Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-09 / 277. szám

2 Dunántúlt napló 1982. október 9., (lombot Az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Borbély Gábor (Budapest, '3. v. k.), az MSZMP Budapesti Bi­zottságának titkára felszólalásá­ban megnyugtatónak ítélte a fő­város közrendjét és közbizton­ságát, ugyan akikor megállapí­totta: Budapesten szaporodtak az erőszakos és a garázda jel­legű bűncselekmények, ezért is ért egyet a lakosság a közbiz­tonságot veszélyeztetők elleni határozottabb fellépéssel. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész felszólalásában hang­súlyozta: a bűnüldöző és igaz­ságszolgáltatási szervek a ma­guk eszközeivel törekednek a bűncselekmények visszaszorítá­sára, a jó állampolgári köz­érzet biztosítására. Ennek egyik •feltétele, hogy a bűnelkövető­ket gyorsan vonják felelősség­re, s velük szemben megfele­lően differenciált szigor érvé­nyesüljön. Havasi Béla (Borsod m. 2. vk.), a Borsod megyei Pártbi­zottság titkára elmondotta: az embereket nyugtalanítja a ga­rázdaság, az erőszakos bűn- cselekmények szaporodása. Hiba, hogy többségük elítéli a jogsértéseket, de nem lép fel az elkövetőkkel szemben. Sebesi Lászlóné (Békés m. 6. vk.), a Kétegyházi Magyar Nyelvű Általános Iskola tanító­nője hangsúlyozta: az ifjúság elleni sérelmek - úgy tűnik —, gyarapodóban vannak. A közlekedésben súlyos bün­tetést szabnak ki arra a veze­tőre, aki cserbenhagyja áldo­zatát, de ki vonja felelősségre azokat a - többnyire italozó életmódú - szülőket, akik a gyermeküket hagyják cserben? — tette fel a kérdést. Szűcs János (Szolnok m. 7. vk.), az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottságának titkára megállapította: a társadalmi tulajdon kezelői sem anyagi­lag, sem erkölcsileg nem ér­dekeltek eléggé a vagyon vé­delmében. A bűncselekmények­nél például a legtöbbször csak az elkövetőt vonják felelősség­re, a vagyonkezelésben mulasz­tókat nem büntetik. Koczmann Ferencné (Győr- Sopron m. 7. vk.), pannonhal­mi körzeti ápolónő sajnálatos­nak nevezte, hogy az erőszakos és garázda bűncselekmények mintegy 75 százalékát szeszes ital hatása alatt követik el. Figyelmeztető tapasztalat, hogy az alkohol mellett lassan meg­jelentek hazánkban is — első­sorban a fiatalok körében — más, kábultságot okozó szerek.--------------------- * -------------------­A beszámolóhoz több hozzá­szóló nem jelentkezett. Horváth István zárszava következett. A belügyminiszter válaszá­ban megállapította: a felszóla­lásokból, az elhangzott véle­ményekből is kitűnt, indokolt volt a» országgyűlés előtt szól­ni a közrend és a közbiztonság helyzetéről. Az észrevételekben is megfogalmazódott, hogy az ország életét nem a szabály­talankodók, bűnözők határoz­zák meg, hanem a becsülete­sen élő, dolgozó, a szabályokat megtartó, követő emberek mil­liói. A miniszter az elhangzott bí­rálatokat, észrevételeket helyt­állónak, megalapozottnak, megszívlelendőnek értékelte. Azokat körültekintően megvizs­gálják, megteszik a szükséges intézkedéseket és tájékoztatják az érdekelt képviselőket — mondotta. Az országgyűlés a belügymi­niszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután Kovács Antal állam­titkár, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke tartotta meg be­számolóját a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. Kovács Antal államtitkár beszéde Az államtitkár bevezetőben elmondta, hogy a legutóbbi — öt évvel ezelőtti - országgyű­lési beszámoló óta a vízügyi szolgálat eddigi legnagyobb fejlesztését, állóeszköz-állomá­nyának 39 százalékos bővítését hajtotta végre. Mindezek együt­tes hatásaként lényegében za­vartalan volt a népgazdaság vízhasználata, egymillió lakos­sal nőtt az egészséges vízzel ellátottak _ száma, 300 község­ben épült vízmű és olyan nagy városokban sikerült kiegyensú­lyozottabbá tenni a vízellátást, mint Miskolc, Debrecen, Pécs, Kaposvár. Nagy biztonságot nyújtó partfalak épültek Sze­ged és Győr belvárosainak vé­delmére. Ugyanakkor megálla­pította: a vízgazdálkodási infra, struktúra viszonylagos elmara­dottságát még nem tudtuk fel­számolni. Kovács Antal szólt vízkin­csünk ésszerű hasznosításának teendőiről, a vízgazdálkodási követelményekről, s a beruhá­zási lehetőségekről is. Ez utób­biakról elmondotta: amikor a népgazdaság szinte valameny. nyi területén csökkentek a be­ruházási lehetőségek, a lakos­ság vízellátására szánt állóesz­köz-fejlesztési előirányzatok lé­nyegében azonos szinten ma­radtak. A VI. ötéves terv erre ä célra 22—23 milliárd forintot irányzott elő, s ez a vízgazdál­kodási ág összes beruházásá­nak több mint 40 százaléka. A kormány ismeri és elismeri a lakosság vízellátásának társa­dalmi indokoltságát, s ezért támogatja a program válto­zatlan folytatását. A VI. ötéves terv idején körülbelül 200 000 lakás bekötésének lehet meg­teremteni az anyagi feltételeit, nem csökken tehát lényegesen az ivóvízzel és csatornával el­látott lakások közötti arányta­lanság. Gyorsabb változást hosszabb távon attól remélhe. tünk, ha minden érintett anya. Cselőtei László (Pest m. 2. vk.), a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem egyetemi tanóra, a mezőgadzasági bizottság elnöke felszólalásában képviselőtársai véleményét is összegezte. Mint mondotta, a vízgazdálkodást a társadalom széles körének ér­deklődése kíséri. Emlékeztetett rá, hogy a képviselők már az előző beszámoló elhangzása­kor is utaltak a takarékos víz- használat fontosságára, azóta tapasztalható is a szemlélet- változás, de változatlanul ki­emelt feladat, hogy a kedvező folyamatok kibontakozását megfelelő szabályokkal és tech. nikai feltételekkel is segítsék. A mai körülmények között a helyi adottságokhoz alkalmaz­kodva mindenütt keresni kell a kisebb költségekkel elérhető megoldásokat. Vadkerti Miklósné (Heves m. 12. vk.) a feldebrői Rákóczi Tsz gi erejét fokozottabban bekap­csoljuk a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldásába. Az államtitkár beszámolójá­ban részletezte a környezetvé­delem, a belvízvédelem prob­lémáit, a vízrendezés egyre sürgetőbb feladatait is. Befe­jezésül a vízgazdálkodás dol­gozóinak áldozatos munkáját méltatta. szociálpolitikai előadója szóvá tette, a visontai külszíni fej­tés víztelenítéséből származó ká­ros hatásokat. Fölhívta az ille­tékes bányászati szervek figyel­mét az eddigi károkozások kö­vetkezményeinek kijavítására. Nagy Sándorné (Hajdú-Bihar m. 18. vk.), a koimádi kender- gyár termelési osztályvezető­je árrá figyelmeztetett, hogy a Berettyó és a Körösök térségében gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzemek legna­gyobb gondja az állandó bel­vízveszély. Javasolta, hogy a települések belvízmentesítését a mezőgazdasági területek komplex meliorációjával össze­hangoltan oldják meg. Ferenczi József (Csongrád m. 16. vk.) a földeáki Egyet­értés Termelőszövetkezet trak­torvezetője a jövő feladatai közé sorolta a külterületek, a tanyaközpontok vízellátását. Fábián Márton (Szolnok m. 10. vk.), a karcagi Május 1. Tsz elnöke elmondta, hogy a vízgazdálkodás növekvő fel­adatainak megoldásában je­lentős szerepet töltenek be a vízi-közmű társulatok. A ta­pasztalatok szerint ez a forma Szolnok megyében bevált. Ádám Imréné (Bács m. 15. vk.), a garai Vörös Csillag Tsz állatgondozója elmondta, hogy egyes tavak hasznosítása je­lenleg tervszerűtlen, nem for­dítanak kellő gondot felújítá­sukra. Szólt arról is, hogy a szennyvizek szabálytalan elhe­lyezőivel szemben szigorúbb szankciókra lenne szükség. Dr. Harmat László (Szabolcs m. 4. vk.). az újfehértói Gyü­mölcs-.és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet igazgatója rá­mutatott: időszerű a szabolcsi talaj vízháztartásának felülvizs­gálata és átfogó szabályozása. Dr. Tóth Dankó István (Bor­sod m. 17. Vk.), encsi körzeti orvos véleménye szerint Észak- Magyarország falyóinak védel­me érdekében még konstruktí­vabb együttműködést kell kiala­kítani a szomszédos országok vízügyi hatóságaival. Megemlí­tette, hogy választókerületében Motorosok figyelmébe „MZ" ÉS JÁWA nagy motorkerékpárok ismét OTP hitellevélre is vásárolhatók. 12. sz. JÁRMOBOLT, Pécs, Rákóczi út 50. 210. sz. MŰSZAKI BOLT, Mohács, Szabadság u. 24. II képviselők hozzászólásai Dohoczky Antal (B. m. 11. vk.) képviselő felszólalása Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Jóleső érzés foglalkozni a vízgazdálkodás számadataival. Manapság, amikor sokszor csak a gondokról hall az ember, jó do'og arról olvasni és 'hallani, hogy az ország vízgazdálkodá­sában — kiváltképpen ennek lakosságot érintő részében — töretlen a haladás. Megérdem­lik ezért az elismerést mind­azok, akik ezen fáradoznak. E bevezető is sejteti, hogy a lakosság vízellátásáról kívánok szólni. A számok azt jelzik, hogy a lakosság közműves víz­ellátásának gyors javulását mu­tató átlagszámok mögött azért „nemcsak” meghúzódnak, de most már ki is bújnak azok a gondok, feszültségek, amelyek a nehezebb feladatokat is sej­tetik. Szemmel látható ugyanis, hogy az elmúlt évtizedben min­denekelőtt a városok, vagy a nagyobb települések vízellátá­sa javult és visszamaradtak a fejlődésben a falvak, legfőképp pedig az aprófalvak. Olyan megye képviselőjeként szólok, melynek vízellátása az utóbbi években megkülönbözte­tett figyelmet és támogatást kapott, és ahol ennek ellenére majdnem minden második te­lepülésnek — vagy nevezzük nevén a gyermeket — minden második községnek még ma sincs vírműve, s ahol az átla­got meghaladó a kutak nitrá- tos szennyezettsége. Az elmaradás oka egyszerű: a 200—500 leiken aluli telepü­lések nem képesek a vízmű­építés növekvő költségeit tár­sulati alapon felvállalni. Néha megmosolyogtat az a vita, amely az aprófalvak körül nap­jainkban folyik. Manapság zok­szó nélkül apró falunak vallja magát egy-egy 1000 lakos kö­rüli település rs, pedig ezek egy-egy megyében jószerivel már nagy falunak számítanak. Egyetértek azzal a távlati kon­cepcióval, mely elsősorban a községek közműves vízellátását kívánja előtérbe helyezni, de kérem, hogy az arra érdemes, valóban aprófalvak — aime- lyekben a fejlesztés természeti feltételei és a vírbeszerzés költ­ségei mind több gondot okoz­nak — kapjanak megkülönböz­tetett figyelmet. Arra is gon­dolni keli, hogy itt a társulás feltételei igazodjanak jobban a lakossági teherviselés még elviselhető határaihoz. Egyéb­ként is számolnunk kell azzal, hogy a lakosság teherviselésére egyre több helyről kacsinga­tunk, így a reális mércére min­denképpen ügyelnünk kell. Úgy látjuk, hogy az intézmé­nyi, vagy az üzemi vízművek a jövőben talán a mainál is na­gyobb szerepet vállalhatnának a lakossági vízellátásból. Las­san halad a tartálykocsival vagy telepített tartállyal történő ellátás is, pedig ettől egykor többet reméltünk. Szóval, az ösz- szefogós, a társulás szélesebb körű értelmezése, az egyszerűbb vagy éppen átmeneti megoldá­sok keresése feladataink közé tartozik. A másik dolog, amelyről szólnék, az, hogy miközben egy­re drágább a jó minőségű víz beszerzése, kitermelése és néhol bizony ellátási gondokkal is küszködnek, ugyanakkor másutt fényűzően pazarolják a vizet: gépkocsit mosnak, kertet locsol­nak és néhol már házi meden­cét is töltenek vele. Persze ők csak egy erősen dotált vízfo­gyasztás számláját fizetik. Kér­dem államtitkár elvtársat: mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az alapellátáson felüli — úgy is mondhatnám luxus víz- fogyasztást nagyobb mértékben fizettessük meg. A társadalom minden bizonnyal támogatna egy ilyen megoldást és talán a fogyasztás is takarékosabbá válna ezáltal. Erre, azt hiszem, ugyancsak szükségünk lenne. És, ha már szóba hoztam a vízdíjat, hadd hívjam fel a fi­gyelmet egy furcsaságra. Arra, hogy kétféle vízdíj van ma az országban. Azért a vízért, ame­lyet az 1968 előtt épített vízmű­vekből nyernek köbméterenként 1 forintot, a később épült víz­művek vízéért viszont 3 forintot kell fizetni a lakosságnak. Ki érti ezt? Mindenesetre ez is rendezés­re érett dolog. Kérem, félre ne értsenék: nem általános vízdíj­emelésre teszek javaslatot, ha­nem inkább igazságos tehervi­selésre. a falusi lakosság szívesen vál- ialja az anyagi hozzájárulást, ha életkörülményeinek javítá­sáról, az ivóvíz-ellátásról van szó. Több felszólaló nem volt. A vitában elhangzottakra vála­szolva Kovács Antal a gondok megítélésében egyetértett a képviselőkkel. Ugyanakkor rá­mutatott, hogy csak a rendelke­zésre álló eszközökkel gazdál­kodhatunk, ezek csupán az is­mert programok megvalósítását teszik lehetővé, a fejlesztés jobb szervezéssel gyorsítható, de költ­séges új beruházásokra ma nem vállalkozhatunk. A vízgazdálko­dás ár- és díjviszonyairól kifej­tette: a társadalmi ráfordítá­sokat jobban tükröző rendszert kívánnak bevezetni, ám e mó­dosítást csak életszínvonal-poli­tikánk egyéb elemeivel össz­hangban lehet végrehajtani. Az államtitkár szerint az ár- vízvédelemben a nagyobbik gondot nem a további védőmű­vek építése, hanem a már meg­lévők állapota jelenti. Az árvíz­Interpellációk Tornán Károlyné (Borsod m., 7. vk.), a nyékládházi Mező- panel vasszerelője Ónod várá­nak rekonstrukciója tárgyában intézett kérdést az építésügyi és városfejlesztési miniszter­hez. Nemzeti kincseink meg­óvása iránti felelősségre utal­va kérdezte: milyen intézkedés várható az egykor jelentős tör. ténelmi eseményeket megért, jelenleg azonban pusztulóban levő ónodi vár megmentésére, rekonstrukciójára. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter vála. szóban utalt arra, hogy az ónodi vár jelentősége, értéke ugyanúgy ismert a szakembe­rek körébén, mint a helybeliek előtt. Az ország 8700 műemlé­ke közül azonban 350 a mű­emlékrom, s történelmi tarto­zásként, törlesztésként temér. dek feladatot jelent ezek meg. óvása, helyreállítása. Az ónodi vár a XVIII. század vége óta fo­kozatosan indult romlásnak, ment tönkre. Sajnos, az anya­gi lehetőségek miatt nem a legkedvezőbb a pillanat a vár. rom helyreállítására. Mégis je­lentőségét, állapotát figyelem, be véve mód nyílik arra, hogy védelem biztonságát változatla­nul kiemelkedően fontos sze­repének megfelelően kezeli. A képviselők más észrevételeire — mint például az ipari terü­letek rekultivációja, az állattar­tó telepek szennyvíz-gondjai — több tárca és főhatóság veze­tőivel konzultálva adnak majd választ. Az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének be­számolóját, valamint a hozzá­szólásokra adott válaszát jóvá­hagyólag tudomásul vette. a helyi erőkre, szocialista bri­gádokra építve, lakossági tá­mogatással és közreműködés­sel megmentsék, ami menthe­tő. Még az ez évi ötéves terv. ben felmérik a kutatás, a tér. vezés, a kivitelezés pénzügyi feltételeit, s megkezdődhet az állagmegóvási munka. A miniszteri választ az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka - amelyen felváltva elnökölt Apró Antal, Cservenka Ferencné, Péter János — befe­jezte munkáját. Az NSZK-ban, a Fekete-erdőben leesett az első hó. Az odaérkezett turisták örülnek a tét korai ajándékának.

Next

/
Thumbnails
Contents