Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-24 / 292. szám
1982. október 24., vasárnap Dunántúlt napló 3 Visszatérni a korábbi környezetbe 150 lakója van a Xavér utcai szociális otthonnak Pszichiátria és szociális gondoskodás Hol végződik a család felelőssége, és hol kezdődik a társadalomé? Mikor, meddig, milyen mértékig és ki gondoskodjon azokról, akik önmagukat ellátni képtelenek, vagy ilyenolyan ügyükben eljárni nem tudnak? Lehetetlen meghúzni a határvonalat, éppen ezért rendkívül jelentős a társadalom felelőssége — vagy akár nyugodtan kijelenthetjük — lelkiismerete. Talán ez is adott különös jelentőséget annak a kétnapos, Pécsett zajlott országos tanácskozásnak, amely az elme-egészségügy megközelítéséből tárgyalta a szociális gondozás jelenét, jövőjét. Dr. Iván László, az orvostudományok kandidátusa, a Szo- ciálrehobilitációs Szövetség elnöke a tanácskozás tapasztalatait összegezve elmondta, hogy két szempontból is új szemlélet fogalmazódott meg a szociál- pszichiátria jövőjét illetően. Egyrészt a kérdést biológiai, egészségügyi, másrészt szociális, társadalmi kérdésként elkülönítve kezelték eddig. Itt most kapott hangot az, hogy a kettőt együtt, kölcsönhatásait figyelembe véve kell kezelni. A pszichiátriai betegeket gondozó szociális otthonok tevékenységében kétirányú, pozitív , változás figyelhető meg. Egyik 0 profilirozás, a speciális gondozást biztosító szakmai munka megvalósítása, a másik az egészségügyi integrációnak megfelelő szakemberellátás. A tanácskozáson sok példa hangzott el e pozitívumok igazolására. így például a ,.kemény” gyógyszeres kezelések számának jelentős csökkenése, s a rehabilitáció sikere. Egyre több az olyan gondozott, aki teljes értékű emberként térhetett vissza eredeti környezetébe, vagy súlyos személyiségkárosodását sikerült oly mértékűre csökkenteni, hogy nem jelentett gondot környezete számára. Sajnos, a tárgyi feltételek még alatta maradnak az igényeknek. Hazánkban jelenleg csaknem 33 ezer a szociális otthoni férőhelyek száma, ebből 8300 az elmebetegek számára biztosított hely. Ugyanakkor átlagosan mintegy négyezren várakoznak folyamatosan a üresedő helyekre. A megoldás nemcsak a férőhelyek számának növelése, hanem mint a tanácskozáson is megfogalmazódott, a területi rehabilitációs rendszer kiterjesztése. Szükség lenne a nappali, hétvégi szanatóriumok, geriátriai centrumok létrehozására, védő munkásszállók és munkahelyek kialakítására. Mindent persze nem lehet a társadalom „nyakába varrni". Az ellátásban, a rehabilitációs feladatok ellátásában több lelkiismeretességre van szükség a családokban is. A kétnapos tanácskozás egyik fontos tanulsága volt, hogy míg régebben az kapott hangsúlyt, hogy ki az, aki a gondozásra rászorul, most arra törekszenek, hogy minél hatásosabban elősegítsék a gondozottak korábbi környezetébe való visszatérését. K. Gr. „Nekem szülőhazám” Az MHSZ és KISZ országos honvédelmi játéka Két évvel ezelőtt rendezték meg nagy sikerrel a ,,35 év szabad hazában!" elnevezésű országos pályázatot. Most a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központja „Nekem szülőhazám" elnevezéssel újabb pályázatot hirdet. A honvédelmi játékkal az 1848—49-es magyar polgári forradalomra és szabadságharcra, a pákozdi győzelemre emlékezünk. Ennek során felidézzük a magyar nép történelmének haladó hagyományait, a honvédő és szabadságharcos elődeink példamutató tevékenységét, szocialista építőmunkánk eredményeit, ezek védelmének, a társadalmi felelősségérzet és cselekvő haza- fiság példáit. A „Nékem szülőhazám" honvédelmi játék városi-járási, megyei és területi elődöntők és döntők után 1983. szeptember 24—25-én a pákozdi győzelem 135. évfordulója tiszteletére rendezett országos döntővel zárul. A thonvédelmi játékkal kapcsolatban rejtvényújság jelent meg, hogy azok is részt vehessenek a pályázaton, akik nem juthattak el a megyei vagy az országos döntőig. A rejvényúj- ság pályázati szelvényét helyesen kitöltők és beküldők között ajándéksorsolást tartanak. Beküldési határidő: 1982. november 10. Cím: MHSZ Országos Központ, Budapest, Pf.: 382. 1394. A szerencsés pályázók között 35 jelentős nyereményt sorsolnak ki. Ilyen és egyben a legjelentősebb a kiutazás az 1984- es olimpiára, vagy ezzel egyenértékű személygépkocsi Hifi-torony, színes televízió külföldi és hazai utazások is szerepelnek az értékes nyeremények között. Az alapvetélkedők az MHSZ- klubokban, az úttörők és KISZ- tagok körében már megkezdődtek, és az első napokban több száz rejtvényújságot vásároltak az érdeklődők. Szombati pécsi piac „Mindent megkapok Közepes forgalom, közepes árak Piacbejáró, Pécs, Felsőmalom utca, szombat, fél nyolc: — Mindent sikerült megvásárolnia, asszonyom? — Igen, mindent, bár most nem sokat viszek. Egyébként itt veszek zöldségtől a virágig mindent, amit piacon egyáltalában árulnak. Ma olyan közepes a kínálat is, az árak is. Tudja, megfigyeltem, hogy a hó végén mindig olcsóbb, a fizetés után meg felmennek az árak. Eléggé kialakult törzsközönség van itt, vevők, eladók nagy része jól ismeri egymást. No, nézzük azt a közepes piacot közepes áraival: — Hogy a tojás, nénike? — Kettőötven, fiacskám. Kicsik, persze hogy kicsik, jérce- tojások ezek . . . Mennyi kéne? Húsz? Na, itt van, vigye kettőnegyvenért . .. — Kik a jobb vásárlók, a férfiak vagy a nők? — A férfiak inkább elviszik az első áron, nemigen szoktak alkudozni, a nők már inkább. De ha egy férfi tud alkudni, az rosszabb három nőnél. — De most első szóra tíz fillérrel olcsóbban adta ... — Hát persze, elég sok a tojás, nem akarom hazavinni az enyimet. Nem mindenki tudhatja, hogy sok a tojás, némely eladó kettőnyolcvanért is kínálja, igaz, azok meglett, tojásnyj tojások, nem a próbaszéria közül valók. De mit kóstálnak azok a jér- cék, akik nem sokat fognak tojni, amit vágásra kínálnak? — Párja kétszáz, drága fiatalember, vigye, áldja majd érte a felesége! — És a kakas? Készülődés a magyar nők III. országos konferenciájára — Valójában a falun élő diplomás nők helyzete cím nem fedi egészen azt a tartalmat, amiről a hozzászólásom szólni fog, hiszen a falusi értelmiséget nem lehet élesen különválasztani nemek szerint. A falun élő diplomás nők és férfiak helyzetének nagyon sok a rokon vonása, de természetesen azért akadnak bőséggel különbségek is. — Mindezt dr. Márton Lázárné saját tapasztalatai alapján nyugodtan állíthatja, hiszen már hetedik éve él a négyszáz lakosú baranyai aprófaluban, Szentdénesen. Beszélgetőpartnerem közgazdász, munkahelye a nagy- peterdi Egyetértés Mgtsz; jelenleg gyesen van, három gyermek anyja. Tagja az MNOT- nak, a 'Magyar Nők Országos Tanácsának, s az október végi magyar nők III. országos konferenciájának egyik baranyai küldötte. Nem csupán résztvevője lesz a konferenciának: hozzászólásra is készülődik, a már említett témából; a falun élő értelmiség, elsősorban a nők helyzetének ismertetéséből. — Részletesebb képet szeretnék adni ennek a rétegnek a helyzetéről, mert úgy érzem, az utóbbi időben ezt a témát kicsit elhanyagoltuk. A falun élő nők helyzetére szeretnék bővebben kitérni. Azt mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a kisfalusi élet ma sem túl vonzó a frissen végzettek számára; nem lehet azt mondani, hogy ez lenne a főiskoláról, egyetemekről kikerültek vágyálma. Az, hogy egyedülálló nő menjen el egy faluba dolgozni, az szinte példa nélkül álló. Általában házastársakat keresnek, de ez is olyan, hogy kettejük közül az egyik munkájára van nagyobb szükség, s a diplomás hózastárs a másik révén kap munkát. S ha egy diplomás nő a „férje után” vagy a „férje miatt" mint „szakemberfeleség" megy falura, igen sok időbe telik, míg elfogadtatja magát. — Nagyon sokan anyagi okokból mennek vidékre, s ezt az állapotot, létformát nem is tekintik véglegesnek. — Igen, főként a lakás a vonzó, s ezt a fiatalok esetében meg is lehet érteni. Ugyanakkor legtöbben azt hiszik, hogy a falura költözés szinte kötelezően magával hozza az igénytelenséget mind az élet- körülmények, mind a szakmai fejlődés és művelődés szempontjából. Az ugyan igaz, hogy az ember kisé elzárva érzi magát, de az előbbivel azért nem értek egyet. Az igénytelenség akkor kezdődik, amikor az ember önmaga válik azzá, s nem veszi a fáradságot, hogy időnként elmenjen a közeli városba, például színházba. — A szakmai, kulturális szempontokon kívül mit jelent a mindennapi életben egy nőnek az, ha falun él? — Itt elsősorban az alapellátásról kell beszélni. Igaz, hogy mindennap, de különböző időpontokban érkezik a tej és a kenyér, s már ennek a beszerzése is sokszor gondot okoz emiatt. Friss hentesáru hetente csak egyszer érkezik; egy héten átlag kétszer el kell menni Szigetvárra vagy Pécsre bevásárolni. Ebben a négyszáz főt számláló faluban van egy posta, egy vegyesbolt; az általános iskola Nagypeterden van, oda iskolabusszal viszik a gyerekeket. Más buszjárat nincs is, a vasútállomás három kilométerre van. Ezek a problémák nem csupán a nőket érintik, de a háztartással kapcsolatosak, a nőknek okoznak problémát elsősorban. — A falun élő emberek állandóan egymás szeme előtt vannak; ez külön felelősséget jelent az itt élő diplomásokra, hiszen magatartásunkkal, életformánkkal mintát is adhatunk egyúttal a többieknek. Már csak azért is nagyon fontos, hogy mindvégig igényesek maradjunk önmagunkkal és környezetünkkel szemben is. D. Cs. — Jaj, az olcsóbb. Százért adom darabját! Na, ne menjen! Mennyiért vinné? Vagy csak kérdezgeti? Csak kérdezgetem. Bár, ha már itt vagyok, spenótot még viszek a gyerekeknek. A fiatalember 12-ről tízre engedi, hogy meggyőzöm: én meg nem enném, tényleg csak a srácoknak viszem. A szőlő húsz körül, a gesztenye harmincért, paprikát már tizenkettőért kapni, apraját, de lehet válogatni a megpuhultak közül. A gombarészen nagy a felhozatal, az amatőrebbje őzlábgombát hozott, meg csiperkét, a profi árusok főleg vargányaféléket. Idegen szót már nemigen hallani így október vége felé a piacon. Ami nem magyar szó, az is hazai. Fésűt csomagból már nem kapni a Felsőmalom utcai piacon, amúgy minden van, elfogadható árakon. B. L. Diabetikus nyuszik Először készítenek az idén a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri üzemében a cukorbeteg gyerekek számára diabetikus termékeket húsvétra, egy tojás és egy nyuszifigura az általuk is fogyasztható édesítőszerrel készül. Bár a húsvéti ünnep még messze van, Diósgyőrben már megkezdődött a nyusziszezon, A hazai piacra szánt félszázféle figurán kívül hoz- závetőleq ugyanennyi fajta figurát, desszertet gyártanak külföldi megrendelésre: mintegy tíz nyugat-európai és tengerentúli országba — köztük az USA-ba és Kanadába is — exportálják. A frissen készülő figurákat a gyár egyelőre hűtőkamrákban tárolja, hiszen kiszállításukra körülbelül a jövő év februárjában kerül sor. A falon élő értelmiségi nőkről Önmagunkkal szemben kell igényesnek lennünk