Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-15 / 314. szám

Befutott a kifutón! — Tudja-e, hogy egy ilyen alsóruházati bemutatón a fér­fiak nem csupán a terméket nézik? — kérdezem Halász Ilo­na manökent. — Tisztában vagyok vele és -ez egyfelől jó, másfelől kevés­bé. Jó, mert ránk is figyelnek. Megjelenésünkkel sejtelmet és képzeletet viszünk a nézőtérre, -és a férfifantázia felülmúlhatat­lan, szóval ez tetszik. Más ol­dalról közelítve azonban az lenne az igazi, ha mindkettő érdekelné a férfiakat, és itt el­sősorban a kereskedelemben dolgozókra gondolok. Számunk­ra fontos, hogy amit bemuta­tunk, abból rendeljenek is. — Arra gondol, hogy otthon a nők nem nagyon adnak ma­gukra? — Az a tapasztalat, hogy ke. vésbé ügyelnek családon belül -az ápoltságra és gyakran hi­vatkoznak a házimunkára a mo­sásra, főzésre, takarításra. Én ebben nem nagyon hiszek, mert az otthoni mindennapi munka közben is lehetnek hölgyeink egy-egy jól kiválasztott ruha­darabbal csinosak és üdék. És az sem meghatározó, hogy eközben tc-bb gyereket kell ne­velni. — Ha véletlenül meglátogat­nám otthonában .. . — Ezekben a ruhákban látna, amiket itt megmutatunk. Na­gyon szépek és praktikusak, különösen a háziköntösök. — Nem szégyenlős? Arra gondolok, hogy egy pici nad­rágban, egy áttetsző, esetleg átlátszó blúzban rója a méte­reket a kifutón, miközben a lér- tinépség kidülledt szemekkel ügyeli? Mi mindig fel vagyunk öltöz­ve, még akkor is, ha néha ki­csit lenge a ruházatunk. Men­jen a strandra, ott is láthat pi­cibbnél picibb bikiniket. — Az nem ugyanaz,' mint a kiIutón ... — Igaza van, dé nem zavar, ez a munkám, ezért fizetnek. A manökenek általában vé­konyak. Ezzel szemben ön és önök, akik itt bemutattak, ki­csit teltebbek. — Ki erre — ki arra alkal­mas. A vékony nőkön jobban áll a felsőruha, rajtunk ez is, az is. Pedig vállalkozhatnának a vékony, óm ugyanakkor na­gyon jó alakú manökenek is erre a munkára. — ön férjnél van? — Igen és mielőtt kérdezné mondom; nem a szakmában dolgozik és megértő. Természe­tesnek veszi a foglalkozáso­mat. — Nehéz volt befutni? ■ — Nekem igen. Négy év után most már szólnak, és fel­kérnek munkára. — Sokat keres? —Ez a megrendelőktől függ. Mostanában nem panaszko­dom : sokat dolgozom és ezért .sok pénz jár. Müller István □tiétföi Kezdd színház kezdd színésze Nemcsák Károly A mikor lehullt róla a hó­fehér, lepelszerű kö­peny, döbbent csend ült a nézőtérre, s voltak, akik felszisszentek. Előttünk állt egy tökéletes testalkatú, fél­meztelen, kreol bőrű fiatal­ember. Senki se hitte volna róla, hogy néhány évvel ez­előtt még meglehetősen gyönge kis legényke volt. Pe­dig így igaz. — Családi vonás: későn érő alkat vagyok — nevet Nemcsák Károly, a zala­egerszegi színház fiatal mű­vésze, akit q nyáron a pé­csiek is láthattak Foster Tom Paine című darabjának be­mutatásakor. - Amikor érett­ségiztem még csak 162 centi voltam. — És most?- 178 centi körül vagyok.- Azt halottam: megszál­lott ...- Igen? - csodálkozik. ­Hát, ha ezt a munkára értet­ték, akkor ez igaz. Otthon munkára neveltek a szüleim — mindig kellett valamit dol­gozni —, és én szerettem is dolgozni. — Pályakezdése? ...- Harmadszor vettek fel. Kétszer is a harmadik szűrőn rúgtak ki. Visszatekintve mindez nem olyan elkeserítő. Közben nőttem fel ugyanis a színházhoz. Egy évig otthon dolgoztam az erdőgazdaság­ban raktárosként, aztán pe­dig díszletező munkás vol­tam a miskolci színházban. A főiskola? Én nagyon sze­rettem odajárni. Ruszt József látta a harmadéves vizsgán­kat, és szólt, hogy szívesen dolgozna az osztállyal. Ruszt Józsefet ez év tava­szán megbízták a Zalaeger­szegi Színház igazgatói teen­dőivel, és Szegedről - töb­bek között - Nemcsák Károly is vele jött. így lett egy kez­dő színház reményteljes, kez­dő színésze.- Külön szerencse, hogy olyan emberhez kerültem, aki jó pedagógus is. Nem skatu­lyáz be, hanem inkább szé­lesíti az ember skáláját. — A Ton Pain színrevitele a közönség nagyrészének rend­hagyó előadást jelentett. És a színésznek? — Nekem nem volt furcsa, mert főiskolás koromban részt vettem a Vígszínház In me­móriám ö. I. című éjszakai előadásaiban, és az is rend­hagyó színház volt. — További tervei? — Nem tudom, nem tűztem ki magamnak határidőket. Ez az egész ugyanolyan friss él­mény, mint amikor tavaly Szegedre kerültem. Ott az én pályám kezdődött, itt pedig egy új színház nyílott meg - mondja, majd eltöpreng, s hirtelen azt kérdezi: - Mit gondolsz, Zalaegerszegen lesz közönsége a színháznak? — s valahogy nagyon rokon­szenves a hangjából kicsen­dülő aggodalom. Csapó Ida „Régi csibészek...” Az örökifjú Omega Cilinderben a fúvószenekar Nagy szabású show az új sport­csarnokban Minden eddigit felülmúló show a Budapest Sportcsarnok­ban. A köralakú épület öltöző­folyosóin televíziósok terelgetik jobbra-balra a közreműködők nyáját. Félórával a kezdés előtt már nem találni ülőhelyet a ha­talmas csarnokban. A színpad előtt az elmaradhatatlan rajon­gó had gyülekezik, s minden apró esemény ütemes „Omega, Omega" kiáltást, eksztázisba hajló vonaglást vált ki belőlük. Mindegy, hogy mi, csak ordíta­ni lehessen. Változatos muzsika Hét órakor kialszanak a lám­pák, keménykalapos, cilinderes fúvószenekar vonul be. Deltás gladiátorok vágnak utat nekik az embertömegben. A trottyos- banda régi Ómega-slágereket játszik, hiszen ez a mai ünnep oka: húszéves az Omega együt­tes. Rajongóinak táborába a ze­nekar tagjaival együtt korosodó szülők mellé a lányok-fiak is beléptek, s így az Omega két- generációs zenekarnak tarthat­ja magát. A zenéje nem vélet­lenül vonz ma is tömegeket:' változatos, kitűnő muzsika, s most az öt budapesti koncert egyben hatalmas látványosság is. A rock-ipar szinte valameny- nyi terméke felvonul itt, a bő- dületes hangerővel kristálytisz­ta minőséget produkáló erősítő­től kezdve a lézerágyuig, a sza­bad mozgást engedő zsinór nélküli mikrofontól a szintetizá­torig. S mivel a show-t nem ki- setíb egyéniség rendezte, mint Jancsó Miklós, nem maradhat­nak el az ide-oda vonuló sta­tisztacsoportok, a meztelenkedő hölgyek sem. Elhangzanak va­donatúj számok is, ám a leg­nagyobb sikere mégis a régiek­nek van: a Tízezer lépés döb­benetes hatást kelt a színen át­vonuló acélsisakos fiatalok látványával, a Gyöngyhajú lányt pedig együtt énekli tíz­ezer torok a ráadás ráadása­ként. A műsort a televízió is fölve­szi, hét kamera pásztázza a ha­talmas színpadot, amelynek iz­galmas díszleteinek megterve­zésében az ALUTERV mérnökei is résztvettek. A hatalmas ke­verőpultnál Banovich Tamás, a magyarországi rock egyik elis­mert filmes „szociográfusá" irá­nyítja a felvételt. Fütty, taps, hangorkán A második órában mintha fogynának az ötletek, az utolsó hölgy is kivetkőzött már ruhá­jából, csak a zene dübörög és Kóbor száguldozik hangfaltól hangfalig megállíthatatlanul. Fütty, taps, futballmeccset idé­ző hangorkán: szép volt fiúk, gondolja a tömeg, s közben ar- tikulátlanul ordít. Még legalább ilyen klassz húszévet, ha bírjá­tok. Havasi J. Amtmann Prosper 1809. jú­nius 25-én született Sellyén. A család hamarosan Bolyba köl­tözött, Prosper a gimnáziumot pedig már Pécsett végezte. Itt kezdett fuvolázni, majd rövid pesti tanulmány után máris a bécsi Opera fuvolása. Sikerei­ről rendszeresen beszámol az Allgemeine Theaterzeitung. így ír például egyik pozsonyi kon­certjéről: „...Ritka könnyed­séggel fújta a legnehezebb és legvakmerőbb futamokat. Mély hangjainak tisztaságét, és ereje felülmúlhatatlan ..Ugyanez Tízezer lépés. A szerző felvétele Korunk legkiválóbb muzsikusai Amtmann Prosper — Zsolnay Vilmos festménye 1866. november 5-én leplez­ték le a pécsi sétatéren Wei- dinger Imre fagottművész és Amtmann Prosper fuvolaművész emlékoszlopát. Szauter Antal ünnepi beszédéből egy gondo­latot emelek ki: a közadakozás­ból emelt emlékművel a város „önmagát tiszteli meg, tanú­ságot tevén arról, hogy ily ki­váló emberekre érdemes volt." * Weidinger Imre 1792. de­cember 26-án született Pécsett. Bár himlő miatt 3 éves korá­ban megalakult, zenei tehetsé­ge korán megnyilvánult: furu­lyázott, orgonáit, zongorázott, később klarinéton és főképpen fagotton játszott. A hazai s külföldi tudósítások szerint 1811. december 9-én „...az ő Klarinétjével az Hallgatókat szépen mulatta, azon különb­séggel, hogy ennek tsak te­kintete is némellyekben nagy örömöt, némellyekben pedig inkább sajnáikodó szomorúsá­got okozott," 1815-ben Keller János székesegyházi muzsikus­sal és Hussek nevű cseh ze­nésszel Erdélybe, majd. Besz­tercebányára^ és Zselicre uta­zott. A végcél azonban Szent­pétervár volt. A hosszú út köz­ben Poroszország különböző városaiban léptek fel, kö- nigsbergi (Kalinyingrád) hang­versenyükről a Tudományos Gyűjtemény is beszámolt 1818- ban._ Szentpétervárott maradt 1830-ig, majd a nagy kolera- járvány miatt igen kalandos úton tért haza. Berlini, lipcsei és magdeburgi sikerei révén a Brockhaus-Iexikon 1834-ben Európa legjobb fagottosának nevezi. Pécsre visszatérve in­kább jótékonysági fellépéseket vállal, és ez jellemző egész habitusára, amelyet szépen fo­galmaz meg egy neki szóló le­vét: „Csendes, tiszta örömö­ket talál és mutat meg, ame­lyek látó szemeik ellenére is ezrek számára maradnak rej­tettek és megtagadottak." 1859. január 20-án halt meg Pécsett. Az emlékmű mai állapotában Fotók: Zalka Éva az újság jelenti be hangver- senykörútját Németországba és Franciaországba, majd így foly­Weidingerx Imre — Zsolnay Vilmos festménye tatja: „Benne joggal csodál­ható, ritka kettős tehetséget is­mertünk meg, úgy mint fuvo- listát és sikeres zeneszerzőt, aki mindkét területen a legragyo­góbb bécsi művészi körhöz tar­tozik, a tüzesség, erő, előadá­si lelkűiét, valamint igazi bel­ső szellemi érték révén." A körút sikere ellenére is haza­tér végleg Pécsre, de a ke­gyetlen halál már 1854. január 10-én elragadja, 44 éves ko­rában. * Megérdemelnék, hogy utcát nevezzenek el róluk városunk­ban, ha már sírjaik megsem­misültek. Amtmann házát is le­bontották 1974-ben, az Anna utca 1. szám alatt. Bartalits Mihály eredeti homokkő dom­borművei sincsenek már meg a múzeum kőtárában, de leg­alább fényképről ismerjük őket. Az emlékoszlop nélkülük na­gyon szegényes. Egy idézetet a „szoborügyi bizottság” ta­nácshoz intézett 1866-os kérel­méből: .......miután ezen szob­rok .. . a városi közönség tu­lajdonába bocsáttatni fognak, felkéretik a tanács, hogy a nyerendő tulajdonjoggal kap­csolatban lévő kötelezettséget magára vállalni méltóztatnék, hogy azoknak mindenkori jó- karbani fentartásáról kellő in­tézkedés tétessék ..." Szkladányi Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents