Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-07 / 275. szám

1982. október 7., csütörtök Dunantmt napló 5 Rugalmas alkalmazkodás, új módszerek, új formák Nincs lekérés A TESZÖY elnökségének ülése A termelőszövetkezetek dif­ferenciáltságát, gazdasági ha­tékonyságuk növelésének fel­adatait, az állattenyésztés ága­zatainak 1982. I. félévi alaku­lását és várható év végi főbb mutatóit, a termelőszövetke­zeti tagok, dolgozók érdekvé­delmének, érdekképviseletének helyzetét, és a Kölcsönös Tá­mogatási Alap működésének tapasztalatait vitatta meg teg­napi ülésén a Baranya megyei Tsz Szövetség elnöksége, Papp Zoltán, a TESZÖV elnökének el­nökletével. A vitában felszólalt dr. Geisz Mihály, a Baranya megyei Pártbizottság gazdaság­Az idegenforgalom kérdései, nek szenteli legújabb számát a Baranyai Művelődés. Az uta. zás és á vendégfogadás han­gulatát pendíti meg Tüskés Tibor Pécs poézise című írásá­ban, s adja vissza városunk hangulatát az itt élő és azide érkező ember szemével. Tá­volságokat kapcsol össze az a beszélgetés is, amely Ne­mes Endrével készült a Svéd­országban élő festőművész ta­vaszi látogatása alkalmával, szülőfalujában, Pécsváradon. Az idegenforgalom országos és megyei képét ismertető írá­sok után érdekes „utazási il­lemtant" olvashatunk dr. Bárdi László tollából. A szerző úti­élményein elgondolkodva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a külföldre utazók lét­számának hazai növekedésé­vel korántsem járt együtt uta­politikai osztályvezetője, dr. Jahoda Miklós, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályvezető-helyette­se, Kovács Béla, a TOT jogta­nácsosa. A napirendek felett megnyi­tott vitában az elnökségi tagok mindenekelőtt a differenciált­ság, az állattenyésztés helyzete és a tagi érdekképviselet kér­déseihez szóltak hozzá. Úgy döntöttek, hogy ezeket, a me­gye szövetkezeti mozgalmát szé­les körben érintő témákat, a Tsz Szövetség soron következő, őszi küldöttgyűlése elé terjesz­tik nyilvános megvitatásra. zásaink nívójának emelkedése. Pedig az utazás, a más orszá­gok megismerése elsősorban tartalmi értékeket-kell hogy közvetítsen. Ez az alapgondo­lata a középiskolás diákok külföldi utazásairól szóló írás­nak is. Egy különös „idegenforgal­mi” jelenségről szól dr. Szita László, amikor a Wandervogel- mozgalom Pécsre és Baranyá­ba irányuló akcióit mutatja be a két világháború közti idők­ből, és szól a hitleri Német­országból a Dél-Dunántúl né­met nemzetiség lakta telepü­léseire érkezett egyénekről, cső. portokról. Külön kutatást ér­demelne meg ez a jelenség, állapítja meg at cikk írója, hiszen a Wandervogel-mozga- lom voltaképp a német ter­jeszkedés számára jelentett előretolt hadoszlopot. Aki a pécsi vásár méreteihez szokott, az ugyancsak elcso­dálkozik pl. Villányban az ottani vásáron. A nagyközség szélén lévő szerény méretű vá­sártéren szerény a „felhajtás" is — a pécsi vásár egyetlen „utcájának" az egyik oldala többet kínál... Itt viszont — és ez is valami — füvön járkálunk. Tegnap volt vásár Villányban. Nagyjából ugyanannyi bazá- ros volt, mint pecsenyesütő (többségük természetesen pé­csi). Az utóbbiak bizton meg­találták a számításukat — ér­dekes, hogy vásárban nyomban megéhezik, megszomjlazik az ember, bármily jóllakotton men­jen is ki -, az előbbiek már kevésbé. Inkább csak az őszies szél kapkodott a kiaggatott Fontos tényeket közöl a megyében folyó tanárképzés­ről annak a felmérésnek a zá­ródokumentuma, amit az Aradi Lászlóné—Berki Erzsébet-Bodo. nyi Ilona szerzőcsoport készí­tett a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Ka­rán. A felmérés a hallgatók véleményét közli a pécsi ta­nárképzés négy esztendejéről. Elgondolkodtató, annál is in­kább, mert nem új jelenség, hogy a hallgatók elsősorban a szaktárgyi ismereteket érzik fontosnak, elsajátításra érde­mesnek, ugyanakkor pedig ke. vésbé tudatosult még bennük, hogy a társadalom, a munka­hely majd a pedagógus szerepkör teljes betöltését, a bonyolult nevelési feladatok ellátását várjOi majd tőlük. G. 0. A Baranyai Művelődés új számából pulóverek, dzsekik, kendők után, semmint a vásárlók. Ennél érdekesebb volt az ál­latvásár. Néhány csikó, bika­borjak és sok-sok malac volt a kínálat. A bikaborjak egy utánfutót álltak körül. Kiskun- majsáról „jöttek", s idős gaz­dájuk magyarázza, hogy „egy­szer már meg kellett próbálni ilyen messzire eljönni, hát­ha ..." Egy-egy állatot 8-9 ezer forintra tartott. és a malacok? Reszkető kis rózsaszínű testük egymáshoz szorul a szűk katrocokban, így melengetik magukat. Néha-né­ha el-elkapják egyik-másiknak a lábát, fejjel lefelé lógatva magasra emelik, úgy próbálnak kédvet csinálni a vevőjelöltek­nek. A kedv pedig — ezen a vá­sáron legalábbis — nem volt valami nagy. Igli János hely­beli sertéstenyésztő is — „civil­ben" brigádvezető a Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kom­binát itteni üzeménél — azzal a megjegyzéssel mutatja leplezet­len büszkeséggel 13 hetes göm- bölyded süldőit (párját 2500— 2600 forintért kínálja), hogy ha nem kelnek el így, megvárja az állami felvásárlókat, akik — úgy tudja — élősúly-kilogram­monként 40 forintot fizetnek. Nem akarja már hazavinni a süldőket... Míg ezt mondja, a veje. Teleadi Gyula villám­gyorsan elad két 9 hetes mala­cot, darabonként 750 forintért. Tagadhatatlanul jó üzlet volt, hiszen többnyire 600—650 fo­rintra tartották a hasonló kis jószágokat. Milyen vásár volt ez a teg­napi? A megyei illetékhivatal munkatársa, aki adatfelvétellel foglafatoskodott. gyengének minősítette. Megfogalmazása szerint a villányi vásár mindig is a gyengébbek közé tartozott. H. I. Bikaborjak Kiskunmajsáról Vigye lelkem, 7§b-ért adom.., Á szocialista munkaverseny- mozgalom fejlesztéséről A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának ülése jr |egyénkben a szocialista munkaverseny-mozgalom jelen­tős mértékben járult hozzá a vállalati gazdálkodás eredményességéhez. A termelési tevékenységen túl elő­segítette a tanulás, a művelődés iránti igény felkeltését, a szocialista életmód alakítását. A vállalatoknál, intézményeknél működő 5646 brigád 71 498 taggal meghatározó szerepet tölt be a gazdálkodás alakításában, végrehajtásában” — álla­pítja meg a szocialista munkaverseny-mozgalomról az SZMT elnökségének értékelése, amelyet tegnapi ülésén vitatott meg a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa. Az SZMT ülésén részt vett dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának titkára és dr. Salli Ferenc, a SZOT elnökségének tagja» a SZOT osztályvezetője. A baranyai szocialista mun- kaverseny-mozgalom helyzeté­nek értékelését Neubauer Jó­zsef, az SZMT vezető titkára ter­jesztette a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa elé. A vitaindító szóbeli kiegészítésé­ben az SZMT vezető titkára hangsúlyozta, hogy a munka­verseny-mozgalom további fejlő­dése a jelenlegi időszak gyor­san változó gazdasági körül­ményei között életszínvonal-po­litikai tényező. A szocialista munkaverseny- mozgalam baranyai helyzetét értékelő jelentés eredménye­ként könyvelhette el, hogy a gazdálkodó szervezetek egy ré­szénél javult a vállalati terv és a munkaverseny-váHálások össz­hangja. egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi szempon­tok, néhány helyen a szocia­lista brigádok kezdeményezésé­re sikerrel alkalmazzák a mun- kaverseny-mozgalom új, sajátos formáit. Mindezek mellett azon­ban az is megállapítható, hogy a szocialista munkaverseny- mozgalom társadalmi hatóere­jének hasznosítása elmarad a lehetőségekhez képest. Egyes gazdálkodó szervezeteknél ki- sebb-nagyobb visszaesés mu­tatkozik a munkaverseny ko­rábbi lendületéhez viszonyítva. A kedvezőtlen jelenségek visszavezethetők a gazdálkodás körülményeiben bekövetkezett gyors változásokra, amelyek­hez sem a brigádok, sem a munkaversenyt szervező és irá­nyító gazdasági vezetők nem tudtak megfelelően alkalmaz­kodni. Több gazdálkodó szer­vezetnél még nem tudatosult megfelelően, hogy a munka­verseny elsősorban vállalati ka­tegória és ebből eredően a je­lenlegi problémák döntő több­sége a gazdálkodó szervezetek­nél tapasztalható szervezési és irányítási hiányosságok követ­kezménye. A vitában felszólalók a szo­cialista munkaverseny-mozga­lom számos alapvető kérdését érintették. Dr. Salli Ferenc töb­bek között azt emelte ki, hogy a szocialista munkaverseny- mozgalmat a megváltozott kö­rülmények között nem lehet és nem elég a régi módon szer­vezni. annál is inkább nem, mert az évtizedek során a moz­galomhoz annyi felesleges for­malitás tapadt, hogy szinte va­lódi társadalmi értékét elta­karják. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa egyhangúlag fogadta el a szocialista mun­kaverseny-mozgalom értékelésé­ről készült jelentést, valamint a mozgalom továbbfejlesztésére tett javaslatokat. Az SZMT az év hátralévő részére azt java­solja, többek között, hogy az exportra termelő vállalatoknál a határidőre és a jó minősé­gű termékek előállítására irá­nyuljanak a brigádok vállalá­sai ; a versenyfelajánlások kö­zött kiemelt szerepet kapjon az anyag- és energiamegtakarítás. Javuljon a munka szervezettsé­ge, s ahol szükséges, év köz­ben is határozzanak meg idő­arányos munkaverseny célkitű­zéseket. Erősíteni kell azokat a sajátos munkaverseny-mozgal­makat, amelyek a minőség ja­vítását szolgálják. A munkában élen járók anyagi és erkölcsi ösztönzését pedig az eddiginél differenciáltabbá, ösztönzőbbé kell formálni. Az SZMT tegnapi ülésén sze­mélyi kérdésben is döntöttek. Szili József, az SZMT titkára egészségi okból nyugdíjaztatá­sát kérte. Az SZMT Szili Józse­fet saját kérésére, érdemei elismerése mellett visszahívta titkári tisztségéből, elnökségi tagságából, s egyúttal az SZMT, valamint az elnökség tagjává és titkárává megválasztotta Simon Józsefet, az MSZMP Komló városi Bizottságának ko­rábbi titkárát Néptánciskola kisgyermekeknek Amióta a tánchózmozgalom sűrűbben hallat magáról, keve­sen kérdezik meg a néptánc­oktatókat, mikor hozhatják a gyereküket keringőre, foxtrott- ra tanítani. A táncház része lett a közművelődésnek, mert közös­ségformáló ereje, esztétikai ne­velőhatása legyőzte a mozgal­mat nacionalizmussal, a múlt visszasírásával gyanúsító ellen­propagandát. Táncházaknak nevezték régen azokat a helyiségeket, amelye­ket a fiatalok egy-egy alkalom­ra kibéreltek, és ahol a fiúk ál­tal megfogadott zenészek mu­zsikájára az estéket végigtán- coltók. Ma már ez a szokás újraéled a városokban. A tánc­házban nincs lekérés, a párokat dallamonként cserélik, követke­zésképpen „majomszigetek” sem alakulhatnak ki. Az ügyes tanítja az ügyetlent, nemre és korra tekintet nélkül — ez az egyetlen szabály. Újabban sok szülő igényelte, hogy gyermeke rendszeresen járhasson táncházba, mert a kicsik - megszeretvén a tanult táncokat - ragaszkodnak az al­kalmak ismétlődéséhez. Hogy a néptánctanulásnak szervezett formát adjon, a pécsi KISZÖV Táncegyüttes néptánciskolát indít október 10-től. öt és fiz év közötti gyermekeket lehet beíratni a kéthetente megtar­tott tizenhat foglalkozás össze­sen négyszáz forinttal terheli meg a szülők zsebét. A néptánc iskolára még lehet jelentkezni a pécsi KISZÖV Steinmetz Miklós Művelődési Házában (Megye u. 20.). Az első foglalkozást október 10-én dél­után 3 órakor tartják meg. A tanfolyamot Molnár János, a KISZÖV Táncegyüttes művészeti vezetője és Bérces Klára irá­nyítja. H. J. Sok malac s iveiro Mibe kerül ez az autó?... Bazársor a vásáron Villányi vásár Pécsi utcák — híres emberek Arany János, az ember Ha fényképeit, a róla készí­tett festményeket összevetem, meglepő, hogy ez az ifjú ko­rában derék, magas ember hatvanévesen milyen összetört aggastyánná vált. Keresem az okát. önéletraj­zi levelében ezt írja: „Minden legkisebb csekélység végtele­nül affl'igált” (= lesújtott). Amíg Petőfi lelke mindig csa­pongóit, a végletekben moz­gott, addig ő túlérzékeny volt: „Bánt az árnyék, a derű is, Bánt az édes keserű is, Mint a szegény beteget." Jól látja Kéky Lajos: „Félénk, zárkózott ember volt, s lelkében folyto­nos tusakodás küzdött a költői alkotás vágya és a megszóla­lástól való tartózkodás között" Ha ismerjük életrajzát, köny- nyebb megérteni beteges ér­zékenységét: öreg szülők tize­dik gyermeke (születésekor ap­ja 55, anyja 45 éves); szoba- konyhás házuk leég Szalon- tán, sokáig istállóban kell lak­niuk; oly szegények, hogy még az olcsó iskolakönyveket is alig tudják megvenni; Arany több ízben is kénytelen kima­radni az iskolából. Színészi „eltévelyedése" miatt sokáig kerüli az embereket. 1848-ban Petőfihez hasonlóan ő is meg­bukik a képviselőválasztáson. A szabadságharc után a kö­zeli erdőkben bujdosik, csa­ládjának alig van betevő fa­latja. 1850-ben Gyulai Pál meglátogatja a nagyszalontai alacsony kis házban, fölveti a kérdést: amíg a francia és az angol írók fény és bőség közt élnek, a magyar költő kunyhóban lakik, pár száz embernek ír, és szükséget lát. Mindezek indokolják szinte közmondásos takarékosságpt. Nagykőrösi tanársága idején tanártársai minden nyáron el­mentek nyaralni, az Arany család azonban otthon sava- nyodott, legfeljebb Szalontára mentek, ha annak „oka" volt. Külföldre, Bécsbe, aljegyző ko­rában került — akkor is hiva­talos ügyben. Az Akadémia fő­titkáraként már magas fizetése volt, egyre-másra vásárolta a földbirtokokat, mégis benne élt a holnaptól való félés, ret­tegés. „Kétezer hold maradt utána — írja Móricz Zsigmond —, s egy zúgról énekelt, ahol a dal csendben megfoganhat." Amikor Petőfi Aranyhoz írt utolsó előtti levelében szülei haláláról ír, s beszámol saját „kegyvesztettségéről", Aranyék e nehéz helyzetben is közük Petőfivel, hogy fiát, a náluk vendégeskedő Zoltánkát, „anyagi és erkölcsi teher" miatt tovább nem láthatják maguknál. Feltűnő vonás benne ideg- rendszerének elbágyadása. Költői tehetsége hol fellángolt, hol elüszkösödött „Nincs köl­tőnk, írja Riedl Frigyes, aki annyi műbe oly nagy geniali- tással, oly nagy tűzzel bele­fogott volna, és oly sokat ab­bahagyott volna." Az Epiló­gusban, ebben az összefog­laló, bensőséges önéletrajzban írja: Mily temérdek munka várt még!. . . Mily kevés, amit beválték Félbe-szerbe, S hány reményem hagyott cserbe!... Bántja az is, hogy élete „ada címet, bár nem kértem”. E címadásról tudni kell, hogy Aranyt 1867-ben, ötvenéves korában — a kiegyezés örö­mére is — a király a Szent Ist- ván-rend kiskeresztjével tün­tette ki. Amikor előbb ennek hírét vette, levelet írt az akko­ri kultuszminiszternek, “ Eötvös Józsefnek, az Akadémia elnö­kének, s kijelenti, hogy semmi­féle elismerést nem fogadhat el igénytelen fáradozásai ju­talmául. Eötvös azonban figyelmezte­ti: a nemzet most élő legna­gyobb költője nem utasíthatja vissza a királyi kitüntetést, amelyet A walesi bárdok köl­tője kénytelen volt ugyan el­fogadni, de életében sohasem viselt. Dr. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents