Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-16 / 284. szám
Szombati interjú Buda Gáborral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesével a lakásgazdálkodásról ■ ■ - * - ■■■ A lakásprobléma megoldása hazánkban továbbra is kiemelt társadalmi, politikai leír adat, amint azt az MSZMP XII. kongresszusának határozata megerősítette. Ennek alapján és szellemében hozta meg a közelmúltban ismertetett döntéseit a Minisztertanács a lakásellátás és -gazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos intézkedésekről, s hagyta jóvá az ezzel ösz- szefiiggö miniszteri rendeleteket. Ezeket a kérdése-, két tárgyaljuk a mai nappal kezdődő interjúsorozatunkban. ■ * — Elsőként azt kérdeztük meg Buda Gábortól, q Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesétől: melyek voltak a most hozott kormányhatározat előzményei? — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a lakáshelyzet hazánkban az elmúlt években számottevően javult. Nemcsak mennyiségi javulásról beszélhetünk, hiszen felszereltségben, komfortfokozatban, sőt még a lakások méreteiben is jelentős a fejlődés, minden létező gondunk ellenére. A ^lakásépítés- eloszlás-, használat gyakorlata azonban az utóbbi években már nem felelt meg az 1970-ben elfogadott elveknek, és ezt sokoldalú, jogos bírálatok érték. Az elosztás és a fenntartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a lakosság, illetve a lakosság különféle rétegei között. Ez szükségessé tette, hogy tovább lépjünk, mert a változó körülményeknek megfelelő, hatékony lakásgazdálkodási gyakorlat még nem alakult ki. — A tanácsrendeletek elkészítésének melyek a főbb rendező elvei? — Első helyre kívánkozik az a már korábban említett tény, hogy a célcsoportos lakásfejlesztés rugalmatlannak bizonyult. Nem mozgósította kellőképpen a lakosság anyagi eszközeit, sőt bizonyos mértékig kivárásra ösztönzött. Ezek ismeretében tehát indokolt és szükségszerű a tanácsok lakásgazdálkodási tevékenységének a fejlesztése; nagyobb önállóságot kell kapniuk a lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában, a lakáscsere feltételeinek megteremtésében, q mennyiségi-minőségi követelmények kielégítésére irányuló erőfeszítéseikben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ö feladatuk a területi lakáspolitika teendőinek a megalapozása. Nagy felelősség ez. Hiszen a rendező elveket a helyi körülményekben és lehetőségekhez igazodóan., és alaposan kell végiggondolni. Hogy példát mondjak: Ózdon fl tanácsok új feladatai (1.) vagy Bácsalmáson, Kőszegen vagy Mátészalkán, más-más a helyzet, hiszen e települések és lakosságuk körülményei között lényegesek a különbségeit. Te- hát a tanácsoknak a maguk illetékességi területén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és cselekedniük. — S néhány konkrétum e nehéz „lecke" jellemzésére? — Például az, hogy a középtávú és ezen belül az éves terveikben is komplexen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a korszerűsítés egyenrangú, s egymással összefüggő céljait. A másik fontos tényező, hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismeretében maguk határozzák meg, hogyan kívánják a lakósigényeTermészetesen és még sok egyéb. Éppen ezért a tanácsok megkapják azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi formációk, az építőipari kapacitás, a közmű lehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatainak alkalmazását. Megint csak példával élve: nyilvánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van házgyár, vagy ahol o lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott, ahol esetleg e jellemzőknek oz ellenkezője érvényes, tehát ahol, mondjuk, csak hagyományos technológiával, vagy éppen házilagos módszerrel kedFelújítás alatt a Sallai utcai hátak Fotó: Proksza L, két a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát eldönthetik, mennyi pénzt használnak fel új lakások építésére, mennyit személyi tulajdonú beépítésű területek előkészítésére (ami egyébként, úgy gondolom, a korábbinál helyenként több figyelmet érdemel), mennyit felújításra, mennyit közművesítésre és más támogatásokra. Ismét hangsúlyozom a differenciáltság fontosságát. Mert egészen mások lehetnek az igények, s a lehetőségek olyan településeken, ahol főként csak bérből, fizetésből élők laknak, és más a helyzet ott, ahol jövedelmüknek nem a bér az egyetlen vagy éppen a meghatározó forrása. Ezt azonban éppen a helyi tanácsok tudhatják a legjobban, tehát mi sem indokoltabb, mint hogy övék legyen a döntés joga és felelőssége. — De ahogy mondani szokták, erősen „belejátszik" az építőipar helyzete, állapota is. vezőbb a lakásépítés. De még egy településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — Lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének pénzügyi, megvalósítási formáit és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták de mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva; q lakossági teherviselés. Ennek a lehetőségeit és természetesen tűrési határát is nagy felelősséggel kell felmérni.. — Mi a megoldás? — Az, hogy nem elég deklarálni a tanácsok abbéli kötelezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anyagi feltételeket is. Átgondolandónak tartom a telkek használatba vételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható formációkat. — Milyen intézkedések várhatók a lakásfenntartás fejlesztésére? — A főbb rendező elvek kö- zés tartozik, hogy fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a használati értéküket, ki keil alakítani a lakbér- övezeteket, továbbá q lakbérek helyi differenciáltságának elveit és mértékét. A lakbérmegál- lapítások nyomán előfordulhatnak reklamációk, fellebbezések, de ezzel együtt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható és kikerülhetetlen munkát. Meg kell keresni q fenntartás anyagi forrásait, és egyeztetni a szükségletekkel. — A közvélemény érdeklődésének homlokterében álló intézkedésektől milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki és hosszabb távon juthat csak érvényre. A helyi szervek önállósága sokirá- hyúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és a fenntartás arányai az igazságosabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben támogatni kell hogy a lakásépítés belső aránya mennyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legyen a saját szervezésű, vagy a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság így feltehetően aktívabban együttműködik majd a helyi tanácsokkal... — Ez kívánatos is. Alapja az a tény, hogy a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helyi településpolitika kialakításában, ami segítheti az élet- körülmények javulását és visszaszoríthatja azt a szemléletet, mely szerint elég, ha mindent az államtól várunk el. E szemléletváltozás nem puszta óhaj, hanem éppen a megváltozott helyzet teremthet hozzá feltételeket. Ugyanis a lakosság számára nem lesz mindegy, hogy lakására, vagy lakóhelyének környékére mennyire vigyáznak, hogyan védik, ápolják, hiszen ami létrejön, az egyre nagyobb mértékben saját munkájának és anyagi tehervállalásának eredménye, amelyben mindenkor számíthat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre Első az élelem A képen csontsovány, megtört tekintetű férfiak, és felpuffadt hasú gyerekek maréknyi főtt rizsért állnak sorba, valahol Afrika éhség-övezetében. Egy villanásnyira megáll kezünkben a kanál. dúsan megrakott asztalunkra meredünk. Csak egy pillanat az egész, aztán jóízűen falatozunk tovább Peregnek a híradó eseményei, nem hagyva időt az elmélkedésre. A gazdag, sőt a gazdagsági gondok alatt nyögő országokban is orvosok és háziasszonyok agyafúrt fogyókúra recepteken törik a fejüket; békés korszakunknak szinte „népbetegsége” lett az elhízás. Közben nem telik el nap, hogy valahol, öreg földrészünktől távol, emberek százait, ezreit ne pusztítaná az értelmetlen éhhalál. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint ma a világ táplálkozási kalóriaellátottsága nem kevesebb, mint tíz százalékkal haladja meg azt a szintet, amelyre a megfelelő, egészséqes táplálkozáshoz szüksége van. Mégis sok százmillió ember tartósan éhezik, mert kozmikus gyorsasággal fejlődő korunkban az élelmiszerek elosztása nem felel meg a szükségleteknek. Vajon van-e ennél égbekiáltóbb ellentmondás? Hiszen ez az egyenlőtlenség az élet feltételétől, ha úgy tetszik, lehetőségétől foszt meg embereket. Október 16-án különösen élesen vetődik fel ez a kérdés mindkét földtekén. Beszélnek, írnak róla, és évről évre megújul a remény, hogy a szavakat tettek követik Az ENSZ megalakulása óta ugyanis október 16. élelmezési világnap. Idén a nemzetközi szervező bizottság első hallásra talán nem sokat modnó mottót talált: „Első az élelem". Ha belegondolunk, nagyon is időszerű és helyénvaló a jelmondat. Az emberiség jelenkori gondjai- bajai között a világ gazdagabbik része azért tesz erőfeszítéseket, hogy legalább megőrizze elért eredményeit, egyebek között életszínvonalát. A gazdasági visszaesés avagy stagnálás azonban az elmaradott, természeti csapásoktól is sújtott országokban közvetlenül az életet fenyegeti. Pedig a harmadik világ nem csekély eredményeket ért el — különösen az utóbbi két évtizedben —, hogy kiszabadítsa magát a kiszolgáltatottság hálójából. Csökkent az éhező emberek össznépességhez viszonyított aránya. A fejlődő országok évente több mint három százalékkal tudták növelni mezőgazdasági termelésüket, ami jelentős lépés az önellátáshoz vezető útón. Ez is közrejátszott abban, hogy o világ élelmiszertartalékai elérjék az évi szükséglet tizennyolc százalékát. Mégsem javult alapvetően a helyzet, aminek több oka van Az egyik, és alapvető, a mérhetetlen pazarlás. Az enyhülési folyamat megtorpanásával csökkentek o külföldi segélyprogramok, és a gazdasá gi támogatás más, időt álló, hosszabb távra szóló formái is. Ezért következhetett be, hogy idén a Szaharától délre a huszonnegyedik órában érkeztek meg a FAO által szorgalmazott segélyszállítmányok. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete tanulmányt készített arról, hogy várhatóan miként alakul a mező- gazdaság fejlődése az ezredfordulóig. Az egyre növekvő távolság ellenszereként alapvető beruházásokra lenne szükség o fejlődő országokban, ami azonban külső segítség nélkül elképzelhetetlen. A becslések szerint évi ötmilliárd dolláros támogatás mellett megvalósulhatna a nagyszabású fejlesztési program. Hallatlanul magas összeg, ám szinte eltörpül a fegyverkezési kiadások meHett. Nem csekély a tét: ha ezt a pénzt világméretű összefogással elő lehetne teremteni, reális lenne az esély arra, hogy megszűnik az éhezés a világon. Első az élelem. A tőmondat célt, programot, felelősséget jelöl, Kijelentő módja ellenére felszólít arra, hogy fogjunk össze egy kiáltó ellentmondás leküzdéséért. Nem általában, hanem konkrét segítségnyújtásra ösztönöz minden egyes embert. Gazsó L. Ferenc Szouő Vettük... Válaszok, intézkedések Térjünk vissza ismét azokra a témákra, amelyeket az elmúlt hetekben tettünk szóvá. Mi történt az észrevételek, javaslatok után? Pécsi, Ivov-kertvárosi szülők nevében tettük szóvá, hogy a Nevelési Központban, az iskolai büfében árusítsanak iskolatejet. Sok a kisdiák, aki csak ebédel az iskolában. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat azonnal intézkedett: már reggel 7 órától kinyitják a büfét, ahol poharas tejet, kakaót, péksüteményt és tízórais süteményeket vásárolhatnak a gyerekek. S milyen a napi forgalom? Általában 100—150 pohár tej, illetve kakaó kel el. A Nevelési Központ iskoláiba pedig majdnem háromezer gyerek jár, közülük mintegy 1300 a napközis. Szintén élelmiszer. Olvasóink panaszolták, hogy a pécsi ABC áruházakban csak akkor szállítják háztól házig a csomagot, ha valaki ezer forintnál többet költ el, pedig - így az olvasó — sokan szívesen vállalnák a fuvarköltséget is, csak vigyék haza a csomagot. Az Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál megtudtuk: Pécsett, a Kalinyin úti és a Szőlőskert melletti ABC kivételével valamennyi áruház vállal ingyenes házhoz szállítást ezer forint feletti vásárlás esetén. A vásárlói reklamáció után minden boltot értesített a központ arról, hogy teljesítse a vevő kérését, vagyis a fuvar- költség lefizetése mellett szállítsák ki az árut, s ne ragaszkodjanak az ezer forintos értékhatárhoz. Az elmúlt másfél hónapban nem érkezett ilyen kérés. Bizonyára azért nem, mert nem olcsó a fuvarköltség — vállalatnak sem. Panaszolták olvasóink, hogy a pécsi Konzum Áruház élelmiszerosztályán kevés a bevá- sórlókosár. Ma is az. Az áruház minden évben öt-hatszáz új kosarat vásárol. Idén nem kaptak a műanyag fajtából a MÜÁRT-tól, ezért fémkosarakat vásároltak, s ezeket rendszeresítik oz első emeleten. További tervük, hogy a harmadik szintre a könyvesboltokból már jól ismert mélyebb, műanyag kosarakat vásárolnak. S ezzel mindegyik szintet megkülönböztetik a kosarak szerint is. A baj az, hogy ez öt—hatszáz új szerzemény évente, el is megy az eltűnt és tönkretett kosarak pótlására. Még szeptember elején tettük szóvá, hogy nincs csap a Mandulás ivókútján. Aztán hírül adtuk, hogy ismét használható a kút, A hírből kimaradt, s térjünk vissza rá, hogy három vállalat, a MÉV, az MSZB és a Pécsi Vízmű azonnal jelentkezett, s a városi tanács szakmunkásai .rögtön rendbe is hozták a kutat, amelyhez így már tartalék csap is van. A városi tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa óva intett, hogy ismét szóba hozzam ezt a csapügyet. Miért? Elmondott egy hasonló esetet. Malomvölgyben is állandóan gond volt az ivókúttal. Rendszeresen tönkretették a csapot. A tanács erre kútházat épített, igen ám, de rendszeresen eltűnt a vödör. Most szivattyús kutat állítottak fel, ez. megy rendszeresen tönkre . . . Szóvá tettük, hogy lassan halad a Hunyadi úti szanálás, az út mellett, a járdán halmozódik a törmelék, o félig bontott házak fala dől, Az UNIBER körülnézett és talált egy magánvállalkozót, aki aránylag olcsóbban, s reméljük október végéig elszállítja a törmeléket. Említettük, hogy a Pécsett több helyen felállított tájékoztató térképek - amelyek egyébként jó útmutatók a városba látogató turistáknak - hiányosak: hiányzik róluk az a pont, ahonnan az idegen tájékozódik, elindulni kíván. Azt a választ kaptuk, hogy annak idején, amikor kihelyezték ezeket a táblákat, nem lehetett tudni, melyik hova kerül, ezért utólag mór be is jelölték a tájékoztató pontokat. Többször szóltunk arról, hogy nem jók, nem használhatók az autóbuszmegállók menetrendtáblái. A megoldáson dolgoznak a Volánnál. Gazdasági munkaközösséget hoztak létre, amelynek alapvető feladata lesz a táblák gyártása, pótlása. Készítettek egy szitanyomó gépet, amelyen legyártják a tájékoztatót. A prototípusokat már megcsinálták. Panaszkodtunk a zsúfolt autóbuszok miatt is Lvov-Kert- városban és a belvárosban. A Volán elismeri, hogy a kritika helytálló. Amit ma tenni tud: ott, ahol a forgalmi viszonyok lehetővé teszik, csuklós buszokat állít be, tette ezt a 31-es, 23-as, 47-es vonalán, s tervezi a 30-as járatnál is. Csakhogy a kiöregedett szóló buszok pótlására nem érkeztek még meg az új járművek. A legfrissebb információk szerint szalagon vannak az új járművek, s a Volán Tröszt ígéretet tett arra, hogy elsőként a pécsi vállalatnak szállítják az új buszokat. Vissza-visszatérő téma a konténeres szemétszállítás. Szeptemberben kétszer is szóltunk róla. A Petőfi és a Kolozsvár út környékén ugyanis kint vannak az úttesten, ezért panaszkodtak a lakók, a házfelügyelők, másutt meg amiatt, hogy az autósok ott parkolnak, ahol a konténert kellene kiállítani. A lakosság, a PlK és a Köztisztasági Vállalat vitájában, úgy tűnik, most rendeződik a helyzet: (1) a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat azt kifogásolta, hogy nem lejtősek az említett utcákban a járdaszegélyek, ezért törnek a konténerkerekek, s ezért állnak az edények az úttesten. Nos, megrendelték a járdaszegélyek átépítését, ami valószínűleg elkészül az év végéig. (2) A városi tanács elhatározta, hogy egyes utcákban, a szemétszállítási rend ismeretében, várakozni tilos táblákat tesznek ki. A tiltás arra o két-három órára vonatkozik, amíg a szemetesautók dolgoznak. A pécsi forgalomirányító lámpák nap mint nap bosszúságot okoznak az autósoknak. Hol működnek, hol nem, s az utóbbi időben rendszeres a meghibásodás. Számtalan magyarázatot kaptunk: baj volt a szinkronrendszer adóegységével, itt és itt a javítás folyamatban van, Pestről jöttek szakemberek és ennél meg ennél az utcánál megjavították. Aztán kezdődik újro az egész. Persze tény az is, hogy a rendszer előre nem látható okokból elromlik, ezt meg is értenék az autósok, de az állandó javítgatások, meghibásodások már érthetetlenek, nem keltik a biztonságos közlekedés érzetét, inkább azt, hogy komo lyabb bai van a közlekedési lámpák körül. A későbbi félreértések elkerülése végett mondjuk, hogy a következő hetekben 2—3 órás tervezett üzemszünet lesz a KPM csomópontokban. Új égőket vásárolt az igazgatóság, amelyeket tizennyolc csomó.- pontban szerelnek be: az új égők 2500 órás üzemelésre készültek, az eddigi lámpák csak ezer órát bírtak. G. M. HÉTVÉGE 3.