Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-10 / 278. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt ne Dió XXXIX. évfolyam, 278. szám 1982. október 10., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból II hét három kérdése (2. oldal) ♦ Vasárnapi magazin (5. oldal) ♦ Ezüstérem az öttusa-vb-n (8. oldal) Borfesztivál Villányban (Riport a 3. oldalon) Élni ős alapozni A napi gondok igen szo­rítják a vállalatokat. • A gazdasági szabályozók év közben megváltoztak, .csök­kentve a jövedelemképződést, s így korlátozzák a vállalati alapok képződését is. Az év során már két alkalommal fel­emelték a kamatlábat, ösz- szesen három százalékkal, a hitelfeltételek is szigorúbbak lettek. Az operatív irányítás is erőteljesebbé vált, megnehe­zült az importbeszerzés, gya­koribb lett az előre nem ter­vezett- szállítási igények teljesí­tésének kényszere, és így to­vább. Egy vállalati vezető keserűen jegyezte meg: „Az egyik nap­ról a másik napra élünk, éves terv, középtávú vállalati terv, hosszú lejáratú vállalati straté­gia ma már csak legfeljebb a szakkönyvekben található, s nem a mindennapi tevékeny­ségben. Miért nem látta ezt előre a gazdaságirányítás? Miért nem teremtették meg a folyamatos fejlődés feltéte­leit?" A népgazdasági terv össze­állításának alapjait szolgáló információk, előrejelzések 1981- ben szinte egységesen a fej­lett tőkés országok szerény gazdasági növekedését feltéte­lezték, a válság kimerülését valószínűsítették. De a válla­latainkhoz intézett körkérdé­sek alapján is ilyen informá­ciók álltak a gazdaságirányí­tás rendelkezésére. Erre épül­tek az 1982. évi gazdasági szabályozók. A külgazdasági feltételek olyan arányú romlá­sára, mint amilyen ebben az évben bekövetkezett, még a legpesszimistább előrejelzések sem számítottak. A kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig vi­szonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a sza­bályozórendszerben csak az év közepén vontuk le a szüksé­ges, és a vállalatok számára gyakran igen fájó következte­téseket. Nem egy példa van viszont arra, hogy alacsony ér­tékű importtal való „takaré­kosság” magasabb értékű ex­port elvesztését eredményezi. Hiába, ez a kényszerű „kézi vezérlés" elkerülhetetlen hiba- lehetősége. Mennyire tekinthető tartós­nak a jelenlegi, szigorú intéz­kedéseket is követelő világ- gazdasági helyzet? A vállala­toktól nagyobb teljesítménye­ket követelő, a belföldi fo­gyasztást szűkítő világgazda­sági feltételek nem múlnak el 1982-ben, sőt, 1983-ban sem enyhül e szorítás. A világgazdasági válság eddigi tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a krízist azok a vállalatok tudják át­vészelni a legkönnyebben, amelyek hosszú távú stratégiá­val rendelkeznek és a piacot új gyártmányokkal tudják „meglepni", illetve amelyek a beszűkült vásárlóerőt vonzó módszereket alkalmaznak. A vállalatoknál ma a meg­nehezült viszonyokat gyakran annak igazolására „használ­ják fel”, hogy miért nem ké­szítenek érdemi középtávú ter­veket, hogy miért nem rendel­keznek válalati hosszú lejáratú stratégiával. Ez a gyakorlat a vállalati érdekeltség jelenlegi rövidtávú és bázisjellegével is szorosan összefügg, ami azon­ban kétségkívül zsákutcába ve­zethet. A szakemberek — különösen a fejlesztésben érdekeltek - gyakran felvetik, hogy a válla­lati stratégia megalapozásá­hoz cnyagi tartalékokra és je­lentős fejlesztési összegekre volna szükség, mert ilyen kö­rülmények között az innováció­ra — amely minden minden hosszabb távú vállalat elkép­zelés kulcsa —, alig van mód. Mindez — noha több rész­igazságot tartalmaz — vitatha­tó. Az egyik ellenvetés, hogy az exportbővítő fejlesztések talán soha nem kaptak olyan előnyöket, mint napjainkban. E vállalatoknál igenis jelentős kihasználatlan szellemi és anyagi kapacitások vannak, amelyek tartalékok lehetnek az innováció folytatásához. Nem beszélve arról, hogy a bőséges beruházási lehetőségek idősza­kában sem alakultak ki a vál­laltatoknál olyan stratégiák, amelyek nyomán új és ver­senyképes termékek sora ke­rült volna a piacokra. Az in­nováció ellen a jó konjunktúra szinte igazolást adott, hiszen értékesítési gondok nem vol­tak. A nemzetközi verseny ki­éleződése bebizonyí­totta, hogy az innová­ciót nélkülöző, tradicionálisan gondolkodó vállalati vezetés már nem oldhatja meg a gondokat. Nem frázis az, hogy az újító vállalat a műszaki, gazdasági és társadalmi hala­dás motorja, s hogy az új el­járások, gyártmányok nemcsak az adott üzem, hanem az egész népgazdaság verseny­képességét növelik. Nyilvánvalóan nehéz éppen most, a legnehezebb időszak­ban megteremteni az alig be­látható jövő stratégiáját. De ez a feladat. A vállalatoknak éppen ezekben a nehéz na­pokban kell mind nagyobb erőt összpontosítaniok a piac­kutatásra, a piaci és műszaki prognózisok kialakítására. Ezekre alapozva ugyanis olyan vállalati fejlesztési alternatívák ■készülhetnek, amelyek a vál­lalatokat a világpiaci változá­sokhoz való jobb reagálásra készítik elő. Minderre termé­szetesen nincs csodaszer, de bizonyos, hogy élni és a jövőt megalapozni egyszerre kell, s- ebben a vállalatoknak jórészt a saját erejükre kell támasz­kodniuk. Wiesel Iván Finn szakszervezeti kiildüttség látogatása hazánkban A SZOT elnökségének meg­hívására Pertti Viinannennek, a Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szövetsége (SAK) elnö­kének vezetésével szakszerve­zeti küldöttség tett rövid láto­gatást hazánkban. A finn szakszervezeti vezetők találkoz­tak Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával, a magyar szak- szervezetek képviselőivel, véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A vendé­gek szombaton elutaztak ha­zánkból. Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI. kaegresszusa Sarlós István felszólalása A Parlament kongresszusi termében szombaton megkez­dődött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. A szervezet egymillió-kétszázezer tagját képviselő hat­száz küldöttet és meghívott vendégeket, köztük a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek, valamint a kül­földi testvérszervezetek képviselőit Gegesi Kiss Pál akadé­mikus, a Magyar Vöröskereszt elnöke köszöntötte. A kongresszus elnökségében helyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezető­je, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint politikai, társadalmi, tudományos életünk számos képyiselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr.. Ah-^ mad Abu-Goura, a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bizottsá­gának elnöke és Hans Hoegh, a Vöröskereszt Társaságok Li­gájának főtitkára. Az első sorokban a kongresszus külföldi vendégei, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszervezetek képviselői ül­tek. Az elnöki megnyitó után megválasztották a kongresszus munkabizottságait, majd Han­tos János, a Magyar Vöröske­reszt főtitkára előterjesztette az országos vezetőség beszc mólóját és határozati javasla­tát. Beszédében elmondta: a kongresszust megelőző vezető­ségválasztó taggyűlések, a kül­döttértekezletek értékelése sze­rint megállapítható: végrehaj­tották a legutóbbi kongresszus határozatait. Azóta ■- öt esz­tendő alatt — a Vöröskereszt alapszervezeteinek száma több mint másfél ezerrel, az aktív tagok száma több mint száz­tízezerrel gyarapodott. Hangsú­lyozta: szervezeteik munkájára jellemző, hogy tervszerűen és tudatosan vesznek részt szo­cialista társadalmunk humanis­ta feladatainak teljesítésében. Az eddigieknél eredménye­sebben támogatták a hátrá­nyos helyzetű egyéneket és családokat. Az eredmények közt említette, hogy a lakos­ság egészségügyi ellátásához szükséges vért az önkéntes véradók több mint félmilliós tábora adta, térítést nem vár­va. Az utóbbi öt év kiemelkedő eseménye volt — mondotta a főtitkár - a szervezet megala­pításának 100. évfordulója. A centenárium alkalmából Buda­pesten megrendezett III. euró­pai regionális konferencián el­fogadott hét ajánlás bizonyí­totta az európai szintű együtt­működés továbbfejlesztésének valóságos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta: azok az eszmék és alapelvek, amelyeket a Vö­röskereszt képvisel és tevé­kenységével gyakorlattá igyek­szik tenni, megkívánják a moz­galom egyértelmű közvéle­ményformáló szerepének növe­lését. Ezt főleg a Vöröskereszt­nek, a béke jelentős tényező­jének hatékonyabb érvényre juttatása indokolja. Meggyőző­désünk: hogy a Vöröskereszt tagsága mozgósításával és ne­velésével demonstrálhatja, hogy a békés alkotómunka pártján áll az emberi életeket pusztító háborúkkal szemben. A nyílt és határozott állásfog­lalás nem kerülhető el, ha csúfosan megsértik az embe­riség alapvető erkölcsi törvé­nyeit és a nemzetközi jogként elfogadott genfi egyezménye­ket. Hallgatással, vagy homá­lyos fogalmazásokkal nem ad­hatunk felmentést a népirtást elkövetők bűntetteire. A Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciáján, 1975- ben elfogadták ugyan a Vö­röskereszt a béke tényezője akcióprogramot, véleménykü­lönbségek a béke fenntartá­sához való hozzájárulás mód­jával kapcsolatosan azonban ma is léteznek. Ezért is szük­séges a Vöröskereszt II. béke­világkonferenciájának összehí­vása. Az erre irányuló javas­latot több nemzeti társaság támogatta a XXIV. nemzetközi konferencián, de megfelelő döntés nem született. A Ma­gyar ' Vöröskereszt álláspontja, hogy a II. béke világkonferen­ciájának belátható időn belül tanácskoznia kell — mondotta beszéde befejező részében a főtitkár. Ezután Elekes István, az Or­szágos Számvizsgáló Bizottság elnöke előterjesztette a bizott­ság jelentését, madj megkez­dődött »a vita. Elsőként Sarlós István az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntöt­te a kongresszust. Beszédében elmondta, hogy hazánknak és népünknek nagy szüksége van a Vöröskereszt humánus tevé­kenységére. Az önkéntesen végzett, áldozatos munka kap­csolatot teremthet a különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek között, ez pedig a kölcsönös megértést és a kö­zös cselekvést teszi lehetővé, s nemcsak az egyén egészségé­nek védelmét, hanem az egész társadalom erősödését és szo­cialista szellemiségünk fejlődé­sét is szolgálja. A közös cselekvés felbecsül­hetetlen értékű támasza lehet annak az országépítő munká­nak, amelynek mindannyian ré­szesei vagyunk. A közös munka célja: a jólét, a biztonság, a nemzeti egység, a barátság erősítése a világ népeivel, a béke védelme és az erőszak (Folytatás a 3. oldalon) Oj választás Hamburgban Meghiúsultak az NSZK Ham­burg tartományában a Német Szociáldemokrata Párt és a zöldek-alternatív lista között folyt tárgyalások, és ezért új tartományi választást kell tarta­ni — jelentette be pénteken késő este Klaus Von Dohnanyi főpolgármester. A szociáldemokrata poli­tikus szerint a júniusi válasz­tási eredménnyel, az annak nyomán létrejött kisebbségi szociáldemokrata kormánnyal, nem lehet tovább kormányoz­ni a tartományt. Dohnanyi az új választás időpontját nem közölte, azt az összes pártokkal való egyezte­tés után határozzák meg. Re­mélem, hogy a választók, azok is, akik a zöldekre adták vok- sukat, megértették, hogy így nem mehet tovább — hangzott Dohnanyi arra vonatkozó cél­zása, hogy az SPD az új vá­lasztáson szeretné visszahódí­tani a zöldektől júniusban el­vesztett szavazatainak egy ré­szét. A kereszténydemokrata unió Dohnanyi súlyos személyi ve­reségeként értékelte a tárgya­lások kudarcát. A CDU ham­burgi főpolgármester-jelöltje, Walther Leisler Kiep azt java­solta, hogy még az idén tart­sák meg az új választást. Jelentős lehet az új ham­burgi helyzet országos hatása is. Nem zárható ki, hogy ezek után az SPD és a zöldek na­gyon haloványan kibontakozó közeledése teljesen megtor­pan, ami a jobbszárny meg­erősödését eredményezné az SPD-n belül. A hamburgi kísérlet kudarca után bizonyosra vehető, hogy az elkövetkező választásokon az SPD és a zöldek elkesere­dett harcot fognak vívni a kö­zös választói bázis meghódí­tásáért. LABDARÚGÓ NB I. Sorozatban harmadik győzelmét aratta a PMSC, Újmecsekalján nyert 2-1-re a DVTK ellen. A szombati játéknapon másutt történ­teké dióhéjban: Debrecen­ből hozta ei a két pontot a Videoton, nem bírt egy­mással a Békéscsaba és a Haladás; a Hungária kör­úton is vesztett a Tatabá­nya, egymás utáni ötödik vereségét szenvedte el a Zalaegerszeg. A ' Népsta­dionban a kettős rangadó első találkozóján a Vasas egy góllal bizonyult jobb­nak az Ú. Dózsánál, a má­sik mérkőzésen, 3 kiállítás­sal: FTC—Honvéd 3-2. A 7. forduló után tovább tömörül a mezőny, különö­sen hátul nagy a tülekedés, mivel a tabella alján lévő csapatok közül egyedül a zalaegerszegiek nem szerez­tek pontot. Dohány, aki két góllal járult hozzá a PMSC győzelméhez. (Tudósítás a 8. oldalon). Fotó: Arató

Next

/
Thumbnails
Contents