Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-08 / 276. szám

1982. október 8., péntek Dunántúlt napló Az országos statisztika — amely tendenciáiban a me­gyeivel is megegyezik — arról beszél, hogy közel 56 000 pol­gári jogi, 31 000 munkajogi, 30 000 államigazgatási, 28 000 családjogi, 13 000 társadalom- biztosítási, 3000 büntetőjogi és 2500 szabálysértési kérdés ke­rült terítékre - közel 13 000 egyéb ügy mellett. Néhány területet érdemes közelebbről is megvizsgálni. A munkajog körébe tartozó ügyeknél a legmagasabb arányt a munka díjazásával és végzésével kapcsolatos vállala­ti intézkedésekkel szembeni dolgozói panaszok képviselték. A társadalombiztosítással kap­csolatos kérdések során főleg a nyugdíj körüli gondok - a Vállalati jogsegélyszolgálatok Ki gondolta volna öt évvel ezelőtt, amikor a szakszerveze­ti jogsegélyszolgálatot létre­hoztuk, hogy 1981-ben már kö­zel 180 000 ,,ügy" kerül az or­szágban működő szolgálatok asztalára? Hogy a dolgozók megkedvelik, s ennyire igény­lik majd ezt a szolgáltatást? Mert szolgáltatás ez a javából, segíti a jogban járatlant a pa- ragrafusok-döntések között el­igazodni. A közelmúltban a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa el­nökségi ülésen foglalkozott a megyénkben működő jogse­gélyszolgálatok munkájával, s állapították meg: a jogsegély- szolgálatok eredményesen se­gítik elő a dolgozók ügyeinek intézését, s a szakszervezeti bi­zottságokkal szoros kapcsolat­ban szolgálják a dolgozók kol­lektív és egyéni érdekvédelmét. Megyénkben e szolgálatok mű­ködési feltételei — úgy szemé­lyi, mint tárgyi oldalon - biz­tosítottak. Szinte mindenütt jogvégzett személy látja el az ügyfélfogadást, s ez feltétlenül örvendetes. Eligazodni a paragrafusok rengetegében Szaktanács, vitás ügyekben Kollektiv és egyéni érdekvédelem szolgálat ügyfélforgalma cse­kély. (Tegyük ide zárójelben: hetente két alkalommal, hét­főn és csütörtökön 15 és 17 óra között tartanak az SZMT- nél fogadóórát.) Végezetül egy megállapítás: a dolgozók munkaviszonyával, illetve a tórsadalomiztosítási panaszokkal kapcsolatos ta­pasztalatokat a jogsegélyszol­gálatok jelzései alapján a vál­lalatok szakszervezeti .szervei — vezetői — megfelelő módon hasznosíthatják, különböző döntéseik előkészítésénél fi­gyelembe vehetik. így válhat a szolgálat az érdekvédelmi funkciója mellett tájékoztató, információkat szolgáltató egy­séggé. K. F. Szüreti napok Ezen az őszön első ízben rendezi meg a KISZ Bara­nya megyei Bizottsága a szüreti napokat, azaz a kétnapos szüreti mulatsá­got Pécsett. A rendezvény hagyományteremtő jelle­gű, szeretnék ezután min­den évben megrendezni. Felelevenítik a szüreti ha­gyományokat: érdekes programokat szerveznek a résztvevőknek. A szüreti napok bevételét a pécsi Üttörőház építésére for­dítják. A kétnapos rendezvény időpontja: október 16-aés 17-e, szombat, vasárnap. A programból ezúttal csak két érdekességet emelnénk ki: szombaton este szüreti bál lesz a pécsi vásárcsar­nokban, vasárnap pedig szüreti felvonulást tartanak kocsikkal, hintákkal, nép­táncegyüttesekkel a belvá­rosban. Kalányos Erzsébet hatalma nyugdíj összegének megállapí­tása — és az üzemi baleseti kártérítési panaszok kerültek terítékre. Általában jellemző, hogy egy-egy új társadalom- biztosítási jogszabály megjele­nésekor megnő az ügyfélfor­galom. A polgárjog területén a tanácsadás dominál, ha­sonló a helyzet a büntetőjogi, szabálysértési témáknál is. A palettán ezerféle szín jelenik meg, ahogy az élet is ezernyi formában produkálja a polgári jogi-büntető jogi vitákat. Jó volt az értékelés során hallani: a vállalatok és a dol­gozók érdekeit is szem előtt tartva szervezték meg minde­nütt a fogadóórákat, azaz a munkából sincs kiesés, de a dolgozó sem veszít sokat sza­bad idejéből. Általános tapasz­talat, hogy a jogsegélyszolgá­latok vezetői a SZOT irányel­veiben rögzített szempontok alapján helyesen választják ki aozkat az ügyeket, ahol a kép­viseletet ellátják. A szakszervezeti bizottságok félévente-évente írásban be­számoltatják a jogsegélyszol­gálatok vezetőit, és értékelik a végzett munkát. E munkában a közvetlen segítség nyújtás-felvi - lágosítás-eligazítás mellett nagy szerepet kap az intézmé- nyen-vállalaton belüli jogpro­paganda-szolgálat. Azoknál a vállalatoknál, ahol nincs jogsegélyszolgálat, a dolgozók az SZMT jogse­gélyszolgálatához fordulhat­nak. Ezt a jogsegélyszolgáltató fórumot azonban úgy látszik, nemigen ismerik az emberek, a Ott ült ő is a fehér asztalnál, amikor a magas tisztségű ven­dégnek beszámoltak a gyárve­zetői munkájukról. Kérdezem, tudja-e, miért éppen ő ült ott, sokszáz munkatársa közül? — Részben azért, mert fiatal szakmunkásnő vagyok, fiatal párttag, s még fiatalabb KISZ- titkár. Idén választottak meg a Martos Flóra alapszervezet tit­kárának, tavaly lettem párttag - mondja Kalányos Erzsébet, akit a futószalag mellől kértem el a beszélgetésre a Szigetvári Konzervgyárban. — Nem hiányzik most onnan? — Biztosan állítottak a he­lyemre, most vannak ipari ta­nulók, közülük valakit. Általá­ban a zárógépet kezelem. Elég jól fizetik. Ha jól megy min­den, ha megvan a norma, 3500 —3700-at átlagban. Szezonban, túlórával többet. A heti nyolc óra túlórára műszakonként még külön adnak száz forintot. . . — Tudja-e, miért éppen ma­gával beszélgetek azok közül, akik ott ültek akkor? — Amikor szóltak, hogy ke­res egy újságíró, a főnököm azt mondta, biztosan azért, mert te vagy a „díszcigány" — mondja Kalányos Erzsébet. — S tényleg „diszcigány"? — Tanyán laktunk nagyon sokáig, onnan jártam iskolába Szentegátra, majd Dencsházá- ra. Harmadikos ipari tanuló voltam, amikor beköltöztünk Dencsházára. A tanyán villany sem volt, de én nagyon szeret­tem ott, nyugalom volt. Nagyon soká tartott, míg megszoktam a faluban. Az iskolában köze­pes tanuló voltam, utána ide kerültem szakmunkástanulónak, s hetvenhétben szabadultam. Azóta folyamatosan dolgozom három műszakban, polgári já­rattal jövök dolgozni, édes­apám nyugdíjas, édesanyám pedig most került ide a Kon­zervgyárba, a borsószezon vé­gén. Párttag úgy lettem, hogy a KISZ-titkár szólt, hogy venné­nek fel dolgozó fiatalokat, elő­ször nem is mondtam semmit, csak amikor másodszor szólt, akkor mondtam neki, hogy je­lentkezem. Akkor már a leg­alapvetőbb dolgokat tudtam a pártról, mert hathetes KISZ-is- kolán voltam, ott sokat hallot­tam a pártéletről. Úgy gondol­tam, jó ha egy közösséghez tartozom. Otthon megértették és tudomásul vették bejelenté­semet. Kalányos Erzsébet szép lány, mondják róla, csendes, s talán egy kicsit visszahúzódó is. De ha kérdezik, kertelés nélkül el­mondja a véleményét. — Igen, azt hiszem jellemző rám, hogy csendes vagyok. Jól kijövök munkatársaimmal, be­csüljük egymást. Nem szégyen­lem, hogy cigány vagyok, büsz­ke sem vagyok rá — nem ez a fontos egy ember megítélésé­ben. így kell hogy legyen, mert egyformán kijövök cigány­nyal, magyarral. Becsüljük egy­mást. Feltételes módra akkor vált, amikor egyéni életéről kérde­zem, de akkor sem lesz bizony­talan, szeme másképpen csil­log, amikor elmondja, hogy nemrég magismerkedett egy fiatalemberrel, szeretik egy­mást, s összeházasodnak. Vá­rosban nem szeretne lakni, gye­rekkorához jobban illik a falu, s még nem gondolkodott azon, hogy hány gyereket szeretne... Töprengek, vajon mivel le­hetne megkarcolni, éppen csak kicsit, Kalányos Erzsébet nyu­galmát, csendességét. Régi trükk erre a mesebeli tündér, aki teljesíti minden vágyunkat. A vágyak sok mindenről árul­kodnak. Mi lenne Kalányos Er­zsébet három kívánsága?- Először azt kívánnám, le­gyen szép lakásunk, aztán azt, hogy sikeres, boldog legyen a házasságom. Harmadszor azt, hogy egészséges legyek, úgy tudjam végezni a munkámat, mint eddig. Ne romoljon az életem, csak javuljon.- Miért nem kéjt százmillió forintot a tündértől? Rám néz, először látom meg­lepettnek, csodálkozónak a be­szélgetés alatt:- Nem, olyat nem kérhet­tem. Ahhoz túl sokat kell dol­gozni ... Visszaáll a zárógéphez, ma­síroznak előtte a konzervesüve- gek, oda sem kell néznie, rak­ja tetejükre a pléhlapokat. Munkatársnői hol őt nézik, hol engem, ahogy fényképezem Kalányos Erzsébetet. Leteszek arról, hogy pillan­tását másfelé tereljem, nézzen, nézzen csak a fényképen ke­resztül mindenki szemébe. A konzervkatonák hatalmat ad­nak hozzá Kalányos Erzsébet­nek. Bodó László Semmi mással nem pótolható... 11 párttagság alkotóműhelyei A zokban a pártszerveze­tekben, ahol mostaná­ban mérlegre teszik saját munkamódszereiket, munkastílusukat, mindenütt ott szerepel az elemzett té­mák között a taggyűlések he­lye, szerepe. Ez természetes is, hiszen a taggyűlés az alap- szervezeti pártélet legfőbb fó­ruma, a politikai munka he­lyi irányának legfontosabb meghatározója. Egyik felelős politikai vezetőnek nemrég napvilágot látott kifejezésével élve: a taggyűlés az alapszer­vezet életében az együttgon­dolkodásnak és az egységes cselekvés kialakításának sem­mi mással nem pótolható al­kotóműhelye. Tudjuk persze, hogy a gya­korlatban a taggyűlések sok­félék. Egyazon pártalapszerve- zet életében is követik egy­mást izgalmas és érdektelen, mélyen elemző és felszínes, eleven vitát kiváltó és csend- be-némaságba fulladó össze­jövetelek. A különféle párt- szervezetek között pedig még inkább tehető megkülönbözte­tés ilyen tekintetben. Sokféle összetevője van ennek: az adott pártszervezet közege, tevékenységi köre éppúgy be­folyásolja, mint a vezetőség­nek vagy magának a párt­tagságnak a tapasztaltsága, felkészültsége, tájékozottsága. Az adott munkahely demok­ratizmusának általános szín­vonalára is következtethetünk a taggyűlések légköréből. Mindez azért érdemel emlí­tést, mert jelzi: a taggyűlések alkotóműhely jellegének meg­őrzése vagy erősítése nem tekinthető a többi teendőtől elválasztott, önmagában ke­zelendő vagy megoldandó fel­adatnak. A taggyűlés tükre az adott helyen folyó párt­munkának, az ottani pártélet­nek, közéletnek. De nemcsak a tükre, hanem a formálója is. S ez indokolhatja, hogy olykor önálló kérdésként is elemezzék: kellőképpen be- töltik-e említett rendeltetésü­ket a taagyűlések. Helyenként önkritikus hang­vétellel szólnak erről, s az ef­féle önbírálat — mi tagadás — valós alapokon nyugszik. Az indokoltnál és az elfogad­hatónál több pártszerveze­teinkben a „szürke”, semmit vagy legfeljebb keveset mon­dó taggyűlés, amely legjobb esetben is csak a felszínen borzolja meg a vizet, a mély­be nem hatol. Bizony akad­nak taggyűlések, ahol inkább csak tájékoztatnak és tudo­másul vesznek, de nem fogal­mazzák meg érdemben a po­litikai munka irányát és konk­rét teendőit. Elgondolkoztató, hogy néhol a taggyűlésen csend honol, ám alig hagyják el a termet, a folyosón, az utcasarkon azonnal élénk po­lémia bontakozik ki. S az is adhat okot a töprengésre, hogy miközben egyes veze­tőségek verejtékezve kutatják, ugyan mit is lehetne a tag­gyűlés napirendjére tűzni, ugyanezen alapszervezet tag­jai arról panaszkodnak: nincs megfelelő fórum a politikai kérdések megvitatására, a po­litizáló eszmecserékre. Indokolt hát, hogy minde­nütt helyreálIjék a taggyűlé­sek rangja, megkapják vagy visszakapják az őket megillető helyet és szerepet a pártszer­vezet életében. A semmi más­sal nem pótolható szerepük szó szerint értendő: a tag­gyűlés helyébe nem léphet, alkotóműhely szerepét nem veheti át sem a pártcsoport megbeszélése, sem a politikai oktatás foglalkozása, sem a vitaköri összejövetel. Hiszen döntésre, határozathozatalra csak a taggyűlés fóruma a hi­vatott. Napjainkban sok helyen is­merik fel azt a követelményt, hogv a kommunistáknak ele­venebben, aktívabban kell po­litizálniuk környezetükben. De ennek az igénynek tar­talmason, színvonalasan csak ott tudnak eleget tenni, ahol ebben kellő felkészítést is kap­nak. E felkészítésben pedig nem nélkülözhető a taggyű­lés. Elsődlegesen ott kell a politikai munka lényeges kér­déseit tisztázni, a párthatáro­zatok, politikai döntések ér­telmezésében egységre jutni, a tényeket és az érveket mér­legre tenni. Ahol a taggyűlés nem politizál, ott az egyes párttag is kevésbé képes erre. A helyi munkára vonat­kozó döntések kiala­kításának is elsődle­gesen a taggyűlés a fóruma. Az alkotóműhely „produktu­ma" ebben az értelemben a döntéssé formálódott elhatá­rozás: a taggyűlésen folyó al­kotó tevékenység végered­ményben ebben ölt testet. Il­letve: kell hogy testet öltsön. Mert enélkül a taggyűlés csak regisztrálja az élet jelensé­geit, de nem alakítja azolTat, s ilyen esetben tényleges al­kotó tevékenységről sem be­szélhetünk. Egyszerűbben szól­va: ha gyakorlatiasabbó és hatékonyabbá akarjuk tenni a pártmunkát — márpedig ezt akarjuk —, akkor a taggyű­lések döntést hozó, feladat­meghatározó, a politikai cse­lekvés irányát kézzelfoghatóan megielölő jellegét kell feltét­lenül erősítenünk. Szinte közhely már, hogy a bonyolultabb feladatok a párt- szervezetekben is megköve­telik az önállóbb, felelősebb, színvonalasabb munkát. En­nek egyik lényeges feltétele és összetevője, hogy az alap- szervezetek legfőbb fórumai, a taggyűlések az alkotó gon­dolkodás és cselekvés valódi formálói, műhelyei legyenek. Gyenes László Az AFIT 15. számú Vállalata az idén 40 darab félkarú sorompót gyárt, a vasúti fénysorompók kiegészítésére. Vajon elegendő lesz ez a széltében, hosszában tapasztalható vakmerőség és felelőt­lenség ellen? 180 ezer íígv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents