Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-06 / 305. szám
Dunántúli napló 1982. november 6., szombat *o Beszélgetések a lakasgazdalkodasrol 3. Az igénylés szabályai Soltész Lászlótól, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium lakás- és kommunálisügyi főosztályának vezetőjétől elsőként arra a sokakat érdeklő kérdésre kértünk választ, hogy a Minisztertanács ismert döntése nyomán melyek hazánkban a lakásigénylés szabályai. *- A tanács által elosztandó lakásra, tehát tanácsi bérlakásra, vagy tanácsi értéke- sítésű és tanácsi vevőkijelölésű lakásra az igénylést vagy az igénylő állandó lakóhelye vagy az állandó munkahelye szerint illetékes elsőfokú lakásügyi hatóságnál kell benyújtani — mondta. — A fővárosban a lakásigénylés csak akkor vehető nyilvántratásba, ha az igénylő igazolja, hogy az állandó lakóhelye legalább öt éve Budapesten van, vagy legalább öt éve Budapesten áll munka-, illetve szolgálati viszonyban, vagy szövetkezeti, illetőleg munkaközösségi tagsági viszonyban. Más város esetében a fővárosra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Azt azonban a tanácsrendelet előírhatja, hogy mérsékeljék a városokba áramlást azzal is, hogy a tanácsi elosztású lakások kiutalásánál legyen feltétel a meghatározott időtartamú (például ötéves) helybenlakás vagy állandó munkaviszony. Az együtt lakók számától függ- Az új jogszabály szerint miről kell nyilatkoznia az igénylőnek kérelme benyújtásakor? szobaszámú tanácsi bérlakást utalhat ki, amely a lakásigény mértékét nem haladja meg. A lakásigény mértékének alsó, illetőleg felső határa az együttlakó személyek számától függően a következő: két személyig: egy-két lakószoba — három személy esetében: másfél-két és fél lakószoba -, négy személy esetében: kettőhárom lakószoba —, öt személy esetében: két és fél — három és fél lakószoba —, hat személy esetében: háromnégy lakószoba —, hét személy esetében: három és fél - négy és fél lakószoba -, nyolc személy esetében: négy-öt lakószoba.- Mikor lehet valakit a bérlővel együtt lakó személynek tekinteni?- Az új jogszabály kimondja, hogy a tanácsi bérlakás kiutalására irányuló kérelemben a bérlővel együtt lakó személyt csak akkor lehet figyelembe venni, ha a lakás kiutalását megelőzően már legalább egy éve állandó jelleggel együtt laktak és a bérlővel együtt költözik a lakásba.- A fiataloknál a születendő gyermekeket is Így minősítik?- A fiatal házaspárok számára kedvező az a rendelkezés, mely szerint az együttlakó személyek számának megállapításakor legfeljebb két születendő gyermek is figyelembe vehető, ha a tanácsi bérlakást a fiatal házaspár emeletráépítés, tetőtérbeépítés, toldaléképítés, műszaki megosztás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségnek lakássá való átalakításával vagy más módon létesíti, illetőleg a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt a fiatal házaspár folytatja. Abban a kérdésben, hogy a lakást igénylő milyen mértékben elégíthető ki, a rendelkezésre álló lakások, továbbá az igénylők száma és összetétele, stb. figyelembevételével — a rendeletben foglaltak alapján — a lakásügyi hatóság jogosult dönteni. A lakásalap jobb kihasználása indokolttá teszi, hogy a lakásigény kielégítése a mérték felső határán túl még akkor sem teljesíthető, ha az együttlakó személyeknek járna (egészségi állapotuk, munkakörük, stb címén) külön szoba. van arra, hogy a bérlők eleget tegyenek kötelezettségüknek, s a lakásigényléssel kapcsolatos változásokat a tanácsoknál bejelentsék. Ez azonban gyakran elmarad. Ezért a lakásigénylések pontosítása céljából, a Minisztertanács rendelete lehetővé teszi, hogy a városi (fővárosi, megyei városi), illetőleg a községi tanács rendelete a lakásigénylés benyújtása, illetőleg az 1983. január 1. napját követő megújítása esetére egyszeri igénylési letét fizetését előírhatja. Vagyis a tanácsok ren- deleteikben az igénymegújítást, illetőleg az új igénylés beadását (nyilvántartásba vételét) igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét előtakarékosságul is szolgál, amit kamataival együtt a lakáshasználatbavételi díj, illetőleg az előtörlesztés megfizetésére kell felhasználni. A lakásigénylés visszavonásakor az igénylő a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszakapja.- Mekkora lesz az igénylési letét?- Ennek mértékét, továbbá a megfizetésével, illetőleg elengedésével stb. kapcsolatos részletes szabályokat is a tanács rendelete állapítja meg. Az igénylési letét az igénylő jövedelmi, vagyoni és szociális helyetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől, szobaszámától és komfortfokozatától függően - eltérő mértékű lehet. Az igénylési letétet — az e célra nyitott számlán — az Országos Takarékpénztár kezeli és ha egy éven belül felhasználják, évi 2 százalék, azon túl pedig évi 5 százalék kamatot térít.- Mi történik, ha valakinek akár csak átmeneti időre is, de szüksége volna az így letétbe helyezett pénzre? Kive- heti-e úgy, mint más takarékbetétet az OTP-től?- A letéti számlát megszüntetni vagy a számlán lévő összeget időközben más célra felhasználni csak a lakásigénylésnek a tanácsi nyilvántartásból való törlését követően lehet. Fontos tudni tehát, hogy ha a letéti összeget más célra használják fel, a lakásigénylés megszűnik. 1983. január I. és június 30. között- Mikor kell a lakásigényléseket megújítani?- A lakásellátás új rendszerének kialakításához a tanácsoknak pontos adatokkal kell rendelkezniük a lakásigénylésekről, illetőleg arról, hogy a lakosság - a lakáshoz jutás új igénylési, pénzügyi és egyéb feltételeit megismerve - fenntartja-e lakásigénylését, s ha igen, milyen lakásellátási formára? Ezért az új rendelet előírja, hogy az 1982. december 31-én fennálló igénylések esetében 1983. január 1-e és június 30-a között a lakásigényléseket meg kell újítani. A megújítás gyakorlati lebonyolításának módját a tanácsok határozzák meg.- Tehát elképzelhető, hogy az úgynevezett letéti dij révén az igénylés puszta megújítása is pénzbe fog kerülni?- Ott, ahol az illetékes tanács így határoz. Erről a tanács jogosult dönteni. Az állami lakások körébe a jövőben is a tanácsi bérlakások, a vállalati bérlakások, a szolgálati lakások, továbbá 1985 végéig - a tanácsi beruházásban állami támogatással értékesített, úgynevezett tanácsi értékesítésű lakások tartoznak. 1985 után a tanácsi beruházásban épülő lakásokat állami (központi) támogatás nélkül - a pénzügyi feltételekre vonatkozó általános rendelkezések szerint — értékesítik. A tanácsi bérlakásokért az arra való jogosultság alapján differenciált összegű - a lakások alapterületének íigyelembevétefével megálló-, pított —, 1981-től érvényes lakáshasználatbavételi díjat kell fizetni. Előny a fiataloknak, a nagycsaládosoknak- Hogyan érvényesül a lakáselosztás és -gazdálkodás új rendszerével szemben a jogosan támasztható követelmény, hogy összhangban legyen társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel, életszínvonal- politikánkkal?- A lakásügyi jogszabályokat a Központi Bizottságnak és a Minisztertanácsnak az 1982. április 7-i határozatával jóváhagyott irányelvek alapján vizsgálják felül és egészítik ki. Az elmúlt időszak tapasztalatai indokolttá tették a lakásügyi jogszabályok egyes rendelkezésének felülvizsgálatát, a jogalkalmazás gyakorlatának egységesebbé tételét, s a lakásügyi hatósági eljárás egyszerűsítését, A társadalmi igazságosság szellemében alapvető követelmény, hogy elsősorban a családalapító fiatal házaspárok és a többgyermekes családok juthassanak jobb feltételek mellett lakáshoz. Ezért a tanácsi lakáselosztásban általánossá kell tenni a lépcsőzetes lakáskiutalást. Szükséges, hogy a tanácsok valamennyi lakásellátási formára kiterjedően vegyenek részt a központi lakásgazdálkodási elvek kialakításában és helyi alkalmazásukban. Cserhalmi Imre- Az új jogszabály előírja; nyilatkoznia kell arról, hogy lakásigénylést másik lakásügyi hatóságnál nem nyújtott be, volt-e korábban olyan tanácsi vagy vállalati bérlakása, amelynek a lakásbérleti jogviszonyáról pénzbeni térítés ellenében lemondott, továbbá korábbi tanácsi bérlakás kiutalásakor kapott-e, illetőleg mely személyek után kapott szociálpolitikai kedvezményt?- Megtagadható-e fiatal házaspár igénylésének nyilvántartásba vétele?- Nagyon fontos tudni, hogy a lakásügyi hatóság a fiatal házaspár lakásigénylésének nyilvántartását nem tagadhatja meg, illetőleg a nyilvántartásból nem törölheti, még ha a fiatal házaspár az igénye kielégítéséig — ideiglenesen — a lakásügyi hatóság működési területén kívüli településre (például szülei, hozzátartozói tulajdonában lévő hétvégi házba) költözik.- Ugyancsak igen sokakat foglalkoztató kérdés, hogy mekkora lehet a lakásigény mértéke?- Nagy jelentősége van a jogos lakásigény mértékének, akár a tanácsok útján kívánják kielégíteni, akár a magán-lakásépítéssel. A tanácsi lakásügyi hatóság csak olyan A letét összege — A szóban forgó intézkedésekkel került a köztudatba ez a kifejezés, hogy: „igénylési letét". Mit jelent ez?- A tanácsoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a mindenkori lakásigénylésekről megbízható ismereteik, adataik legyenek. Ez csak megfelelő, pontos nyilvántartással biztosítható. Ehhez szükség Dániel Dániel. Az ősi mítoszok szerint bölcsnek, az özvegyek és árvák igazságtevőjének ismerjük e név hajdani viselőjét. A hétköznapok kisebb- nagyobb bosszúságainak ki. tett önmagunknak jól jön napjaink Dánielé. Szolgálat- kész, nagylelkű, igaz mindig ráfizet, de nem adja fel. Lehet sajnálni és lehet szeretni. Mi mégis mosolygunk rajta. Talán azért, mert ilyen figura nincs még egy. A fővárosban járva, alkalmam volt személyesen megismer, kedni vele. — On nagyon komolyan veszi a morális parancsot: szeresd felebarátaidat. —1 A mai agyonhajszolt világban, amikor mindenki — a másikat félretolva — saját vagyonának gyarapítására törekszik, kell tartalékolni egy kis időt egymásra is! Ha em. bertársaim bajba kerülnek, rám mindig lehet számítani. — És hálát nem is vár érte? — Csak egy szót, ami így hangzik: köszönöm! — De ezt ritkán hallja! — Nézze, a jótettek néha rosszul sülnek el, de ennek levét nem feltétlenül kell „megitatni" a következő segítségre szorulóval. — Dániel kért már segítséget? — Nem is nagyan kért, de nem is nagyon kapott. .. — Barátjától nem csak pumpolni hagyja magát, de a saját becsületét is kockára tette már miatta? — A barátság legfontosabb feltétele az egymás iránt érzett felelősség. Józsi nagy csirkefogó, engem a barátság mégis sok mindenre kötelez. És elsiklom afölött, hogy ez csak az én részemre van így. — Miért viselkedik olyan maflán, amikor csinos hölgyek a leg- átlátszóbb trükkökkel próbálnak a kegyeibe férkőzni? — Mindig úgy érzem, nem szabad visszaélnem a helyzettel, holott — jól tudom — a nők nem kimondottan becsülik a tisztességes férfiakat. — Módit, a menyasszonyát — annyi viszontagság után — mikor veszi végre feleségül? — Azt hiszem soha nem lesz ebből frigy, mert nem tud annak elfogadni, aki vagyok. Szeretne a saját képmására átformálni, ezt pedig nem tűröm el I — Mindnyájunknak ökölbe szorult a keze, mikor higgadtan tűrte, hogy az a vásott kölyök törjön- zúzzon a lakásában. — Általában van türelmem a gyerekékhez, de így utólag átgondolva, azt hiszem a vele való filozofálgatás helyett egy jókora pofon okosabb lett volna. Dániel — Huszti Péter — Ügy vélem, ön sokkal több pofont kapott az élettől, mint ez a kis srác. — Vannak emberek, akik arra születnek, hogy pofonokat kapjanak. Szinte kikö- nyörgik, hogy arcul üssék őket, pedig teljesen egyértelműén nevetséges, megalázó helyzetekbe nem szabadna belemenni. A tátongó seb újabb harapásokra ingerel. — A lépten-nyomon útjába kerülő protekcionizmus miképpen érinti? — Ez a társadalmi jelenség nem tud kiborítani, hiszen csak értelmetlen szélmalomharcot .lehetne vívni ellene. — Egyáltalán felháborítja valami? — Sok minden. A cinizmus, a tehetetlenség. Ha azt tapasztalom: minden adva van,, hogy valami jól sikerüljem és előre lőhet látni, hogy rosszul sül el majd a dolog, tudjuk az okát, de hallgatunk és nyelünk egyet. — Muszáj csendben maradni? — Ismeri a mondást: „Mondj igazat, betörik a fejed." Én több esetben vállaltam a kockázatot, és nem is mindig zúzták be a kobakomat. — On a saját szemében mindig szimpatikus? — Ó! ...amikor mulya vagy naív vagyok, akkor nem. Szóval nem mindig. Stausz Csaba Teendők Sietni kell. A nyár túl hosszú volt, elkényeztetett, el'kényelme- sített bennünket. Az ősz csupán néhány nap, talán két hét és lehet, hogy máról holnapra lehull az első hó. Sietni kell. A kamrában már ott kellene lennie a befőtteknek, savanyúságoknak. Jó ha van még némi száraz bab, pár marék dió, de- mizson bor, és jó, ha ott lóg valahol a konyha falán egy, vagy két. száradó paprikafüzér. Sietni kell. De hát: minek mindez. Miért is gyűjtögetünk ilyenkor őszszel? Mit akarunk ezekkel a vickekkel-vackokkal, amikor a boltokban télen is bármit megvehetünk. Minek a spájzban lógó szőlőfürt? Minek a paprika? A dió és a mogyoró? Nem is tudja az ember. Nincs is rá ideje, hogy elgondolkodjon fölötte. Kell... Jó lesz mindez majd karácsony körül, szilveszter idején. Az ünnepek alatt. Jó lesz levenni egy-két paprikát a saját füzérről. Jó lesz megtörni néhány diót. Kihúzni c demizson dugóját. Ezért kapkodunk sietve — a tél közeledtével. Ezért akarunk eltenni, amit lehet. Ezért igyekszünk valamiképpen konzerválni a jelent, a távozóban lévő napmeleget, a nyár fényeit, ízeit, hangulatait. Mit is kell még tennem? — töprengenek az asz- szonyok. Jaj a krumpli és az alma . . . Ezekről sem szabad megfeledkezni. Aztán ott van az autó. Azt is téliesítsni kellene, Jók-e még a gumik? és a cipők? Vajon elbírják-e még ezt a telet? És a gyerekek ruháit? Kinőtték-e már a tavalyit? És a kert (ha van)? Ledugtuk-e a fokhagymát? FöJ- ástuk-e rendesen? Jól elrejtettünk-e mindent a fagy élői? Pedig hol van még a karácsony? Hol vannak még az ünnepek? Mégis . . . Sietni kell. Azt is gyorsan számba vesszük, hogy állunk majd az ajándékokra fordítható pénzekkel. Elég lesz-e? Futja-e mindenre? Ha nem, rangsoroljunk csak. Elsők a gyerekek — ez természetes. Aztán . . . Meglátjuk. Sietni kell. Teendők tömkelegé veszi körül az embert ezekben az őszutói napokban. Belátom persze, mindez csupa apróság. Mégis elvész közöttük, aki nem figyel. Ha nem csinál rendet szétfutó ötletei, gondolatai között. Ilyen jellegű elfoglaltságaink közepette élünk, dolgozunk, alszunk, táplálkozunk. A rövid őszökön ritkán rohannak meg bennünket nagy gondolatok. A legfőbb az, hogy gyorsan cseréljünk kabátot. Gyorsan tudjunk alkalmazkodni a hirtelen ránk szakadó nagy hidegekhez. Aztán, mindezek elmúltával, amikor majd lesz egy-két délutánunk, nyugalmas esténk, amikor már az év vége közeleg, elüldögélve a lakás valamelyik csendesebb zugában, lehet, hogy elővesznek bennünket azok a bizonyos komolyabb gondolatok is. És nem térhetünk ki azelől, hogy mérlegre tegyük az évet, amit a hátunk mögött hagyunk. Mi volt a velünk megesett dolgokban a logikus, mi az ami máig megfoghatatlan. Ki halt meg a hozzánk közelállók közül? És hogy miért...? Mert meg kell halni ... És ha ez így van, miért tettem ezt és ezt így, miért nem másként. Mi az, amit ez az év adott nekem? És mit vett tőlem el? Ránk törnek tulajdon helyze. tünk megmásíthatatlan tényei és fölteszik kényes kérdéseiket. Jó, ha ilyenkor nem ringatjuk illúziókban magunkat. Jó, ha ilyenkor a konkrét helyzetünket konkrétan vesszük szemügyre. Ha visszakérdezünk a múltunkra: mit is akartunk egykoron? Ne legyintsünk, ha netán távol kerültünk a néhai céloktól. Hiszen az ember amíg él, cselekedhet. Változtathat. Megváltoztathatja önmagát és a körülményeit. Csak pontosan tudnia kell, mi a teendője. Mi a teendő? Eköré a kérdés köré kellene rendszereznünk spontán cselekvéseinket, spontán elfutó napjainkat, heteinket, éveinket. Mert az élő és cselekvőképes ember számára nincs fontosabb kérdés, mint hogy: mi a teendő? Mi a teendőnk, hogy elérhessük céljainkat, hogy újból és újból megkíséreljük megvalósítani önmagunkat, hogy lehetőleg zökkenőmentes, zavartalan legyen a gyermekeink, a családunk élete. Hogy megízlelhessük a munkánk, tevékenységünk sikerességének az ízeit. Hogy kilábalhassunk kishitűségünkből, szkepticizmusunkból. Hogy nyomasztó gondjaink ellenére jusson lelkierőnkből a derű óráira is. Mi a teendő? Tette fel a kérdést éppen nyolcvan évvel ezelőtt egy klasszikus és máig is érvényes művében a nagy orosz forradalmár. Mi a teendő? — kérdezték sokan akkoriban. Mit kell tenni, hogy a mozgalom megtisztuljon, kibontakozzon és a történelem tényleges hatóerejévé válva majdan ezáltal is jobbá legyen az emberiség élete. A válasz megadása roppant nehéz volt. Mégis megtörtént. Mint ahogy megtörtént később is, amikor újból és újból fölvetődött a kérdés: mi a teendő? Napjaink legnagyobb, legalapvetőbb kérdése szintén ez. A jó válaszon múlik minden. Talán bízhatunk benne, hogy nemcsak a válasz születik meg, hanem a cselekvőkészség és a cselekvés maga is. A cselekvés á jobb, a magasabb szintű, a minőségileg is értékesebb emberi élet érdekében. Mi a teendő? — kérdezzük magunktól azokon a bizonyos csöndes, ünnep-körüli órákban. Aki a jót akarja, aki a jóért ki tud állni, aki a jóért tenni is tud, hamar meg fogja találni a választ, hiszen a válasz rendszerint elég egyszerű. És mégis, szinte megfogalmazha- tatlan. Egyikünknek ez lehet a teendője, másikunknak egészen más. De ha közös a jóra való törekvés ... Az eredmény csak-csak megszületik. Sietni kell, a nyár túl hosszú volt, kicsit elkényeztetett bennünket. Bebesi Károly
