Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-30 / 298. szám

Fiatalok Tálcán kínált szellemi lehetőség Fiatal építészekre és iparművészekre bízták a Lenin tér rendezési tervét rmom roireiteTeK . • • • Két kosár össze lehet-e fogni a város­kép kialakításánál különböző szakma képviselőinek? Építé­szeknek, képzőművészeknek, iparművészeknek? Természete­sen igen, sőt nagyon nagy szükség is lenne rá ahhoz, hogy egy-egy város, városrész egységes, esztétikus legyen, hogy látszódjék: itt minden rész szervesen illeszkedik az egészbe, hogy a városban nem a nagy, szélfútta térségek sza­porodnak, hanem az igazi, nagybetűvel írható Városra jel­lemző részek. Az, hogy lehetséges a külön­böző szakmák és művészeti ágak együttműködése a város­kép megtervezésében, az ed­dig inkább csak elvi megálla­pításként élt. Most azonban, szerencsére, úgy látszik, meg­történt az első lépés a gyakor­lat felé. A közelmúltban írt ki közös pályázatot a városi ta­nács építési osztálya és a Ba­ranya megyei Fiatal Művészek Klubja a Lenin tér rendezési tervére. Adott dolog, hogy az állomással szemben levő épü­letsort lebontják, s a pályázat az így keletkező üres terület rendezésére és a mögötte levő tűzfalak esztétikussá tételé­re szólt, ötletszintű javaslato­kat kellett beadni, s a közös zsűri ennek alapján hozta meg döntését, hogy a végleges ter­vet kire bízza. (Megjegyzendő, hogy a pályázat egyik kitétele az volt, hogy olyan terveket nyújtsanak be, amelyek nem a teljesen végleges megoldást javasolják, mert a későbbiek­ben még tovább változik majd az állomással szembeni terület. Ez azt jelentette, hogy a tervek a háromszázezer forint kivite­lezési összeget nemigen halad­hatták meg.) összesen négy pályamunka érkezett be, két építész és két iparművész nyújtotta be elkép­zelését, s ezúttal érdekes do­log történt: a zsűri mind a né­gyet izgalmasnak és megvaló­síthatónak találta, s úgy dön­töttek, hogy nem egy ember­nek adják a terv kidolgozását, hanem négyüket közösen kérik föl erre a munkára. Mind a négyen a Fiatal Művészek Klubjának tagjai: Bicsár Ven­del ötvös, Dévényi Sándor és Horváth András, a DTV építé­szei és Kertészti Ágnes üveg­tervező.- Érdekessége a dolognak, hogy először került sor a kis- pályázati forma alkalmazására a város egy kisebb részének rendezésekor. A kispályázati forma biztató, alkalmasnak lát­szik arra, hogy mozgósítsa, föl­szabadítsa a város szellemi energiáit, s egyben garancia is arra, hogy izgalmas, friss gondolatokat, megközelítést biztosítson. Éppen ezt szeret­nénk elérni, hogy a Fiatal Mű­vészek Klubja ne álközösség legyen, hanem olyan problé­mákra koncentráljunk, amelyek gyakorlati eredményeket is hoz­nak - mondja Orbán György, a klub vezetője, s egyben a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetsége dél-dunántúli területi szervezetének ügyveze­tő titkára. 10. HÉTVÉGE- A kispályázati forma való­ban izgalmasnak ígérkezik, de vajon lesz-e folytatása?- Azt szeretnénk, s úgy is tervezzük, hogy ezután még több hasonló városkép-alakító pályázatot hirdessünk meg — természetesen ennek az a fel­tétele, hogy ezek a tervek meg is valósuljanak, ellenkező eset­ben kinek ne menne el a ked­ve? Nagyon nagy lehetőség rejlik ebben, a fiatal építészek és művészek lelkesen és szíve­sen vesznek részt ilyesmiben, sőt, kifejezetten hibának érez­zük, hogyha a városban élő, plasztikával foglalkozó művé­szeket meg sem kérdezik egy- egy utcakép, tér, tehát maga a város külső formájának kiala­kításakor. A fiatal építészek és képzőművészek tálcán kínálják a lehetőséget, s ezt szerintem feltétlenül ki kellene használni, minél többször. Ezzel a kispá- lyázattal most modellt is szeret­nénk adni a további hasonló kezdeményezésekre, s be sze­retnénk bizonyítani, hogy ige­nis van az efféle team-munká­nak „piaca", hogy a városja- kók, a társadalom részéről is van rá igény. Mindhárom do­logra, tehát a valós szakmai problémákra, a társadalmi igényre és a gazdasági tehető­ségekre is nagyon odafigye­lünk. S ha a legkülönbözőbb szakmák és művészeti ágak képviselői saját foglalkozásuk eszközeit mozgósítják és össz­hangba hozzák, már biztos, hogy nem rutinmunka lesz az eredmény, hanem a szellemi tartalékokból friss gondolatok kerülnek felszínre. Az építészek és képző- és iparművészek kell, hogy igényeljék és fölhasznál­ják egymás eredményeit, külö­nösen ilyen fontos dologban, mint annak a városnak az ala­kítása, amelyben élünk. Ha a fiatalok munkáját egyáltalán nem használják föl, előbb- utóbb még oda is eljutnánk, hogy értetlenül állnának vala­milyen gyakorlati probléma előtt. A magunk részéről mi mindent megteszünk, hogy ez a Lenin téri vállalkozás — és re­mélhetőleg az utána jövő töb­bi — sikerüljön.- A négy- pályázó hogyan képzeli el a főpályaudvarral szembeni térségét?- Vannak eltérő és azonos gondolatok, amelyeket majd most hoznak összhangba közö­sen. Horváth András egyszerű rendezést javasol, a tűzfalak tövébe pihenőparkot képzel. Kertészfi Ágnes egy farácsot állítana a tűzfalak elé, amire zöld növényeket futtatna föl, s a háttérben levő tűzfalak ri­degségét festéssel próbálná ol­dani. Ezenkívül pavilonokat is tervezett a parkosított részre, köztük egy igen érdekes üveg­pavilont, ahol a Fiatal Művé­szek Klubjának lenne kiállítása. Bicsár Vendel dolgozta ki leg­részletesebben az ötletet: ő veszi maximálisan figyelembe, hogy aki vonattal érkezik, s ki­lép a pályaudvarról, az a város „kapujába", fogadóterébe lép. A tér valamennyi pontját funk­cionálisan rendezte be, térkép­pel, IBUSZ fogadóirodával, zöldvendéglővel, hatalmas in­formációs fallal, ahol a szállo­dáktól az aznapi színházi elő­adásokig mindenről értesülhet az érkező, s végül sok szép és jól működő telefont szereltetne föl. Ezt az információs falat persze meg-megtörnék, tarkí­tanák a fölfuttatott zöld növé­nyek, s különböző képzőművé­szeti megoldások.- Számomra a negyedik pá­lyázat a legizgalmasabb, mert itt fölmerül még egy igen érté­kes gondolat: a beletörődés a változtathatatlanba, s az épí­tésznek a sorban eltűnő régi házak iránt érzett sajnálata. — Igen, ezt maga a pálya­munka is érzékelteti: Dévényi Sándor javaslata, hogy a tűz­Hanglemezkiadásunk és-gyártásunk megújhodásának egyik legújabb jele az „Elect- romantic" című hanglemez meg­jelenése. Rendhagyó már a le­mezborító is; a Statisztikai Ki­adó Vállalat nyomdájában ké­szült, s meglehetősen szokatlan kiállítású. A felvétel — a ki­vétel lassan szabállyá és ha­gyománnyá válik —, nem a Hungaroton stúdiójában ké­szült, hanem ezúttal a Magyar Rádióéban. Rendhagyó a megjelenés kö­rülménye:. az „Electromantic ' az Állami Operaház „A próba" című balettelőadásának zene­anyagát öleli föl. s ebből már sejthető, hogy tisztán instrumen­tális zenét hallhatunk, A produ­cer: Presszer Gábor, a compu­tert Szalai András programoz­ta, az előadó egy ismeretlen együttes, a The Percussion Bri­gade. Az együttes tagjai: Ója Tilsson, Jason Synackroá, Mto- mo Lassá, Bo Garressper és Olss La Déz. A éles szemű és ilyen játé­kokban jártas zenerajongó azonban csupa ismerőst talál a fantázianevek mögött, mégpe­dig: Solti Jánost, Karácsony Já­nost, Somló Tamást, Presszer Gábort és Dés Lászlót, azaz a Locomotív GT-t és a korábbi le­mezeknél segédkezett kiváló szaxofonost. A titkok megfejté­se után marad-e valami rend­hagyó az LGT mostani lemezé­ben? Ilyen, kizárólag elektro­nikus hangszerek effektusaira épülő, Jean Michel Jarre vagy a Kraftwerk muzsikájára emlékez­tető hanglemez nem jelent meg még nálunk. Könnyű volna elin­tézni egy legyintéssel: ismét egy Kraftwerk-utánzat.. . Pe­dig milyen más ez a zene! Ilyen lágy, romantikus, éteri hangzások talán sosem hang­zottak még fel az elektronikus agyak szüleményei közt. Az ,,A" oldal kezdőszáma, a „2000 dioptria” elektronikus úton előállított ének, sőt vokál falba az eddig itt állt házak képét kell festeni, egy az egy­ben. Ehhez a munkához a még álló házak fotóit is mellékelte a pályázó. S végezetül idézet ebből a pályamunkából: „Jobbító szán­dékkal bár, de tűnnek múltunk emlékei. S az új értékek? Vi­tathatóak. Vagy csak késnek. Pedig a bontás nem sürgős ... Eltűnnek a városrészek, a há­zak, a vakolt díszek . .. helyü­kön évekig üresség, provizó­rium, por. Életünk színterei...” S ha már egy ilyen véle­mény is legalább hangot kap, ez azt sugallja, igenis létezik több megoldás, s talán a jövő­ben már a döntések egy koráb­bi szakaszában is hangot kap­hat. imitációja megdöbbentő hango­kat kelt; ez a lemez legkemé­nyebb zenei kompozíciója. Az „Z Op. I.", mintegy ellenpont­ja az előző számnak: lírai val­lomás elektronikus nyelven el­beszélve. Az „Electromance" szóösszetétel mindent elmond az ezen címmel illetett zenéről; románc, azaz egymást kergető érzelmek, hangulatok megjele­nítése a legfejlettebb hang- technika eszközei segédletével. A_„Valvola” — aki nem ismer­né a szót, billentyűt jelent —, hű a címéhez, rövid elégikus dal billentyűsök hangzásával megjelenítve. A lemez címadó, s egyben legszebb dala baleit- tóncosok mozgását láttatja ve­lünk, ha csupán a zenét - hall­juk is. A „B" oldal első és második dala a „La Balettá No. 1.” és „No. 2.” címet viseli, s elárulja születése célját és okát. Mind­kettő érdekes, lírai hangzásokat felmutató dal. Az „Adagio elestica", sodró lendületű, rit- mikailag ügyesen szerkesztett szám. Á „Rondó á la terror” című dalnak legfőbb érdeme a könnyed hangulatteremtés; at­moszférája van ennek a dalnak, amit az ún. „könnyű” zene ál­talában ritkán tud elérni, ha nem a szentimentalizmus esz­közeihez nyúl. A lemez záróda­la a „D. D.” éteri, tiszta mu­zsika — gondűzőként sem le­becsülendő dicséretet érdemel Dés László nyugodt, szép szaxofonjátéka, összességében — bár itt-ott ismerős hangokat érezhettünk ki —, pozitívan kell értékelnünk ezt az úttörő vállal­kozást, mely megannyi buktatót került el ügyesen, s ha világ­siker bizonyára nemvis lesz, új színnel gazdagítja lemeztermé­sünket. Bay Endre Rovatszerkesztő: DüCSÖ CSILLA Vagy a régi gavallérok fo­gyatkoznak, vagy a szegények — de manapsáq már nemigen lehet virággal kedveskedni az éjszakában. A bárokban, kocs­mákban már nem ájtatoskodik oda senki illatos kosarával, hogy „tessék csak uram, tessék szép virágot a gyönyörű hölgy­nek!" Elfogytak a virágárus lá­nyok is, hazaszelídültek az egy­kori gavallérok is. Mancika tón fonónőnek ment még idejében, hogy meglegyen majd az a kis nyugdíj; az egykori jókedvű öregfiúk meg a villanypárnát igazgatják fásult derekuk alatt, hogy recseg bele a hitvesi ágy. Csak néha hozza elő az em­lékezet ezeket a fakuló színeket. A virslis embert, akivel minden éjszaka találkozni lehetett a kis­körúton, s aki nagy hentesszaty­rában vitte a birkabélbe töltött virslit, meg a gyorsfőzőt, amiben mindig lobogott a víz — s per­cek alatt adta a tormás virslit bármelyik utcasarkon, Czipi bá­csit, a flekkenmestert, akinek híres ételéért valósággal zarán­dokoltak a Búza-kocsmába; vagy a csokoládéarcú virágárus asszonyt, aki rózsát, ibolyát, hó­virágot hordott, hiszen a virág­tól megkönnyebbül a kimaradó férj lelkiismerete. Csak néha jön már elő mind­ez, mondom, mint sok zsibbadt éjszaka kis foszlánya. Valami megpöccenti a memória kérge- sedő rétegeit. Valami .. . Mond­juk egy garaboly, amiből teg­nap még kettő lógott a kamra szögén, de az egyik eltűnt.. . — Hová lett az a másik? — kérdezem idegesen, miközben csúszó jégernadrágom után ka­pok. — A disznóság van benne a füstről... — válaszol az asszony türelmesen, s elfordul, hogy. ne lássák a nevetését. — Tudjátok, hogy azoknak mi szerepet szántam! — Ügy lesz, úgy lesz! .. . Igen, annak a két kosárnak múltja és jövője van. A múlt A növényeket pusztító valamennyi kártevőt valamilyen más élőlény, ví­rus, baktérium, gomba, madár, em­lős állat fogyaszt vagy megbetegit. Rendszerint csak azok a kártevők szaporodnak el nagyobb mértékben, amelyeknek a természetben kevés el­lenségük van. A különböző rovar­ölőszerek majdnem minden esetben a hasznos élő szervezetet is pusztít­ják. Gyakran a kártevők azért sza­porodnak el, mert az ellenségüket teljesen kipusztitjuk az állandó per­metezéssel. A kémiai szerekkel 100%- ós hatást soha nem lehet elérni, mert a kártevők közt mindig előfor­dulnak olyan egyedek, amelyek el- lenállóak a szerrel szemben. annyi: esős éjszaka volt, o ven­déglők meg a mulatók kongtak, nem kelt sehogy a virág. A vi­rágárus asszony ázottan ment fénytől fényig, s hiába voltak esőtől harmatosak a kis ibolya­csokrok, kuncsaft nem akadt. Száznál is több lila üdvözlet énekelt a kosárban — a kötény­zseb meg még mindig kongott. És akkor az asszony meglátott a vendéglő egyik rekeszében, a szokásos férfitársaságban, a szokásos savanyú fröccsök mel­lett, s a szükség rávitte a szó­ra .. . — Maga még sose vett tő­lem . .. Játékos volt a kedvem. — Mennyi van a kosarában? — Vagy százharminc cso­kor ... — És hogy darabja? — Négy . . . — Háromszázat adok az egé­szért. Kosarastul!... Az üzlet megköttetett. Egy-egy csokrot kapott belőle minden hölgyvendég, zárórakor a pin­cérek is — a többi a kedves és türelmes hitvesé lett otthon. Minden findzsában ibolya illa­tozott. A másik garaboly is így került a kamrába, csak később, és ró­zsákkal. Ez a múltjuk. — És egyszer még szerepük is tesz az életemben. Azután tűzbe vethetik, elrothadhat az esőn, elvihetik a szeméttelepre mind a kettőt. Amikor eltemetnek, ennek a két kosárnak ott lesz a helye o síromon. Az egyik ibolyával le­gyen tele, a másik meg rózsá­val!... ez a rendelkezés. Addig szolgálhatnak hagymának, krumplinak, de ott telik be a •sorsuk! Erről aztán többet nem is kell beszélni, mindenki tudja, akit illet! — Te asszony, hozz boroga­tást a visszeres lábaimra! A biológiai védekezésnek jelenleg nagy hátránya az, hogy lassan pusz­títja a kártevőket. Szinte valameny- nyi országban kísérleteznek a hasz­nos élő szervezetek valamilyen úton való elszaporitásával, s a kártevők elleni alkalmazásával. A hasznos rovarok és madarak védelmével a jelenlegi növényvédőszer-mennyiséget előrejelzés alapján nagymértékben csökkenteni tudnánk. A jelenlegi rendeletek szigorúan előírják a környezet és hasznos élő szervezetek védelmét, bár e téren még sok hiányosság fordul elő a nagyüzemi és kisüzemi védekezések­Mint ismeretes, a kormány programot fogadott el a mikroelektro­nika fejlesztéséről. Az idén két vállalat, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet és az Egyesült Izzó Félvezetők Gyára egyesülésével létrejött a Mikroelektronikai Vállalat. Az új vállalat feladata olyan alkatrészek kifejlesztése, illetve gyártása, amelyek kis sorozatban gyártott berendezéseknek is fontos részét képezhetik. A képen: Fémezés után ellenőrzik az integrált áramköri szeleteket. Dücsö Csilla Elektronikus zenefantázia Sz. Simon István it# vényvédetem ||||j A biológiai védekezés

Next

/
Thumbnails
Contents