Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-30 / 298. szám

Istálló volt, múzeum lesz Békáspuszta legszebb gazdasági épületéből Békáspuszta Békáspuszta ... Furcsa elnevezés ez erre a hely­re, ahol a nagyranőtt fenyők egészen mást sugall­nak, mint pusztát. És pláne, a béka!... Bővizű for­rás, kis tó volt a közelben hajdanán, bizonyára az itteni békák voltak a „névadók’’. A közelmúltban szóba került: meg kellene újítani a forrást, a tavat, ezzel is növelni a táj idegenforgalmi vonzerejét. Szakemberek vizsgálódtak e tárgyban és arra jutot­tak, hogy túl késő már, a forrás és a tó végérvénye­sen csak volt. Békáspuszta ma a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát egyik „sokat próbált" üzeme, lótenyésztési bázis, sok éve a mezőgazdaságot sö^ítő pécsi diákok egyik támasz­pontja. A XVIII. században a Batthyányak vetették meg <tt a mezőgazdálkodás alap­jait, nagyra látó elképzelé­sek születte, s a két Hatal­mas, négyzetalakú gazdasági épületegyüttes — majorság is azok tanúja, jóllehet az épületek jóval fiatalabbak. Ma az egyik majorság ud­varán az öreg fenyves van, a másikon a lóistálló előtti futtatópálya. Békáspuszta most átalakulóban van: a kombinát a gazdálkodás fenntartása mellett agrártör­téneti emlékek gyűjtőhelyévé kívánja emelni. Nyilvánva­lóan ennek a nemes szán­déknak is szólt a megyei Műemléki Albizottság minap itt tartott ülése, amelynek — a szajki és a bólyi műemlék­kálvária megtekintése utón — a Békáspuszta jövőjéről folytatott eszmecsere volt az egyetlen témája. • Agrártörténeti emlékek ... A fogalom nem nagyon régi keletű. Megmentésük felé talán az utolsó pillanatban fordult a közfigyelem. Tavaly a műemléki albizottságok Kecskeméten tartott országos tanácskozásán Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes szólt ezek­ről a bizottságok feladatául ajánlva a mentést. Mező- gazdaságunk ma mór átlen­dült tevékenységének abba a szakaszába, amelyben szinte semmit sem használ abból, ami még 25 éve is ál­talánosan alkalmazott volt. Sok minden eltűnt, szinte nyomtalanul, eszközök és gazdálkodási módok. Dicsé­retes buzgalom számolta fel pl. a cselédlakásokat, s az új generációk csak a száj­hagyományból tudnak róluk ezt-czl, mert már hírmondót sem tudunk mutatni eredeti foi-májában a hajdani pa­raszti életforma e jellegzetes­ségéből. Eltűntek a cséplő­gépek és az őket hajtó loko- mobilok, el a testet-lelket összerázó körmöstraktorok, s tán c'yan zsák sincs mór eredetiben, amiből marokkal szórták a búzát, a rozst a ló­val vagy tehénnel vontatott eke által barázdált földbe. Ma, az utolsó pillanatban felkutatni és a közönség elé tárni mindeme emlékeket — agrórmúltunk iránti tisztelet- adás! 6. HÉTVÉGE Az utolsó pillanat megis- mételhetetlenségének a je­lentőségét ismerte fel a bó­lyi kombinát, amikor dr. Kis- jakab Lajos vezérigazgató és vezetőtársai egy tanulmány- terv megrendelésével úgy döntöttek, hogy Békáspuszta legyen az ő élő múzeumuk. Ez csak úgy képzelhető el, ha az eddigi sokprofilúságot letisztítják, s csak a lóte­nyésztést és a vadgazdálko­dási tartják fenn, társítva ehhez a várható idegenfor­galmi fellendülést. A kombi­nát üzemi tevékenységének az egyik „ágazata" ma mór a műemlékvédelem, s ezzel a múzeumi munka (van is múzeumi bizottsága a kom­binátnak!), hiszen a megye délkeleti vidékén terjeszkedő több mint 20 ezer hektáros területen rengeteg a véden­dő érték, amelyek többsége ma már agrártörténeti mű­emlék. De van emlék a ré­gebbi múltból is. Pl. éppen itt, Békáspusztán a régi — Sopianaet Mursa-val (ma Eszék) összekötő — római út egy darabja, aminek egy ré­szét, még mielőtt felismerték volna történeti értékét, el­hordták építőkőnek. A kör­nyék folyamatosan az embe­ri élet tere volt a rómaiaktól napjainkig, s e gazdag múl­tat kívánja méltó módon örökíteni az utókorra a mai mecénás, a Bólyi Mezőgaz­daság; Kombinát. • A dolog úgy kezdődött, hogy a kombinát három bé- kóspusztái épület — kovács ­és bognárműhely, lóistálló és tehénistálló — ügyében be­jelentést tett a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumnál és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség­nél, melyeknek a szakértői­vel tartott helyszíni szemle után jutottak arra a megál­lapításra, hogy Békóspusztát egységként kell kezelni, s hozzá új funkciók sorát meg­teremteni A DTV tanulmány- terve erre szóló ajánlás. En­nek lényege: élő múzeum, amint a kombinát vezetői sugallták a terv készítőinek. A sok-sok épület némelyike skanzen-jelleggel szerepel a tervben, de ezek mégsem válhatnak élettelen rezervá­tummá, hiszen lovak marad­nak itt, versenyek lesznek, marad a diákok építőtábo­ra... A múzeumnak a ma­jorság legrangosabb épüle­tét szánták, ez a legutóbbi időkig szolgált és mint tehén­istállót üresítették ki; itt akarják bemutatni a terület agrártörténeti múltját, gaz­dagodó jelenét. Másutt he­lyet kap egy állandó kép­zőművészeti kiállítás, amely­nek a központjában o ló áll, s méltó otthonhoz juthatnak majd a távoli múlt emlékei is. A kovács- és a bognár­műhely működő műhelyként áll majd az ismeretterjesztés szolgálatába. • A műemléki albizottság ülésén dicsérettel, elismerés­sel szóltak a kombinát úttörő kezdeményezéséről. Egy vita­tott pont volt csupán: a ta­nulmányterv által megvalósí­tásra ajánlott sok-évtizednyi (csak vonakodva írjuk le: másfél évszázadnyi) időtar- 'om. A majorság megtekinté­se alkalmával látottak fogal­maztatták meg Jantner Antal miniszterhelyettessel: „Az épületek türelme véges, vár­ták a beavatkozást". Más szóval: a lehetőségek alap­ján mihamarabb közkinccsé tenni Békáspusztát. Hársfai István A békáspusztai jelen: innen szemléli a versenybíróság az akadályversenyt. Politikai töredékek Franciaországból Tömegkommunikációs eszközeink megfelelően tájékoztatnak a Franciaország­ban lezajló politikai eseményekről, történésekről. Ily módon időről időre képet kaphatunk arról, hogy a szocialista és kommunista miniszterekből álló kormány milyen intézkedéseket hoz egyebek között az infláció és a munkanélküliség csök­kentésére, a nacionalizálások és a decentralizálások végrehajtására. A tudósítások vagy az elemzések között rendszeresen szerepelnek a köztársasági elnök, Francois Mitterand elvi jelentőségű állásfoglalásai mind a belpolitikát, mind a külpolitikát érintő kérdésekben. De természetesen nem maradnak ki a hírekből a politikai el­lenzék, a „régi többség” tenorjainak — Giscard d’Estaing, J. Chirac, R. Barre — megnyilatkozásai sem. Az alábbi cikk a szűkebb értelemben vett politikai harc egyik mögöttes terüle­tére kívánja a DN olvasóinak a figyelmét felhívni, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi hónapokban egyre erősebb, a baloldali politika revízióját követelő nyomás nehezedik a Pierre Mauroy vezette kormányra. A „klub” a francia politikai élet egyik eleme. E tekintetben 1981 őszén valóságos járvány ütötte fel a fejét Párizsban. TÁ szocialista hatalom ellenzéke tanulmányi központokat, klubo­kat, köröket, egyesüléseket ho­zott létre vagy keltett új élet­re, a megfigyelő jegyzetfüze­teit tényekkel szinte naponként megtöltő sebességgel. A leg­jelentősebbnek tartják közülük, a „CLUB 89"-et, amelyet Alain Juppé, Jacques Chirac fiatal „tanársegéd”-je és Michel Aurillac a chiracista párt, az RPR korábbi képviselője alapí­tott, utat nyitva ezzel magas rangú párizsi funkcionáriusok találkozásainak. A legrégebbi­ek az új életre keltettek közül a „Perspectives" és a „Réali- fés", amelyeket Giscard d’Es­taing hozott létre még 1965- ben. Napjainkban a volt elnök által sarkallt alvezér, Jean- Frangois Deniau próbálja meg a napi ízlésnek és követelmé­nyeknek megfelelően átalakí­tani őket. Nem tűnik véletlen­nek, hogy a leggazdagabb tár­sulás a „Szocializmussal szem­beni alternativa" néven jegyez­tette be magát a szabadver- senyes piacon, Alice Saunier- Séité asszony ambícióit fejezve ki, akit két évvel ezelőtt még oktatási miniszterként ismert a világ. A jobboldali „Le Figa­ro—Magazine” igazgatója, Louis Pauwels az „új jobbol­dal” egyik legfontosabb embe­re a maga intellektuális közre­működésével, a Fém- és Ás­ványipari Egyesülés pedig a pénzügyi támogatásával bizto­sítja e klub eszmei és gyakor­lati hatékonyságát. A tanul­mányi központok alapítói kö­zött elsőként Jacques Chaban Delmas, egykori gaullista mi­niszterelnök tűnik ki, aki a majdani „Új Társadalom” leg­fontosabb emberének akar lát­szani a „CEREL" (Az egyenlő­ség és a szabadság tanulmá­nyai és -reflexiós központja) vezetőjeként és szervezőjeként. Vele párhuzamosan színre lép­tek a baloldali gaullisták is, Jean Charbonnel személyében. Ö az „Új Határok Klub" fel­újításával kíván magának múl­hatatlan érdemeket szerezni a jelenlegi francia szocializmus ellenfelei között. Hogy a poli­tikai árnyalatok jelentőseknek tűnjenek, Alain Devaquet a szabadkőműves chiraciánus egy zárt, exkluzív klubbal aján­dékozta meg a nagyon mélyen gondolkodó ellenzékieket, amely a „Tudomány és Társa­dalom" címszó alatt reklámoz­za önmagát a beavatottak szá­mára. A teljes felsorolás igénye nélkül feltétlenül emlékeztet­nünk kell még itt a néhány éves múltra tekintő, igen aktív és meglehetősen nagyszámú tár­saságra, amely talán az igaz­ság órájának végső eljövetelé­ben reménykedve, (rasszizmus, fajnemesítés, természet adta egyenlőtlenség szentesítése stb.), „Óra Klub" néven, né- ■''miképpen sajátos helyet foglal el a hatalomból másfél éve ki­szorultak sokszínűnek látszó táborában. Ez a klub az „új jobboldal” egyik melegágya, amelynek újszerűségét az ad­ta, hogy egyformán támadta a liberális jobboldalt és minden­fajta baloldalt Giscard elnök­sége idején. Ha tipizálni akar­juk ezeket a szociális képződ­ményeket, akkor három kategó­riába sorolhatjuk őket. Az el­sőben, az ellenzéki értelmisé­giek rendszeres ideológiai ku­tatásoknak szentelik magukat (pl. „Óra Klub”) A másodikba azok tartoznak, amelyek köz­vetlenül kapcsolódnak a poli­tikai pártokhoz. (Pl. a „Pers­pectives" a giscardista UDF szerves része, a „CLUB 89" az RPR-hez áll igen közel). Mind­két csoportot együttesen jel­lemzi az az előny, hogy a po­litikai családoknak intellektuá­lis alapot nyújtanak, lehetővé teszik az új vagy a felújított eszmék kipróbálását, amelyek a későbbiekben egy közös program kimunkálását szolgál­hatják. A harmadikat ölyan je­lentős politikai személyiségek­hez kapcsolódó mozgalmak al­kotják, akik ugyan az esetek döntő többségében a jobbol­dali pártok tagjai — de tekint­ve, hogy a „vezérek" mögött nehezen nyilatkozhat meg a légió — kifejezési vagy létezési módot keresnek, (pl. Chaban Delmas),. Mindegyik csoport közös tö­rekvése „másvalamit képzelni el”, mint ahogy ezt 1968-ban az „új baloldal” hirdette. Eb­ből a szempontból alkalmunk nyílik itt arra, hogy rövid ösz- szehasonlítást tegyünk a hat­vanas évek „baloldali ellenzé­ke" és a nyolcvanas évek „jobb­oldali ellenzéke" között. Mint ismeretes, a radikális szélső- baloldali csoportok, tömörülé­sek keményen vitatták az intéz­ményes baloldali pártokat, köz­tük az FKP-t, elhatárolódtak tőlük és a kívánatosnak tartott társadalmi megújulás felé sa­ját útjukat keresték. Ma vi­szont, mint láttuk, a „régi többség"-hez közeli klubok a jobboldali pártok függelékei­ként szerepelnek és semmi je­lét nem mutatják annak, hogy intézményes pártjaikat kontesz- tálnók. Ha mindezek után még fel is merül a kérdés: mire szol­gálnak tulajdonképpen ezek a klubok, tanulmányi központok vagy hogyan szolgálják konkré­ten azt, amit szolgálnak, ak­kor bár az „Óra Klub"-hoz for­dulunk válaszért (tekintve, hogy a második politikai sze­mináriumát ez év május 10-én tartotta meg a francia főváros­ban) az általános tendencia bomlik ki előttünk. A Sheraton Hotel szocializmustól fertőtle­nített falai között, másfélezer ember jelenlétében Yvan Biot (a klub elnöke) és Jean-Yves Le Gallou (a főtitkár) egy „a szocializmus legyőzését bizto­sító republikánus terv" kidol­gozását hirdette meg. A mellet­tük szót kérő Alain Madelin UDF- és Jacques Godfráin RPR-képviselőkkel együtt fejez­ték ki azt a tényt, hogy ez az összejövetel az „ellenállás kez­dete". Yvan Biot szavait idéz­zük: „A politikában a fő ellen­ség megválasztása igen lénye­ges aktus. Jelenleg a fő ellen­ség számunkra a Szocialista párt, mivel a hatalom birto­kosa." Természetesen veszélyes számukra az FKP is, de Biot úgy vélte, hogy a hatalomban játszott, pusztán „kiegészítő szerepe” miatt az össztüzet nem erre a pártra kell irányí­tani. A stratégiai célkitűzés te­hát még a nem marxista szo­cializmus felett is: végső és biztos győzelem. Ennek követ­keztében nem egy „alacsony­rendű stratégiá"-t kínáltak, amelynek jellemzője abban áll, hogy „árnyalatok nélkül támad­ja az ellenséget". Nem is egy „diagonális (átlós) stratégiá”-t, amely lényegénél fogva „al­kalmas arra, hogy kompromisz- szumokat kössön az ellenség­gel". Javaslatuk egy „magas­rendű stratégia", amely „sem­milyen kompromisszumot nem köt az ellenséggel és jól kör­vonalazotton támadja azt". Alain Madelin demagóg mó­don az ellenség által perma­nensen elárult legfontosabb ér­tékek egyikének („meggyöke- resedés”) védelmében emelt többek között szót. Úgy vélte, hogy az „elgyökértelenedés"-t (a falu elnéptelenedése, a csa­lód szétrobbanása, mérhetetlen urbanizáció), a háború utáni gazdasági forradalom idézte elő. A legsúlyosabb következ­ménye ennek az, hogy a „tö­meg által állandóan keresett biztonsági szükséglet a gond­viselő állam szükségletéig és a társadalomnak egy giganti­kus méretű társadalombiztosí­tási rendszerré történő átalakí­tásáig" vezetett el, amely sze­rinte tarthatatlan. Jacques Godfráin viszont a „szocialis­ták által megcsúfolt” igazság­tól személyesen a benne kelet­kezett katartikus élményt pró­bálta a jelenlévők felé közve­títeni és az alábbiak szerint in­dokolt: „Az individuális érdem és a személyes felelősség esz­méjén alapuló igazságeszme minden ember szívében már gyermekkora óta benne rejlik. Az ilyen igazság megsértése szankciókat, büntetéseket kö­vetel”. A szeminárium végkö­vetkeztetése a kiindulópontja volt: a baloldal által megsér­tett, elárult vagy tönkretett ér­tékek visszaállítására az egyet­len és a legjobb út a szocializ­mus legyőzése Franciaország­ban. Van valaki ebben a nagy­szabású stratégiai felvonulás­ban, aki néhány évig éppúgy háttérben akar maradni, mint ahogy ez idáig e cikkben sem esett még róla szó: René Mo- nory korábbi gazdasági minisz­ter. Ennek ellenére tavaly de­cemberben ő is világosan kife­jezte értékválasztását: „Fel akarom ébreszteni az ellenzé­ket!" - mondta, de, fűzte hoz­zá, az ellenzék sikere nem hol­napra szól: „A kormány nép­szerű és intézményes eszközei vannak arra, hogy megőrizze hatalmát, de persze e közben kiüríti a kasszákat.” Monory a takarékoskodás ürügyén szövö­geti elnöki álmait, amelyekkel a következő törvényhatósági vá­lasztások után lép valószínűleg a nyilvánosság elé. Addigi re­ceptje? A „Takarék-Védelmi Szövetkezet" kifejlesztése és el­terjesztése. Elméletileg ez egy apolitikus vállalkozás, melynek az lenne a szerepe, hogy a csekély betétállománnyal ren­delkezők érdekeit védelmezze. Sikere már tavaly igen nagy volt: decemberig harmincezren csatlakoztak hozzá. Az első or­szágos kongresszuson (1981. december 9.) Monory ezer kül­dött jelenlétében elnökölheted Párizsban a Porte Maillot-nál. Előrejelzése szerint, egyesülete az ellenzék második pólusát fogja erősíteni, magához vonz- va a fiatalokat, amit nem tud­tak megtenni akkor, amikor kormányon voltak. Mindent egybevetve a jobb­oldali erők bevallottan töreked­nek megkeresni azt a formulát, amely lehetővé tette F. Mitter- rand-nak, hogy meghódítsa a hatalmat, miután 1971-ben az óitala korábban alapított pád, a „Köztársasági Intézmények Konvenciója" után egy új Szo­cialista pártot hozott létre. Si­kertudatuk biztosságát növe­lendő, élénken emlékeznek és emlékeztetnek arra is, hogy Charles Hernu, a mai hadügy­miniszter — ellenzékiként — a ,Jakobinusok Klub"-ját irányí­totta. De nem felejtik el azt sem, hogy Alain Savary, neve­lésügyi miniszter és Pierre Bé- régovoy a „Szocializmus és De­mokrácia" illetve a „Modern Szocializmus" nevet viselő klu­bokat igazgatták, amelyekben o baloldal 1981-es választás) győzelmét készítették elő. Sajnálatos, hogy a szocialis­ta-kommunista baloldal ez év tavaszán a járási (kantonól s) választásokon már érzékeny vereséget szenvedett. Egy köl­csönösen összefüggő világban, saját politikai és mindennapi - újabb és újabb, esetenként eddig még ismeretlen erőfeszí­tést követelő - problémáink mellett többek között ezért sem tekinthetünk közömbösen a ha­talmon lévő baloldal francia- országi jelenére és jövőjére. Dr. Csizmadia Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents