Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-18 / 286. szám

Film Martyn Ferencről to ópiumszívó álma S záz éve született — és amit kevesebben tudnak — ötven éve halt meg Gulácsy Lajos, az egy időben elfelejtett, aztán művészettör­ténészek által a közelmúltban méltón értékelt, jelenleg pedig — lehet, hogy az évforduló is hozzájárult — rendkívül népsze­rűvé vált festő. Hogy népszerű­ségét fokozza-e a mostanában divatos nosztalgia, elképzelhe­tő. De fennmaradt képeinek többségén fellelhető ködös, sej­telmes világa, a lebegés, a múlt alakjainak feltűnése, a szürrealizmus kezdeti megjele­nése mindenesetre manapság nagyon tetszik az embereknek. A pécsi Modern Magyar Kép­tárba került Ubrizsy-hagyaték legértékesebb darabjai között két Gulácsy alkotást tartanak számon. Az egyik Erdélyiné arc­képe, a másik Az ápiumszivó álma. Utóbbi valóban magán viseli mindazokat a jegyeket, ame­lyek a festőt jellemzik. Félig vagy inkább háromnegyedig vízalatti világ, buborékokat fú­jó fejek, egy rokokó nőalak, akinek egyik lába mintha fa­törzs lenne, a másik halfarok és az egész valami sejtelmes ködben úszik ... Kevesen tudják, hogy ez a kép csupán része egy nagyobb műnek, amit a festő egysze­rűen három részre vágott. Az elsőnek a Rózsalovag címet ad­ta, a második elveszett, a har­madik, Az ápiumszivó álma pe­dig eredetileg ezt a címet vi­selte: A nő a concertót hall­gatja. Az ópiumszívó ólmát egyébként később újból átfes­tette, keletkezését két dátum jelöli: 1913 és 1918. Gulácsy megítélésével kap­csolatban sok még a tisztázat­lan dolog. Tudjuk, súlyos ideg­bajt kapott élete végén. Hogy művészetét ez mennyire befo­lyásolta? Szíj Béla írja monog­ráfiájában: „Szürrealista, expresszionista és futurista al­kotásokkal rokon vonósok, .de további értelmezésükhöz Gulá­csy betegségének részletes ki­fejtésére is szükség lenne.” A nő különleges helyet, sze­repet kapott alkotásaiban. De nem maradt meg a látványnál, mindig többet mást, Valami pluszt vitt a vászonra, hol dé­monként, hol ideálként ábrá­zolva a nőt. A pécsi Modern Képtárban látható Erdélyiné arcképe például úgy készült, hogy a művész — miközben fes­tette a képet —, megkérte a modellt: menjen ót a másik szobába és zongorázzon Mozar­tot... S. M. (A szerkesztő megjegyzése: szán- dákunkban állt természetesen írá­sunkat „Az ápiumszivó álma” című képről készült reprodukcióval illuszt­rálni. Fotóriporterünknek azonban a pécsi Modern Magyar Képtárban nem engedélyezték a felvétel elkészítését, se vakuval, se anélkül .. .) Wozdecziki Anna. bajai nyug­díjas így folytatta visszaemléke­zését: „A városba érve rögtön a polgármester, dr. Bernhardt Sándor lakására siettem. Is­mert engem régebbről; mivel egy neves bajai családnál vol­tam háztartási alkalmazott. Bernhardt azonnal a telefonhoz lépett és hívta a laktanyát. Ne­kem pedig közben azt mondta: „Annus, menjen e| Lasonczy nagyságos urékhoz — városatya volt, a Tanítóképző akkori igaz­gatója —, kérem, hogy intéz­kedjék, ő már tudja . . ." Palásti László, újságíró, írásos visszaemlékezéséből: „Bajára beérkezve egy magyar ezredes állított meg bennünket. Autó­val jött halálmenetümk elé. Be­regi, egyik bajtársunk feszes vigyázzban jelentette, hogy mi történt velünk Cservenkátój idá­ig. Ezután az ezredes egy SS- altiszttel tárgyalt. Izgatottan lestük, mi fog történni Végre vezényszó hangzott el, újra me­neteltünk. De most már magyar katonák is kísértek bennünket. A menet végén egy szakasz SS, «liTSIffll Rajzfilmsikerek Pécsről Az Iskolatelevízió részére: „Micsoda állatkert” Negyedik éve, hogy Pécsett — a jelentős amatőrmozgalom­ra alapozva - meghonosodott a rajzfilmgyártás, a budapesti Pannónia Filmstúdió Kecskemét után itt is önálló műtermet ho­zott létre a város támogató se­gítségével. A stúdiót filmjein keresztül — csakhamar megis­merte az ország, elsősorban a televízióból, amely a legna­gyobb megrendelőik közé tarto­zik. A legismertebb alkotásaik mégsem rajzfilmek: Varga Csa­ba vezetésével sorra készültek a gyurmafilmek, megérdemel­ten aratva sikert. A televízió is felfigyelt a gyurmafilmek sike­rére, s nemrég tizenhárom film­ből álló sorozatot rendelt az Is- kolatelevízó részére. A Micsoda állatkert! tíz-tíz perces epizód­jai az alsó tagozatos matema­tikaoktatáshoz nyújtanak majd segítséget. A hét és fél milliós költségvetésű sorozat munkái már megkezdődtek, s jövő év tavaszára fejezik be. Nemrég adta át a televízió­nak a pécsi rajzfilm-műterem azt a sorozatot, amely a Sl-t, az új mértékrendszert népsze­rűsíti és magyarázza. A tv való­színű, hogy még ebben az év­ben elkezdi sugprozni. A soro­zatot Szabó Sipos Tamás ren­dezte, aki a Magyarázom a me­chanizmust című tv-sorozat óta mestere a „magyarázó” soro­zatoknak. Igen nagy fába vágta a fej­széjét Kismányoki Károly, aki tervbe vette, hogy filmet készít Martyn Ferencről és műveiről. Szándéka az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának támogatására leit, s javában folynak az előkészítő munkálatok, a próbafelvételek Szijártá Kálmán - s főképpen Martyn Ferenc — segítségével. Kismányoki Károly filmje ugyanis nem a hagyományos értelemben vett képzőművészeti film lesz, nem olyan, amelyen nyilatkozik az alkotó, majd lát­hatjuk a kész képeket, s azok részleteit, „Martyn Ferenc mű­vei dinamikusak, próbáljuk te­hát azokat megmozgatni Mar­tyn Ferenc munkásságának szellemében" — ez hát a kiin­dulás. Ehhez nyújt nagy segít­séget maga a művész, aki tevé­kenyen részt vesz a film terve­zésében. Töb egyedi kisfilm terve vár megvalósításra, s mint ahogy arról dr. Kun László, a műterem vezetője tájékoztatta a HDN-t, a pécsi rajzfilmesek készülnek egy egész estét betöltő, gyer­mekeknek szóló mesefilm létre­hozására is. B. L. nyelvész ToklAban Miért fontos a nyelvtudomány? Hogyan kell felhasználnunk a nyelvelméletet a nyelvtanításban? A közelmúltban Japánban tartották a XIII. Nyelvészeti Világkonferenciát, melyet öt­évente rendez meg a CIPL, a nyelvészek világszövetsége. A tokiói kongresszuson Magyar- országot három nyelvész kép­viselte, köztük dr Andor Jó­zsef, a JPTE Magyar Nyelvé­szeti Tanszékének adjunktusa. — A kongresszust a tokiói Nippon Toshi Centerben tar­tották, ezt az épületkomple­xumot kifejezetten kongresszu­sok megrendezésére emelték. A rendezvény Tokióban nagyon rangos eseménynek számított - védnöke a japán trónörökös volt —, mivel ez volt az első alkalom, hogy a világ nyelvé­szeinek ezt a legnagyobb ta­lálkozóját ázsiai országban tartották. Öt világrész kétezer nyelvésze adott itt egymásnak találkozót; valamennyi nyelvé­szeti ág képviselte magát. Én egy amerikai kollégával együtt az egyik munkacsoport vezető­je voltam. Az úgynevezett ke­ret-szemantikának a nyelvel­méletben betöltött szerepével1, illetve a szövegképzés, vala­mint a szövegmegértés tudati bázisával foglalkoztunk. — A keret-szemantika új ága a nyelvészetnek? — Meglehetősen új, a fogal­mi struktúrák leírásával, vala­mint ezek nyelvi megjeleníté­sével foglalkozik. Interdiszcip­lináris jellegű: a tudati kere­tek és a nyelvi megjelenítés kérdése egyaránt érdekli a nyelvészeket, filozófusokat, pszichológusokat, antropológu­sokat, s nem utolsó sorban a mesterséges intelligenciával foglalkozó szakembereket. — ön szerint mennyire von­zó pálya ma egy fiatal szá­mára a nyelvészet? — Egy frissen végzett nyel­vész vagy nyelvtanár számára az elhelyezkedési lehetőségek nem a legrózsásabbak, ez vi­szont így van a világ bármely részén. Mindenesetre magasan kvalifikált nyelvész-nyelvtaná­rok (s itt a nyelvész szót kü­lön hangsúlyoznom kell) kép­zésével el' kell érnünk azt, hogy a nyelveket a modern nyelvtudomány mai színvonalá­nak megfelelően oktassunk. Ezt fokozottan értem az anyanyel­vi oktatásra is. Ezenkívül ami­óta a nyelvészet beépült pél­dául a számítástechnikába is, ez igen nagy távlatokat nyitott meg, s rendkívül1 megnövelte a nyelvészet iránti érdeklő­dést. — Mennyiben lehet felhasz­nálni az általános nyelvészetet az idegen nyelvek oktatásá­ban? — A nyelv alapvető funkció­jából kell kiindulni. A nyelv egy gondolatközlő rendszert képez. Gondolataink pedig éppúgy strukturáltak, mint az azokat megjelenítő nyelvi rend­szer. Ennek alapján az okta­tásnak jelentés-központúnak kell lennie, a szövegből kell kiindulnia. Meg kell taníta­nunk anyanyelvi szinten azt az univerzális bázist, amely min­den nyelvi rendszer alapját képezi. Csak ennek a tudatos feldolgozása után nyúlhatunk az egyes nyelvekre sajátosan jellemző folyamatokhoz. Mind­ezt az anyanyelv oktatásának szintjén kell elkezdenünk, s később meg fogjuk látni, hogy az ilyen irányvonalú oktatási folyamat mekkora hasznot hoz majd az idegen nyelvek taní­tása során. Ezen a téren a nyolcvanas években már vár­ható konkrét, gyakorlati előre- lépét. Ügy vélem, a nyelvészet nemrég bekövetkezett forra­dalma és a tüdomány jelen­legi állása kellő alapot tud már biztosítani ahhoz, hogy minél inkább elkerüljük az idegen nyelv elsajátítása so­rán oly kínosan jelentkező „magolást”. Persze ehhez megfelelő színvonalon kell nyelvi tananyagot biztosítani. Ezért hangsúlyoztam tehát, hogy nyelvész-nyelvtanárok képzésére van szükség. Dücső Csilla Becsületrend lett a „szörnyűségből” PüiiiUlrsiESget» 44. október (3.) Vannak „csodák”? géppisztollyal... Hová me­gyünk? Még nincs vége a bor­zalmaknak? ...” Nagy Dezső volt munkaszol­gálatos: „ ... A városban per­ceken belül megtelnek az ut­cák... A bajaiak sokat meg­érhettek már, de ilyen látvány­ra nem lehetettek elkészülve. Rettegés, rémület az arcokon és félelem. A széles országút befelé menet elkeskenyedik. Be­terelnek s megállítanak bennün­ket egy mellékutcában. „Pihe­nő” ... Látom, az SS-ék futár­ral értesítik a parancsnokságu­kat. Jó idő várakozás után is­mét elindítanak. Rövidesen meg is érkezünk... De hová!?..." Palásti László: „... Estele­dett már amikor lekanyarod­tunk, és behajtottak bennünket egy vasrácsos kapun — a bajai zsidótemetőben vol tűnik. Itt akarnak kivégezni!? ... A teme­tő belseje felé tereltek. Minden 10—15. sírnál egy-egy német géppisztolyos. Intettek, üljünk le ... ördögi gondolat — bor­zadtam — másfél ezer kényszer- munkást a temetőben megöl­ni... Engel bajtársam fölkelt, hogy megviselt zsebkendőjét elővegye rongyos nadrágja zse­béből, de az SS ráordított: „Le­ülni!” ■—• „Mire várnak? Miért nem lőnek? — kérdezte két­ségbeesve Engel és ka'bátújjá- ba törölte az orrát. Az SS ká­romkodni kezdett. Dühös volt, hogy még nem kezdődik el. Az időközben megeredt őszi eső­ben ők is áztak ... így telt el vagy másfél-két óra. A németek, úgy látszik, parancsra vártak, mi a hálálta... Füredi a nagy­apja sírját akarta megkeresni, aki itt van eltemetve. Maradj, hátha csoda történik — marasz­taltam, mire csak legyintett, je­lezve: csodák nincsenek. és mégij csoda történt! A „teme­tői csendet” hangos beszéd tör­te meg, ami erősödött és ve­zényszóvá alakult át. A sírok kö­zött kettős rendekbe kellett áll­nunk. Újra át a városon az éj­szakában. Aztán egy kis híd. És megpillantottuk a Dunát (Sugo- vicát. — A szerk.). Meneteltünk vagy kétszáz métert a szigeten, azután „Féküdj” vezényszó. - És csend... Világos volt, amikor Engel fölkeltett. „Te, nincsenek őrök.” Rábámultam, Azután mint az őrültek, rohantunk le a partra. Arcunkat a vízbe temet­ve ittunk, ittunk ... Kétheti szomjazás után végre víz!... A kis hídnál magyar katonák álltak őrséget. Az SS-ék eltűntek. Egy jó óra múlva bajaiak jelentek meg kosarakkal. Főtt krumplit, kenyeret, szalonnát hoztak. Megrohantuk őket és ettünk, et­tünk ..." Rosenfeld József írja vissza­emlékezésében, hogy a helybeli­ek itt szabadon közlekedhettek, így több csatornából csurgott az áldás. S ha nem is jutott be­lőle a kívánt mértékben min­denkinek, de meghozta az em­beri együttérzés régóta nélkülö­zött mielegét. Egy jószívű asz- szony nagy fazék bablevest vitt és szétosztotta. Nievel János pékmester kenyeret sütött, s azt Wodeczki Anna és Szász Ottó- né több fordulóban, kétfüles ko­sárban vitték a hídig, ahol át­vették tőlük. Mások ételhordók­ban, kosarakban vitték az ételt a szigetre. Dél felé (Nagy Dezső tanúsága szerint) muszosokat szedtek össze, s bekísérték a városba őket. Szekeret tolva ér­keztek vissza, a szekéren kon- dérban gőzölgő gulyáslevessel. Több szállítmány is érkezett, ju­tott mindenkinek. (Következik: Mentőakciók az üldözöttekért) Wallinger Endre A Montmartrei ibolya a televízióban Hogy valójában kit illet meg a trón, alighanem örök­re eldöntetlen marad, hiszen az operett királya címre töb­ben is pályázhatnának a si­ker reményével, akik a látszó­lag könnyű műfajban eljutot­tak a halhatatlanság csúcsá­ra. A képzeletbeli névsorban ott szerepel Kálmán Imre ne­ve is. Kálmán Imre születésének 100. évfordulója a Kodály-cen- tenárium árnyékában kényte­len megbújnL A sok különbö­zőség mellett Kodály és Kál­mán Imre életpályájában a születési évszám azonosságán kívül van még egy közös pont: Kodály, Kálmán Imre és Bar­tók évfolyamtársak voltak a Budapesti Zeneakadémián, s ugyanattól a tanártól, Koess- ler Jánostól tanulták a zene­szerzést. Útjuk csak a főiskola elvégzése után vált el. A Siófokon született Kálmán Imre zeneszerzői pályája ko­rántsem az operettekkel1 kez­dődött: a főváros által alapí­tott Ferenc József díjat 1907- ben komolyzenei művéért kap­ta meg. Pályája akkor kanya­rodott az operett felé, amikor két szimfonikus költeményére nem talált zenekiadót. Elhatá­rozta magát - saját szavai szerint - a „szörnyűségre": operettet fog írni! A zeneszer­ző életútjának további állo­másai már jóval ismertebbek a nagyközönség előtt is, hi­szen többségüket egy-egy vi­lághírű operett (például a Ci­gányprímás, a Csárdáskirály­nő, a Mórica grófnő, az ör­döglovas) bemutatójának év­számai jelzik, összesen 18 operettet írt. Halála — 1953. október 30. — előtt néhány hónappal a Francia Köztársa­ság elnöke Becsületrenddel tüntette ki. Ez lett a „szörnyű" elhatározásból. Szülővárosában, Siófokon va­sárnap, október 24-én emlé­keznek meg híres szülöttükről. Délelőtt a Dimitrov-parkban megkoszorúzzák a zeneszerző szobrát, majd ezt követően szülőháza falán (ma zeneisko­la) leleplezik az emléktáblát, Kiss Sándor kétszeres Munká- csy-díjas szobrászművész alko­tását. 11 órakor kezdődik a múzeumi séta a „Beszédes Jó­zsef” múzeum Kálmán — em­lékszobájában. Délután a sió­foki kulturális központban em­lékülést tartanak. Ezen oz ün­nepségen adják át a Siófoki Városi Tanács által adományo­zott díszokleveleket és emlék­plaketteket (Somogyi József, Kossuth-díjas szobrászművész alkotása) azoknak, akik a leg­többet tették Kálmán Imre ha­gyományainak ápolásáért,' mű­veinek előadásáért, rendezé­séért. Az ünnepséget a Szege­di Nemzeti Színház vendégjá­téka zárja: a Montmartrei ibo­lya című Kálmán-operett elő­adása, amelyet a Magyar Te­levízió is felvesz, s várhatóan karácsonykor fog bemutatni. A televízió október 24-én 20.05-kor sugározza felvételről az augusztus 2-án, a siófoki szabadtéri színpadon megtar­tott Kálmán-operettkoncertet, amelyen a zeneszerző özvegye is részt vett. D. I. flz operetl­m centenáriuma

Next

/
Thumbnails
Contents