tájegységről kerül­nek ide és sokan oda is kerül­nek vissza. Érdeklődésüket, to­vábbi tevékenységüket tehát itt döntően befolyásolhatjuk. A megyék, a városok, az ipari és mezőgazdasági üzemek, iskolák stb. biztosítják a kereteket az egyes korszakokra vonatkozó gazdaság- és társadalomtörté­neti, munkásmozgalom- és poli­tikatörténeti, üzemtörténeti, művelődéstörténeti és egyéb vizsgálódásokhoz. Ha mi eze­ket a szempontokat, ismerete­ket jól „be tudjuk hozni" az oktatásba, a hallgatók útmuta­tást kapnak a helytörténetnek az ország bármely részén lehet­séges, hasonló oktatási alkal­mazására, túl azon, hogy ma­guk is végezhetnek majd hon­ismereti és helytörténeti kuta­tómunkát. — Mit jelent önnek személy szerint az egyetemi tanári meg­bízatás?- Egyelőre a két speciálkol­légium révén új és nagy él­ményt. Mindig kutató történész voltam, és kevés lehetőségem adódott a közvetlen kontaktus­ra a közönséggel; arra, hogy amit írok vagy mondok, azon­nal szembesíthessem a fogad­tatással.- Milyen kapcsolatokat kíván a tanszék kialakítani más intéz­ményekkel? — Nagyon fontosnak tartom éppen az előbb elmondottak alapján a kutatás hivatott mű­helyeivel és a közművelődési intézményekkel való kapcsola­tot. A Történelmi Társulat, az akadémiai bizottság és akadé­miai kutatóintézet, a levéltár, a honismereti mozgalom, a tu­dományos ismeretterjesztés, va­lamint könyvtárak, múzeum, művelődési házak, szerkesztősé­gek mind hozzájárulhatnak a maguk módján ahhoz, hogy a jövő történelemtanárai a köz- művelődési feladatokban is ak­tív, vállalkozó kedvű értelmi­séggé váljanak. H. E. Oktatás­technikai újdonságok A vakok tanítása világ­szerte nagy gondot okoz, különösen azért, mert ke­vés Braille-iVással készült anyag áll rendelkezésükre. Az Országos Oktatástechni­kai Központ (OKK) mérnö­kei rövid időn belül olyan berendezést bocsátanak a gyógypedagógusok rendel­kezésére, amely rendes író­gépbillentyűzettel tud Braille- írást készíteni. Az elké­szített anyagot kis számító­géppel összekapcsolva tá­rolni is lehet, így kívánság szerinti gyakorisággal pro­dukálható Braille-írás. Kis­szériás sokszorosítás is le­hetséges, mert a számító­gép egyszerre több írógé­pet is vezérelhet. Hazánkban már néhány napja működik — kísérleti jelleggel — a Teletext, a képújság. Az OKK műsza­ki fejlesztési főosztályán ennek az Oktatásban való felhasználásán dolgoznak. Az illetékes szerkesztősé­gekkel együttműködve arra törekednek, hogy ne csak hírközlésre és reklámra le­gyen alkalmas, hanem az oktatásban is használható­vá váljék. A magyarországi németek zenéjéből M a este a 2. program­ban kétnyelvű külön­kiadással jelentkezik a pécsi körzeti tv-stúdió né­met műsora. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának német nyelvű nemzetiségi magazin­ja, az „Unser Bildschirm" legújabb különkiadása a ma­gyar—német és német—ma­gyar kulturális egymásra ha­tások jeqyében született. A műsorban — amely a XII. századtól a XVIII. századig terjedő korszakot fogja át — magyar és német nyelven hangzanak el egyházi és vilá­gi énekek. Egyik közreműködő az L. Kecskés András vezette Bakfark Bálint Lant-trió. En­nek eredményeképpen szólal­nak meg a műsorban közis­mert és eddig kevéssé ismert magyar és német vonatkozású lantművek, lantkíséretes éne­„Der Königin von Ungarn Lied’ (A magyar királyné dala) kék. A kutatás közben jutott el L. Kecskés András a soly­mári hagyományőrző asszony­kórus próbájára, ahol Kele­men Istvánná, a kórus vezető­je — mint megtudta — 500 dalból álló magyarországi német népdalgyűjteménnyel rendelkezik. Páratlan kincs ez, hiszen az egyik-másik, még ma is élő népdalban kö­zépkori dalok, feldolgozások nyomára bukkantak a kuta­tók. A Budapest közelében fekvő településen énekelt né­met dalok nagy része 500— 600 éves. A címadó dal a „Der Kö­nigin von Ungarn Lied" (A magyar királyné dala) Hans Judenkünig bécsi lanttabula- turás könyvében található, és bizonyítéka annak, hogy a magyar történelem sorsfor­dulói milyen mélyen érintet­ték az itt élő nemzetiségeket Mária „panasza”, — férje, II. Lajos király fiatalon oda­veszett a mohácsi csatában — Európa-szerte elterjedt. Szug- gesztív ereje révén később a protestánsok egyik harci da­la lett. A német nyelvű mű­sort feliratozzák, hogy min­denki megérthesse. Szereplők: a Bakfark Lant-trió, a Kecskés együttes és a solymári kórus. Szerkesztő: Wolfart János; műsorvezető: Stangl Márta; zenei rendező: R. Fejes Cecí­lia; rendező: Bükkösdi László. A műsor időpontja: 19 óra 40. Ismétlés: 1982. december 18- án 9 óra 40-kor. Sikeres ünnepi hangverseny 25 éves a MÉV Koncert Fúvószenekara Aki ott ült a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat Koncert Fú­vószenekarának negyedszázados jubileumi hangversenyén, a zsúfolt széksorok között egy em­berré váltan lehetett tanúja an. nak az örömteli eredményt su­gárzó muzsikának, amit az együttes a mozgalmas 25 év si­kereiből átszellemült magabiz. tossóggal megszólaltatott. Az ünnep jelentőségéhez illően Beethoven Egmont-nyitánya csendült fel elsőként Rácz Gyu­la szakszervezeti titkár köszön­tője után. A műsor első részé­ben — s ez a szerkesztés javá­ra írandó — a komolyzenei szünet után pedig a könnyebb re pe rtoá rd a ra bókból ha 11 ha ttu n k kitűnő keresztmetszetet. Külön említést érdemel Kodály Háry- Intermezzója; Sibelius Finnlan- diája, s a második rész összes hangszerszólója Resch Dezső, Valkai Lajos, Dani Tamás, Sza­bó Ferenc játékával. A számok közötti konferanszokból — Me­lis Gábor színművész tolmácso­lásával —■* felrajzolódott előt­tünk a zenekar története: 1957-ben Gross György elnök­letével, Bartos Józsel karnagy vezetésével alakult meg az ak­kor még kizárólag menetzenét játszó együttes. Később Báli Já­nos és Tölgyesi Tibor vezette a zenekart. A szép emlékek közti első igazi sikerek Decleva Koch Valéria fiatal, szeder­kényi származású újságírónő. Jelenleg Budapesten él és dol­gozik. Szülőfalujában kétnyelvű miliőben nőtt föl, ez magyaráz­za, hogy a Tankönyvkiadó gon­dozásában idén megjelent el­ső önálló verseskötete kétnyel­vű, eredeti magyar és eredeti német nyelvű verseket tartal­maz. A könyv címe, „Zuversicht", „Bizalom", is tükrözi ezt a ket­tősséget. A kötet fedőlapját ujjlenyomat díszíti, minden bi­zonnyal a szerzőé. És mint ilyen — ahogyan kriminológiai ismereteinkből tudjuk — a vi­lág legegyénibb, legegyedibb dolga, nincs két egyforma be­lőle. Egyszerű a következtetés, Koch Valéria verseit mint leg­Egy fiatat költönö kétnyelvű kötetéről Zuversicht - Bizalom egyénibb megnyilvánulásait tartja számon. A cél nemes, de megvalósulása nem teljes. Nagy nyelvi és gondolati lele­ménnyel, nemegyszer bravúr­ral megszerkesztett költeményei javarészt olvasmány-, zene- és képzőművészeti élményeinek in­terpretálását tartalmazzák. El­sősorban a Chagallról, Németh Lászlóról, Heideggerről, Hölder- linről, Rilkéről és Vivaldiról, il­letve személyük kapcsán írt versekre gondolok. Koch Valé­ria is megerősíti ezt a véleke­désem játékos formájú, német nyelvű versével, amelynek címe Az összes barátom, és a felso­rolás Mannon, Hegelen át Vo- gelweidéig és Brochig bezáró­lag egy egész sereg írót, zene­művészt és filozófust ölel fel. Hiányolom verseiből a mély, saját élményanyagot, az igazi meg- és átélést, pontosan azt az ujjlenyomatszerűen egye­dit. Kivételt jelentenek a gyer­mekkorról írt versek, amelyek mögött feszes, húsba vágó az emlékanyag. Néha felvillan a jelenből is szinte szociológiai igényességű, poétikailag is hi­amelyben társadalmi bátlan költemény, éles meglátással problémákra mutat rá, például a Lakótelep estében. A küsz­ködve megélt mindennapok verssé szublimálása érdekes módon inkább a korábbi évek­ben, 1970—75 között sikerült jobban. A nyolcvanas évek a beletörődő, nagy léptékű filo­zófiai következtetések korának tűnik. A kötet vitathatatlan érdeme az egyszerre, egyformán ma- gyarul-németül verselni tudás. Amikor a gondolati mélység arányba kerül a szép formai nyelvi szinttel, Koch Valériának minden oka megvan arra, hogy bizalommal gondoljon versírói jövőjére. Juhász Edit László karnagy nevéhez fűződ­nek 1970—71-ben, 1972-től új utakat jár a zenékar. Az új el­nök, Bimbó József határozott kezdeményező készsége sorra megteremti a színvonalas mu­zsikálás alapfeltételeit. Új szak­mai vezetőjük, Apáthy Árpád zenetanár-karnagy él a lehető­séggel, és megvalósítja a me­rész elképzeléseket. Sikert siker követ ezután, előbb szűkebb pátriánkban, majd megye- és országhatárokon túl is, egészen a legfelsőbb csúcsokig. A kis vidéki menetzenekari együttes napjainkra az ország talán legrangosabb amatőr kon. cert fúvószenekaróvá fejlődött. S ezek nem nagy szavak. Mert, ha fellapozzuk dr. Nádor Ta­más jubileumi könyvében az ed­dig betanult és bemutatott mű­vek jegyzékét, kiderül, hogy a komlyzene Irodalom gyöngysze­mei mellett a hagyományos fú­vósmuzsikától a kortárs zene­szerzőkig egy amatőr együttes­től el sem várható legszéle­sebb repertoárt játssza az együt­tes. Természetesen a siker na­gyon sok munkát takar. S nyo­mában felsorakoztak az elis­merés trófeái is. A múltat idé­ző szegény kiállítás vitrinéibe zárt díjak, serlegek, plakettek s a most átvett Szocialista kul­túráért miniszteri kitüntetés. A koncert végén a baráti ze­nekarok vezetőinek nyilvános gratulációi Apáthy Árpád kar­nagy személyén keresztül az egész zenekarnak szóltak. Az 5 neve mellé most én is legszíve­sebben leírnám a teljes zene­kar tagságának, a siker közka­tonáinak névsorát. Huszonöt év után — megérdemelnék. Bornemissza Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents