Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-11 / 279. szám

Borfesztivál Villányban Szüreti felvonulás, folklórműsor ÓRA A NAGYVILÁGBAN KREISKY TUNISZBAN. Bruno Kreisky osztrák kancellár, aki szom­baton érkezett Tuniszba, még aznap este megtartotta első meg­beszélését Mohammed Mzali tunéziai miniszterelnökkel. Kreisky vasárnap az afrikai ország külügyminiszterével tárgyalt, s hétfőn fogadja őt Burgiba államfő. Kreisky, aki várhatóan találkozik Jasszer Arafattal. a Palesztinái Felszabaditási Szervezet vb-elnö- kével is, repülőtéri nyilatkozatában kétkedőén nyilatkozott az iz­raeli vezetők azon kijelentéseiről, hogy békés megoldást keresnek a Közel-Kelet problémáira. Mitterrand nyilatkozata Bacchus kikönyörögte isten­társaitól a jó időt — Villány napsütésben ünnepelte az elő­ször rendezett borfesztivál má­sodik napját. Az eső által tönkretett első nap miatt még keseregtek itt-ott, talán több­ször is kóstolgatták a kelleté­nél az idei vörös borokat. Dél körül már kezdett alakulni a hangulat, egyre sűrűbben jöt­tek a gépkocsik (sok D-s rend­számú is érkezett), s Villány vendégei előbb a hívogató pincéket keresték fel. A pin­cesorokon nyitott ajtók várták a látogatókat, s a hébérből gyön­gyözve surranó bor. A Teleki pincét is sokan keresték fel, akik kíváncsiak voltak a két kiállításra - termékbemutatót rendezett a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát, s bo- roscímke-gyűjteményének leg­szebb példányait mutatta be Solti László —, no és az itt kí­nált borokra. A tömeg 2 óra tájt már az Oportó körül gyülekezett, a szüreti felvonulás résztvevői pedig a szakmunkásképzőnél készülődtek. 3-kor indult dallal, tánccal, vidámsággal és némi kis bolondozással a menet. Bi­Szép is vagyok, jó is va­gyok, csak egy kicsit hamis va­gyok. Ne értsenek félre! Nem a cikkíró önvallomásának első sorát olvassák, a fenti rigmus a Komlón megnyílt falvédő­kiállítás egyik „remekművéről'1 való. Harnóczi Csabáné, a nagymamájától örökölt „alko­tással” maga is segített a gyűjteményt gyarapítani: — A képek általában olyan szituációkat ábrázolnak, me­lyekkel nem is lehetett talál­kozni a valóságban. Hiszen an­nak idején sem a galambok hordták csőrükben a nő szívét a férfihez és fordítva. Cserdi András, a Komlói Helytörténeti Múzeum vezetője így vélekedik: — Ezeket az idillikus békét, nyugalmat, belenyugvást su­gárzó falvédőket — a két vi­lágháború között — minden konyhában meg lehetett találni. Eredeti funkciójuk: a falat megvédeni a szennyeződéstől. Később az ellenforradalmi rendszer felhasználta ideológiá­ja terjesztésére is. Erre emlé­keztet a „Csonka Magyarország nem ország, Magyarország mennyország” felirat is. Müll néni Bocskai utcai kert­ciklisek jöttek az élen, majd lovasok, utánuk meg a rendha­gyó kisbíró: nem dobszóval, hanem trombitálással vezette be mondandóját. Rigmusba szedve „hirdette ki" a szüreti tudnivalókat, amelyek ezúttal a napi programra vonatkoztak. És jött a feldíszített kocsisor, népviseletbe öltözött fiúkkal, lányokkal, s közben jöttek gya­logosan is mézédes szőlőt, fi­nom bort kínálgatva a közön­ségnek. A menetet a nagymá- nyoki német együttes táncosai és zenészei zárták. De a felvo­nulás még nem ekkor ért véget az Oportónál: körbejártak a nagyközségben, majd ide tér­tek vissza és ekkor kezdődött a német nemzetiségi folklórmű­sor, amelyben felléptek a nagymányokiak, a villányi áfész német asszonykórusa, a mo­hácsi művelődési ház német nemzetiségű asszonykórusa, a székelyszabari férfitrió, a ha­bard úttörő fúvószenekar, va lamint a palotabozsoki német ifjúsági zenekar és a trió. A műsor után kezdődött a szüreti bál az Oportóban. H. I. jében adja át a „szakmai fo­gásokat": — Kölcsön . kértem egy falvé­dőt, rátettem az üres vásznat, s mivel az alpakka kanál nyo­mot hagyott, addig dörzsöltem vele, míg elő nem „bújt” az alatta lévő minta. Ezeket a gyengén látható vonalkákat ceruzával átrajzoltam, majd kereszt- vagy szálöltéssel kihí­meztem. Cserdi András, aki Komló múltjával kapcsolatos tárgyak kutatása közben félhomályos padlásokról bányászta elő a hűtlenül hagyott „kincseket", most átnyújtja a mai konyhák­ba már nem illő készletet, re­ménykedve, hogy senki nem kap ízlésficamot tőle. „Ha a szakácsnő ügyes, kész a jó leves.” „A konyhapénz legyen elég, mindig finom lesz az ebéd." „Sütök, főzök szíve­sen, csak a férjem szeressen.” „Nékem olyan ember kell, ki más után nem jár el." „Az én uram csak a vizet issza, nem is vágyom a lányságom vissza." Persze, sok minden hiányzik még, de az elrettentés, a visz- szataszítás érdekében fel kell kutatni és meg kell őrizni őket, mert bemutatásukkal - talán - egyfajta esTtétikai nevelés is megvalósítható. Stausz Csaba A francia nyelvű afrikai or­szágoknak és Franciaországnak a zairei fővárosban szombaton befejeződött 9. csúcsértekezle­téről kiadott közlemény sürgeti, hogy 1983 végéig adják meg a függetlenséget Namíbiának. A közlemény ugyanakkor nem tesz említést a Polisario Front által kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságról, amelynek tagságát az Afrikai Egységszervezetben egy sor af­rikai ország továbbra sem fo­gadja el. Mitterrand francia elnök a csúcstalálkozó után kinshasai sajtóértekezletén leszögezte: Franciaország folytatni fogja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a namíbiai függetlenség kérdésében szerepet vállaló öt nyugati ország közvetítésével + BELGRAD: Megkezdte munkáját a nemzetközi Russel- bíróság bizottsága a nyugat­bejrúti palesztin menekült tá­borokban elkövetett tömegmé­szárlás felelőseinek felkutatásá­ra. A bíróság elnöke, Vladimir Dedijer jugoszláv történész­publicista akadémikus felkérte az izraeli kormányt, hogy te­gye lehetővé a bizottság sza­bad működését az országban, azoknak a katonai és polgári személyeknek a meghallgatá­sát, akik információkkal szol­gálhatnak a bűntény szervezőit illetően. + PEKING: Egyhetes hivata­los látogatásra vasárnap Kíná­ba érkezett Karl Carstens, akit a repülőtéren Csang Ven-jin külügyminiszter-helyettes kö­szöntött. A nyugatnémet szö­vetségi elnök ünnepélyes fogad­tatása hétfőn délelőtt, program­jának kezdetekor lesz. Carstenst útjára elkísérte Alois Martes külügyi államminiszter is, mert Genscher külügyminiszter az új nyugatnémet kancellár hétfői programbeszéde miatt Bonn­ban ma'radt. haladást érjenek el a namíbiai függetlenségi tárgyalásokon. Mitterrand borúlátóan nyilat­kozott arról, hogy a közeljövő­ben megoldható lenne a konti­nentális szervezet válsága, és annak a véleményének adott hangob hogy minden lehetsé­gest meg kell tenni az AESZ-en belüli szakadás elkerülése ér­dekében. Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök va­sárnap reggel egynapos látoga­tásra afrikai kőrútjának utolsó állomására, a Kongói Népi Köz­társaság fővárosába érkezett. Személyében először jár francia államfő a volt Francia-Kongó­ban. Mitterrand előzőleg Bu­rundit, Ruandát és Zairét (volt Belga-Kongó) kereste fel. ♦ TORONTO: Ronald Rea­gan amerikai elnök — egy szombaton megjelent sajtónyi­latkozata szerint — „mindent fontolóra vesz” a közel-keleti béke megteremtése érdekében, beleértve újabb Camp David-i jellegű csúcstalálkozót, vagy lá­togatást a térségben. Egy kér­désre válaszolva nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy akár Washingtonban, akár Camp Da- vidben Husszein jordániai ki­rállyal és Menahem Begin izra­eli kormányfővel tanácskozzék. ♦ TUNISZ: A PFSZ egyik ve­zetője felhívásban kérte Amin Gemajel libanoni elnököt, hogy vessen véget a libanoni had­sereg nyugat-bejrúti akcióinak. Szalah Khalaf — mozgalmi ne­vén Abu Ijad —, a PFSZ-hez tartozó El-Fatah szervezet rang­ban második vezetője azután tette meg felhívását, hogy talál­kozott Habib Burgiba tunéziai államfővel és Mohammed Mzali miniszterelnökkel. Abu Ijad ki­jelentette, reméli, hogy Gema­jel, akiben megbízik, megaka­dályoz egy újabb tömegmészár­lást a libanoni fővárosban. Komló: Szirup a falon, minden mennyiségben Q KORAI KEZDES: Egy nyárra emlékeztető felvétel- bizonyí­tékául annak, hogy a vízisízést sem lehet elég korán elkez­deni. Floridában ez még igy október közepén sem emlék. 0 A KÉPÜNKÖN látható gyűjteményre kétségtelenül két jelző bátran alkalmazható. Hiszen a nyugatnémet Roland Pfarr féltő büszkeséggel óvott kincse mini üvegekből áll, gyűjteménynek viszont elég maxi: majdnem 9 ezer darabos! (Elhelyezéséhez is több száz méter hosszú polc szükséges.) 57 országból találunk itt darabokat, köztük igazi ritkaságo­kat is. Roland Pfarr — akinek gyűjteménye ma a legnagyobb az NSZK-ban — egy célt tűzött ki maga elé: további bőví­téssel világrekordot akar elérni. O REKORDER ÚJSZÜLÖTT: Ritka rekordról érkezett hír nem­rég a Dél-afrikai Köztársaságból: Christina Samane asszony világrekord súlyú, tiz kilogrammos gyereket szült. A Sithon- divene nevet kapott újszülött Transkeiben látta meg a nap­világot. Pandúrsziget, 44. október (2.) „Megy a halálraítéltek menete...” Még az előzményekhez: a másik 3000 főnyi oszlopot, mintegy tíz nappal az első után, 44 szeptember vége felé indították útnak Borból, de néhány órai gyalogmenet után őket felszabadították a parti­zánok. (Köztük volt Tabi Lász­ló író, György István újságíró és Szalai Sándor szociológus is, aki a visszaindulósig íródott Radnóti-versek másolatait ma­gával vitte, és néhány héttel később Temesvárott egy napi­lapban megjelentette.) A cservenkai tömegmészár­lás után életben maradtak — akkor még csaknem 1500 fő­nyi — csoportját ÉNy-nak, Zom- bor irányában terelik tovább a kísérő SS-ek és a bácskai sváb falvak helyi Volksbund-szerve- zeteinek fegyveres önkéntesei. Ezek a pribékek, -a Deutsche Mannschaft (a helyi csoportok terrorcsapatai) és a Heimat­schutz (német településterüle­tek századerejű fegyveres ala­kulatai) „emberei” már Pan- csovától kezdve a falvak hatá­rában felajzva várták a sze­rencsétlen páriák nemegyszer futólépésben hajszolt menetét. Községről községre adták az egyre fogyatkozó menetoszlo­pot, miközben kegyetlenkedés­ben igyekeztek túltenni a kí­sérő SS-eken. Volt, hogy az elnyúló menetet hátulról kezd­ték sorozattal lőni; ha torló­dás keletkezett, akkor a kö­zepét . . . Máskor egy-egy cso­portot behajtottak a kukori­cásba s ott lőtték agyon. El­látmányt valahol Újvidék táján kaptak utoljára, élelem nincs. Az emberek néha kiugrónak egy-egy cső kukoricáért, tökért. Falják nyersen, lopva, mivel ezért is lövés jár. Sokan így lelik halálukat. Nemegyszer a falu templomterén gyűlölködő hitlerjugendistákat uszítottak rájuk botokkal, puskatussal. Nagy Dezső volt munkaszol­gálatos írja visszaemlékezésé­ben : „ . . . Újra az országúton vagyunk. Menetelünk. Menet­oszlopnak ugyan már régen nem nevezhető az a csűrhe, amivé váltunk. Milyennek lát­hatott bennünket vajon az er­re tévedt járókelő? . . . Mert jöttek-mentek itt a környéken lakók szőlőbe, a földjeikre vagy batyukkal a városba. Zombor előtt már csorda módjára tá­molyogtunk . . .." Palásti László újságíró visz- szaemlékezéséből: „... Szep­tember 17-én indultunk el. Első nap a Heidenau tábort értük el. Kegyetlen hidegben éjsza­káztunk. Másnap a München táborig jutottunk el erőltetett menetben. Erről az útról irta meg csodálatos költeményét Radnóti Miklós, aki ugyancsak az első lépcsőben volt. Ekkor már annyira kimerültünk, hogy hátizsákunkból minden nélkü­lözhető holmit kidobtunk, ami­kor a keretlegények futólépést rendeltek el. Sokan a hátizsák­jukkal együtt dobták el holmi­jukat . . ." Majd a cservenkai mészárlás részletes (szemtanú­ként való) leírása után így folytatja: „ ... Lovon érkezik egy fezt viselő bosnyák SS al­tiszt. Valamit kiabál. Vezény­szó, tovább indulunk. Megy a halálraítéltek menete. A halál minden lépésnél kisért bennün­ket. Azt, aki hátul vagy oldalt megy, aki a kimerültségtől le­marad vagy csak botladozik, agyonlövik . . . Baja közelébe értünk. Közben a menetben agyonlőtt bajtársainkon kell át­ugrálnunk .. ." Wozdeczki Anna bajai nyug­díjas így emlékszik erre a nap­ra: „Október 11., szerda, dél­után fél 2 lehetett. Vaskúton jártam, rokonoknál. A főtéren pillantottam meg őket a 14-es emlékmű környékén, ahol le­táboroztak . . . Iszonyatos lát­ványt nyújtottak! Visszafelé jövet előttem hajtották a sze­rencsétleneket. Köztük sokan mezítláb. Akik az utat nem bír­ták azokat tarkón lőtték és le­gurították az útszéli árokba. Bajáig a 8-9 kilométeres úton 10—12 holttestet számoltam meg. Akinél volt valami irat­féle, azt magamhoz vettem. Ba­ja határában, már a sor ele­jéről, egy nagy darab embert lőttek ki. Zsebében a fényképét találtam meg, hátlapján a ne­vével: Lefkovics Rudolfnak hív­ták. A képet elküldtem hozzá­tartozói címére, Budapestre, a Király utcai gettóba. Ma sem tudom, vajon megkapta-e va­laki ... Akkor az egyik magya­rul tudó SS megunta, meg hát a számat se igen tartottam: „Ha nem akar melléje kerül­ni, — intett pisztolyával az árokparti hullára — sürgősen tűnjön el!...” Amikor meg- szaporáztam a lépteimet, a sorból kiszólt valaki: „Kisasz- szóny, menjen be a polgármes­terhez: sok bajai van közöttünk, mondja el, amit látott.. A városhoz érve néztem visz- sza. Már nem látszott a me­net. Talán leálltak valahol . . ." Egy adat szerint Cservenká- tól Bajáig még további 400 munkaszolgálatost lőttek agyon az SS-ek. Igy érkeztek ide az elindított csaknem 1500 közül mintegy 1170-en. (Következik: Vannak „cso­dák"?) Wallinger Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents