Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-19 / 287. szám

1982. október 19., kedd Dunántúlt Tlaplo 5 A volt I. kerület ideiglenesen a Munkácsy utcához tartozik Költözés az új rendelő­intézetbe Lehet, hogy mától esetleg bosszankodnak azok, akik a Fe­kete Gyémánt téri szakrendelé­seket keresik fel, és hiába. Egészségügyi ellátásukra ideig­lenesen, pontosan november 11- ig a pécsi, Munkácsy Mihály utcai rendelő a hivatott. Költözködik a volt I. kerületi szakrendelő, s a költözés köz­beni betegellátás lehetetlen. Az új hely a hajdani Lánc utcában, a korszerű rendelőintézetben lesz, amely ez év november el­sejétől fogadja a betegeket. Korszerű műszerekkel, a járábe- teg-ellátás számára ideális kö­rülmények között. (Itt tartják majd a körzeti ügyeleteket is, a rendelés és az ügyelet rendjét lapunkban időben közölni fog­juk.) Tegnap volt tulajdonképpen az új rendelő legfeltűnőbb vál­tozása, amikor a korábbi hiány- pótlási, építési munkálatok be­fejezte után megkezdődhetett az úgynevezett élő munkahe­lyek beköltözése. Az említett Fe­kete Gyémánt téri rendelőn kí­vül Kertvárosból is ide költözik az eddig oly mostoha körül­mények között működő nőgyó­gyászat. A bútorok, műszerek elhelye­zése, a telefon beszerelése után végre a gyógyítás szolgálatába állhat az oly régóta várt intéz­mény. 175 milliárdos betétállomány A világ takarékpénztárai 1924-ben tartottak tanácskozást Milánóban, ahol többek között létrehozták nemzetközi intéze­tüket, melynek jelenleg is Genfben van a székhelye. Ugyanakkor abban is döntés született, hogy október utolsó munkanapján rendezik meg évrő| évre a takarékossági vi­lágnapot. Azóta ez hagyománnyá vált, s e hagyomány jegyében teg­nap este Siklóson tartotta meg az Országos Takarékpénztár Baranya megyei Igazgatósága a megyei ünnepélyes megem­lékezést. A vendéglátó a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósága volt. Az ünnepé­lyes aktusra a siklósi vár kong­resszusi termében került sor. A város tanácselnöke, Szarka Árpád ünnepi beszédében alá­húzta, hogy a takarékosság társadalompolitikai, gazdaság- politikai célkitűzései megvalósí­tásának lényeges eleme. Ezt igazolja az is, hogy napjaink­A fogorvosi rendelő berendezéseinek szerelését végezték tegnap — Szokolai I. felvétele — ban a lakosság betétállománya csaknem eléri a 175 milliárd forintot. összesen 6,3 millió darab betétkönyvet tartanak nyilván a takarékpénztárak és az egy lakosra jutó betét ösz- szege 16 500 forint. E takarékoskodásnak rendkí­vül nagy jelentősége van a csa­ládot alapító, otthont teremtő fiatalék számára, a részükre biztosított kedvező hitel-lehető­ségek jó alapot jelentenék kö­zös jövőjük megteremtésére. Igen nagy jelentősége van az OTP által lebonyolított hitelpo­litikának, amely nemcsak a ter­melési és fogyasztási célokra, hanem a lakásépítésre a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában is segítséget nyújt a lakosság­nak. Csak egy adat: az OTP- fiókok Siklós városában' és já­rásában 34,4 millió, a takarék­szövetkezetek 40,9 millió hitelt folyósítottak ebben az évben. A takarékossági világnap al­kalmából Balatonyi Dezső, a B. m. OTP Igazgatóság igazga- | tója, a hagyományoknak meg­felelően átadta idén is a me­gyei igazgatóság jutalmát, egy olyan szocialista brigádnak, melynek tagjai gazdasági és társadalmi munkájukkal, takaré­kos életszemléletükkel ezt kiér­demelték. A siklósi Szék- és Kárpitosipari Vállalat „Geren­csér Sebestyén" szocialista bri­gádja nevében Manyaszek Pe­temé vette át a 3000 forint ju­talmat. A KISZ KB és az OTP központ­ja 4000 forint jutalmat ajánlott fel annak a KlSZ-alapszervezet- nek, amely élen jár a város tár­sadalmi életének segítésében a gazdasági feladatok teljesítésé­ben, valamint a takarékosság­ban. A feltételek teljesítése alapján ezúttal a jutalmat a siklósi Víz- és Csatornamű Vál­lalat KISZ-alapszervezete nyer­te el, melyet Vas Istvánná tit­kár vett át a koltektíva nevé­ben. K. Gy. A Kodály-évforduló jegyében Kétnapos találkozót tartottak a hét végén az ipari, mezőgaz­dasági és fogyasztási szövetke­zetek által működtetett kórusok Siklóson: a fenntartó szervék másodízben' rendeztek számukra fesztivált a baranyai városban. Tíz együttes lépett fel szomba­ton és vasárnap a siklósi film­színházban : a siófoki, kapos­vári, nagymarosi, polgárdi, a celldömölki énékkar, az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa, va­lamint a Pécsi ÁFÉSZ Janus Pannonius Női Kara, (vezényelt Horváth Éva), a Mohácsi Bar­tók Béla Vegyeskar (Krausz György) és a Siklósi Szövetke­zeti Vegyeskar, illetve a Siklósi Szövetkezeti Női Kar Dede Ilo­na vezetésével. A Kodály-centenárium jegyé- . ben állították össze az idei fesz­tivál programját: a Mester sok KórasfeszfiVáf Siklóson népszerű művét énekelték a da­losok. Emellett számos madri­gált, Bartók- és Bárdos^művet és mai szerzők kórusát hallhat­tuk. A várudvaron Várnai: De szé­pen szól a hiricsi nagyharang című népdalcsokrának és Ko­dály: A magyarokhoz és A sza­badság himnusza című kórusá­nak együttes eléneklésével kez­dődött a fesztivál, este a sik­lósi várkápolnában és a nagy- harsányi műemléktemplomban adtak hangversenyt az énekka­rok. Vasárnap délután a villá­nyi szoborparkban került sor a találkozó értékelésére. Szakács Erzsébet, az OKISZ művelődési és szociálpolitikai főosztályának munkatársa a szövetkezeti kóru­sok közművelődési szerepéről beszélt, Sapszon Ferenc, a Ma­gyar Rádió Énekkarának kar­igazgatója, a zsűri elnöke érté­kelte az. itt hallott produkció­kat. Kiemelte, hogy a kórusok képességeiknek megfelelő mű­veket választották, majd szak­mái tanácsokat adott a munka továbbfejlesztéséhez. G. T. Előkészítő egyetemi felvételi vizsgára A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetemen ebben a tanévben is megszervezik az 1982—83-as tanévi felvételi vizsgára jelent­kező diákok előkészítését. No­vember 16. és május 16. között az egyetem Nagyvárad téri épü­letében esti tanfolyamot tarta­nak hetenként háromszor. A hat hónap alatt a középiskolai fizi­ka tananyagot 134, a biológiait száz órán ismétlik, összegzik a tanfolyamon részt vevő diákok­kal. A pályázók október j25-ig jelentkezhetnek az egyetem rek­tori hivatalában. Levélben is el­juttathatják a jelentkezési nyom. látványokat, amelyeket az egye­tem központi épületének por­táján vehetnek át. Leányvásár után Vasárnap éjszaka a bállal ért véget a leónyvásár kétna­pos színes forgataga Pécsvá- radon. Valamikor kedden is tartottak még bált Zengővár- konyban, s olyan jól érezték magukat a vendégek, hogy Tamicza István kisbíróval do- boltatták ki a