Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-07 / 306. szám

1982. november 7., vasárnap Dunántúli napló 5 * ■ 60 év — 15 köztársaság Lettország ­A Lett Szovjet Szocialista Köztársaság területe 63 700 négyzetkilométer, lakóinak száma 2 millió 512 ezer fő. Fővárosa Riga, 816 ezer lakosa van, a Balti-tenger má­sodik legfontosabb kikötője Leningrad után. Lettország a Balti-tenger ke­leti partján fekszik. Területének 30 százalékán szántó van, me­lyen elsősorban talkarmánynö- vénydket termesztenek. Sok er­dő, mocsár és háromezer ki- sebb-nagyöbb tó található a köztársaság területén. Legna­gyobb folyója a Nyugati-Dvina (lett nevén Daugava). Ásvány­kincsekben nem gazdag köz­társaság, a legjelentősebb kész­lete tőzegből és különböző épí­tőanyagokból van. Riga a Daugava tengeri tor­kolatában fekszik. A folyó épp úgy két részre osztja, mint Bu­dapestet a Duna. Régészeti le­letek azt bizonyítják, hogy a város helyén régi települések voltak, de az első írásos fel­jegyzések a XIII. században tesznek róla említést. Ekkor emelt erődöt itt Albert püspök, a német kereszteslovagoknak. A város a XV. századig a né­met lovagrendek hatalmi har­cának színtere volt. Ugyanakkor egy virágzó Hanza város is, er­re sajátos földrajzi fekvése tet­te alkalmassá. Riga a XVI. század közepén egy rövid időre szabad város lett, de rövidesen lengyel ura­lom alá került. Később a své­dek hódították meg. 1721-ben Oroszországhoz csatolták. I. Pé­ter cár nemcsak meghagyta, ha­nem ki is terjesztette az ősi ke­reskedő város jogait és ez elő­segítette fejlődését. A XVIII. században erőteljesebben kez­dett itt is fejlődni a kézműves­ipar, megépültek az első vasút­vonalak, megnyílt néhány na­gyobb üzem is, elsősorban a közlekedési eszközöket gyártó, illetve azokat kiszolgáló ipar­ágakban. Rövidesen a város Oroszország harmadik ipari centruma lett. Riga a múlt század végén a proletáriótus létszámát tekintve is a cári birodalom harmadik legnagyobb városa volt Pétervár és Moszkva után. Először 1899 májusában léptek fel szervezet­ten az önkényuralom ellen. Né­hány napra a munkások az egész várost birtokukba vették. Egy évvel később, 1900 tavaszán Lenin is felkereste Rigát az „Iszkra" című illegális lap meg­szervezésével kapcsolatban.'Ek­kor találkozott a lett szociálde­mokraták képviselőivel is. 1904 júniusában a városban tartották Riga újjáépített óvárosának látképe a Lett Szociáldemokrata Mun­káspárt I. kongresszusát. Az 1905-ös forradalom hullámai napok alatt átcsaptak Pétervár. ról Rigára is. A város munká­sai általános sztrájkba kezd­ték, összetűztök a rendőrség­gel és katonasággal, akik sor- tüzet nyitottak, 270 halottja és sebesültje volt a vérengzésnek. Az 1917-es februári forrada­lom után Rigában is megala­kultak a szovjetek. A petro- grádi ideiglenes kormány azon­ban Rigát; átengedte a néme­teknek, akik 1919. január 3-ig megszállás alatt tartották. Egy fegyveres felkelés hozta meg a szabadságot, s Riga a Szovjet — Lettország fővárosa lett. Azonban 1919 májusában a fehérgárdisták és az angol— amerikai intervenciósok elfog­lalták a várost, amely egészen 1940-ig a burzsoá lett köztársa­ság fővárosa volt. Ekkor kiáltot­ták ki Lettországban a szovjet köztársaságot. 1941 júliusában a német fasiszta hadsereg szállta meg a köztársaságot, Riga lakói közül 85 ezret meg­gyilkoltak, 75 ezret koncentrá­ciós táborokba hurcoltak. Sú­lyos károkat akoztak, felrobban­tották a Daugava folyó összes hídjait, a köztársaság legna­gyobb villamos erőművét, gyár- tömböket romboltak le, elpusz. tították a középkori építészet egyedülálló emlékeit. A város­ban széles körű ellenállási moz­galom bontakozott ki, illegális nyomdák működtek, fegyveres harc folyt. A Szovjet Hadse­reg 1944. október 13-án felsza­badította Rigát. Rigáról ma azt mondják — a költő szavaival —, hogy ,,a hársak, virágok és galambok városa”. A város megszépült, újjáépült, gazdagodott az el­múlt három évtizedben. A gaz­dasági és kulturális építés te­rén elért sikerek elismeréseként 1971-ben Lenin-renddel tüntet­ték ki. Hetven üzeme a világ minden tájára exportálja áru­cikkeit. Hírnevet szerezték ma­guknak tranzisztoros rádióké­szülékeik, telefonkészülékeik, mikröbuszaik, hűtőgépeik, mo­sógépeik, villamoskocsijaik, gyógyszeriparuk, illatszereik. Riga ma egy modern, kultu­rált város. Korszerű városi tö­megközlekedés élenjáró színvo. nalú a Szovjetunió többi nagy­városaihoz viszonyítva. A várost körülvevő, gyűrűalakú terelőút lehetővé teszi, hogy a városköz­pontból átszállás nélkül jussa­nak el az egyik lakótelepből a másikba az ott élő emberek. A városban hét felsőoktatási in­tézmény van, köztük a legje­lentősebb a Műszaki Főiskola, ahol 12 ezer fiatal tanul. Rigá. ban hét színház és nyolc mú­zeum működik. M. E. Szenzációs régészeti leletek Nyitra mellett Temető Pribina korából — I. István korabeli magyar pénzérmék sírokban 1943-ban a Zbehy-Jelsovce vasúti pálya építése közben emberi csontokra bukkantak a munkások. A nyitrai gimná­zium tanára, J. Karvas akkor 4 szláv sírt azonosított. Felté­telezhető volt, hogy a Nagy­morva birodalom korából megőrződött jelentős szláv te­metőre bukkantak. A kutatások irányítása dr. Vojtech Budin- sky-Kricka régészprofesszor és dr. A. Rajnic kezébe került, akik újabb hét XI. századi sírt tártak fel. Ekkor azonban már javában folyt a II. világ­háború . .. Cakajovce település Kostol- né (Templomos) nevű részé­ben, az említett vasúti pálya- szakasztól nem messze 1974- ben rendszeres régészeti ása­tások kezdődtek, amelyeket a Szlovák Tudományos Akadé­mia Nyitrán működő Régésze­ti intézete munkatársa, dr. Mária Rejholcová vezet. A Nyitra melletti Cakajov- cében folyó régészeti kutatá­sok a régi Nyitra környéki szláv települések széles körű feltárásának a részét képezik. Az ilyen jellegű feltárások száma ma már meghaladja a harmincat. . . A Nagymorva birodalmat megelőző és az e birodalom idejéből fennmaradt, Nyitra környéki kézműves műhelyek elég bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Pribina korabeli Nyitra a Nagymorva fejede­lemség idején élt szlávok egyik legjelentősebb központja volt. Nyitra az egyetlen szlovák vá­ros, amely megőrizte a Nagy­morva fejeledemség előtti időkből származó elnevezését. Az újabb régészeti kutatá­sok szerint Nyitrán és környé­kén már a VI. században él­tek szláv törzsek. Kár, hogy az ásatások Nyitra központjában gyakorlatilag kivitelezhetetle- nek, mivel a város a régi vá­rosra épült rá, a régi város pedig az elődjére. Pribina templomának a felkutatása is nehézségekbe ütközik. Éppen ezért vizsgálnak meg alaposan minden Nyitra környéki feltá­rást. Cakajovce mindössze 8 kilométerre lehet a régi idők Nyitrájától.- Cakajovcében olyan te­metkezési helyet tártunk fel, ahol a IX. század közepétől kezdve a XII. századig temet­keztek. Ez a Szlovákia terüle­tén feltárt egyik legnagyobb temetkezési hely ebből az időszakból. Erre a helyre 3'év- századon keresztül temetkez­tek és a feltárt leletek alap­ján itt szláv lakosság élt Nagymorvaország bukása után is - mondja dr. Mária Rejhol­cová. Ez a tudományosan alátá­masztott érv megdöntötte azt a feltevést, mely szerint Nagy­morvaország összeomlása után, a X. század elején a szláv la­kosság szétszóródott, illetve a lakosság nagy része beleol­vadt a régi magyar és más et­nikumú népcsoportokba. Ca­kajovce — Kostolné kielégítő­en dokumentálja egy régi, Nyitra környéki szláv település intenzív meglétét. Több mint 500 feltárt sír - ez a Cakajovce — Kostolné te­rületén folytatott régészeti ásatások eddigi eredménye. Azonosításra került 2 olyan ki­vételes lelet is a temetkezési helyen, amelyek a halottnak a sírban való elhelyezésében tértek el a többitől. Ezek ese­tében a halottat meggörnyesz- tett helyzetben temették' el. A szláv fazekasság, vas­megmunkálás, kovácsmester­ség, üvegmegmunkálás és ék­szerkészítés magas színvonalát kellő mértékben demonstrál­ják a cakajovcei temetkezési hely leletei is. Bár a régésze­ti feltárás még nem fejeződött be, a leletanyag máris igen gazdag. — A sírokban az anyagi kul­túra fontos adataira bukkan­tunk: ékszerekre — fülbevalók­ra, gyűrűkre, karkötőkre, nyak­láncokra, öntött félholddal összedolgozott nyakékekre, vert ruha- és hajdíszekre, amelyek mind a fejlett kézműipar meg­létének a bizonyítékai, no meg a szomszédos területek­kel való kereskedelmi kapcso­latokra utalnak . .. Az értékes leletekhez sorol­hatók azok az István korabeli pénzérmék, amelyekből 28 darabot találtak Cakajovcé- ben. Ezek a pénzek az első magyar király, I. István (1000- 1038) „képviselői” ezen a te­rületen. A talált pénzérmék a megboldogult szájába voltak dugva vagy a medencecsont­ja alá voltak téve. A XI. szá­zadban ugyanis kiadtak egy olyan egyházi törvényt, amely szerint az elhunyt mellé a sír­ba könyöradományt kell tenni. Hogy a halott a másvilágra ne szegényen menjen, a hoz­zátartozók néhány elhunyt ese­tében a szójába tették a pénzérmét, hogy azt a kíván­csiskodók ne láthassák.- Az értékes leletek arról tanúskodnak,. hogy a szlávok- nak élénk .kereskedelmi kap­csolataik voltak a dél-keleti és a baltikumi területekkel. Ez az adat is nagyon fontos törté­nelmi múltunk tanulmányozá­sa szempontjából - teszi hoz­zá dr. Mária Rejholcová.- Ügy tűnik, hogy a caka­jovcei kora középkori temet­kezési hely kezdetben a Nyit­rai fejedelemség központi ré­széhez tartozott. Szerepét nem vesztette el a Nagymorva bi­rodalom bukása után sem, de még abban az időben sem, amikor ez a terület a kialaku­ló magyar állam részévé vált. Az anyagi kultúra emlékei az itteni temetkezés folytonossá­gára utalnak a IX. század kö­zepétől egészen a XII. század első feléig.- Mikor szűnt meg itt a te­metkezés?- Az említett XII. század el­ső felében. Minden valószínű­ség szerint ez azzal lehet ösz- szefüggésben, hogy a temetőt áthelyezték a templom környé­kére . . . (A livot c. szlovák hetilap­ból fordította és összeállította dr. Hajzer Lajos). Feltárt sir a IX. századból Muzslai Kampis Margit emlékkiállítása Október 28-án a JPTE Ta­nárképző Karának szakszerve- ' zeti klubjában nyílt meg Kam­pis Margit kiállítása. A negyven kiállított rajz mellett helyet kapott egy olyan tabló is, melyen az 1981-ben elhunyt művésznő életútját bemutató fényképek és más dokumentumok kerül­tek elhelyezésre. Az itt kiállí­tott oklevélből tudjuk, hogy 1917-ben kezdte meg tanul­mányait a Képzőművészeti fő­iskolán. Mesterei Csók István és Glatz Oszkár voltak. A te­hetséges növendék az Epres­kertben külön műtermet ka­pott, s tanárai ösztöndíjat har-. coltak ki számára, ezzel biz­tosították a gondtalan megél­hetést, s a nyugodt alkotó munkát. Többször szerepelt budapesti kiállításokon, önál­ló bemutatkozása először 1931-ben volt a Nemzeti Sza­lonban. A következő évben egy rangos páduai kiállításra küldte el képeit. Rajzait folyó­iratok szívesen közölték, s a kortórsírók közül többer\ is fel­kérték műveik illusztrálására. Nyugdíjas éveiben Pécsre költözött, hogy fia Kampis Pé­ter író közelében lehessen. Már régen, főiskolás éveiben is többször megfordult a vá­rosban, nagyon megszerette, sokszor foglalkoztatták mun­kálkodása során a Havihegy alatti városrész kanyargós ut­cái és egymás fölé kapaszkodó házsorai. Hosszú ideig lakott a Kolozsvár utcában, ahol so­kat dolgozott, s a termékeny évek szép eredményét be is mutatta Pécsett 1964-ben, a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai kiállítótermé­ben és 1972-ben a pécsi Nép­rajzi Múzeum épületében. A megyében másutt is több­ször ' kiállított. Kampis Margit az idős emberek bölcsességé­vel vizsgálódott. Elgondolko­dott a látottakon, s ott időzött el legtovább, ahol emberi gyötrelmeket, bajokat, beteg­séget, s megértést talált. Sze­rette a rendet, a fegyelmezett­séget, a komolyságot. Munkái­ra a letisztultság, az egysze­rűség, az építettség jellemző­ek. Rajzai finomak, halkszavú- ak, érzékenységről,' rezdülések­ről, karaktert megragadó ké­pességéről tanúskodnak. Mun­káit őrzik múzeumok, magán- gyűjtemények. A most meg­rendezett kiállítást, amely a művésznő első emlékkiállítása, követi hamarosan a második., A cserkúti műemlék templom­ban mutatják be rajzait. Pandur József

Next

/
Thumbnails
Contents