Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-15 / 283. szám
1982. október 15., péntek Dunántúlt napló 3 A vártnál többen jelentkeztek Az öncélúság kudarcot hoz Kukoricacimerezés a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi építőtáborában II diákok nyári építőtáborozásának mérlege A munka eredménye megfelel az országos átlagnak A népművelőnek az élettel kell lépést tartania Beszelgetes egy fiatal tanársegéddel Mint minden évben, az idei nyári építőtáborok zárása után is elkészült a diákok nyári munkájának értékelése. A KISZ Baranya megyei Bizottságának az 1982. évi építőtábori feladatait a KISZ KB Titkárságának 1981. október 26-án elfogadott határozata, a külföldi testvérmegyei kapcsolatok és a Szeged-Pécs közötti környezetvédelmi építőtá borozók cseréje határozta meg. Hogy az épitőtá borok létszáma teljes legyen, 3170 fő jelentkezését várták. Ebben az évben azonban ennél többen vették ki részüket a nyári munkából: Baranya megyéből ösz- szesen 3463 fő. Ez azt jelenti, hogy - ami a létszámot illeti - 109,2 százalékos teljesítményt nyújtott a megye fiatalsága. Az országban ezen a nyáron összesen hat központi építőtábor működött: Csepelen, a Duna Mgtsz-nél, a Békéscsabai Konzervgyárban, Vépen, a Pest megyei ÁÉV-nél, a Középületépítő Vállalatnál és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban. E hat központi építőtáborba, ahová az ország minden részéből érkeztek a diákok, Baranyából 3129 közép- iskolás utazott el. Ezenkívül pluszként még két építőtábor munkájában vettek részt a baranyaiak: a Debreceni Konzervgyár második turnusát nem tudta teljes létszámmal biztosítani Békés megye, így negyvenkilencen odautaztak; emellett 33 diákot küldtek a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói közül Siófokra, ahol ebben az évben rendezték meg első alkalommal a vendéglátós szakmai építőtábort. Külföldi építőtáborba ötvennégyen mentek: három országba lehetett jelentkezni: Bulgá. riába, Jugoszláviába és az NDK-ba. S végül néhány éve Szeged és Pécs között környezetvédelmi cseretóbori megállapodás van, ennek értelmében 198 baranyai diák volt nyári munkán Szegeden. S még egy adat: 3900 fő érkezett nyári építőtáborba Baranyába más megyékből. A Baranya megyei KISZ Bizottság által mozgósított építőtáborokban, a százhetvenhárom fős vezetőség tag. jai között sajnos csupán tizennégyen voltak, akik tanárképző főiskolásként vettek részt ebben a munkában. Ezen az arányon a jövőben feltétlenül javítani kell. Általánosságban megállapítható, hogy valamennyi nyári építőtáborban a teljesítményben elérték az országos átlagot, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban pedig — csakúgy, mint az előző években - 130-140 százalékos eredményt értek el más megyékhez viszo. nyitva. Végezetül annyit, a tapasztalatok azt mutatják, a táborvezetőségek és az üzemeltető gazdaságok kapcsolata a munkavégzésben is, valamint a nevelési programban is kielégítő volt. A Tanulófiatalok Megyei Tanácsa is megtárgyalja legközelebbi ülésén az 1982. évi építőtáborozás tapasztalatait, valamint a jövő évi erre vonatkozó elképzeléseit. D. Cs. Amikor először belépett a szentlőrinci művelődési házba, friss magyar—angol szakos diplomával, valószínűleg nem hitte, hogy végleg a népművelés, közművelődés mellett kötelezi el magát. De jól szerette volna csinálni, amit vállalt, s megtanulta új szakmáját — olyany- nyira, hogy ma már tanítja is a jövendő népművelőket. Idén szeptemberben nevezték ki egyetemi tanársegéddé K/e/sz Terézt; a JPTE Tanárképző Karán lévő közművelődési tanszéki szakcsoport munkatársa lett 28 évesen. — Tulajdonképpen „visszatértem" ide, hiszen itt végeztem a magyar—angol szakot 1977-ben. Abban az évben, amikor bevezették a végzősök számára a pályázati rendszert. A szakomon nem hirdettek állást, így végül is kényszerűségből megpályáztam egy olyat, amit ének-népművelés szakosnak hirdettek. Elfogadták a pályázatomat, s így lettem a szentlőrinci művelődési ház igazgatója, ahol 1980. december 31-ig dolgoztam. így kerültem kapcsolatba a köz- művelődéssel, ami végül is a hivatásommá, legfőbb érdeklődési területemmé vált. — Ez azt jelentette, hogy egy új szakmát kellett megtanulni, új tudományággal kellett megismerkedni? — Igen, és én szerettem volna jól csinálni. Míg a művelődési házban dolgoztam, lehetőségem nyílt az ELTE népművelődési szakára jelentkeznem. Tavaly fejeztem be a hároméves kiegészítő szakot. Közben megváltozott a munkahelyem: 1981. január 1-től a Megyei Művelődési Központban dolgoztam, egészen mostanáig; a művelődési otthonok hálózati módszertani csoportjának voltam a főelőadója. S most szeptember 15-ről tanítok a közművelődési tanszéken.- Milyen tantárgyakat tanít?- Elsősöket és másodéveseket tanítok művelődésszociológiára, a közművelődés intézményrendszere nevű tárgyra és kommunikációelméletre. Ez utóbbinál nagy előny, hogy annak idején magyar szakot végeztem. Ezenkívül speciál kollégiumot is kell tartanom, idén az életmód és művelődés témájával foglalkozót vezetem. S végül meg kell szerveznem egy tudományos diákkört. E- mellett természetesen én is a „nagy olvasások” időszakát élem. A jövőben pedig szeretném megírni a doktori disszertációmat. örülök, hogy fölajánlották nekem ezt az állást, ez egy lehetőség a számomra, s mindig is szerettem volna tanítani.- Egyidöben kifejezetten divatos volt népművelőnek lenni. Mintha ez a lelkesedés az utóbbi időben alábbhagyott volna.- Igen, a népművelőhöz nálunk valamiféle romantikus kép társul, azonban a közművelődés feltételrendszere hiányos, s egyre kevesebb ember vállalja ezt a hivatást. Mert a feltétel- rendszert nem lehet romantikus prófétizmussal pótolni. Ezenkívül mi a magas művészetet terjeszteni kívánó népművelést örököltünk — és ez nem megy. Aki ezzel a szándékkal áll egy közösség elé, az hamar megkeseredik, mert sorozatos ku- karcok érik. Nem lehet mindjárt ilyen igényekkel föllépni; a népművelő munkáját is annak a közösségnek a mindennapjai határozzák meg, amiben él. Az teljesen irreális, hogy valaki közösségi „fóruméletet" teremtsen egy községben, csak úgy, a fórumélet kedvéért. ■ A közösségteremtés csak akkor sikerülhet, ha a népművelő legelőször az ott élők konkrét életében akar segíteni, legfontosabbként a normális munkakultúra kialakításában. (gy eljuthat addig, hogy az emberekben hiányérzetet keltsen. Az a cél, hogy az emberek jöjjenek rá maguktól, hogy eddig valami hiányzott az életükből. Hogy konkrét példát mondjak: nem mindjárt Thomas Mann-nal kell lerohanni valakit, hanem hagyni, hogy a népművelő közreműködésével rájöjjön: igenis hiányzik neki, szüksége van Thomas Mannra. — Tehát tulajdonképpen egy jó népművelő munkája valamiféle szolgáltatásból indul ki: abból, hogy az emberek napi munkájukhoz és életükhöz alkalmanként igénylik a szakembert, az információt, s ha ilyet fölkínálnak nekik, ez föl is kelti érdeklődésüket. Éppen azért, mert érinti őket, megkockáztatom, néha anyagilag is. — Igen, s így lehet fokozatosan eljutni a célhoz. Egy népművelő azért kezdeményez, hogy azután mások kezdeményezzenek. A cél, az embert olyanná tenni, hogy a társadalmi gyakorlatban ne a dolgokat elszenvedő alany, hanem cselekvő és társadalmat alakító személyiség legyen. Mindezt a közművelődés nem kényszeríti ki — nem is tudná —, csak e mellé áll. Ezzel nagyon fontos tisztában lenni, mert sok esetben a leendő népmyvelők- nelr is még mindig elég zavaros fogalmaik és elképzeléseik vannak erről a pályáról. Pedig, ha eredményt akarunk elérni, akkor fokozottabban reálisaknak kell lennünk. Dücső Csilla I smét egy hétig ültem az ügyeleti telefon mellett és tapasztaltam, a Dunántúli Naplónak ez a szolgáltatása igen népszerű lett az olvasók körében. A segítségkérésen — és ha módunkban áll — nyújtáson kívül sok bejelentés, tájékoztatás áramlik be hozzánk ezen a telefonon keresztül. Sokszor olyan, amiről az illetékeseknek nincs tudomásuk és köszönetét mondanak, amikor továbbítjuk feléjük a lakosság észrevételeit. Mint ahogyan valószínű nem tudnak arról a Távfűtő Vállalatnál, hogy a Münnidh Ferenc utca és a Szupermarket környékén a hálózatszerelők két helyen is nyitva hagyták az aknát. Valószínű a DÉDÁSZ illetékes csoportvezetői sem tudják, hogy dolgozóik az Ágoston téren lévő, földbe süllyesztett transzformátort dolguk végeztével nem fedték le, nyitva állt napokig. És azt sem tudják, hogy az itt lévő újságárus — emberféltésből, nehogy baleset történjen — ezért telefonált a közvilágítási csoportnak, ahol egy hölgy közölte, nem rá tartozik, hívja a hibabejelentőt. A telefonáló hiába kérte, hogy szóljon ő, mivel1 úgyis egy házban vannak, meg hogy jobban tudja ki az akinek szólni kell, a hölgy rendíthetetlenül közölte: nem rá tartozik. ^ A hiánycikkek miatt is számtalanszor csengett telefonunk. Kiderült, nemcsak az gond, ha valami egyáltalán nincs, hanem az is, ha valamiből szegényes a választék. A tréning és lányka tornaruhák választékszegénységét nem szabad figyelmen kívül hagyni a testnevelő tanároknak sem. Több szülő panaszolta kétségbeesetten, hogy nyár óta képtelen beszerezni azt a tornatrikót, amit az iskola kér. Mert válóban szép és bizonyos szempontból fegyelmező célú az iskolánként egyöntetű sportfelszerelés. (A világon mindenütt így van, egy-egy iskolának megvannak a színei). Addig azonban, amíg a gyártó, vagy a kereskedelem (ki tudja kinek a mulasztása?) nem biztosítja a kellő választékot, nem kérhetik, hogy minden gyerek egyforma trikót vásárolhasson, nem várhatják el a szülőktől, hogy hónapokig talpaljon érte hiába. Azaz talán mégis lenne megoldás. Mint ahogyan a központi elosztótól, a Sportruházati Mintateremből megtudtuk, semmi akadálya nem lenne, hogy a tornaiklubokhoz, sportegyesület ékhez hasonlóan maguk az isákláik rendelnék meg a kívánt színű és fazonú felszerelést, és hogy ne az iskola foglalkozzék kereskedelemmel, valamelyik bolttal biztosan meg lehetne egyezni az árusításról. Talán arra is megoldást lehetne találni, amiről óvodás gyerekek anyukái panaszkodtak, mégpedig, hogy havonta egy százas csomag papírzsebkendőt kel| bevinni az óvodába. Ez nem is lenne probléma, csakhogy nem lehet kapni, és havonta ismétlődik a kálváriajárás boltról boltra. Senki sem vitatja — a szülők sem — hogy a legpraktikusabb, a teghigié- nikusabb megoldás a papírzsebkendő, Nem is volt addig gond, amíg folyamatos volt az ellátás. Megkérdeztem mi lenne, ha a Piért, amikor éppen nagyobb szállítmány érkezik, ellátná az óvodákat, a szülők pedig boldogan kifizetnék. Az egyik óvoda vezetőnője azonban elmondta, szigorúan tilos bármire is pénzt szedni a szülőktől. Azt senki nem tiltja meg, hogy a szülők ne járkáljanak hetekig, hónapokig hol tornaruhákért, hol papírzsebkendőkért? Sarok Zsuzsa A beszámoló taggyűlések elé A Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezeteiben megkezdődtek az előkészületek a pártélet fontos eseményére, a beszámoló taggyűlések megtartására. (Az oktatási intézményi és a színházi pártalapszervezetek, igazodva a tanítási és játszási évhez, a jövő év májusában adnak számot tevékenységükről.) Azokon a helyeken, ahol több alapszervezetet irányító pártvezetőség van, az alapszervezeti beszámoló taggyűlések előtt összevont taggyűlésen, vagy indokolt esetben küldöttértekezleten adnak számot munkájukról a vezetőségek. A beszámoló taggyűlések középpontjában természetszerűleg a pártvezetőség beszámolója áll, melynek számba kell vennie az alapszervezet éves tevékenységét. E beszámoló elkészítése azonban nem kizárólagosan a pártvezetőségek feladata, részt szükséges vennie benne valamennyi kommunistának. A pártvezetőségek tagjai egyrészről előzetesen elbeszélgetnek a párttagokkal, s összegezik az így kapott információkat, javaslatokat, észrevételeket és bírálatokat, másrészt pedig a párttagok a pártcsoportokban készülnek fel a beszámoló taggyűlésekre. A pártcsoportülésen elsődlegesen a pártcsoport tevékenységét kívánatos elemezni, de itt is megfogalmazódhatnak az egész alapszervezetet érintő, a vezetőség munkáját mérlegelő vélemények. A beszámoló taggyűlésre való készülésben a pártvezetőségeknek elsődlegesen a működési terület politikai viszonyait, változásait kell felmérnie, hogy a taggyűlésen kellőképpen elemezhessék, minősíthessék azt. Ez egyaránt vonatkozik a gyárak, üzemek alapszervezeteire és a hivatali, intézményi, területi kommunista közösségekre. Természetes, hogy a termelési pártszervezeteknél a beszámoló tartalmazza az éves tervek teljesítésének pártellenőrzését, segítését; hogy elemezze az exportnövelő, importcsökkentő gazdasági tevékenységet, vegye górcső alá a takarékosság, a kezdeményezés helyzetét. A hivatali, intézményi pártszervezetek és pártalapszervezetek vizsgálják meg, hogy milyen mértékben és eredményességgel vettek részt az alapfunkció teljesítésében, milyen lehetőségek vannak a lakossági kapcsolatok, az ügyintézés, a- szolgáltatás szintjének emelésére, a takarékos gazdálkodósra. A területi pártszervezetekben vizsgálat tárgyát kell képeznie a területpolitikai kérdéseknek, melybe éppen úgy beletartozik az ellátási helyzet, mint a nyugdíjas párttagok élet- körülménye. S végezetül, minden pártvezetőségnek számot kell adnia az ideológiai tevékenységről és a kádermunkáról. A beszámoló taggyűlések megtartásáig egy hónap van vissza, ez az idő elégséges az alapos felkészüléshez párttagoknak, pártcsoportoknak, pártvezetőségnek egyaránt. Megyénkben november közepétől december közepéig lesznek a beszámoló taggyűlések: az előkészületekről, s magukról a taggyűlésekről is tájékoztatjuk olvasóinkat. B. L.