várkonyiak, hogy „háromnapos vendégnek ott­hon a helye". Volt aki megsér­tődött erre, és sokáig feléje se nézett a Lukács-naphoz kö­tődő híres „kálomista búcsú­nak", amit — a reformátusok­nál búcsú nem lévén — azért találták ki maguknak a Me- csek-vidéki kis magyar falvak lakói, hogy találkozhassék egy­mással a Sárközben, Váralján, Belvárdgyulán élő rokonság. A Lukácshoz legközelebb eső hétfőn országos vásár volt Pécsváradon, s mindez együtt, a bálokkal lett a fiatalok ta­lálkozó-, párkereső helye, s ne­vezték el feányvásárnak, mint szerte Európában a régi nagy búcsúkat, vásárokat. A régi komótos vendégeske­désre ma már nincs idő, de Zengővárkonyban és Pécsvára­don mégis vendégváró időnek tartják a (.ukács környéki va­sárnapot. Az apák, nagyapák szokásait az 1966 óta évente, majd kétévente megrendezett pécsváradi leányvásár próbálja feleleveníteni. Ennek esemé­nyeibe Zengővárkony is egyre inkább belekapcsolódik, mert noha Pécsváradon volt az a ne­vezetes országos vásár, előtte a bállal kezdődtek a „lukácsi búcsú" eseményei Zengővár­konyban, és a hagyományai is itt élnek máig a legeleveneb­bül. Mulattak ezen a szomba­ton is a várkonyiak, miután felavatták gyönyörű tájházukat, s megtöltötték nagyapáik bú­toraival, szőtteseivel, viseletéi­vel. A nagyapák lakóhelyét idézték fel Pécsváradon is egy kiállítással, s mérhették fel an­nak látogatói, milyen kincsekre, értékekre kell vigyázniuk, hogy azokat az unokák is láthassák. No és maga a vásár? örül­tek a pécsváradiak meg a vár­konyiak is, gyönyörű volt az idő. Hömpölygött a sok nép Pécsvárad főutcáján a kirako­dóvásár sátrai között, ahol volt gyöngyszem és bóvli egyaránt. Időről időre egy-egy színes lég­gömb repült fel valamelyik gye­rekkézből a derült kék októberi égre, szállt a geszlenyesütők füstje, illatoztak a lacipecse- nyék.' Falusi búcsú volt Pécs­váradon a javából, és a soka- dalomban most is találkozhat­tak rokonok, régi ismerősök, is­merkedhettek a fiatalok. Valamikor zeneszóra, táncol­va jöttek át Várkonyból a pécs­váradi vásárra. Most sem hiá­nyoztak innen a viseletbe öltö­zött legények, lányok, de most a helyi magyar viselet islangos bőszoknyái, a lányok tornyos pártái mellett 15 dél-dunántúli falu, magyarok, németek, hor- vátok hagyományőrző együtte­sei is ott voltak. Szlavóniai magyarok is. Olyan csoportok, melyekben öregek, fiatalok és gyermekek viszik tovább dal­lal, tánccal, viseletekkel a nagyapák örökségét. Estére — ' hamar sötétedik most már —, a vásárosok szed­ték a sátorfájukat, szedelőz- ködtek a messzibb vendégek is, a fiatalabbjának azonban ek­kor jött meg a mulatni való kedve. Daloló, gitározó csopor­tokkal lehetett találkozni az októberi estében, míg a mű­velődési ház előtti térségen, mint más években is, fergete­ges mulatóst rendeztek a ven­dég-, meg a helyi tánccsopor­tok — már műsoron kívül, a maguk mulatságára. Gállos Orsolya Nem vagyunk következetesek Egy régi vonzalmat kell be- vallanom - némileg pironkodva, hisz a nyilvánosság előtt. — Va­laki iránt, aki cseppet hűtlen ugyan, sose tudhatom előre, mikor találkozunk ismét, (leg­feljebb egy héttel előbb), de aki azért vissza-visszatér, és visszatérése mindig jókedvre de­rít. Ez a Valaki nem éppen férfi­szépség, kicsit gúvadt szeme van, a termete sem túl atlétikus, a lábairól