Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-16 / 284. szám
Nemzetközi magazin Üj szín a nyugatnémet politikai életben Kik azok a Zöldek? Új szín tűnt föl a nyugatnémet politikai életben: új párt, amely Zöldnek nevezi magát és valami sajátosat kép. visel, az eddigiektől eltérőt. Szinte diadalmenetben vonul be a helyi testületekbe. Senki nem kételkedik abban, hogy ha így megy tovább, bekerülnek az országos törvényhozásba, a bonni Bundestagba, s ezzel megtörik a hagyományos pártok több évtizedes parlamenti egyeduralma. Megjelenik a hatalom központjában egy szokatlan, lényegében balolda. li csoport. Három kérdésre igyekszünk most- válaszolni: honnan jöttek? mi az oka sikereiknek? mit akarnak? Szavak helyett Hosszú évek óta olvashatunk az újsághírek között a nyugati polgárjogi és környezetvédő mozgalomról. Tiltakoznak az atomerőművek építése ellen, felemelik szavukat az erdők, a mezők, az állatvilág pusztulása miatt, a levegő szennyeződése általában a civilizáció káros mellékhatásaival szemben. Arra figyelmeztetnek, hogy a tudomány és a technika eredményeinek nyakló és kritika nélküli alkalmazása ma életünket sekélye- síti el és teszi hajszolttá, a jövőben magát az emberi létet fenyegetheti. Ez a mozgalom a Zöldek egyik forrásvidéke. Nyilván ezért választották nevükül ezt a színt, mert az egészséges és megóvandó természetet jelképezi. S mivel valamennyi régebbi párt beszél ugyan környezetvédelemről, de — a Zöldek szerint — keveset tesz érte, önálló politikai párttá szerveződtek. S ezzel áttérhetünk a második kérdésre. Ennek a sokféle embert és szándékot lazán összefogó csoportnak újabban kettős neve van. Hamburgban így indultak a választásokon: a Zöldek és Alternatívok Listája. A név második fele arra utal, hogy politizálnak is, valami újat akarnak hozni a közéletbe. A hagyományos pártok nem tudnak választ adni fontos társadalrhi kérdésekre: megmenthető-e a béke? hogyan szüntessék meg a mun- kanélküliséqet és a válságot? kiteljesednek-e valóban a szabadságjogok? hol vannak a mélyreható, a polgári tehetetlenséget megváltoztató reformok jelei? Az „alternatíva", az a másik a maitól eltérő változat, amelyet ők szeretnének megteremteni, vagy kikényszeríteni. De hogyan? Ez a harmadik és a legnehezebb kérdés. Új puritánok? Elvetik a veszélyesnek kikiál. tott atomenergiát, a gazdasági termelés-növelés ember- és természet ellenes hajszáját; ki akarják terjeszteni az emberi jogokat (például azzal, hogy a lakás nélküli fiataloknak joguk legyen szanálásra ítélt házakat elfoglalni). A hadsereget — mondják - minden további nélkül, teljesen le kell szerelni. Valami új puritánizmussal próbálkoznak. Négy évre választott képviselőiket két évenként váltani szándékoznak és a magas fizetés egy részét a pártnak kell adni. Sok derék és számos naiv követelés szerepel programúkon. Híveik között a legkülönbözőbb típusú emberek találhatók: a csak a természeti környezetet féltő konzervatívoktól a szociáldemokráciában csalódott baloldaliakon át a hajdani maoista töredékpártocskák tagjaiig. Érdekesen fogalmazott egyik vezetőjük: a parlamentben is az utcát kívánják képviselni. Baloldaliak Eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen szembenállnak a kereszténydemokratákkal, bírálják a szociáldemokratákat, de ha egy tartományi parlamentben elkerülhetetlen a döntés, inkább melléjük állnak. Sikerül-e a Zöldeknek megvalósítani tervüket, s e néhány képviselővel bekerülni minden tartományi és a központi parlamentbe, s ott is „az utca", tehát a tömegek hangját képviselni? Nem illeszkednek-e be előbb utóbb jaz évtizedes hatalomgyakorlás során elbürokratizálódott régi pártok sorába? Meg tudják-e őrizni önmagukat és önálló pártkeretüket? Ezt a jövő mutatja meg. A politika realitásának ismeretében egyelőre csak annyi biztos, hogy ily sokféle óhajt, vágyat, nézetet, célt, amennyit ma a „Zöldek” képviselnek, „nehéz” lesz tartósan egy kalap alá vonni. Tatár Imre „Régészeti rejtély” „Kihalnak" a Húsvét-szigete A különös, félelmetes óriásfej bálványairól ismert Húsvét- szigetek rejtélyéről a mai napig nem lebbent fel a fátyol. A titokzatos kőszobrok eredetét még nem fejtették meg a tudósok. Most, meglehet, újabb rejtély készül a távoli utókor számára. A chilei fennhatóság alá tartozó Húsvét-szigetek 2200 lakosa halászatból és a turistákból él. A paradicsomi szépségű szigeteken ugyanis semmit nem termelnek. Chiléből, amely oly messze van ide, mint Spanyolország Kanadához, évente egyszer érkezik egy teherhajó, s a lakosságnak kon- zervet, tartósított élelmiszert, s más fogyasztási cikkeket szállít. Hetenként egyszer repülőgép landol, amely a turistákon kívül kenyeret, tojást, gyümölcsöt és gyógyszereket hoz. Ennyi az egész. így volt ez eddig is, így lehetne továbbra is, ha ... ha nem drágulna állandóan a benzin. Csakhogy a repülőjegy ára, amely néhány éve még csak 280 dollár volt, most már 750 dohárba kerül. E miatt rohamosan csökken a turisták száma. 1981-ben már csak 3700 érkezett, alig fele a korábbinak. Az üzemanyag drágulása miatt viszont ötszáz százalékkal megdrágult az élelmiszer. . . Miután a gazdasági életben nincsenek rejtélyek, legfeljebb a régészetben, s mivel a lakosság mind nyíltabban hangoztatja : ha ez így megy tovább, kivándorolnak a szigetről — megeshet, hogy néhány száz év múlva a tudósok már nem csak azon vitatkoznak, majd, hogy miképp^ és miért kerültek oda a kőbálványok, hanem azon is, hogy miért és miképp tűnt el o sziget lakos, sága? (ip) Tét: a biológiai lét Megatonnák és atomrobbanófejek állításáig. Az amerikai MIRV és MARV mintájú rakéták (az egyszerre több robbanófejet hordozó, illetve ezeket külön-külön célra irányító fegyverrendszerek) előbb jelentek meg, mint az ennek megfelelő, vagy velük egyenértékű szovjet hadászati eszközök. Jelenleg mindkét félnek ezer darabnál több ilyen hordozóeszköze van; hatótávolságuk meghaladja az 5500 kilométert. A Földön 12—13 ezer km-es hatótávolsággal gyakorlatilag bármilyen célpont elérhető. Egy-egy interkontinentális ballisztikus rakéta elvileg Az atombomba tűzgömbje Hirosima felett... és a szerencsétlenséget túlélt egyik csalqd sérült tagjai kölcsönös ellenőrizhetősége, a SALT-megállapodásokban vállalt kötelezettségek kölcsönös betartásának figyelése. A nemzeti eszközök, vagyis a felderítő műholdak erre kiválóan alkalmasak. Segítségükkel centiméternyi pontossággal meghatározható, hogy hol vannak a rakétasilók. Ennélfogva olyan helyszíni ellenőrzésre, mint amilyenre az amerikaiak törekednek, nincs szükség. A Szovjetunió, amint ezt Gromiko külügyminiszter az ENSZ idei, rendkívüli leszerelési ülésszakán bejelentette, a nukleáris leszerelés érdekében kész arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia ügynökség ellenőrzése alá helyezze békés célú atomberendezéseinek egy részét, a nukleáris erőműveket és a kutató-reaktorokat. Nem hajlandó azonban ajtót-kaput nyitni a katonai felderítésnek, miközben az amerikaiak mindenáron fokozzák hadászati támadó fegyvereik rejtettsé- gét, igyekeznek megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni űrfelderítésüket. A szovjet—amerikai „kétcsatornás” genfi tárgyaláson bármiféle előrehaladáshoz legalább a kölcsönös bizalom minimuma kellene. A Reagan-kormányzatot illetően erős a gyanú, hogy a tárgyalás látszatát keltve, a párbeszédet csupán az elkövetkező öt évre kidolgozott nagyarányú fegyverkezési program álcázására használják fel, nem törődve azzal, hogy zsaroló manőverük tovább taszítja az emberiséget a nukleáris háború szakadéka felé . .. Serfőző László alezredes P. Nitze amerikai (balra) és J. Kvicinszki szovjet delegációvezető a genfi hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyaláson. Mosolygásukból korai lenne levonni bárminő következtetést. Einstein jó harminc évvel ezelőtti szavai napjainkban még megdöbbentőbben hat- nqk, mint annak idején: „Nem tudom egészen pontosan, melyek lesznek a következő háború fegyverei. De azt tudom, mik lehetnek az azutáni háború harci eszközei: a nyíl és a bunkó”. A világhírű fizikus tévedhetetlenül jósolta meg, milyen súlyos, az egész emberi civilizációt fenyegető veszéllyel kell szembenéznünk a 80-as és a 90-es években. Az olyan fogalmak, mint a ballisztikus rakéta, a kilo- és megatonna, a nukleáris robbanófej ma már az újságolvasók számára teljesen megszokottak, bár kevesen tudják pontosan, hogy mit jelentenek: közvetlen tapasztalat — szerencsére — nincs, a fantázia pedig itt nem segít, Eddig még senkisem élt át általános rakéta-atomháborút a Földön, senkinek nincsenek tehát közvetlen „élményei" az eddig ismeretlen pusztító erejű fegyverek tömeges alkalmazásáról. Talán csak Hirosima és Nagaszaki szerencsétlenül járt túlélői tudják, hogy mit jelent az atombombázás. Dehát az a két atombomba, amelyet 1945 augusztusában az amerikai légierő ledobott a két japán városra, egyenként „csupán” 20 kilotonnás volt. (Egy Kt = ezer tonna trinitrotoluol — TNT — hagyományos robbanóanyag energiája.) Mi ez ahhoz a fantasztikus készlethez képest, amely napjainkra a nagyhatalmak arzenáljában felhalmozódott? A szorzószám: 10000 Szakértők becslése szerint a különböző típusú és rendeltetésű atomfegyverek robbanóereje az idén elérte az 50 ezer megatonnát. A felhalmozás - bár ennek katonai szempontból többé semmi értelme — változatlanul folyik. Hogy némi elképzelésünk legyen arról, mekkora romboló energiát képvisel ez az „overkill”, vagyis a „túlgyil- kolási kapacitás”, elegendő figyelembe vennünk az átszámítási értéket. Eszerint egy megatonna azonos egymillió tonna TNT-vel. Az említett 50 ezer megatonnányi készlet körülbelül tízezerszer múlja felül a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyagot! Az eddig előállított legnagyobb nukleáris bomba száz megatonnós, ilyennel azonban sohasem végeztek robbantási kísérletet. Sok mindent elárul, hogy a Hirosimára ledobott „Little boy”-nak, „Kisfiú"-nak becézett uránbomba szokatlanul nagy tömegű, mintegy 5500 kilogrammos volt, viszont az ennél tízszer nagyobb hatású, mai 200 kilotonnás nukleáris töltetek — a technikai korszerűsítés folytán — alig több mint 150— 200 kilogrammosak. Jelenleg egyetlen hadászati bombázó, vagy interkontinentális rakéta képes olyan atomrobbanóerőt célba juttatni, mint amennyi robbanóanyagot 1939-től 1945-ig a hadviselő felek összesen bevetettek. Ezzel a vernei fantáziát messze felülmúló gyilkos készlettel alig néhány óra alatt meg lehet semmisíteni a földi életet. Az USA lépései Egy több nukleáris robbanófejjel felszerelhető amerikai interkontinentális rakéta, alatti inditóállásban Joggal merülhet fel hát a kérdés: az USA által erőltetett fegyverkezési verseny vajon nem lépett-e át minden ésszerűségi határon? Hiszen az atomháború — mivel az emberiség biológiai létét tenné kockára — győztes megvívása szinte lehetetlen. A 70-es évek eleje óta a két vezető nukleáris hatalom, a Szovjetunió és az USA katonai erőviszonyai nagyjából kiegyenlítődtek. Azóta mindkét félnek megvan a kölcsönös megsemmisítési képessége és ezen az amerikai fölényszerzési törekvés sem változtathat. Bár a két fél erőmérlegében - a nukleáris robbanótöltetek vagy a hordozóeszközök mennyiségét és minőségét tekintve — lehetnek és vannak különbségek, a hadászati egyensúlyon ezek semmit nem változtatnak. A megatonnák és a nukleáris robbanófejek összehasonlításánál szembetűnő, hogy az Egyesült Államok mindig elsőnek lépett a fegyverkezési verseny magasabb fokára. így volt ez az első hidrogénbomba kipróbálásától a több atomtöltettel felszerelhető rakéták rendszerbe akár többtucat nukleáris töltet továbbítására alkalmas. Mindegyikük lehet 100, 200 vagy 400—600 kilotonnás. A NATO kódjelzéssel SS—20-as- ként számon tartott szovjet rakéta például három robbanótöltettel van felszerelve, s mindegyikük külön-külön célra irányítható, az SS-18-as tíz robbanófejet hordozhat. A hadászati rendeltetésű amerikai tengeralattjáró-fedélzeti, vagy a szárazföldi telepítésű, földrész-közötti rakéták ugyancsak többtölte- tűek, hatótávolságuk ugyancsak többezer kilométer. Nagyarányú korszerűsítésük, sőt egészen új típusú rakétaatomfegyverek — mint amilyen az MX és a Trident—2-es — rendszerbe állításának előkészítése most van folyamatban. Gromiko ajánlata Elsőrendű kérdés itt — szovjet—amerikai vonatkozásban — a hadászati fegyverek
