Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-30 / 298. szám
A kombinát siklósi üzemének adapteres szárítója. — Pálfy Endre műszerrel ellenőrzi az adapterben visszaáramló levegő hőmérsékletét. Murányi László felvételei A tüzelőolaj ötödét megtakarítja A Bátyi Mezőgazdasági Kombinát szolgálati találmánya Javuló exportkilátásuk stílbútorokból Harmincmilliós megrendelés az NSZK-beli Steinhoftól Igencsak baljós előjelekkel kezdte az évet a főként tőkés exportra dolgozó Pécsi Faipari Szövetkezet, külpiacai a rendkívül nyomott árok miatt igencsak beszűkültek, legnagyobb nyugatnémet vevőjük csődbe ment. Habár az idén meg sem közelítik a legjobb évek tőkés c portját, a szorgos piackutatás mégiscsak meghozza gyümölcsét, év végére kissé kiderült az ég, A közelmúltban sikerült ösz- szehozniuk egy üzletet az NSZK- beli — különben régi partnerükkel —, a Steinhof céggel, mely a jövő évre 30 millió forint értékű stíl-, ebédlő- és kisbútorokra adott megrendelést, idei előszállítást is kérve. Ezenkívül — mint Klement László, a szövetkezet elnöke örömmel nyugtázta — más külföldi vevőknek is küldenek stílbútorokat, így az idei tőkés export várhatóan meghalddja majd a várakozásokat, habár az árakban változatlanul nehéz megÉpül a tanműhely egyezni, s ez nehezíti az eladásokat. Ennek ellenére a külkereskedelmi vállalattal továbbra A szolgálati találmány bejelentéséhez egy közönséges lemez adta az indító ötletet. — Rájöttem, ha beteszünk a szárítóba egy lemezt, mely a kihasználatlanul elszálló meleg levegőt újra visszaterelj a kazánházba, jelentős mennyiségű tüzelőolajat takaríthatunk meg — emlékezik a két év előtti ötletére Pálfy Endre, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát főmérnöke. Az ötletből újítás lett, annak továbbgondolt és fejlesztett adapteres változatából a kombinát szolgálati találmányi bejelentése. Sőt, beadtak már egy újabbat is. A kombinát mohácsi körzetében üzemelő Clipper—2000-es szárítótornyába két hét alatt beszerelték azt a bizonyos terelő lemezt. Az eredmény? — A kukorica majd 10 százalékát így szárítottuk. Igaz, olyan mennyiségű léha és szemét jött vissza a tűztérhez, hogy a tűzveszély miatt a tűzoltóság akkor csak rövid idejű kísérletet engedélyezett — sorolja a főmérnök. — A méréseink mindenkit meggyőztek: 20 százalék feletti tüzelőolaj megtakarítást értünk el. Tavaly a siklósi üzemünk Bábolna típusú szárítójába már a szűrővel ellátott változatot építettük be, azt véglegesen engedélyezték. Belelendül. Magyarázza a szárítótorony működését, a benne zajló folyamatokat: a betáplált terményből kicsapódik a fölösleges víz és csak a szükséges marad benne. Hogy jobban megértsem, köznapibb példát hoz a szárításra kitett vizes ruháról, mely minél nedvesebb, annál könnyebb kifacsarni belőle a vizet, viszont minél kevesebb benne a víz, annál nagyobb energia kell a teljes szárítóshoz. Az alapigazság viszont kézenfekvő: mondjuk a kinti 15 fokos levegő 100 fokosra hevítésére lényegesen több energia kell, mint a szárítás közben 50—60 fokosra lehűlt levegő visszamelegítésére a megkívánt 100 fokra. Valójában ilyen egyszerű az egész. Csak ezt kellett megoldaniuk. Ez évben a tapasztalatok alapján úira elővették, átdolgozták, tökéletesítették az egészet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatóinak segítségével. Measzületett. a végleges megoldás: az adapter, mely a szárítótoronyhoz illeszthető.- Az adapter 150-200 ezer forintból házilaq egy-két hét alatt elkészíthető és bármilyen terményszárítóhoz adaptálható. Mi minimum 20 százalékos tüzelőolaj meqtakarítást garantálunk. Tehát megéri. Lapozgatunk a nyugati cégek prospektusaiban. A nem épp olcsó — potom 6—10 millió forintért megvásárolható — vadonatúj szárítók egy kilogramm vizet 670—950 kilokalória energiával párologtatnak el-. — És az adapterük? — Bármilyen meglévő Bábolna szárítóhoz szerelve elérhető a 8—900 kilokalória közti érték, ami az előző állapothoz viszonyítva 20-40 százalék energiamegtakarítást jelent. Tehát a meglévő torony belföldi anyagokból házilagos kivitelezésben elkészíthető adapterrel ellátva lényegesen olcsóbban és megbízhatóan üzemeltethető. Más előnyei is vannak. Két éve az igen nedves, 35 százalék feletti víztartalmú kukorica szárításánál csak kevés hasznosítható levegővel dolgoztak. A tavalyi száraz — 26 százalékos átlag nedvességtartalmú — kukorica újabb ötletet adott: magasítani kel| az adapter burkolatot! Aztán az adott termény nedvességtartalmához igazodva szabályozhatóvó tették az adapter oldalfalait, ha szükséges „ablakaikat'’ nyitnak, vagy azokat lezárják. o Ilyen egyszerű lenne? És valóban ilyen olcsó? A lippói Béke Őre tsz elnöke, Karasz László kapott a kombinát ajánlatán: — Meg kell ragadnunk minden lehetőséget, amivel csökkenthetők a termelési költségek. Igaz, az idő sürgetett, így nem is tudtunk mindent beszerelni az adapterbe. Állíthatom, nekünk megérte. A tsz-né| már étvizede dolgozik Bábolna-szárító. Az adaptert mindennel — műszaki dokumentációkkal stb. — együtt 140 000 forintból hozták ki. A szárító kezelője Armbruszt István a helyszínen még valamit előnyként hoz fel: — Az adapter segítségével gyorsabban, egy hónap alatt végeztünk a kukoricával. Részletek a lippói referencia- üzem adataiból: „A szokásos 100 Celsius fokos hőmérséklet mellett 299 órát üzemeltünk szeptemberben óránként 19,37 tonna 25,4 százalékos víztartalmú kukoricával. A szárítóból óránként 16,6 tonna, átlagosan 12,8 százalék víztartalmú kukorica jött ki .. . Közel 500 tonna szárítása után 1 kilogramm víz elvonásához 824 .kilokalória energiára volt szükség, ez 31 százalékos, tehát a kukorica tonnájaként 6,3 kg tüzelőolaj megtakarítást eredményezett.” Az elnököt kérdezem: — Milyen megtakarítást értek el az adapterrel? —• A 9000 tonna kukoricánk szárítását 600 ezer forinttal olcsóbban végeztük. Ennyi tüzelőolajat mentettünk meg. Befektetésünk mór most, az első időszakban busásan megtérült. Senki sem próféta a saját hazájában? A bólyi adaptert a kombinát három szárítójában használják. Megvette és hasznot hajtva alkalmazza a lippói Béke Őre, a bátaszéki Búzakalász és a derekegyházi tsz is. Ez év tavaszán baranyai MAE rendezvény keretében 3 kombinát bemutatta az adapterrel ellátott Bábólna-szárítá- jót. A helyszínen járt 40 üzem képviselője közül az eljárást eddig 3 vette meg ... Murányi László Sorkasztó és Felső-hegy A nyugdíjas bányásznak létkérdés a mozgás, a jó levegő Először hallom ezt a történetet. Gyönyörű, és számunkra szinte hihetetlen, pedig alig két-három generációval ezelőtt természetes volt. — Az apám bányász volt — meséli János Györgyné. — Mánfán laktunk, az apám pedig ide, Szabolcsra, öregaknára járt dolgozni, nem is tudom, ma ezt minek nevezik. Gyalog jártak munkába, erdőn keresztül, jó 8—10 kilométert kellett minden nap oda-vissza megtenniük. Télen, amikor nagy hó esett, az asszonyok mind egy órával előbb elindultak, hogy embereik elől a havat ellapátolják, ne fáradjanak el a nagy hóban gyaloglástól, le tudják dolgozni a bányában a műszakot. Emlékszem, kislány koromból, hogy az anyám is fölkelt ilyenkor hajnali négykor és ment a többi asszonnyal kilométereken át havat lapátolni. A mesélés aranyló zöldszil- váni mellett Jánosiné hétvégi házának kis tornácán folyik, ahol nagy kosárban paprika pi- roslik, tálban dió, a kényelmes ülőpad alatt dísztök érlelődik. Csodálatos októberi fények öm- lenek el a tájon, és a jó illatú levegőt szinte a bőrén érzi az ember. A csendet pediq csak a csillét szállító drótkötélpálya nyikorgása töri meg. (Alig 100 méterre innen.) Az ember nem is gondolná, hogy Pécs után a 6-os út felett áthúzódó drótkötélpálya milyen hangulatos szőlőskertek, gyümölcsösök, csodálatos szép táj fölött kanyarog. A Szabolcsfalu felé eső résznek Sorkasztó a neve, a kötélpályán túli részt pedig Felső-hegynek mondják. A telkek és a rajtuk lévő kis házak 80 százalékának tulajdonosai bányászok. János Györgyné első férje is bányász volt, az uránércbányában érte bányaszerencsétlenség. Most második férje is ott dolgozik. Mint mondja, a Szliven áruház mellett laknak, de kora tavasztól késő őszig minden reqgel kijön ide, műszak után a férje sem haza, hanem ide jön. Minden megterem a konyhára, nem kell semmit venni és az sem mindegy, hogy jó levegőn, nyugodt, szép környezetben vannak. Ha lenne villanyuk, kinn is aludnának. A szőlők között Jovi Károly a kalauzom. (Az ércbánya központjának szervezési osztályán dolgozik, és itt a legfrissebb telektulajdonosok közé tartozik.) Az egyik útelágazásnál munkaruhás, vékony ember lépdel szaporán. A köszöntés után Röhr József a szőlőjében mondja, siet, mert műszakbcf kell mennie, és előtte még meg is akar borotválkozni. Titz Péter csillés volt a MÉV IV-es bányaüzemében, most rehabilitált bányászként, mint fürdős dolgozik. Mikor megtudja, hogy az újságtól jöttem, megáll pár szóra. — Ugye, szép itt — mutat körbe — Én kocsma helyett ide járok. Ha ír rólunk, írja meg, villany kéne ide. ígérték, hogy kapunk, másfél éve be is fizettünk 3500 forintot, aztán azóta semmi. Jovi Károly meséli, sok szempontból eléggé elhanyagolt terület ez. Nemcsak villany nincs, de az utak legtöbbje is olyan állapotban volt — kátyús, mélyen kimosott —, hogy nemcsak esőben, de száraz időben sem lehetett autóval ide jönni. Mint kiderült, nagy részt az ő érdeme, hogy társadalmi munkában' 1300 méteren köves utat készítettek. Szaladgált tanácshoz, a szénbányához, végü| a szénbánya gépkocsi-üzeme segített rajtuk, és több tonna meddőkövet vittek a legrosz- szabb állapotban lévő utakra. A szétterítést a telektulajdonosok végezték, aszonyok, gyerekek egyaránt, mondják, a munka olyanokat is megmozgatott, akikről nem is gondolták volna. Közvetlen a nyikorgó kötélpálya mellett húzódik Róhr József telke. A kis házat, amit 1971-ben vett, már ő építette át lakhatóvá. A bejárat melletti pincéből a még forrásban lévő újbor illata száll. Nemrég volt itt szüret. Róhr József 25 évig dolgozott föld alatt vájárként. István-aknáról ment nyugdíjba egy éve. Nem karengedmény- nyel, hanem a ledolgozott évek után, ami hihetetlennek tűnik, olyan fiatalos, jó erőben van. Läufer László felvétele Hatalmas, izmos karjait nézve elhinném, ha azt mondaná, súlyemelő volt. Csak az éjszakák, azok ne lennének, mert — mint mondja —, néha majd megfojtja a köhögés. — Azóta jó, amióta itt kint lehetek egész nap. Semmit nem értettem én a kerti munkákhoz — meséli. — A szomszédok segítettek, meg a saját káromon tanultam, mit hogyan kell. Jólesik a mozgás. Nézze, akinek az egész élete nehéz fizikai munkával telt el, annak, ha nyugdíjba megy, akkor sem lehet abbahagyni. Aki csak ül egész nap, fokozatosan esik össze, és hamar vége. Róhr József is a villanyt panaszolja. de kiderül, van ennek a környéknek még egy problémája. — Minden évben legalább három-négyszer előfordul, hogy vagy kiborulnák a csillék, vagy leesnek, vagy elszakad a kötél — mutat a nyikorogva futó teli csillék felé. —• A múlt hónapban is kint matattam a sorok között, amikor hatalmas puffanást, csörömpölést hallottam. Amikor kiszaladtam, láttam megint leszakadt egy csille. Gyorsan odafutottam a telefonállomáshoz, szólni azonnal állítsák le, nehogy még nagyobb baj történjen. " Azt mondják, már felszólították a környék kerttulajdonosait, ne közlekedjenek a drótkötél- pálya alatt. Csakhogy nincs másfelé út, nem tudják kikerülni. Többször fordultak kéréssel a szénbányához, hogy,legalább az átjárók felett tegyenek fel védőhálót. Nehogy egy baleset kényszerítse rá az illetékeseket a védőháló felszerelésére. Sarok Zsuzsa is intenzívebb piackutatást folytatnak, a következő hetekben Hollandiában, Ausztriában és az NSZK-ban vesznek részt kiállításokon, több mint 90 féle terméküket ajánlva jövő évi szállításra. örvendetes, hogy elmozdult a holtpontról a jordániai Amman- ban létesítendő 390 szobás luxusszálloda ügye. A szálloda teljes berendezését a pécsiek szállítanák, ajánlatukat már rég eljuttatták, és azt el is fogadta a szállodát építő angol—nyugatnémet—svájci érdekeltségű társaság. Közbeszóltak azonban a háborús események, késett az építkezés, A pécsiek egy hete kapták az értesítést továbbra is áll az üzlet. Azóta kamionnal már útnak is indították Svájcba a szállodai bútorok prototípusait, s most már csak a szín eldöntése maradt hátra. Az üzlet értéke a helyszíni beszerelés költségeivel együtt 50—60 millió forint. A bútorok leszállításával és beszerelésével a szövetkezet tél év alatt szeretne végezni. A kecsegtető exportkilátásokon túl érdemes beszámolnunk arról is, a szövetkezet 13 millió forint költséggel tanműhelyt épít, amit év végén szeretnének birtokba venni. Ezzel megoldódik Pécsett, a stilbútorgyór- tás szakember utánpótlásának kérdése. M. Z. Ebédlőszekrény nyugatnémet exportra Kopjár Géza felvételei Készül a szaloncukor A Budapesti Csokoládégyárban 2100 tonna szaloncukrot gyártanak az idén. Ebből október 31-ig 1700 tonna zselés — narancs- és citrom ízű — és 100 tonna konzum szaloncukor készült el. A teljes mennyiség a gyártás befejezése, december 10. utána kerül a boltokba. HÉTVÉGE
