Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-30 / 298. szám
Fiatalok Tálcán kínált szellemi lehetőség Fiatal építészekre és iparművészekre bízták a Lenin tér rendezési tervét rmom roireiteTeK . • • • Két kosár össze lehet-e fogni a városkép kialakításánál különböző szakma képviselőinek? Építészeknek, képzőművészeknek, iparművészeknek? Természetesen igen, sőt nagyon nagy szükség is lenne rá ahhoz, hogy egy-egy város, városrész egységes, esztétikus legyen, hogy látszódjék: itt minden rész szervesen illeszkedik az egészbe, hogy a városban nem a nagy, szélfútta térségek szaporodnak, hanem az igazi, nagybetűvel írható Városra jellemző részek. Az, hogy lehetséges a különböző szakmák és művészeti ágak együttműködése a városkép megtervezésében, az eddig inkább csak elvi megállapításként élt. Most azonban, szerencsére, úgy látszik, megtörtént az első lépés a gyakorlat felé. A közelmúltban írt ki közös pályázatot a városi tanács építési osztálya és a Baranya megyei Fiatal Művészek Klubja a Lenin tér rendezési tervére. Adott dolog, hogy az állomással szemben levő épületsort lebontják, s a pályázat az így keletkező üres terület rendezésére és a mögötte levő tűzfalak esztétikussá tételére szólt, ötletszintű javaslatokat kellett beadni, s a közös zsűri ennek alapján hozta meg döntését, hogy a végleges tervet kire bízza. (Megjegyzendő, hogy a pályázat egyik kitétele az volt, hogy olyan terveket nyújtsanak be, amelyek nem a teljesen végleges megoldást javasolják, mert a későbbiekben még tovább változik majd az állomással szembeni terület. Ez azt jelentette, hogy a tervek a háromszázezer forint kivitelezési összeget nemigen haladhatták meg.) összesen négy pályamunka érkezett be, két építész és két iparművész nyújtotta be elképzelését, s ezúttal érdekes dolog történt: a zsűri mind a négyet izgalmasnak és megvalósíthatónak találta, s úgy döntöttek, hogy nem egy embernek adják a terv kidolgozását, hanem négyüket közösen kérik föl erre a munkára. Mind a négyen a Fiatal Művészek Klubjának tagjai: Bicsár Vendel ötvös, Dévényi Sándor és Horváth András, a DTV építészei és Kertészti Ágnes üvegtervező.- Érdekessége a dolognak, hogy először került sor a kis- pályázati forma alkalmazására a város egy kisebb részének rendezésekor. A kispályázati forma biztató, alkalmasnak látszik arra, hogy mozgósítsa, fölszabadítsa a város szellemi energiáit, s egyben garancia is arra, hogy izgalmas, friss gondolatokat, megközelítést biztosítson. Éppen ezt szeretnénk elérni, hogy a Fiatal Művészek Klubja ne álközösség legyen, hanem olyan problémákra koncentráljunk, amelyek gyakorlati eredményeket is hoznak - mondja Orbán György, a klub vezetője, s egyben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége dél-dunántúli területi szervezetének ügyvezető titkára. 10. HÉTVÉGE- A kispályázati forma valóban izgalmasnak ígérkezik, de vajon lesz-e folytatása?- Azt szeretnénk, s úgy is tervezzük, hogy ezután még több hasonló városkép-alakító pályázatot hirdessünk meg — természetesen ennek az a feltétele, hogy ezek a tervek meg is valósuljanak, ellenkező esetben kinek ne menne el a kedve? Nagyon nagy lehetőség rejlik ebben, a fiatal építészek és művészek lelkesen és szívesen vesznek részt ilyesmiben, sőt, kifejezetten hibának érezzük, hogyha a városban élő, plasztikával foglalkozó művészeket meg sem kérdezik egy- egy utcakép, tér, tehát maga a város külső formájának kialakításakor. A fiatal építészek és képzőművészek tálcán kínálják a lehetőséget, s ezt szerintem feltétlenül ki kellene használni, minél többször. Ezzel a kispá- lyázattal most modellt is szeretnénk adni a további hasonló kezdeményezésekre, s be szeretnénk bizonyítani, hogy igenis van az efféle team-munkának „piaca", hogy a városja- kók, a társadalom részéről is van rá igény. Mindhárom dologra, tehát a valós szakmai problémákra, a társadalmi igényre és a gazdasági tehetőségekre is nagyon odafigyelünk. S ha a legkülönbözőbb szakmák és művészeti ágak képviselői saját foglalkozásuk eszközeit mozgósítják és összhangba hozzák, már biztos, hogy nem rutinmunka lesz az eredmény, hanem a szellemi tartalékokból friss gondolatok kerülnek felszínre. Az építészek és képző- és iparművészek kell, hogy igényeljék és fölhasználják egymás eredményeit, különösen ilyen fontos dologban, mint annak a városnak az alakítása, amelyben élünk. Ha a fiatalok munkáját egyáltalán nem használják föl, előbb- utóbb még oda is eljutnánk, hogy értetlenül állnának valamilyen gyakorlati probléma előtt. A magunk részéről mi mindent megteszünk, hogy ez a Lenin téri vállalkozás — és remélhetőleg az utána jövő többi — sikerüljön.- A négy- pályázó hogyan képzeli el a főpályaudvarral szembeni térségét?- Vannak eltérő és azonos gondolatok, amelyeket majd most hoznak összhangba közösen. Horváth András egyszerű rendezést javasol, a tűzfalak tövébe pihenőparkot képzel. Kertészfi Ágnes egy farácsot állítana a tűzfalak elé, amire zöld növényeket futtatna föl, s a háttérben levő tűzfalak ridegségét festéssel próbálná oldani. Ezenkívül pavilonokat is tervezett a parkosított részre, köztük egy igen érdekes üvegpavilont, ahol a Fiatal Művészek Klubjának lenne kiállítása. Bicsár Vendel dolgozta ki legrészletesebben az ötletet: ő veszi maximálisan figyelembe, hogy aki vonattal érkezik, s kilép a pályaudvarról, az a város „kapujába", fogadóterébe lép. A tér valamennyi pontját funkcionálisan rendezte be, térképpel, IBUSZ fogadóirodával, zöldvendéglővel, hatalmas információs fallal, ahol a szállodáktól az aznapi színházi előadásokig mindenről értesülhet az érkező, s végül sok szép és jól működő telefont szereltetne föl. Ezt az információs falat persze meg-megtörnék, tarkítanák a fölfuttatott zöld növények, s különböző képzőművészeti megoldások.- Számomra a negyedik pályázat a legizgalmasabb, mert itt fölmerül még egy igen értékes gondolat: a beletörődés a változtathatatlanba, s az építésznek a sorban eltűnő régi házak iránt érzett sajnálata. — Igen, ezt maga a pályamunka is érzékelteti: Dévényi Sándor javaslata, hogy a tűzHanglemezkiadásunk és-gyártásunk megújhodásának egyik legújabb jele az „Elect- romantic" című hanglemez megjelenése. Rendhagyó már a lemezborító is; a Statisztikai Kiadó Vállalat nyomdájában készült, s meglehetősen szokatlan kiállítású. A felvétel — a kivétel lassan szabállyá és hagyománnyá válik —, nem a Hungaroton stúdiójában készült, hanem ezúttal a Magyar Rádióéban. Rendhagyó a megjelenés körülménye:. az „Electromantic ' az Állami Operaház „A próba" című balettelőadásának zeneanyagát öleli föl. s ebből már sejthető, hogy tisztán instrumentális zenét hallhatunk, A producer: Presszer Gábor, a computert Szalai András programozta, az előadó egy ismeretlen együttes, a The Percussion Brigade. Az együttes tagjai: Ója Tilsson, Jason Synackroá, Mto- mo Lassá, Bo Garressper és Olss La Déz. A éles szemű és ilyen játékokban jártas zenerajongó azonban csupa ismerőst talál a fantázianevek mögött, mégpedig: Solti Jánost, Karácsony Jánost, Somló Tamást, Presszer Gábort és Dés Lászlót, azaz a Locomotív GT-t és a korábbi lemezeknél segédkezett kiváló szaxofonost. A titkok megfejtése után marad-e valami rendhagyó az LGT mostani lemezében? Ilyen, kizárólag elektronikus hangszerek effektusaira épülő, Jean Michel Jarre vagy a Kraftwerk muzsikájára emlékeztető hanglemez nem jelent meg még nálunk. Könnyű volna elintézni egy legyintéssel: ismét egy Kraftwerk-utánzat.. . Pedig milyen más ez a zene! Ilyen lágy, romantikus, éteri hangzások talán sosem hangzottak még fel az elektronikus agyak szüleményei közt. Az ,,A" oldal kezdőszáma, a „2000 dioptria” elektronikus úton előállított ének, sőt vokál falba az eddig itt állt házak képét kell festeni, egy az egyben. Ehhez a munkához a még álló házak fotóit is mellékelte a pályázó. S végezetül idézet ebből a pályamunkából: „Jobbító szándékkal bár, de tűnnek múltunk emlékei. S az új értékek? Vitathatóak. Vagy csak késnek. Pedig a bontás nem sürgős ... Eltűnnek a városrészek, a házak, a vakolt díszek . .. helyükön évekig üresség, provizórium, por. Életünk színterei...” S ha már egy ilyen vélemény is legalább hangot kap, ez azt sugallja, igenis létezik több megoldás, s talán a jövőben már a döntések egy korábbi szakaszában is hangot kaphat. imitációja megdöbbentő hangokat kelt; ez a lemez legkeményebb zenei kompozíciója. Az „Z Op. I.", mintegy ellenpontja az előző számnak: lírai vallomás elektronikus nyelven elbeszélve. Az „Electromance" szóösszetétel mindent elmond az ezen címmel illetett zenéről; románc, azaz egymást kergető érzelmek, hangulatok megjelenítése a legfejlettebb hang- technika eszközei segédletével. A_„Valvola” — aki nem ismerné a szót, billentyűt jelent —, hű a címéhez, rövid elégikus dal billentyűsök hangzásával megjelenítve. A lemez címadó, s egyben legszebb dala baleit- tóncosok mozgását láttatja velünk, ha csupán a zenét - halljuk is. A „B" oldal első és második dala a „La Balettá No. 1.” és „No. 2.” címet viseli, s elárulja születése célját és okát. Mindkettő érdekes, lírai hangzásokat felmutató dal. Az „Adagio elestica", sodró lendületű, rit- mikailag ügyesen szerkesztett szám. Á „Rondó á la terror” című dalnak legfőbb érdeme a könnyed hangulatteremtés; atmoszférája van ennek a dalnak, amit az ún. „könnyű” zene általában ritkán tud elérni, ha nem a szentimentalizmus eszközeihez nyúl. A lemez záródala a „D. D.” éteri, tiszta muzsika — gondűzőként sem lebecsülendő dicséretet érdemel Dés László nyugodt, szép szaxofonjátéka, összességében — bár itt-ott ismerős hangokat érezhettünk ki —, pozitívan kell értékelnünk ezt az úttörő vállalkozást, mely megannyi buktatót került el ügyesen, s ha világsiker bizonyára nemvis lesz, új színnel gazdagítja lemeztermésünket. Bay Endre Rovatszerkesztő: DüCSÖ CSILLA Vagy a régi gavallérok fogyatkoznak, vagy a szegények — de manapsáq már nemigen lehet virággal kedveskedni az éjszakában. A bárokban, kocsmákban már nem ájtatoskodik oda senki illatos kosarával, hogy „tessék csak uram, tessék szép virágot a gyönyörű hölgynek!" Elfogytak a virágárus lányok is, hazaszelídültek az egykori gavallérok is. Mancika tón fonónőnek ment még idejében, hogy meglegyen majd az a kis nyugdíj; az egykori jókedvű öregfiúk meg a villanypárnát igazgatják fásult derekuk alatt, hogy recseg bele a hitvesi ágy. Csak néha hozza elő az emlékezet ezeket a fakuló színeket. A virslis embert, akivel minden éjszaka találkozni lehetett a kiskörúton, s aki nagy hentesszatyrában vitte a birkabélbe töltött virslit, meg a gyorsfőzőt, amiben mindig lobogott a víz — s percek alatt adta a tormás virslit bármelyik utcasarkon, Czipi bácsit, a flekkenmestert, akinek híres ételéért valósággal zarándokoltak a Búza-kocsmába; vagy a csokoládéarcú virágárus asszonyt, aki rózsát, ibolyát, hóvirágot hordott, hiszen a virágtól megkönnyebbül a kimaradó férj lelkiismerete. Csak néha jön már elő mindez, mondom, mint sok zsibbadt éjszaka kis foszlánya. Valami megpöccenti a memória kérge- sedő rétegeit. Valami .. . Mondjuk egy garaboly, amiből tegnap még kettő lógott a kamra szögén, de az egyik eltűnt.. . — Hová lett az a másik? — kérdezem idegesen, miközben csúszó jégernadrágom után kapok. — A disznóság van benne a füstről... — válaszol az asszony türelmesen, s elfordul, hogy. ne lássák a nevetését. — Tudjátok, hogy azoknak mi szerepet szántam! — Ügy lesz, úgy lesz! .. . Igen, annak a két kosárnak múltja és jövője van. A múlt A növényeket pusztító valamennyi kártevőt valamilyen más élőlény, vírus, baktérium, gomba, madár, emlős állat fogyaszt vagy megbetegit. Rendszerint csak azok a kártevők szaporodnak el nagyobb mértékben, amelyeknek a természetben kevés ellenségük van. A különböző rovarölőszerek majdnem minden esetben a hasznos élő szervezetet is pusztítják. Gyakran a kártevők azért szaporodnak el, mert az ellenségüket teljesen kipusztitjuk az állandó permetezéssel. A kémiai szerekkel 100%- ós hatást soha nem lehet elérni, mert a kártevők közt mindig előfordulnak olyan egyedek, amelyek el- lenállóak a szerrel szemben. annyi: esős éjszaka volt, o vendéglők meg a mulatók kongtak, nem kelt sehogy a virág. A virágárus asszony ázottan ment fénytől fényig, s hiába voltak esőtől harmatosak a kis ibolyacsokrok, kuncsaft nem akadt. Száznál is több lila üdvözlet énekelt a kosárban — a kötényzseb meg még mindig kongott. És akkor az asszony meglátott a vendéglő egyik rekeszében, a szokásos férfitársaságban, a szokásos savanyú fröccsök mellett, s a szükség rávitte a szóra .. . — Maga még sose vett tőlem . .. Játékos volt a kedvem. — Mennyi van a kosarában? — Vagy százharminc csokor ... — És hogy darabja? — Négy . . . — Háromszázat adok az egészért. Kosarastul!... Az üzlet megköttetett. Egy-egy csokrot kapott belőle minden hölgyvendég, zárórakor a pincérek is — a többi a kedves és türelmes hitvesé lett otthon. Minden findzsában ibolya illatozott. A másik garaboly is így került a kamrába, csak később, és rózsákkal. Ez a múltjuk. — És egyszer még szerepük is tesz az életemben. Azután tűzbe vethetik, elrothadhat az esőn, elvihetik a szeméttelepre mind a kettőt. Amikor eltemetnek, ennek a két kosárnak ott lesz a helye o síromon. Az egyik ibolyával legyen tele, a másik meg rózsával!... ez a rendelkezés. Addig szolgálhatnak hagymának, krumplinak, de ott telik be a •sorsuk! Erről aztán többet nem is kell beszélni, mindenki tudja, akit illet! — Te asszony, hozz borogatást a visszeres lábaimra! A biológiai védekezésnek jelenleg nagy hátránya az, hogy lassan pusztítja a kártevőket. Szinte valameny- nyi országban kísérleteznek a hasznos élő szervezetek valamilyen úton való elszaporitásával, s a kártevők elleni alkalmazásával. A hasznos rovarok és madarak védelmével a jelenlegi növényvédőszer-mennyiséget előrejelzés alapján nagymértékben csökkenteni tudnánk. A jelenlegi rendeletek szigorúan előírják a környezet és hasznos élő szervezetek védelmét, bár e téren még sok hiányosság fordul elő a nagyüzemi és kisüzemi védekezésekMint ismeretes, a kormány programot fogadott el a mikroelektronika fejlesztéséről. Az idén két vállalat, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet és az Egyesült Izzó Félvezetők Gyára egyesülésével létrejött a Mikroelektronikai Vállalat. Az új vállalat feladata olyan alkatrészek kifejlesztése, illetve gyártása, amelyek kis sorozatban gyártott berendezéseknek is fontos részét képezhetik. A képen: Fémezés után ellenőrzik az integrált áramköri szeleteket. Dücsö Csilla Elektronikus zenefantázia Sz. Simon István it# vényvédetem ||||j A biológiai védekezés