meg talán ne is be­széljünk. Hogy mi a csudát sze­retek mégis rajta? Azt a heb- rencs, mégis megfontolt termé­szetét, azt a magabiztos jövés­menését vízben és levegőben, azt a zsörtölődő rekedtes hang­ját. Szeretem benne, hogy zsör- tölődései ellenére roppantul to­leráns személyiség, nem bánt senkit^ van benne érdeklődés a környezete iránt, sőt, bizonyos bölcsesség is. Legutóbb pél­dául rájött arra, hogy az ifjú­sággal is szót lehet érteni, csak éppen meg kell velük találni a megfelelő hangot. Ennek pedig a minimuma, hogy normálisan közeledjünk hozzájuk, megadva nekik azt az alapvető megbe­csülést, hogy nevükön nevezzük őket. Ha az idősebb nemzedék szöcskének nevezi a sáskát, mert annyi fáradságot nem vesz, hogy megnézze, kivel van dolga, ne csodálkozzék, ha az­tán süket fülekre talál. No persze, most aztán a ked­ves olvasó magától is kitalál­hatta, hogy vonzalmam tartós tárgya a Vízipók, róla szólnék itt ilyen meleg jelzők kíséreté­ben. Hát igen . . . Eleinte nem figyeltem rá, noha a tévéhíradó­ra beállított készüléken gyakran hallja már az ember az esti me­sét váró mackó zenekíséretét. Sok kevésbé sikerült, utánérzé- ses mese között az ember igaz­ságtalanná válik, oda se igen figyel. Lehet, hogy csodapók ba­rátom már évek óta ott futká- roz a kedvesen megrajzolt víz­parti világban. Én talán egy éve ismerem, vagy még an:iyi sem. De most már randevúzunk: ha jelzi jöttét, odamegyek eléje a képernyőhöz. Biztosra veszem, hogy sokan mások is kedvelik. Azok is, akik „az életben" nem barátai, akik nem tudják meg­különböztetni a vízicsigát meg a száraz földit, miként a sóskát és a szöcskét sem, akiknek „ro­var az rovar”, és még sose néz­ték meg, milyen szép szabályos hálót tud szőni a keiesztespók. Aki mellesleg Vízipók barátja. Kicsit mogorva, magánakvaló öreg, keresztrejtvényt fejt és a fiatalokra morog, vele történt a legutóbbi eset is, a sáska- il­letve szöcskegyerekekkel. Sajnos, a Vízipók szellemi lét­rehozóit nem tudom név szerint dicsérni, mert nem állnak ren­delkezésemre a nevek. Nem va­gyunk nagyon következetesek, mert miközben hatodrangú té­véjátékok és még hatodrangúbb importfilmek esetében még oz al-világosító nevét is közöljük, a Vízipók sorozatot például tel­jes névtelenségbe burkoljuk. . Nem vagyunk következetesek azért sem, mert miközben gyak­ran beszélünk a színvonalas szórakoztatásról, kihagyunk egészen nyilvánvaló lehetősége­ket. De itt már nem veszem ma­gamra a többes szám első sze­mélyt, helyesbítek: a televízió hagy ki olyan lehetőségeket, amelyek pedig nagyszerű szóra­kozást jelentenének gyereknek, felnőttnek egyaránt, s ráadásul a televíziós formák skáláját is növelnék. Amit a most lezajlott pécsi Felnőtt-bábfesztiválból láttam, azt például az isten is tévére teremtette. Kitűnő együt­tesek csinálnak kitűnő műsoro­kat; bábokkal, fénnyel-árnnyal, csupa szellem és látvány az egész — ilyesmit ugyanakkor a tévében alig látni. Nem is kel­lett volna a fárasztói?) kutatás­sal foglalkozni, csak- eljönni a fesztiválra és fölvenni, ami gyöngyszemeket ide összehord- tak ennek a művészeti ágnak a tehetséges, megszállott képvi­selői. H. E. I Ta karé kossági világnap A kitüntetett brigád tagjaival beszélget Balatonyi Dezső, az OTP megyei igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents