Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-05 / 273. szám

1982. október 5., kedd Dunántúlt napló 3 A komlói központi gépüzemben tengelyt készít a hidromotorokhoz Torma Zoltán a sokszög-eszter­gapadon. Erb János felvétele A liászprogramra készül a szénbányák komiéi gépüzeme Magasabb színvonalat ér el a karbantartás A kanadai légitársaság óriás Lockheed gépe, augusztus 22-én 13 óra 55-kor szállt fel a zürichi repülőtéren, s a he­lyi zónaidő szerint aznap 15 óra 02-kor érkezeit Montreálba, fedélzetén öttagú MÉM-dele- gációval. Az Atlanti-óceánon óikéit csoporttal két baranyai agrármérnök lépett a Föld má­sodik legnagyobb agrártermelő és exportáló országának föld­jére; dr. Tarcsay Imre, a Ba­ranya megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának termelési csoport, vezetője és dr. Joó József, a Szentlőrinci Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese. Ha egy földrésznyi országról van szó, a kérdést nyilván az­zal kell kezdeni, merre jártak Kanadában? Mit láttak, s mit hoztak haza a tarsolyukban? Baranyai kitekintés Sikeres üzleti és szakmai út Kanadában Olcsó uetőburgonyát hozunk be Minél hamarább megfelelni a liászprogram magas műszaki követelményeinek. Ez a leg­aktuálisabb feladat a Mecseki Szénbánya Vágatat 400 fizikai dolgozót alkalmazó komlói központi gépiizemében, ahol olyan háttéripari bázist akar­nak kialakítani, amelynek a munkájában fokozatosan a saját gépgyártás kerül előtér­be, miközben a bányagépek rendszeres karbantartásáról sem mondanak le. Az utóbbi a hagyományos és legfonto­sabb profil, vállalati szinten legalább félmilliárdos gépállo­mányt érint. Már most a liász­program szellemében folynak a műszaki erőfeszítések, hisz a fejtésekbe egyre több gépre van szükség, s nem mindegy, hogy azt önerőből állítják-e elő, vagy drágán vásárolják külföldről. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenlegi helyzetben komo­lyabb beruházás igénybe véte­le nélkül mire képes az idén egy évtizedes gépüzem: felké­szült-e a nem is oly távoli mű­szaki váltásra. Az önállósulás is jelezte, hogy bizonyos szin­ten érettek a műszaki célkitű­zések teljesítésére. Gyorsan megszületett a Mecsek akna­rakodó, az első és legjelentő­sebb saját vasszerkezeti ter­mék, amely 5—6 berendezésből áll, bármelyikből legyártják a kívánt mennyiséget a megren­delőnek, elsősorban a szén- és bauxitbányáknak. Hamarosan országos hírnévre tett szert. A fiiss újdonságot, a hidrogén- generátort belső használatra fejlesztik ki a sújtólég-veszé- lyeztette bányarészekbe. Ameny- nyiben sikeresen vizsgázik, a villamosnyomaték-motort váltja fel. A takarékosság mellett az üzembiztonság volt a legfonto­sabb érv a kialakításában, ugyanis a vízgőz aligha fog robbanást előidézni. Kétségbevonhatatlan, hogy a műszaki továbblépés perspektí­váját a sajáterős gépgyártás jelenti, mégha kevés is az eddigi példa, vagy csak nagy­fokú kooperációval lehetséges. Ami nem elítélendő, még akkor sem, ha a munkásállomány 85 százaléka magasan képzett szakember, vagy az ötvenmil- liós géppark fejlettsége olyan szintet ér el, hogy kezd alkal­mas lenni a finom hidraulikai és pneumatikái munkák ellátá­sára. Az együttműködés szerte­ágazó, nagy hasznot hoz, tud­niillik a 8—10 milliós nyereség­nek több mint a fele ebből származik. (A termelési érték 150 millió forint.) Bár, ha a tíz évvel ezelőttihez vizonyít- juk, jóval kevesebb a koope­rációs kapcsolat, de most is neves cégeket említhetünk meg e sorban, mint az Egyesült Izzó nagykanizsai gyárát, a Sopiana Gépgyárat, a Mofát, a Szellőző Művek mázaszászvári üzemét, a pécsi Mechlabort, az Orszá­gos Kutató és Fúró Vállalat komlói üzemét, a Zsolnay Gyá­rat, számos tsz-t, így az apar- hantit, újpetreit és a bogádit. A Zsolnayhoz több éves keret- szerződés köti az üzemet. A kooperációkkal jelerrtőts műszaki tapasztalatra tettek szert a komlóiak: megtanulták egyebek között az import al­katrészeket teljesen házierőből pótolni. A negyvenféle bánya­berendezés javításához csak így tudják megszervezni az al- kat rész utánpótlást. Eközben magas szintet ért el a hőke­zelés, a hegesztés és az anyag- vizsgálat, aminek eredménye, hogy nélkülözhetetlennek tűnt NSZK-alkatrészeket is helyette­sítenek. Emellett megnőtt a gépek élettartama, főleg a bó- nyamozdonyok és a kőzetfúró eszközök esetében. Általános lett, hogy egy drága mozdony legalább negyedszázadot le­szolgáljon, komolyabb zavar nélkül. A technikai tapasztalat- szerzést segíti a Dél-Dunántúl- ra kiterjedő szolgáltatási rend­szer, amelynek keretében fo­gaskereket gyártanak, köracélt darabolnak, lemezt vágnak, hajlítanak, acélsodronyköte­lek, daruk, biztonsági hevede­rek terhelési próbáját végzik el. Várható, hogy a fenti lehe­tőségek beszűkülnek, ahogy a bányagépgyártás, a karbantar­tás egyre jobban előtérbe ke­rül, és az üzem műszaki, szak­munkás-kollektívája e két pro­filból igyekszik a legtöbb nye­reséget kihozni. A változást sejteti a karbantartás-javítás szalagrendszerű sorainak fo­lyamatos kialakítása, amelyhez Kossuth-bányán helyet kapott az üzem. A jövő évtől az új technológiai sorokon javítják az önjáró SOW-okat, valamint a hidraulikus könnyűfémtámo- kat: gyorsabban és olcsóbban. Csuti János Új szerelőműhelyt alakított ki a Szigetvári Ipari Szövetkezet. A képen a műhely dolgozói elektrofilter-körbejárót készitenek. fl Szigetvári Építő­ipari Szövetkezet Vasipari hiánycikkeket pótolnak C sak drukkolhatunk a negyedszázados Szigetvári Ipari Szövet­kezetnek, egykori nevén Építőipari Szövetkezet, hogy a ja­nuár 1-vel megkezdődött profiltisztítást mihamarább sikerrel fe­jezze be. Reméljük, a 200 fős kollektíva nemcsak nevet változta­tott, de képes lesz az új, elsősorban gépipari feladatok teljesíté­sére. Nagy tétről van szó, hisz ilyképpen akarják a lakásépítés okozta veszteségek sorozatát lezárni. Többen kiléptek, amikor hal­lottak a név- és profiIváltozta- tósról. A kőművesek zöme ön­álló gazdasági munkaközös­ségbe tömörült, a létszám majdnem harminccal csökkent. Zavart nem okozott, ugyanis épp a lakásépítéssel hagyott fel a kollektíva, mert műszaki felkészültségben, szakképzett­ségben elmaradt a Szigetvárra és környékére mindinkább be­törő BÉV, s a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat színvonalától. Az is igaz, hogy már január elseje előtt szerették volna az építő­ipari tevékenység gondjait megszüntetni, de a megoldást akkor is az ipari munkában lát­ták, amelynek révén nyereség­hez kívántak jutni. A vasipari együttműködés formái tehát korábban kialakultak. A Győri Rába Magyar Vagon- és Gép­gyárnak anyagmozgató eszkö­zöket, egyajtós szerszámszekré­nyeket kezdtek gyártani, de tsz- megrendelőknek szállítottak nyílászárókat és kerítéseleme­ket. Ezzel szemben nem ismer­ték a komplex lakossági lakás­karbantartást, ami most elő­térbe kerül a gép- és beren­dezésgyártással együtt. Az utóbbi jelenleg a szövetkezeti összemunka 60 százalékát teszi ki. Tavalyi fele arányban szere­peltek a különféle vasas szak­mák. Ezt az arányt mindenképpen tovább növelik, hogy idén leg­alább másfél-két milliós nye­reséget produkáljanak, 45 mil­liós termelési érték mellett. Nem nagy összeg, ha arra gon­dolunk, hogy a tavalyi közel másfél milliós nyereséget is a vasipar hozta, és mindezért eb­ben az évben hárommilliót fek­tetnek be. Egyebek között el­készült egy új lakatos- és asz- tofosműhely. Pichler Béla műszaki vezető, főmérnök szerint a jelenlegi helyzetben a legjobb hiánycik­keket pótolni, miközben a for­gácsolás és a marás bonyolult műveleteit mind jobban elsajá­títja a mintegy száz szakmun­kás és kialakul az ideális, leg­alább húszfős műszaki-terve­ző gárda. Ezen kívül áttérnek a CO-hegesztésre, fokozatosan bevezetik a szigorú meózást. A felfutás esztendeje 1982 és 83, ezalatt kell elérni azt, hogy a meglévő és a majd vásárlandó modern gépek teljes kapacitás­sal, sőt több műszakban mű­ködjenek. Nem könnyű a gépipari hiánycikkpótlásban olyan part­nert találni, aki ideális meg­rendelő és legalább a kifize­tődő piacot biztosítja, ha már az anyag- és alkatrészbeszer­zésben nem nyújt segítséget. Az már biztos, hogy ebben a vállalkozásban szinte minden feladat a hiánycikkpótlóra van bízva. A szigetváriak jelenleg a budapesti Agroker megbí­zásából öltözőszekrényeket, gépszínhez vasszerkezeteket ál­lítanak elő, de jelentős kap­csolat a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet, amely nyolcféle konténert, valamint munkás- lakókocsiba vizesblokkot rendel a szövetkezettől. A partnerek között szerepel egyedi megren­delésekkel a Mezőgép sziget­vári gyára, a nagykanizsai ÉPGÉP és a MÉV. Nem sok még a megrendelő. A későbbi gépipari felfutás csak akkor következhet be, ha a kooperáció mélyül és saját termékkel rukkol ki a szövet­kezet. Csuti J. Tarcsay Imre:- Két hét alatt 23 000 kilo­métert tettünk meg, ebből 16 000-et repülőn, 7Ö00-et gép­kocsin. Úticélunk a mezőgaz­dasági szempontból nagyon izgalmas délkelet-kanadai At­lanti partvidék. A szigetek és félszigetek, ahol a burgonyát és általában a vetőmagvakot termelik. Voltunk Quebec tar­tományban, a Northwest Terri­tóriumban, itt is mindenekelőtt a fővárosban, Ottawában. Be­utaztuk New Brunswick tarto­mányt, Üj-Skóciát, voltunk Ha- lifax-ban és alaposabban kö­rülnéztünk a mindössze 5700 négyzetkilométeres atlanti­óceáni szigeten, Prince Ed­ward Islandon. Érkezésünk másnapján Otta­wában, a külkereskedelmi mi­nisztériumban, Mr. Leuw, az összszövetségi miniszter foga­dott minket a lehető legszívé- lyesebben. Minden lehetőt ren­delkezésünkre bocsátottak, ma­gyar tolmácsot, gépkocsit. Két hét alatt 45 kanadai cég kép­viselőjével, kereskedőkkel, ku­tatókkal, farmerekkel tárgyal­tunk. E tárgyalások eredmé­nyeként jövőre behozhatjuk a legjobb kanadai burgonyafaj­tákat, nyelvtudással rendelkező fiatal szakemberek utazhatnak ki 9 hónapra a zártrendszerű burgonyatermesztés elsajátí­tására. Kanada beindítja Ma­gyarországon a vetőmag-cél- termeltetést. Lucerna, vörös­here, mustár, borsó, napra­forgó, köles és szója vetőma­got állítunk elő és értékesí­tünk harmadik ország piacán is.- A küldöttségben egyetlen gyakorlati szakember képvi­selte a magyar burgonyater­melőket, dr. Joó József. Milye­nek a kanadai burgonyafajták, s megéri-e ezeket a nagy té­teleket — mert krumpliból egy hektárra elég sok vetőgumó kell — az óceánon áthozni?- Valóban sok kell. Csak a mi gazdaságunk évente 1000 tonna burgonyavetőgumót im­portál, a SOLANUM-rendszer 3500 tonnát, az ország évi 8000—9000 tonnát. A mi im­portunk 90 százaléka holland burgonya. Tonnája most 450 dollár, de a hollandok már jelezték, hogy 1983-ban dup­lára megy fel az ár. A kana­dai vetőgumó Hamburgig be­hajózva háromszor olcsóbb a hollandnál Ez az egyik döntő érv mellette. A másik az, hogy a fajtáik is nagyon jók, érde­mes behozni és honosítani. Ka­nada 150 000 hektáron termel burgonyát és zömmel az álta­lunk bejáp övezetben. Ebből 30 000 hektár a vetőmag, amit félszigeteken, szigeteken ter­melnek, csodálatosan zártan és izoláltan, ideális körülmé­nyek között. Az országos átlagtermés bur­gonyából 22 tonna/hektár, New Brunscwick és Prince Edward államoké 35 tonna. De vannak potenciálisan 65-70 tonnát „tudó” fajtáik is, amiből 50 tonna, azaz hektáronként 500 mázsa simán realizálható ná­lunk. Mi most 35-40 tonnás fajtákkal dolqozunk 18—20 szá­zalékos szárazanyag-tartalom mellett, A kanadai fajták szá­razanyagtartalma 22 száza­lékos, ami a pehelygyártásnál nagyon lényeges szempont. Két étkezési fajtát hoz be a gaz­daságunk Kanadából, a RED PONTIAC-ot és a CHIFTAIN-t és egy ipari „pehelykrumplit", a KENNEREC-et. Ha jól ho­nosodnak, 25 százalékig be­férnek a fajtastruktúránkba, amit a pehelygyártás beindítá­sával mindenképpen módosíta­nunk kell. Csak érdekesség­képp említem, hogy a kanadai fajták általában 90-100 napo­sak. De van 65-70 napos faj­tájuk is, a CARIBE, amit kife­jezetten Kuba megrendelésére nemesítettek ki,- Milyen benyomásokat sze­reztek Kanadáról kéthetes út­juk során? Tarcsay Imre:- Mi Montreált és Ottawát kivéve csak agrárvidéken jár­tunk s benyomásainkat is ott szereztük. Sőt még a főváros­ban is a CENTRAL EXPERI­MENT FARM-on időztünk leg­többet, ami egy mezőgazda- sági kutató intézeté. A 800 hektáros farm benn van a vá­rosban, vezetője magyar, Raj­háti Gábor, a két háború kö­zött került oda. Ö nemesítette ki a „robbanó zabot" humán felhasználásra. Érdekessége, hogy ősszel vetik, a talajban „elfekve” áttelel, tavasszal az­tán valóban „robban”, nagy termést ad és kiváló minősé­get. Milyen magyar szemmel Ka­nada mezőgázdasága? Fejlett. Nagyon olcsón és jól termel­nek. De nekünk nem kellett szégyenkeznünk az átlagtermé­sek miatt. A területi koncent­ráltságot pedig kifejezetten iri­gyelték. Ott is nőtt az átlag- farmnagyság, de még mindig nem haladja meg a 35—40 hek­tárt, legalábbis, amerre mi jártunk. Kanadában családi farmgazdálkodás van. A bur­gonyát füvesherés, gabonás forgóban termelik. És az ipari és szolgáltatási háttér az bi­zony irigylendő. Az 50-100 hek­táros — burgonyatermelő — far­mercsaládnak 3000-4000 ton­nás burgonyatárolója van. Lát­tunk John Deere traktorkom­bájn „szalont’', de nem a vá­rosban, hanem a mező kellős közepén. És láttunk 13 éves kislányt pótkocsis traktort ve­zetni. Megismerhettünk egy nagyon fejlett gyepgazdálko­dást, igaz az éves csapadék 800-1000 milliméter. És ahogy városon nem ritka a Lada taxi, úgy sok farmert láttunk szov­jet MTZ-90-es és szovjet T— 150-es traktoron ülni. Azt mondták jó és főként olcsó.- A kosztról valamit. Sok rákot, homárt, kagylót és halat tettek elénk. A kanadaiak igen korszerűen táplálkoznak, lé­nyegében csak marhahúst, ha­lat, gyümölcsöt, zöldségfélét esznek. Az élelmiszerárak? Ma­gasak. Egy liter tej 1 kanadai dollárba kerül, ami most 24 forintnak felel meg. Egy kiló kenyér is 1 dollár átlagosan. Egyébként 20-22-féle kenyeret kínálnak a pultokon.- Rné ­Lobster Smorgasbord AH you coo eat SianhopjL /Booth. otodqn Prince Edward island — A kanadai Prince Edward Island moteljében, ahol a ma­gyar vendégek laktak, ilyen tengeri Ínyencségekkel várták a maavar vendégeket. Btötérbe kertit a gépgyárié*

Next

/
Thumbnails
Contents