Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-10 / 278. szám

1962. október 10., vasárnap Dunántúli napló 3 Számítástechnikai napok Pécsett Beszélgetőpartnereink: Bodor László, Sövér Ferenc, Farkas Judit és Mérei Emil Erb János felvétele Kétmillió par export cipő Szigetvárról Amerikába A kétmilliomodik pár export­cipőt indították útjára a minap a Szigetvári Cipőgyárból a ten­gerentúlra. A baranyai üzem ugyanis az utolsó öt évben — ennyi divatos női cipőt, szan­dált és csizmát készített az egyesült államokbeli kereskede­lem megrendelésére. A jövő évi divat tervezői, a modellőrök már elkészítették és elküldték ten­gerentúli partnerüknek a tava­szi kollekciót, amelyre rendelés is érkezett azóta. Az idén az Egyesült Államokon kivül Ang­lia, Csehszlovákia, Dánia- Len­gyelország, Mongólia, az NSZK és a Szovjetunió kereskedői is rendeltek a szigetvári cipőkből, s a gyár termékeinek nagyobb részét — több mint egymillió pár lábbelit — exportra készíti. Gyors információk, pontos adattárolás Nehéz dologra vállalkozna az, aki a számítógépek fel­használási körét próbálná megvonni. A gép mögött ter­mészetesen ott az ember, a programozó. Jelen esetben Farkas Judit matematikus, a SZŰV Pécsi Számítóközpontjá­nak dolgozója, aki fő szerve­zője volt a hét végén lezajlott számítástechnikai napoknak. (A rendezvény a KISZ Baranya megyei Bizottságának és a SZDV-nek közös programja volt.) — Azokat a fiatalokat pró­báltuk összeverbuválni - mon­dotta a szombati előadások szünetében Farkas Judit —, akiknek valamilyen szinten kö­zük von a számítástechniká­hoz. Vállalatoktól, üzemektől, intézményektől. — ön programozó. Hogy tudná vonzóvá tenni előttem szakmáját? — Ahogyan a Komarov Gim­názium számítástechnikai szak­körében csinálom. Vennék egy zsebszámológépet, s egy játé­kot - mert lehet játszani is a számokkal -, bemutatnék. Ját­szani mindenki szeret. Aztán lassan-lassan komolyabbra for­dítanám a dolgot... S idővel eldőlne, leköti-e, érde'kli-e Ont, amit csinálok. Bodor László, az AFIT 14-es Autójavító Vállalat számí­tástechnikusa, a szakmája: villamos üzemmérnök. — Nálunk, vállalati szinten havi 35 000 cikkel — alkatrész­szel dolgozunk. Ennek a nyil­vántartását kézzel végezni le­hetetlen. — Hogy lett önből progra­mozó? — Érdekelt a dolog, s elvé­geztem a szakmába vezető tanfolyamot. Sövér Ferenc a baranyaijég- eső-elhárításnál dolgozik; ha­sonlóképpen vélekedik, mint társai, s együtt mosolyog ve­lük, amikor a meteorológiai előrejelzés kerül szóba. — A számítógép prognózisa sem különbözik más prognózi­soktól, csak mondjuk, az ada­tok birtokában pillanatok alatt kidobja az eredményt. Nálunk, a jégeső-elhárításnál sok-sok információval dolgozunk, s a gyorsaság a munkánk szem­pontjából döntő. Mert ugye, addig kell a jégfelhőt meg­szüntetni, amíg fönt van ... A szombati rendezvény első előadója Mérei Emil, a Poliack Mihály Műszaki Főiskola szá­mítástechnikai intézetének dolgozója, a távadat-feldolgo- zásról beszélt. — Ez egy olyan dolog — mondotta —, mint a telefonhá­lózat. összeköttetés van a szá­mítóközpont és a felhasználók között, mégpedig közvetlen hálózati összeköttetés. S ha a felhasználónak szüksége van bármilyen adatra, azonnal megkapja. Ez is gyorsaság. Nem kell esetleg kilométereket utazni a központig és vissza ... A beszélgetés végén kézen­fekvőnek látszott a kérdés: — Vajon anyagilag is meg­becsülik a programozót? Némi vállvonogatás után a válasza sorra alakulgatnak gazdasági munkaközösségek, s a tagok megpróbálják túl­munkában biztosítani a plusz forintokat. A SZüV-nél már ket­tő ilyen munkaközösség is van, egy házon belül és egy házon kívül. — És milyen jó ez — mondja Bodor László. — Én mint fel­használó, bizonyíthatom. Szol­gáltatásuk rugalmas, gyors, jóval közvetlenebb ... Persze, ezzel nem szeretném a házi­gazdáink érd'emeit csökkente­ni. Hiszen a munkaközösségek munkáját a SZÜV azzal támo­gatja, hogy bérbe adja a gé­peit, amire maszekban nem­igen futná ... Kozma F. Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) elutasítása. Az ehhez vezető út nem olyan sima és egyenle­tes, mint ahogy azt egykor el­képzeltük — mondotta. A szó­nok felhívta a figyelmet: sok­szor hivatkoztunk arra, hogy az emberré válásban milyen je­lentősége volt a munkának, mi azt szeretnők, ha lendületessé válna az a folyamat, amely­ben szocialista emberré vá­lunk. Ez feltételezi céljaink el­fogadását, a helyes szemléle­tet, tájékozódást a világ dol­gaiban, a magas ^színvonalú műveltséget és az ennek érde­kében tudatosan végzett, fe­gyelmezett munkát is. Ma is és a közeljövőben is érvényes az a szándékunk, hogy a meglévő életszínvonalat a későbbi évek előrelépésének alapjaként megtartsuk. Ez a magatartás egy percnyi mozdu­latlanságot sem tűr el: meg­újuló erőfeszítésekre, a válto­zások gyors és rugalmas figye­lembevételére van szükség — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. Világunk ellentmondásairól szólva elmondta: olyan korban élünk, amikor veszély fenyegeti az egész emberiséget, az ön­megsemmisítés veszélye. De ez az a kor, amelyben a jóaka­raté emberek összefogása és akarata egyszer és mindenkor­ra elejét veheti a hideg és a forró háború keletkezésének. A kormány elnökhelyettese szólt arról, hogy a Vöröskereszt mozgalmaiban való részvétel a teljes önkéntesség elvén ala­púk Minél többen vállalják, hogy embertársaik gondját, ba­ját közvetlen, vagy akár közve­tett úton segítsék, annál egész­ségesebb az őket körülvevő tár­sadalom fizikai, erkölcsi és szellemi tekintetben egyaránt, — mondotta befejezésül Sarlós István. A kongresszust a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bizottsá­ga nevében Ahmad Abu-Goura köszöntötte. Felszólalásában rámutatott arra, hogy a fegy­verkezési hajsza ma még erő­sebb a népek humanitárius tö­rekvéseinél. Éppen ezért a v°- röskereszteseknek elsősorban azért kell harcolniuk, hogy min­denütt megteremtődjék a békés élet atmoszférája. Ahmad-Abu-Goura sok si­kert, eredményes munkát kívánt a Magyar Vöröskereszt aktivis­táinak. Hans Hoegh a Vöröskereszt Társaságok Ligája üdvözletét tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek. Elmondta, hogy nagyra értékeli azokat az ered­ményeket, amelyeket a Magyar Vöröskereszt önkéntes munká­sai az egészségvédelem, a vér­adás és az elsősegélynyújtás terén elértek, elismerően szólt a szervezet nemzetközi tevé­kenységéről.- Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter arról szólt, hogy nem lehet elégszer és eléggé megköszönni azt a humánus, áldozatkész munkát, amit a Vö­röskereszt aktivistái végeznek. A mozgalom nélkül ma már csonka volna az egészségügyi szolgálat. A szakmailag is vi­lágszínvonalú tevékenységet a lakosság is egyre inkább igény­li, ám az eddigi eredmények megtartása — éppen a már el­ért magas szint miatt — nem lesz könnyű feladat. A minisz­ter dicsérte a Vöröskereszt újí­tó kezdeményezéseit, megmoz­dulásait, majd még egyszer kérte a küldötteket: tolmácsol­ják a kormány köszönetét a szervezet valamennyi aktivistá­jának. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa ma, vasárnap folytatja munkáját. Borkóstoló a Teleki pincében Ma: hapmányébresztö szüreti (elvonulás A kétnapos villányi borfeszti­vál első napja gyengécskére si­került. Igaz, ebben az időjárás is ludas volt. Hiába volt nyitva a Teleki pince és körülötte az őstermelők pincéi, a gyéren jö- vögető vendégek nem sokat pusztítottak a kínált szép vörös­borokból. A Villány-Mecsekaljai Bor­gazdaság! Kombinát ízléses ter­mékbemutatót rendezett be a Teleki pince egyik szobájában, jól ismert minőségi boraiból, zömében természetesen a ta­valyi évjáratból, hiszen az idei még csak most „születik". A szüret — mint megtudtuk — a kombinát széleiben az utolsó negyedhez érkezett, s az őster­melők többsége is arra fordí­totta ezt a szomorkás hét végét, hogy a tőkéket megszabadítsa a gazdag terméstől. Az utóbbi évek legjobb termését szüretelik ezekben a hetekben Villány vi­dékén, a minőség azonban gyenge közepes — ez a bő ter­més szükségszerű velejárója. Kedvezőtlen volt az évi csapa­dék eloszlása — az eső na­gyobb része akkor jött, amikor sok napfény kellett volna, a szeptemberi nyár viszont — így mondták — már csak gyógyír volt. Azt is megsúgták, hogy a borászoknak nehéz lesz piacké­pes, jó bort készíteni... És a magántermelők? Ahol a hagyo­mányos módszerrel termelnek, tehát a fürtök közelebb vannak a nupsugárzást visszaverő ta­lajhoz, az idei átlagnál jobb minőségű borra számíthatnak. A Teleki pince másik szobá­jában Solti László, a kombinát minőségi ellenőre mutatja be gazdag boroscímke-gyűjtemé- nyének legszebb darabjait, ame­lyek a borvidék történetének ,szép és érdekes illusztrációi. Solti 1949 óta gyűjti a címké­ket, s a gyűjtemény egy része most kerül először a nyilvános­ság elé. Ma — remélhetőleg — ke­gyesebb lesz az időjárás: a villányi borfesztivál nagy ese­ménye, a régi hagyományokat felelevenítő szüreti felvonulás lesz, amely háromnegyed 3-kor indul. H. L A Villány-Mecsekaljai Borkom­binát termékei Gyönyörű szőlőfürtök a kiállítá­son Solti László borcímke gyűjte­ményével Läufer László felvételei Borfesztivál Villányban Ha gyermek a beteg Fog műtét altatással Tudományos ülés az egyetemen Szilvás! Béláné A pénteken és szombaton Pé­csett rendezett egyetemi napok érdekes eseménye volt tegnap délelőtt az egészségügyi szak­dolgozók tudományos ülése. Harminc nővér, műtős, asszisz­tens, laboráns, vett részt a ta­nácskozáson: tizenkét előadás, diavetítéssel kísért bemutató hangzott el a gyógyító munka legkülönbözőbb témaköréből. Szilvási Béláné, a pécsi fogá­szati klinika szájsebészeti osz­tályának altató asszisztense is az egyik előadó volt. — Arról beszéltem kollégáim­nak, hogyan szervezzük meg osztályunkon az ambuláns gyer­meknarkózisokat — mondja Szilvásiné. — Ismert tény, világ­szerte gondot Okoz, hogy a mgváltozott táplálkozási szoká­sok következtében egyre több a rosszfogú gyermek. Köztük van­nak szellemi fogyatékosok és az úgynevezett kezelhetetlen bete­gek: kezelhetetlennek nevezünk például egy kétéves gyermeket, aki nem tudja nyitva tartani a száját a műtét idejére, nem tűri a hosszadalmas beavatkozást. Az ilyen betegek műtétjeit nar­kózisban végezzük. Ez speciá­lis felkészülést, különös figyelmet kíván meg. A mi munkánk a szülők felvilágosításával, az elő­zetes vizsgálatok elvégzésével kezdődik, folytatódik a műtét­tel, de idetartozik a megfelelő körülmények megteremtése is. Osztályunkon külön szoba van az ilyen kis betegek számára: s a szülő a gyerek melett lehet, amikor felébred. — Hány éves tapasztalata van ebben a munkakörben? — Huszonöt éve dolgozom az egészségügyben, 1965-ben kerültem a pécsi 400 ágyas kli­nikára, 1978-ban a fogászatra. A legelső hazai aneszteziológus asszisztensek között voltam, ta­pasztalataimat jól hasznosítha­tom itt, a szájsebészeten. A gyermekek narkózisban való műtését tudomásom szerint egyedül mi csináljuk az ország­ban: sok beteget hoznak hoz­zánk a környező megyékből. — Milyen alkalmai vannak az egészségügyi szakdolgozók to­vábbképzéseinek ? — Minden intézményben rendszeresen folynak házi to­vábbképzések. ötévenként azonban olyan tanfolyamokon is részt kell vennünk, amelynek el­végzéséről oklevelet kapunk: az orvostudományban is gyors a fejlődés: vannak új szisztémák, gyógyszerek, irányzatok: eze­ket meg kell ismernünk, alkal­mazni kell tudnunk. Teamben dolgozunk, s ez azt jelenti: na­gyon egymásrautaltak vagyunk. Adódnak még olyan továbbkép­zési, tájékozódási lehetőségek, mint a nemrégen Nyíregyházán rendezett tudományos konfe­rencia, és mint ez a pécsi ülés is, amely hasznos, jó alkalom a tanulásra. G. T.

Next

/
Thumbnails
Contents