Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-07 / 275. szám

1982. október 7., csütörtök

Dunántúli napló

3

Törökországi jegyzetek

Baranyai tanácsi küldöttség látogatása legújabb testvérvárosunkban

M

ór az indulás is jól kezdődött: Mocsányi György, a MALÉV 202. sz. isztambuli járatának parancsnoka a hangosbeszélőn név szerint szólitotta a baranyai tanácsi küldöttség tagjait — Horváth Lajost, a Baranya megyei Tanács elnökét, Czente Gyulát, a Pécs városi Tanács elnökét s e rövid beszámoló krónikását —, hogy fáradjanak a pilótafülkébe a vezetés bonyolult munkájának megismerésére, az ezernyi műszer megtekintésére, a gép átlátszó orrából kitáruló körpanoráma megcsodálására.

fl Benkó-jubileum jegyében

II. dél~dunántújl

jazztalálkozó

Hangulata egyszeri és megismételhetetlen marad

Még 1970-ben az akkori török külügyminiszter hivatalos látogatást tett hazánkban, s Baranyában is, mint a legtöbb török kori műemlékkel rendelkező megyében. Ez alkalommal tett javaslatot a rendszeres kapcsolat megteremtésére valamely magyar emlékekben bővelkedő török tartománnyal. Kütahyára esett a választás, ahol ezt követően már járt 1972-ben egy baranyai küldöttség. A kapcsolattartás folyamatosságát jelentette 1976-ban a tartomány akkori kormányzójának és a székváros polgár- mesterének pécsi és szigetvári látogatása. A sajtóból közismert, hogy megyénkben később más magas rangú török szemé, lyiségek is megfordultak.

Mit illik tudni Kütahyárál?

A megyénknél csaknem háromszorta nagyobb tartomány és azonos nevű, százezres népességű székhelye Kisázsia hatalmas félszigetén, Anatólia nyugati részén, mintegy ezer méter magas sziklás fennsíkon helyezkedik el. Isztambultól még 380—400 km-es autóúttal érhető el. A környező hegyek jócskán kétezer méter fölé magasodnak, helyenként bizarr sziklaalakzatok tűnnek elő.

Nyüzsgő forgalmú, szűk sikátorok, az apró kirakatok elé kiköltöző kereskedők és kézművesek, a hosszú ősz szakállú, gyakran turbános férfiak, s a földig érő hosszú szoknyát-bu- gyogót viselő kendős-fátyolos asszonyok, az európaias épületek mögül minduntalan előbukkanó dzsámik és mecsetek látványa, a müezzinek napjában ötször felhangzó, imára felhívó vontatott éneke teszik számunkra különösen izgalmassá, egzotikussá Kütahyát. (Ugyanez a kép persze fokozottabban jellemző az anatóliai tartomány távolabbi fekvésű városkáira, falvaira. Az aprócska vályog- kunyhók előtt némán üdögélő férfiak, a faluszélen körben összekuporodva dolgozó, talpig leplekbe burkolt nők csoportja, a terhekkel kétoldalt szimmetrikusan megrakott, szorgalmasan kocogó szamarak felejthetetlen látványt jelentenek.)

Kütahya számunkra nem csupán egzotikus látnivalóiról, vagy a XII. századtól folyamatosan viruló porcelániparáról, híres kobaltkék kerámiáiról

nevezetes. Ismeretes, hogy szabadságharcunk leverését követően Kossuth Lajos Törökországban talált menedéket. 1850-51- ben mintegy másfél évig tartózkodott itt hírneves kísérőivel: ' Perczel Mór, Guyon, Dembinsky tábornokokkal, Mészáros Lázár és Batthyány Kázmér minisztereivel, majd később ideérkező családjával. A Kossuth lakhelyéül szolgáló emeletes, tipikus török házat most a török kormány felújította, a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködésével múzeumnak rendezte be.

A tucatnál több szoba faborítású falai korabeli berendezést őriznek, közöttük Kossuth személyes tárgyait, műveit, legendásan szép, apró betűs kéziratainak facsimiléit. Nem lehet meghatottság nélkül megállni egykori dolgozószobája íróasztalánál, ahol hírneves reformtervének, a „Kütahyai al- kotmányterv"-nek sorai, a korszerű magyar államszervezet és a nemzetiségi egyenjogúság tervezete megszületett. Itt írta

— nem tévedés: nem fordította, hanem saját maga szerkesztette meg, állította össze! - török nyelvtankönyvét és török szójegyzékét is.

„Magyarok kútja”

Itt, a múzeummá átalakított hangulatos egykori lakóház előtt, a „Macar Sokak" (Magyar utca) feliratú utcanévtábla alatt, Kossuth kétnyelvű emléktáblája előtt került sor az avatóünnepségre. A sokszáz fős tömeg feszült figyelme mellett, a török állam és kultúra, valamint a magyar külképviselet magas rangú személyiségeinek jelenlétében hangzott fel a magyar Himnusz. Saner Arman tartományi kormányzó megnyitó szavai után Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke adta át a „Magyarok kútját", Fürtös György pécsi keramikus alkotását. Az ormánsági népi motívumokkal ékesített díszkút

— amelyből hűs hegyi forrásvíz csörgedezik, s nyilvános közkútként napok alatt népszerű lett a helybeliek körében —, arra emlékezteti Kütahya mai lakóit, hogy százharminc éve ugyanitt egy ugyanilyen elnevezésű kútból enyhítették szom- jukat a magyar szabadságharc menekültjei. „Legyen e kút a vendégbarátság örök szimbóluma! Legyen e kút népeink barátságának a kútja!” — mondotta avatóbeszéde zárásául megyei küldöttségünk vezetője. Ezt követően Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes és Kemal Gökce kulturális államtitkár a Kossuth Múzeumot nyitotta meg.

Eredményes

tárgyalások

A protokolláris események sorába tartozik még az is, hogy többszöri egyeztetés után Saner Arman tartományi kormányzó és Burhan Mereyer városi polgármester, valamint küldöttségünk tagjai „közös nyilatkozatot" írtak alá, amely a további együttműködést körvonalazza. Ennek értelmében kölcsönösen folytatódik a török, ill. magyar emlékek feltárása, megóvása, felújítása és bemutatása; megfelelő lépések történnek a kétirányú idegenforgalom megszervezésére; folytatódnak az egyéni és csoportos kulturális és tudományos csereprogramok: a helyi sajtószervek kapcsolata, nak és rendszeres információ- cseréjének a kezdeményezése, valamint a tanácsok közötti sokoldalú tapasztalatcsere szerepel még az elfogadott javaslatok között. Ezek alapján tesz a jövő évben látogatást megyénkben Kütahya tartomány és a város küldöttsége, s valószínűleg fellép a Pécsi Nyári Színház rendezvényei sorában egy hírneves anatóliai folklóregyüttes is.

E tárgyalások kedves színfoltja volt, amikor a Baranya megyei és a Pécs városi Tanács elnöke átvette a szeptember 17-i kütahyai tanácsülés határozatának díszes másolatát, amely szerint a tanács tiszteletbeli tagjaivá fogadták őket.

A küldöttség zsúfolt programjának még vázlatos ismertetésére sincs ehelyütt elegendő terjedelem. A további tanácskozások, fogadások, üzemlátogatások, műemlékek sorából csak néhányat ízelítőül; a Mu- rat-hegység radioaktív termálfürdői; a cavdarhisari ásatások Baalbekre emlékeztető csodás szépségű, csaknem kétezer éves romjai (köztük olyan szarkofágfedelek, amelyek bármely európai múzeum díszére válnának), fátylakba burkolt nők sulykolják a patak partján az aznapi mosnivalót; a burszai Ulu- („Nagy"-) Dzsámi antik keleti szőnyegein térdelő. Koránt olvasó hívők; a burszai Yesil Tőrbe („Zöld Mauzóleum”) színpompás kerámia borítása, amit I. Mehmet szultán önmagának építtetett (Amerika felfedezése előtt jó fél évszázaddal!); az anatóliai falvak, kisvárosok ori- entális romantikája; a napfényben fürdő Márvány-tenger partvidéke (Nikomédiával, ahol egykoron Zrínyi Ilona és Thököly Imre talált menedéket). Isztambul szépségei eléggé ismertek a hazai utazók előtt: a bizánci építészet remeke, a páratlan Ayasofya (e hatalmas méretű világcsoda 532 és 537 között épült fell); a monumentális és mégis légies Kék Mecset (ahová 35 ezer hivő fér be egyszerre); az örökké nyüzsgő Fedett Bazár (háromezernél több bolt egy alig fél négyzetkilométeres területen!). Mindezeket betetőzte, lezárta az isztambuli főkormányzó búcsúebédje, amit az egykori szultáni palota, a titokzatos. legendás Topkapi Sa- rayi egyik dísztermében adott a magyar művelődési minisztériumi és a baranyai tanácsi delegáció tiszteletére.

Erősödő

kapcsolatok

A mindvégig baráti légkörben lezajlott utazás („elvégre mindkét testvérnép Attilától származik”), az eredményes tárgyalások bizonyára elősegítették a két város és megye közeledését, ezen keresztül a hazánk iránti rokonszenv és érdeklődés erősödését, a még magasabb szintű, sokoldalú kapcsolatok előkészítését.

Dr. Bárdi László

Bármennyire is tollhegyre kívánkoznak már most írásom elején a friss élmény hatására az elmúlt napok eseményei, a folyamat áttekinthetősége miatt óhatatlanul vissza kell utalnom beszámolómban a két év előtti első dél-dunóntúli dzsessz- találkozóra. Nem azért, mert az akkori egynapos program most kettőre bővült. Még csak azért sem, mert a rendező szervek köre is megduplázódott. Sokkal inkább azért, mert a műfajon belül azóta történt pozitív változások szükségszerűen befolyásolták az alapkoncepció (csak amatőrök) és a belső tartalom (az éppen felmutatható helyi értékek) alakulását. Két éve Gonda János jam session szereplésétől eltekintve kizárólag olyan amatőr együttesek léptek pódiumra, akik úgy érezték, érettek a nagyközönség előtti bemutatkozásra, és önkéntes vállalásukkal alávetették magukat annak a tá- gabb kontrollnak is, amely elsősorban Dél-Dunóntúl szakmai feltérképezésére irányult. Ez a megmérettetés aztán sok hasznos tapasztalattal szolgált. Felcsillantotta az erényeket és megmutatta a hiányosságokat. Megteremtette a továbblépés feltételeit, és magá. ban hordozta a változtatás szükségszerűségét. Olyan változtatásét, amelyben már a régió legjobb öntevékeny együtteseivel is úgy számolhatott a rendezés, hogy a szakmai kitekintésre, az értékek szélesebb megmutatására, a közönség érdeklődésének kielégítésére (az éllovas hazai együttesek és szólisták szerepeltetésével) eleve alkalmat teremthetett.

Ilyen előzmények utón azzal a véletlen szerencsével, hogy a fennállásának éppen most negyedszázados jubileumát ünneplő Benkó-dixieland a magyar dzsessz elismerésének eddigi legnagyobb trófeájával Amerikából szinte egyenesen Pécsre érkezett, már érthetőbb a minden eddigit felülmúló érdeklődés. S itt nemcsak a közönség létszámára, a zsúfolt nézőterekre, hanem vele együtt arra az intenzív figyelemre is gondolok, amely végigkísérte a koncerteket. Nem kell, de ha rangsorolnom kellene az elhangzott produkciókat, most zavarba jönnék. Hiszen mindegyikben volt valami szép, valami felemelő, valami sajátosan izgalmas, atmoszférát teremtő mozzanat. Olyan, amilyenre csak ünnepnapokon kerülhet sor és figyelem, olyan, amilyenre együtt lélegzik a színpad és a nézőtér.

Első napon az Ifjúsági Házban a részt vevő öntevékeny együttesek bemutatkozó hangversenyén sorrendben a székesfehérvári New reflexion; a nagykanizsai Kanizsa Jazz együttes; a Szekszárdi Jazz Quartett és a Pécsi Jazz Quartett követte egymást. Ahány együttes, annyi szín, annyi profil. Tele izgalmakkal és lelkesedéssel. öröm volt nézni az improvizáció lázában égő, kipirult arcokat. Fáradtabb és szürkébb volt ugyanakkor a Mecsek cukrászdában éjféltől reggelig tartó jam session.

Másnap a komolyzene pécsi fellegvárában, a kiváló akuszti. kójú Liszt Ferenc Hangverseny- teremben folytatódott a játék. A délutáni hangversenyen először a napjainkban már-már kuriózumnak számító vokális produkciók tanúi lehettünk. Talán azért is fogadta a közönség olyan lángoló szeretettel a Komlói Spirituale-együttes, Bornemissza Mária scat énekes és Szakcsi Lakatos Béla műso- lát. —

Aki még nem járt dixieland hangversenyen a legifjabb generációból, egészen biztos, hogy az esti Old Timers gálára örök életében emlékezni fog, mert az a hangulat, amely ott a Benkó-jubileum jegyében kialakult, egyszeri és megismételhetetlen marad. A két nagynevű együttes, a Molnár- és Benkó-dixieland egy műsorban való találkozása természetesen nemcsak a legifjabbaknak volt öröm. [gy közvetlenül egymást követve, egymást ösztönözve, szinte saját szakmai csúcsukat is felülmúlva, a felnőtt társadalom sem hallhatta még a két együttes műsorát, amelyet a szünetben a jókedv megtartása érdekében Apáti János egészített ki ragtime darabokkal az előtérben felállított zongorán.

Szándékosan került beszámolóm végére a találkozó indító programja. A „25 éves a Benkó-dixieland" című dokumentációs kiállítás, amely az együttes negyedszázados pályafutásán keresztül az egész magyar dzsesszéletet reprezentálta, egyfajta mérföldkő is kívánt lenni. Olyan mérföldkő, omelyben egyúttal kifejezésre jutott a rendező szervek — Megyei Művelődési Központ; Déldunántúli Jazz Központ; Pécs megyei város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya; Ifjúsági Ház; Hungar Hotels — és a nagyszámú dzsesszkedvelő közönség műfaj iránti tisztelet- adása.

Bornemissza Géza

Tíz külföldi együttes részvételénél

nemzetközi felnőtt- bábfesztivál Pécsett

Pécsett októbes.,12-16. között rendezik meg a VJ. nemzetközi felnőttbábfesztivált, A háromévenkénti találkozó házigazdája ez évben is a Bóbita Bábszínház; a programok szervezését, lebonyolítását a Pécsi Nyári Színház és rendezvényirodája végzi. A szakmai és közönségelőadások, programok helyszínei: a Pécsi Nemzeti Színház, a Bóbita Bábszínház, a Helyőrségi Művelődési Otthon, az Ifjúsági Ház és a KPVOSZ művelődési otthon.

A Nemzetközi Bábművészeti Szövetséggel (UNIMA) egyetértésben eddig is olyan együtteseket hívtak meg Európa különböző országaiból, amelyek részben a felnőtteknek szóló bábművészet időszerű, tehát éppen akkor jellemző főbb témaköreit, stílusirányzatait; részben magának a bábművészetnek, mint évezredes művészeti ágnak a legfontosabb stílusait, játéktechnikáit reprezentálták. Az idei pécsi fesztivál távol-keleti, illetve tengerentúli együttesekkel is kiegészülve, úgy tűnik, az ősi

művészeti ág legjellemzőbb irányzatait felvonultatva teljességgel kíván keresztmetszetet adni. A Japánból érkező együttes emberméretű bábjaival a műfaj ősi, hagyományos stílusát és technikáját is képes bemutatni. A műfaj történeti fejlődésének egy másik fontos vetülete a vásári bábjáték, amely Európa csaknem valamennyi országában kialakult, sajátos nemzeti vonásokkal és stíluselemekkel (pl. a punch, guignol, Petruska, kasperi, Vitéz László). Közülük a francia guignol és az angol punch hagyományai még elevenen élnek. Jellegzetességük, hogy az előadás rögtönzéses

szövegét, cselekményét az előadók családi örökség gyanánt adják tovább a gyerekeiknek. Ezt a stílust egy londoni bábművész fogja képviselni; a múlt század közepének a sajátos stílusát pedig, az ún. Hans Sachs-i bábjátékot egy svájci együttes. A három hagyományos fő irányzat mellett természetesen jelen lesz a mai kor, a XX. század bábművészete is, a legváltozatosabb formai keretek közt, a panto- mimikus elemektől a show- műsorokig, rendkívül széles skálán. Ilyenformán az idei fesztivál olyan áttekintést ad, amelyik a jelenkori bábművészet legsajátabb hagyományos és modern vonásait s egyúttal legszebb termését mutatja fel.

A 90 külföldi és 120 hazai résztvevő mellett mintegy százfőnyi bábszínházi és_ bábművészeti szakember részvételére számítanak. Az öt nap alatt tíz külföldi és kilenc hazai együttes mutatja be műsorait. A külföldi résztvevők: Martin Bridle egyszemélyes bábszínháza (London); az Ognjen Prica Gyermekszínház (Eszék); a Takonenko Bábszínház Okyamaból (Japán); a Baskír A. K. Bábszínháza Ufóból (Szovjetunió); a Tűz és Papír Bábegyüttes Bialystokból (Lengyelország); a Saint Galleni Bábszínház (Svájc); az Optical Figurenbühne Stuttgartból (NSZK); a Kolozsvári Állami Bábszínház (Románia); a Poppentheater de Re- genboog Sneekből (Hollandia), valamint Eric Bass (New York).

A hazai bábjátszást a Bóbita Bábszínház; az Állami Bábszínház, továbbá egri,

sárospataki, kecskeméti, szekszárdi, békéscsabai, budapesti és tiszakécskei együttesek képviselik.

Az előadások nagyobb része szakmai. A közönségnek szóló előadásokról a részletes műsorfüzet alapján tájékozódhatnak az érdeklődök.

W. E.

Kütahya és Pécs delegációja az együttműködésről tárgyal