Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-12 / 311. szám
© Dunántúli napló 1982. november 12., péntek Semmi sem javíthatatlan, amíg az ellenkezője ki nem derül Statisztikai jelzőtábla A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti A legjobb ötletnek tartják a futószalag óta. Módszer, amely semmit sem fogad el javíthatatlannak, ameddig az ellenkezője ki nem derül. Mások izzadták ki, és mások már meggazdagodtak rajta. Dolgozhatnánk mi is vele, termékenyíthetné a mi gazdaságunkat is. De nem. Konferenciáztak már ugyan róla, beszámoltak szórványos alkalmazásának sikereiről, de úgy látszik, ebben az új módszer bevezetésében is tartja magát a magyar sorrend: konferencia, még egyszer konferencia, aztán központi ható- rozat, majd nagy lárma. ; aztán lassan hozzákezdegetünk a gyárkapun belül is. Közben megöregszünk ... Ezek a sorok 1973-ban jelentek meg a Dunántúli Naplóban, az értékelemzés hazai bevezetésének göröngyös útjait egyengetendő. Mit is kell tudni a költségcsökkentés ezen újfajta módjáról? Röviden: az értékelemzés arra kérdez rá könyörtelenül, hogy egy termék előállítási költségé arányban áll-e a funkcióval, amit a térnék teljesít, és keresi a műszakilag és gazdaságilag legjobbat, miközben úgy szemléli saját termékét, mintha maga volna a vevő. Annak idején példálóztunk is, hogy az alkotó kétkedés milyen sikereket hozott már a külföldi alkalmazóknak, egyúttal örömmel adtunk arról is hirt, hogy a pécsi Sopiana Gépgyárban dr. Keszthelyi József éppen az értékelemzésről készítette doktori értekezését. De nemcsak az elméletbe ásott bele, hanem a Sopiana Gépgyárban választott egy terméket — a borsótöltő gépsort —, és azt értékelemezte. Itt bronz helyett műanyag felhasználását javasolta, amott kooperációt nyilvánított feleslegesnek és így tovább, végül is a borsótöltönél — bár vizsgálódásai nem lehettek teljes körűek — 16—18 százalékos költségmegtakarítást ért el. Az értékelemzés, mondanunk sem kell, változatlanul időszerű, ezért adunk örömmel helyet dr. Murányi Szabolcs, a Baranya megyei Ellenőrzési Igazgatóság közgazdásza cikkének. Értéknövelés — alkotó kétkedéssel Az innovációs folyamatok napjainkban felgyorsultak. A piacokon egyre élesedő kon- kurrenciaharc a technika fokozottabb alkalmazását követeli meg. A termékek és a gyártási eljárások változnak, módosulnak. A versenyben csak azok tudnak helytállni, akik jó minőségű, korszerű termékkel, viszonylag alacsony árakkal képesek termékeiket a piacra vinni. Az elavult gyártási eljárással, és gyengén — rosszul — szervezett munkával előállított áruk a piacon leértékelődnek. Az értékelemzés — mint módszer — igen alkalmas a meglévő potenciális szellem) tőke kedvezőbb hasznosítására, az alkotó tevékenység jobb megszervezésére, kibontakoztatására, az értékviszonyok megítélésére, optimalizálására. A termelésnek a szükségletek kielégítését kell szolgálnia. Az értékelemzést végző vállalatoknak a termékeikkel szemben támasztott igények megállapításából kell kiindulniuk. A fogyasztó jellemzője, hogy csak azt vizsgálja, hogy a termék mennyire hasznos számára. A vásárlót tehát a termékeknek azok a tulajdonságaik érdeklik, amelyek igényeit kielégítik. Az áruknak az a tulajdonsága, melyet a fogyasztó nem igényel, nem "járul hozzá a használati értékhez, ugyanis felesleges — azok értéke nulla —, azt nem fizeti meg. Ez a nem igényelt plusz többletráfordításokat eredményez, nem növeli az értéket, a gazdálkodás nyereségét. Optimális értékkombináció Gazdasági tevékenységünket — szűkebb értelemben — akikor tekinthetjük jónak, ha az előállított termékeknek vagy szolgáltatásoknak a fogyasztó ítélete alapján is jó a teljesítőképessége, és optimális a költsége. Az érték tehát növelhető a teljesítőképesség (haszonhatás elemeinek, műszaki paramétereinek, tulajdonságainak) növelésével, vagy a költségek csökkentésével. Ez más megfogalmazással azt jelenti, hogy az érték mindig növekszik a költségek csökkentésével (de ez nem változtathatja meg a termék teljesítőképességét), továbbá növekszik a teljesítőképesség fokozásával is, de csak akkor, ha ezt a vevő igényli — elismeri —, és meg is fizeti. Azt, hogy a terméknek milyen funkciói legyenek, általában nem az előállító, hanem a fogyasztó dönti el. Azt viszont, hogy a termék milyen konstruk. dóval, milyen anyagból és milyen technológiával készüljön, a termelői elhatározástól függ, és ez egyben meghatározza az előállítás költségét is. Az előbbiek alapján tehát az értékelemzés feladata az optimális értékkombináció kimunkálása. Szűkebb értelemben a fogyasztói igény alapján egyértelműen kell meghatározni a termék funkcióját, továbbá azt, hogy ezeknek a követelményeknek milyen tulajdonságok felelnek meg, és végül mindez mibe kerül. Az értékelemzés legfőbb ismérve az eddig is alkalmazott racionalizáló, hatékonyságjavító módszerekkel (üzem- és munkaszervezés, veszteségfeltárás, normakarbantartás, minőségjavítás stb.) szemben, hogy a termék minőségi jellemzőit a funkcióhoz kapcsolódó költségekkel együtt elemzi az előállító és a felhasználó szempontjából. Informálódás Lássuk a továbbiakban az értékelemzés gyakorlati végrehajtását. Az elemzési eljárás négy kiemelt — általános — fázisra tagolható. Az információs fázis nagyon lényeges az érték- elemzés eredménye szempontjából. Elsődlegesen fel kell tárni a legmegbízhatóbb információs forrásokat. Meg kell szerezni — a témára vonatkozóan — minden hozzáférhető ismeretanyagot — (műszaki, marketing, költségtényezők stb.). Alapvető tényező a fogyasztói igények reális, részletes feltárása, valamint a saját helyzet elemzése. Ebbe a munkába célszerű bevonni országos intézményeket, a szakmailag legil- ^etékesebb szervezeteket is. (Országos Piackutató Intézet, Konjunktúra- és Piackutató Intézet, külkereskedelmi vállalatok, TEK-vállalatok stb.). Alkotás Az alkotó fázis az információs szakasz befejezése utón következik. Feladata, célja, hogy a megoldásra váró problémák ismeretében kialakítsa az optimális értékkombinációt, és a korábbinál kedvezőbb megoldásokat hozza létre. Értékelés Az értékelő, felülvizsgáló fázis funkciója, hogy tüzetes vizsgálat alá vesse az alkotó fázisban létrehozott változásokat, annak érdekében, hogy kizárja, csökkentse a megvalósulás kockázatát. Ebben a fázisban véglegesen el kell dönteni még a saját gyártás és a kooperáció alternatíváit is. Döntés A döntés fázisában a munkacsoport által kialakított legkedvezőbb változatot, illetve változatokat elfogadásra fel kell terjeszteni az igazgatónak. Kívánatos követelmény, hogy a döntés meghozatalában az igazgató támaszkodjon a vállalat vezetőségének véleményére is. ló baranyai példák Az értékelemzésről szerzett információk azt igazolják, hogy a hasznosulás, a módszer által elért • eredmények differenciáltak. Több vállalatnál az alkalmazás számos területre, termékekre kiterjed, s ennek az eredményre gyakorolt hatása sem marad el, s ez serkentőleg hat a módszer továbbfejlesztésére, az alkalmazás bővítésére. Vannak gazdálkodók, „ahol a kibontakozás még kezdeti stádiumban van, de az előjelek itt is biztatóak. A vállalatok érdeklődése, az „új módszer” alkalmazása — megyei vonatkozásban is — egyre inkább megfigyelhető. így említést érdemel, hogy a Zsolnay Porcelángyár több területen is é| ezzel a lehetőséggel. A gazdálkodó egység vezetősége a gyári rekonst. rukcióval párhuzamosan a háztartási edények termelésénél alkalmazta először ezt a módszert, mellyel viszonylag rövid idő alatt figyelemre méltó eredményeket értek el. Az elemzés kiterjedt az új gyártmányok fei- lesztésére, technológiák alkalmazására. Ennek hatásaként új készleteket — nívódíjas Medi- set kórházi készleteket és egyéb termékeket — gyártottak. E módszer fokozottabb alkalmazása további tartalékok feltárását is lehetővé tette, lay az edény-gyáregység kapacitáskihasználását illetően megállapították, az eddigi évi 2600 tonnás termelés határa évi 3000 tonna érték felett húzható meg. A kidolgozott javaslat rámutatott arra is, hogy a változtatások hatására az edény-gyáregység nyeresége jelentősen — több mint 20 millió forinttal — növelhető. A gyakorlati megvalósítás megkezdődött, így a várható eredményjavulással már ebben az évben számolhatunk. Megkezdték továbbá a szigetelő gyáregység energiafelhasználásának értékelemzését is, azzal a céllal, hogy a fajlagos energiafelhasználás 10 százalékkal legyen csökkenthető. A tények igazolták, hogv az elmúlt évben 19 százalékos fajlagos energiamegtakarítást sikerült elérniük, így a termelés mennyiségének csaknem 16 százalékos növekedése mellett az energiafelhasználás abszolút értékben is csökkent. Elkezdődött továbbá a mázégető alagútke- mencék matematikai modellezése, a hötani működés számitógépes szimulációs programjának kidolgozása is. Amennyiben a javaslatokban rögzített, tervezett célkitűzés megvalósul — amire reális kilátások vannak —, úgy a gyár a jövőben figyelemre méltó eredménynövekedést könyvelhet majd el. A Volán 12. sz. Vállalatnál is elkezdődött az értékelemzési munka szervezése. Még ebben az évben, de 1983-ban több értékelemzési munka indítását tervezi a vállalat. A tröszt irányításával már az elmük évek során jelentős üzem- és munka- szervezést, ügyvitelkorszerűsítést hajtottak végre, melynek elemei elősegítik az értékelemzés kibontakoztatásának jobb lehetőségét. Az AFIT XIV. sz. Vállalat vezetőségét is foglalkoztatja az „új módszer” bevezethetőségének gondolata. Az önkéntesség elvén Az eddigi tapasztalatok — az elért biztató jelenségek mellett — arra utalnak, hogy a vállalatok egy részénél a költségérzékenység még nem kellően motivál a ráfordítások csökkentésére irányuló, erőteljesebb erőfeszítésekre. A vállalatok viszonylag nagyfokú önállóságához képest egyes gazdálkodók marketing-tevékenysége nem mindig elégséges az optimálisan szükséges kül. és belpiaci (műszaki, termelési, kereskedelmi, ár — stb.) információk megszerzéséhez. Nem mindenütt alakult még ki az értékelemzés céljára alkalmas költségtervezés és elszámolás információs rendszere (gyártmányszintű költségelszámolás). Márpedig az értékelemzés mindenkor termékszinten elemez, így a közvetett költségek tervezésénél is a szigorúbb módszerek alkalmazását követeli meg. Ennek az az oka, hogy az értékelemzés a közvetett költségek körül vizsgált termék gyártásához kapcsolódó közvetett költségeket is közvetlen költséggé alakítja, így a nagyvonalúság nem engedhető meg. A nemzetközi — és szerényebb hazai — tapasztalatok tehát arra utalnak, hogy az értékelemzést az önkéntesség elvén kell bevezetni, mert ókkor igazán eredményes, ha a gazdasági környezet kényszerítő hatása teremti meg széles körű és rendszeres alkalmazását. Úgy gondolom, hogy ennek a feltételei, lehetőségei adottak. Végezetül utalni szeretnék arra. hogy megítélésem szerint a módszer alkalmazása a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás megvalósításának csak az egyik lehetséges útja, de alkalmazhatósága nagymértékben függ a gazdálkodók szervezettségi szintjétől és tevékenységüktől. Dr. Murányi Szabolcs Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Baranya első kilenc havi idegenforgalmának alakulása: a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1977 = 100%. loo 8o 1977 1978 1979 1980 1981 198? A vendégek által eltöltött éjszakák száma, 1977-100% 1977 1978 1979 1980 1981 1982 A kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma 1982 első három negyedévében meghaladta a 250 000-et a megyében, 3%-kal több volt, mint öt évvel korábban. A vendégforgalom az utóbbi öt évben hullámzóan alakult, 1980-ban — nagyrészt az 1979—80. évi vendéglátóipari áremelkedések hatására — jelentősen mérséklődött. A kereskedelmi szálláshelyeken töltött éjszakák száma 1982 első kilenc hónapjában csaknem 917 000 volt, 22%-kal haladta meg az 1977. évi azonos időszak forgalmát. A vendégéjszakák száma 1981. első három negyedévében volt a legmagasabb, meghaladta az egymilliót. Ezzel összefüggésben az átlagos tartózkodási idő is akkor érte el a 3,9-et. 1982 azonos időszakában átlagosan 3,7 éjszakát töltöttek a vendégek Baranya megye kereskedelmi szálláshelyein. PÉCS SZÜLETTEK Kováts Judit, Visnyei András, Vis- nyei Norbert, Bauer Tamás, Vagyon Zoltán, Nyavádi András, Pataki Erika, Kaufmann Zoltán, Aracsi Gábor, Fü- leczky Csaba, Dezső Géza, Fenyvesi Rita, Lipics Viola, Nagy István, Vida Gergő, Nagy Szilveszter, Reményi Mária, Hrabovszki Péter, Számúéi Réka, Kőhegyi Renáta, Berta Zsuzsanna, Vadász Nikolett, Sztankó Balázs, Ocskó István, Ott Zsófia, Kolb Vilmos, Nagy Tibor, Alagi Antal, Kormány Tamás, Orsós Zsuzsanna, Gera Dalma, Orsós Ferenc, Prekesztics Gergely, Szabó Kataljn, Bókay Márk, Darányi Georgina, Szakái Bernadett, Tamás Miklós, Kapás Valéria, Ger- dánfalvi Eszter, Nikii Kálmán, Baumgartner Szilvia, Paplauer Zoltán, Szarka Péter, Pető Rita, Kalocsai Szilvia, Hofecker Zoltán, Szőke Zoltán, Búzás Róbert. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Joó Tamás és Buchert Ágota, Molnár Csaba és Szakács Mária, Engel Zoltán és Kálcsics Éva, Nagy József és Csenteri Zsuzsanna, Berták Sándor és Kollár Zita, Szabó Gábor és Kepecz Erzsébet, Ródják Ferenc és Szabó Erzsébet, Sándor Mihály és Kerti Valéria, Muck Gyula és Kulcsár Tünde, Losánia Mihály és Lelovits Rita, Hrubes János és Bárdi Zsuzsanna, Armbruszt János és Vida Lívia, Rózsa Attila és Papp Krisztina, Németh István és Czilják Ildikó, Zak- lajda József és Horváth Elvira, So- kocz István és Némethy Gizella, Gyarmati József és Molnár Edit, Gárgyián Tibor és Májer Gyöngyi, Györfi Mihály és Horváth Klára, Mihály Sándor és Hábenczus Csilla, Takács Endre és Rákóczi Kornélia, óéra Nándor és Száll Erzsébet, Balog Sándor és György Erzsébet, Tollár József és Csernik Éva, Regényi László és Nagy Zsuzsanna, Vida Miklós és Bartolák Piroska, Vida Károly és Szippl Mária, Fuchs János és Lipták Hajnalka, Hideg Péter és Vitvindics Ildikó, Kiing József és Oberling Éva, dr. Princz János és Szeri Erika, Dávid Lajos és Kiss Tünde, Dávid Ervin és Hajas Margit, Csepeli Sándor és Kincses Eszter. MEGHALTAK Balogh János, Mérei Istvánná Szabó Julianna, Szűcs Ferencné Hirman Lujza, Tóth Ferenc, Maticsek Pálné Varjas Sarolta, Kardos Barnabás, dr. Bárdos Gyuláné Szerdahelyi Mária Györgyi, Kálócz Elek, Agócsy Lászlóné Szigriszt Valéria, Hermusz János, Kis-Vukman József, Szigecsán József, Csokona Józsefné Káró Erzsébet, Erdősi János, Biró Ferenc, Pénzár Györgyné Manka Anna, Tamási Andorné Geng Hermina, Hering János, Márkus János, Zsinkó József, Rohonczi Sándor, Fekete Ferenc, dr. Fischer Ernőné Varga Emőke, Dobos Károlyné Hell Katalin, Kuszter Józsefné Becker Margit, Molnár Lajos, Lankovits Jenő, Orosz János, Rácz Sándorné Mán Viktória, Makai István, Schweninger Tibor, Szabó Edéné Tóth Mária, Tóth Mária, Fleig Konrád, Ábel József, Szondi Mihály« Kiss József, Loch Györgyné Frayda Mária, Marsi István, Farkas Árpád, Doszpod István, Fogarasi István, Ferenci! József.
