Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-28 / 296. szám
Dunántúli napló 1982. október 28., csütörtök © ,, Véleményegyeztetés” Kiskertek és városfejlesztés A z utóbbi időben a közvélemény érdeklődésének középpontjába került az egyéni, a különböző csoport-, valamint össztársadalmi érdekek ütközése. A harc bizonyos területeken élesedik a közismert gazdasági problémák miatt. Ezek közül egyet szeretnék kiemelni, nevezetesen a nagyvárosok hosszú távú fejlesztésének és a földvédelemnek problematikáját. Hogy is állunk ezzel a kérdéssel szűkebb hazánkban Pécsett? A város rohamos léptekkel fejlődik déli irányban. Jelenleg a kisajátítás, a város egyik legértékesebb gyümölcs- és zöldségtermelői részét veszélyezteti. A területen gazdálkodók már 1975-től folyamatosan szorgalmazzák, hogy vizsgálják felül az eredeti területfelhasználást, a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával, és a tervezésbe vonják be a helyi lakosságot- Két kérvényt juttattunk el az illetékesekhez kb. 200 aláírással, különböző alternatívákat ismertetve az általunk jónak tartott megoldások közül. Mindenképpen jó lenne, ha a területek többsége megmaradna eredeti formájában, úgy hogy az új városrész lakóinak nagy részét lakóhelyükhöz közeli kiskertekhez juttatnák. Amennyiben a népgazdasági érdek azt kívánja tőlünk, hogy területeinket más célra használják, úgy időben kérjük, biztosítsanak számunkra a környéken hasonló csereterületet. Kielégítő választ egyik kérésünkre sem kaptunk, sőt a második kérvényünkre adott ígéret, a lakógyűlés megtartása csak vágyálom maradt. A jelenlegi helyzet eléq súlyos, úgy érzem, hogy — a teljesség igénye nélkül egy-két gondolat kiemelése fontos. Ehhez kellő bátorítást adott a televízió Hét című adásában szereplő miskolci szanálási ügy, és az ennek kapcsán a Dunántúli Naplóban október 12-én Hallatna Erzsébet tollából meqjelenő Véleményegyeztetés című glossza. Hasznos e cikk újbóli elolvasása és e két probléma egymás mellé állítása, az ott általánosan megfogalmazott gondolatok konkrét tartalommal az általam ismertetett tényekkel töltődnek meg- Véleményem szerint a mezőgazda- sági termelés, ami az ország külkereskedelmének 40 százalékát adja, súlyát tekintve legalább olyan fontos, mint a városfejlesztés. Mi lesz a város zöldség- és gyümölcsellátásával, ha az egész málomi szőlőhegyet idővel kisajátítják építkezés céljaira? A jelenlegi kisajátítás olyan területeket is érint, melyeken a telepítés 1—2 éve történt, többségében igen jó erőben lévő mezőgazdasági kultúra található itt. A tanács miért nem élt a földek elővásárlási jogával, s hogy engedte meg szőlő- és gyümölcsös telepítését közvetlen a kisajátítás előtt? A kisajátítási törvény lehetőséget ad a területek pénzben! megváltására úgy, hogy a 10 éven belül vásárolt ingatlanok árát a vásárlási öszeg és annak 5 százalékos kamataival fizetik ki, s ezért még távoli faluban sem lehet hasonló nagyságú területet vásárolni. Az e kategóriába eső gazdaságok egyértelműen tönkremennek, ha csak nem kapnak csereterületet. A földek kisajátítási árai alapján a laikus szemlélő úgy véli, hogy a város legrosszabb minőségű területei vannak erre. Hogyan érvényesül itt a kormány azon törekvése, hogy a termőföldek védelme a kisajátítási árral, és a földvédelmi hozzájárulással legyenek szabályozva? Kardos Lajos Péps, Nyugati Kőhíd-dűlő 8. ¥ Garanciális bútorjavítás - kérdőjelekkel Lakószobája nincs - pénze is csak lesz! Tavaly november végén Kanizsa IV. típusú lakószobát vásárolt Lukács Péterné pécsi olvasónk a Mecsek Áruházban. A lakószoba több darabja ez év áprilisára tönkrement. A hibajegyzéket beküldték a Tempó Szövetkezetnek, a szövetkezet szakemberei április 26-án a helyszínen meggyőződtek a meghibásodásokról. Olvasónk elmondása szerint július 29-én újabb kárfelvevő járt náluk, aki ugyancsak konstatálta; hogy a bútor több eleme valóban javításra szorul, s Lukácsék azóta várják, hogy történjen valami . . . A Tempónál Denke László- né belső ellenőrrel beszéltünk, aki elmondta, hogy az április 26-i hibafelvételt követően két nap múlva elküldték a Kanizsa Bútorgyárnak azt a megrendelést, amiben a javításhoz szükséges alkatrészeket kérték. Kivárták a rendelés teljesítésére szábott húsznapos határidőt (többet is, hiszen június 15-én tették a következő lépést. A szerk.) és miután a gyár nem jelentkezett, a központjuknak, a fővárosi JAV- SZER-nek jelezték a problémát, kérve, hogy a továbbiakban ők intézzék ezt a garanciális javítást (A Tempó a JAVSZER megbízásából végzi Baranyában ezt a munkát.) Időközben eljött a július 19-e, s az újabb kárfelvevő — minden bizonnyal c JAVSZER-től — de mivel a hibák bejelentésétől számítva már 60 nap eltelt, a vevő élve jogaival már nem a javítást, hanem a cserét, illetve a pénze visszafizetését kérte. A Tempó belső ellenőre beszélt a fővárosi cég ügyintézőjével, aki elmondta, hogy október 19-én megírták azt a levelet, amelyben tájékoztatják olvasónkat, hogy a Pécshez legközelebb eső szekszárdi bútorbizományiban visszaveszik tőle a lakószobát és kifizetik neki a teljes vételárát. A bútor-kálvária ezek szerint hamarosan rendeződik, de több kérdés azonban nyitott marad. — Miért nem reágált a Kanizsa Bútorgyár a Tempó megrendelésére? — Miért csak késve és külön érdeklődésre jelezte a pécsi Tempónak a központ, a JAVSZER, hogy miként orvosolják a vásárló panaszát? — Miért kellett ahhoz több hónapnak eltelnie, hogy egyáltalán foglalkozzon a JAVSZER a Tempó által továbbított reklamációval? — Kinek éri meg, hogy egy javítható bútor árát a határidőcsúszások miatt vissza kell fizetni? — Mit gondolnak az illetékesek: ha valaki az idestova egy évvel ezelőtt vásárolt bútorra kiadott pénzét sok bosz- szúság és utánajárás után visszakapja, úgy érzi-e, h'ogy valóban kártalanították?! A szerkesztőség postájából S Határozottabb fellépést az „elszabadultsággal” szemben! r Ismét erős volt valaki, és fékezhetetlenségének ezúttal is egy közhasznú létesitmény látja kárát, A megrongált telefonfülkét Pécsett, a Székely Bertalan úton fényképezte fotóriporterünk. Läufer László Szeretném a lap olvasóinak nyilvánossága előtt elmondani gondolataimat, amelyeket a minap megjelent — dr. Tóth István tollából — „Elszabadulton" című írás olvasása ébresztett bennem. A cikk különösképpen azért ragadott meg, mert anyanyelvűnk vadhajtásainak a szerzőtől már megszokott — és csak helyeselhető! — nyesegetésén-ostoro- zásán túl ezúttal egy másik — a nyelvrontásnál nem kevésbé káros és veszélyes — jelenségre irányította a figyelmet. Az értelmetlen, vandál pusztítás, az emberek életét, biztonságát szolgáló — vagy éppen pótolhatatlan kulturális értéket hordozó — tárgyak, berendezések, objektumok tönkretétele — amire a cikk utal — a hatalmas anyagi veszteségen túl olyan társadalmi kihatású erkölcsi kártevés, amely ellen határozottan fel kell lépni. Való igaz — egyetértve belügyminiszterünk országgyűlési beszámolójának idevonatkozó részével —, hogy ez nem csupán rendőrségi kérdés, s hogy e cselekmények megelőzéséhez, a tendenciák megváltoztatásához széles körű társadalmi összefogásra van szükség. De az is igaz, hogy a már kialakult helyzetben pusztán neveléssel, győzködéssel, sokféleképpen értelmezhető — ezért konkrét lépésre csak mérsékelten ösztönző — társadalmi ösz- szefogóssal nem sokra juthatnánk. Egy meglévő és — sajnos — egyre tovább gyűrűző, társadalmi méretekben káros és veszélyes jelenség megszüntetésében — de legalábbis visszaszorításában — a nevelésnek, a jól szervezett felvilágosító munkának, a társadalmi összefogásnak csak az eddiginél jóval hatásosabb ellenőrző-büntető intézkedésekkel való összekapcsolása-alá- támasztása révén számíthatunk sikerre. (Véleményem megegyezik Ivasivka Mátyáséval, aki „Büntessék a rongálókat, szemetelőket!" című felhívásában ír erről a problémáról.) Mert itt ugyan nem rablásról, emberölésről, politikai bűntényről van szó, hanem „egyszerűen” arról, hogy emberek — s egyrp többen fiatalkorúak közül — értelmetJenül törnek, zúznak, rombolnak, aminek indító okait lehet — és kell — keresni-kutatni, de a határozottabb lépesek megtétele a jelenség visszaszorítására a jelen helyzetben tovább mór nem halasztható. Felvetem: vajon feltétlenül meg kell-e várni a késlekedő országos intézkedést; nem te- hetné-e meg a kezdeményező, példamutató első lépést e téren a mi városunk és megyénk? Nem kell ugyanis pé'nzügyi szakembernek lenni annak megállapításához, hogy a társadalmi javakat „heccből” tönkretevő, minden kulturált viselkedési normával nyíltan, kihívóan szembeszegülő garázdaság. rombolási düh nyomán keletkező kár értéke többszörösen felülmúlja azt az összeget, amibe egy fékező- visszaszorító intézkedés végrehajtása kerülne. A parkok, műemlékek, jelentős tárgyi értékek rendszeres ügyelete-vé- delme, a közrend fokozott biztosítása, s felelőtlen rongálok, szemetelők közerkölcsöt sértők, megbotránkoztatok felelősségre vonását, helyszíni bírságolását végrehajtó személyek díjazása összességében is lényegesen kevesebbe kerülne, mint az „elszabadultság” által okozott anyagi kár — a probléma megoldása felé tett határozott lépés erkölcsi vonatkozásairól, az emberek közérzetének javulásáról, s a pozitív változás személyiség-alakításra visszaható következményéről nem is beszélve. Dr. Kálmánchey Zoltán * -I—in—ii. Városvédő olvasóink kérésére, akik azt tették szóvá, hogy az örökzöld eltakarja a pécsi Széchenyi téri Leonardo-szobrot, segítségünkre sietett a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat. Azt Ígérték, hogy október 30-ig kiszabadítják a szobrot a cserjék rejtekéből, s a hét elején már el is végezték a munkát. Hozzászól az olvasó A „Takarékos fűtés" ürügyén A HDN október 4-i számában közölt „Takarékos fűtés" c. glossza a következő gondolatsort indította el bennem: Megveszem (s ezzel tulajdonképpen már szerencsém ven, mert kapok és mert van pénzem!) a lakást. Mindegy hogy OTP, szövetkezeti, vagy tanácsi. Ebben a pillanatban lényeg, hogy van. Hogy végre révbe jutottam! Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy azt vizsgáljam: úgy adták-e oda, ahogy a tervezőasztalon azt megálmodták. Csak „belakva* jövök rá a hibákra. Hogy a nyílászárók nem zárnak, hogy a hang a hatodik határból, kopogtatás nélkül vendégem, hogy folyik, aminek nem volna szabad, s hogy nem, aminek pedig kellene. Mindez hol szórakoztató, hol bosszantó. Aztán egyszeresük bájos mosolyú hölgy a tévéreklámban arról igyekszik meggyőzni, hogy lakályosabb, komfortosabb, „melegebb" lesz a lakásom, ha ilyen vagy olyan tömítéssel megakadályozom a nem kívánt szellőzést. Hogy is van ez? Mit is kell (vagy legalábbis ajánlott) nekem csinálnom? Tömítenem a réseket! Azokat, amiket az építők hanyagsága, a korszerűtlen technika és alkalmatlan anyag miatt kell elviselnem! Mivel nincs más út, körülnézek a piacon, s megdöbbenve látom és hallom: ez nem olcsó mulatság. Nincs is annyi pénzem, most mit csináljak? Visszarémlik, mintha az OTP-t emlegette volna a hölgy a reklámban. S tényleg! Az OTP ’* hitelt ad! Nekem, hogy megcsináljam helyette azt, amit neki kellett volna megcsinálnia, vagy megcsináltatnia, például akkor, amikor átadta OTP-lakásom .. f Tőlem jó munkát kérnek és várnak és aszerint fizetnek. Más nemegyszer selejtet dob a pultra, félkész termékkel „fizet”, ahol teljes produktumot várok, s ahol annyiért is fizetek . . . S. A. I B. l.-nc 1977. és 1980. évben szülte gyermekeit. A gyermek- gondozási segélyről a közeli napokban szeretne visszamenni dolgozni. Kérdése: mennyi szabadságra jogosult? Olvasónk levelében nem közölte, hogy mikortól dolgozik, eddig menynyi szabadságot vett igénybe, stb. Ezért kérdésére a jogszabályi előírások ismertetésével válaszolunk. A Munka Törvénykönyvének 42. § (1) bekezdése értelmében a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenöt munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejétől függően pótszabadság jár. A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendeletének 46. § (1) bekezdése szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság jár. Ugyanezen rendelethely 47. § (2) bekezdésében írtak szerint a dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a tizennégy évesnél fiatalabb — egy gyermeke után kettő, — két gyermeke után öt, — legalább három gyermeke után kilenc munkanap pótszabadság illeti meg. Az 5/1981 (XII. 29.) ABMH. sz. rendelet 1. §-a értelmében a dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára a következő esetekben illeti meg szabadság: a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára, b) a szülési szabadság tartamára, c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély. Ez a kedvezmény az anyát újabb szülés esetén újra megilleti, d) harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára, e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és f) minden olyon munkában nem töltött időre, amelyre jogszabály átlagkereset fizetését írja elő. I Kiss B. kérdezi, hogy a csökkent munkaképességű dolgozót a munkáltatója köteles-e más munkakörben foglalkoztatni? A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete a 6. §-ában a következőket írja elő: Az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés miatt vagy egyéb okból csökkent munkaképességű dolgozókat a munkáltatók kötelesek a számukra alkalmas munkakörben alkalmazni, célszerű foglalkoztatásukat minden rendelkezésükre álló módon — így különösen belső munkaerő-átcsoportosítással, a munkahelyek, illetve eszközök megfelelő átalakításával, átképzéssel és egyéb úton is — biztosítani, a munkaviszonyuk megsz'ünte- tését pedig korlátozni kell. A most ismertetettek szerint nem foglalkoztatható csökkent munkaképességűek munkába állítását a tanácsok kötelesek elősegíteni. Azokat a csökkent munkaképességűeket, akiknek állapota miatt ésszerű foglalkoztatása, s ezen keresztül anyagi ellátása már nem biztosítható, szociális támogatásban kell részesíteni. A most ismertetettek alkalmazása szempontjából csökkent munkaképességű dolgozók körét, valamint a foglalkoztatásukról és anyagi támogatásukról szóló részletes szabályokat az egészségügyi miniszter az Állami Bér-, és Munkaügyi Hivatal elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben, a társadalombiztosítási vonatkozású kérdésekben a Szakszervezetek Országos Tanácsa az imént felsoroltakkal egyetértésben állapítja meg. itt mondjuk még'el azt is, hogy a Munka Törvénykönyvének 19. §-ában előírtak szerint a munkáltató köteles újból alkalmazni azt a munkaképessé vált dolgozót, aki nála üzemi baleset vagy foglalkozási betegség folytán megrokkant és rokkantsági nyugdíjának megállapítására tekintettel munkaviszonya korábban megszűnt.
