Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-13 / 281. szám

e Dunántúlt napló 1982. október 13., szerda Horgászat | HorgÓSZ­vizek őszi halasítása flz első tízezres fekvőkéményes vadásztársasági fácánnevelő megyénkben Vadászat Horgászkezelésű vízzel ren­delkező egyesületeink most már ismerik azt a rendelkezésükre álló összeget, mely az őszi ha- lasításba felhasználható. Hogy milyen halfajból mennyit he­lyezzünk ki, azt az üzemtervek részletesen meghatározzák, csak a többletkihelyezésekről kell dönteni. A horgászvizek népesí- tésének mértéke, összetétele vizenként változó, az arányokat igen sok tényező határozza meg. Meghatározó természetesen a területi engedélyekből származó pénzbevétel nagysága, ami a területi jegy árának és a víz látogatottságának függvénye. A halárak emelkedésével ál­talában nem növekedtek ará­nyosan a területi jegyárak, ezért számolni kell azzal, hogy nemes halból az egy horgászra jutó fogható mennyiség kevesebb lesz az elmúlt évekénél. Ve­gyünk egy példát. Ha az éves területi engedély ára 600,— Ft, ezért az egyesület 10 kg körüli pontyot tud vásárolni, ami ha méretes, 8-9 db-nak felel meg. De a területi jegyek árából kell még fedezni a ragadozóivadék (csuka, süllő) vásárlását, az esetleges takarmányozás költsé­gét, a halőr bérét, valamint a gazdálkodással összefüggő egyéb költségeket (csónakok fenntartása, épületbérlemény, szivattyú-, csónakmotor üzemel­tetés, lékelés, vízinövényzet-ir- tás, műtárgy-karbantartás stb.). E példából látható, hogy a hor- gószfogás pontycentrikus szem­lélete a jövőben nem tartható fenn, vagy ha igen, az nagyon sokba kerül. Ilyen körülmények között természetes, hogy ahol az 1 ha-ra eső horgászlétszám már igen magas, az arányos fogáslehetőségek érdekében meghatározzák az évente egy horqász által kifogható nemes­hal darabszómot. ami átlago­san nem lehet több, mint a be­fizetett területi jeqy árából vá­sárolható hal. A horgászlétszóm évről évre nő, a horgászkezelésű vizek nagysága nem változik. A me­gyében néhány egyesület már eljutott odóig, hogy a kezelé­sében lévő,' belterjesen kezelt vizterület nagyobb mértékű hal­kihelyezést nem bír el, ezért a tagként jelentkező horgászokat nem tudják felvenni, illetőleg részükre területi engedélyt biz­tosítani. Az egyesületeknek és az In­téző Bizottságnak is jogában áll az üzemtervben engedélye­zett területi engedély darabszá­mán felüli igényt elutasítani. Ez is a fellazult horgászfegyelem szilárdításának egyik eszköze lesz. Jövő évben például az IB- kezelésű vizekre — elsősorban a Pécsi-tóra — sokan nem fognak kapni éves területi engedélyt, mert az igény meghaladja a ki­adható darabszómot. Természe­tesen elsősorban azoknak kell keresni új horgászvizet, akik nemcsak horgászrendbe ütköző szabálytalanságokat vétettek, hanem azoknak is, akik ezt el­tűrték, és azoknak, akik maga­tartásukkal, durva, vagy egy­mást sértő megjegyzésekkel, szemeteléssel a horgászat etikai szabályait megsértették. Az egy főre jutó halfogás nö­velése. csak jelentős területi en­gedély-áremeléssel lenne bizto­sítható, ezt pedig lehetőleg el kell kerülnünk. Másik megoldás a méretes ponty melletti kétnya- ras ponty saját felnevelése, mellyel a fogható darabszám megtöbbszörözhető. Vállalni kell azonban a horgászoknak, hogy amíg nem nő be méretesre, né­hányszor a horogra akad és vissza kell engedni. Ehhez pedig meg­értő, fegyelmezett tagság kell, aki tudja, hogy a kétnyaras ki­helyezés azonos pénzért na­gyobb fogási lehetőséget bizto­sít. Ennek az arányát úgy cél­szerű megállapítani, hogy az őszi kihelyezésnek legalább egyharmada-egynegyede két­nyaras legyen, ami rendszeres takarmányozás mellett nyár vé­gére méretessé válik. Már most, az őszi telepítés ismeretében felül kell vizsgálni az egyesületi vizek horgász- rendjeit, szükség esetén a ru­galmasabb gazdálkodás érde­kében azokat módosítani lehet, nem célszerű azonban a gyako­ri változtatás. dr. Kovács Zoltán I B-titkár Vadgazdálkodásunk fejlődése az élőhelyi változások követ­keztében megköveteli a mes­terséges fácántenyésztést és ennek egyes fázisait A mester­séges fácántenyésztés nem új keletű, ősidők óta ismeretes és a fácán elterjedése a telepítés folyamán honosodott meg ha­zánkban is. Megyénkben már a század elején híres mestersé­ges tenyésztés folyt Sellye és Szigetvár környékén. Ez több mint fél évszázadon át feledés­be ment és másfél évtizeddel ezelőtt kezdtük meg vadásztár­saságainknál újra a mestersé­ges fácántenyésztést. Ennyi idő­nek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a legfontosabb feltétele­ket meg tudjuk határozni, ame­lyek a mesterséges fácán te­nyésztéséhez mai körülmé­nyeinkben szükségesek. A kö­rülmények ismeretében meg kellett találni a legalkalma­sabb technológiát és ehhez a szükséges intézkedéseket. Itt el­sőrendű szempont volt, hogy a zavarmentes búvóhely, a meg­felelő összetételű és mennyisé­gű táplálék biztosítósa, az egészséges ivóvíz, az emberi és állati kártevés eltűrhető szint­re való csökkentése és lelkiisme­retes, hozzáértő szakember, aki akarja és képes a mesterséges fácántenyésztés megoldására. A felsorolt legszükségesebb fel­tételek bármelyikének hiánya a mesterséges fácántenyésztést előreláthatóan bizonytalanná, sőt valószínű ráfizetésessé te­szi. A fenti szempontok figyelem- bevételével megyénkben három vadásztársaságnál megépítet­tük a fekvőkéményes fácánne­velési nevelőházat és ezt a módszert tartjuk a legeredmé­nyesebbnek. Ebből a legna­gyobb kapacitású a Magyar- mecskei Nimród VT nevelőhá­za, amely 10 ezer darab napos­csibe nevelésére van tervezve. Ez évben a kapacitás nem lett teljes egészében kihasználva, mivel az igényelt 10 ezer da­rab fácáncsibéből a MAVOSZ árpádhalmi vadgazdasága csak 7200 naposcsibét szállított le a késő tavaszi hideg időjárás kö­vetkeztében lecsökkent tojáster­melés miatt. Ez a mennyiség is biztosan fedezi a befektetett pénzösszeget, megfelelő külföl­di levadásztatás, és a belföldi levadászás és értékesítés bevé­teleiből. A nevelőházban a jól meg­épített kemence, a vastag tég­lafalú fekvőkéménnyel a neve­lés első napjától kezdve bizton­ságosan elégíti ki a csibék hő­igényét. üzemeltetése energia­takarékossági szempontból is rendkívül kedvező, mivel a ke­mence égésterében mindenne­mű éghető anyag hasznosít­ható. Az emberrel (gondozók) való minimális érintkezés, valamint a szabad kifutó, a közel termé­szetes biotópban való mozgás korán kialakítja a vadmadár repülőkészségét és egyben me­nekülési készsége is hamarabb kialakul. A korai természetes élettérben való mozgás lehe­tővé teszi a madarak számára jelentős mennyiségű természe­tes rovartáplálék felvételét, amely magas biológiai értéké­nél fogva fokozza a madarak fejlődését, erőnlétért és az sem közömbös, hogy jelentős takar­mánymegtakarítást érünk el. Ezek a szempontok a Ma- gyarmecskei Nimród VT nevelő­telepén teljes egészében érvé­nyesültek. 30 hektár területű az a vadászerdő, amelyben a levadászás megtörténik. Ezt részben olyan ősgyepes legelő veszi körül, amely alkalmas a fácán reggeli és esti időszak­ban történő kifutására és moz­gatására, másrészt a helyi ter­melőszövetkezettel csatlakozó földterületeken megállapodá­suk alapján olyan növényi kul­túrát termesztenek, amely a fá­cánnak búvóhelyet és táplálé­kot biztosít. Ez mellett az etető utak és a kialakított etető gyű­rűk folyamatos takarmányozás­sal biztosítják a telepített vad­madár helybentartását. Az etető utakon a madarak reg­geli és délutáni órákban töme­gesen jelennek meg és esti föl­gallyazásra visszamennek a tömbösített erdőterületre. A vadásztatás gazdaságossá­gára két külföldi vadászcsopor­tot fogad a vadásztársaság, ahol minden lelőtt fácánért 300 Ft-os árat lehet elérni. Erre 1000 darabot terveznek, mely 300 ezer forintot jelent pénz­bevételüknél. Ezt követően to­vábbi belföldi vadásztatást foly­tatnak, amelyből az értékesí­tésre kerülő lőtt fácán darabja 100 forintot hoz a vadásztársa­ság pénztárába. Ez mellett tel­jes egészében kielégítik a va­dásztársasági tagoknak a vadá­szati idényre a kompetencia igényüket. A mesterséges fá­cántelepítésnél követelmény, hogy az illetékes hatóság en­gedélyével december, január hónapban a fácántyúkot is lőj- jék, mivel a következő évi tele­pítésnél a letelepített mennyiség 50 százaléka ugyancsak tyúk 'esz és ez egy adott területen túlzott sűrűséget hozna létre. A Magyarmecskei Nimród VT fekvőkéményes fácánnevelési módszerét megyénk valamennyi vadásztársaságának ajánljuk és minden vadásztársaság ennek bevezetésével teljes vadászati szórakozást biztosít tagjai ré­szére és ha megfelelő nagyság­rendben folyik a mesterséges tenyésztés, úgy a gazdaságos- sági eredmények sem marad­nak el. Farkas János Bélyeg Hazai és külföldi újdonságok Bölöni György (1882-1959) író és publicista születésének centenáriumára a posta októ­ber végén 1 800 300 fogazott és 5700 vágott példányban kétforintos bélyeget ad ki, amely a Pénzjegynyomdában készült, Vagyóczky Károly gra­fikusművész tervei alapján. * A magyar bélyeggyűjtők ál­talában a svájci Zumstein Európa-katalógus alapján bo­nyolítják a cseréket. Most je­lent meg a mű 1983. évi ki­adásának első kötete. A má­sodik, amely a szocialista or­szágok bélyegeit tartalmazza, nyomdatechnikai okokból nem, csak egy füzet, amely az elő­ző kötet lezárása utáni kibocsá­tásokat és az árváltozásokat közli. ♦ Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság gyűjtői­nek közös kiállítását rendezik meg október 8—17. között a MABÉOSZ székhazában. A hely­színen alkalmi postahivatal mű­ködik.-f Az Évfordulók-Események ’82 sorozat keretén belül Október 13-án- bocsátja forgalomba a posta a 200 éves a Műszaki Egyetem elnevezésű bélyeget. Zsitva Szabolcs grafikusművész tervei alapján, többszínű of­szetnyomással a Pénzjegynyom­da készítette. * A második világháború után Németországban, Meissenben, az akkor forgalomban lévő hat- pfenniges, Hitler-ábrájú bélye­geken az arcképet Németország megrontója szövegű felülnyo­mással tüntették el. Tekintve, hogy a készlet kicsi volt, vi­szonylag kis példányban kerül­tek postai forgalomba. Az utób­bi években aukciókon mind na­gyobb az ilyen bélyegek iránt az érdeklődés és értékük is emelkedik. Megállapították, hogy nagy részükön a felülnyo­más hamis, sőt akadtak olyanok is, amelyeken még a bélyeg is hamisítottnok bizonyult. Restaurálás Több ezer éves leletekre bukkantak nemrégiben a tiszaluci feltá­rások alkalmával, az őskori leletek a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor műhelyébe kerültek. Képünkön Szegedi József egy drótváz segítségével valósággal újjáépíti a kőkori cserépedényt. Világlapja Régiségek A millenáris évforduló lázá­ban égett az ország. Lapkiadói tervekkel fejében gyalog indult el egy fiatalember. Tolnai Si­mon Nagyváradról a fővárosba. Elsőként a Képes Családi Lapok nyugalmát bolygatta fel tervei­vel, ahol csak előfizetők százai voltak. Olyan lapról álmodott, mely ezrek kezébe jut el. Két évig járta az országot vasszor­galommal, előfizetőket — és a jövendő olvasók igényeit — gyűjtve. Az ezredforduló küszöbén — 1895-ben — jegyezte első évfo­lyamát a magáról elnevezett Tolnai Világlapja. A megjele­nés első éveiben kézikocsikon szállították a példányokat a fő­postára. A növekvő népszerűség következtében azonban szűknek bizonyultak a- terjesztési és nyomdai lehetőségek. Megszületett Tolnai új, kor­szakalkotó elképzelése: nyom­Tolnai dakombinátot kell alapítani. A Dohány utca 12—14. alatt épült fel 1912—13-ban az ötemeletes újságpalota, amely negyven éven át otthont adott Tolnai Si­mon szellemi és nyomdaipari tevékenységének. Saját maga csupán egy könyvet írt A bűvé­szet könyve címmel, de hát valóban bűvész is volt. A fővá­ros akkori, legjobb műépítészei tervezték, kivitelezték a sajtópa­lotát. Újnak számított akkor a saját villamosáramfejlesztő-te- lep, a gőzfűtés és melegvíz- szolgáltatás. Es a hatalmas szuterénben a Wörner-féle nyomdagépek (köztük az első mélynyomó rotációsgép, a vá­gó-, hajtogató- és fűzőgépek), melyek óránként négyezer pél­dányt állítottak elő a „boszor­kányos ügyességű” szedőgépek közreműködésével. Érthető módon Tolnaihoz gyü­lekeztek a legjobb nyomdászok a biztos megélhetés reményé­ben. A 30. évfordulón Móricz Zsig- mond írta a jubileumi számban: „Harminc év óta látom, hogy ez a lap a... magyar világot tisz­ta, becsületes és jó írásokkal látja el. Az alföldi tanyákon, a kazlak alatt, a kedves kis mű­helyekben s a kúriákban ... ez a lap a legkedvesebb szórakoz­tató és tanító fórum, amely har­minc éve fáradhatatlanul hord­ja a tudás és az öröm igéit." Beleforgatva a bekötött évfo­lyam példányaiba, ötven év távlatából a történelem bonta­kozik ki a mai búvárkodó előtt, már a címekből is: Erzsébet ki­rálynő halála (1898), Az angol- búr háború (1899), Munkácsy Mihály halála (1900), A Nobel- díj első nyertesei (1901), A Wright-testvérek sikeres repülé­se (1902), A Párizsi Nagyáruház égése Budapesten (1903), Jókai Mór a ravatalon (1904), Az orosz—japán háború (1905), Rá­kóczi hamvainak hazahozatala (1906), Gróf Zeppelin léghajó­jának nagy sikerei (1907), A messinai nagy földrengés (1908), Blériot átrepülte a La Manche-csatornát (1909), Mik­száth Kálmán halála (1910), Török—olasz háború Tripoliszért (1911) , A Titanic katasztrófája (1912) , Szerb—török—bolgár há­ború (1913), A világháború ki­törése (1914), Prsemysl ostroma (1915) , I. Ferenc József halála (1916) , Megkezdődik a gép- és gázháború (1917), Gróf Tisza István halála (1918), aztán a Tanácsköztársaság, Horthy be­vonulása Budapestre, és így to­vább, Mussolini 1923-as fasiz­musának jelentkezéséig, a né­metországi fasizmus megjelené­séig. A nyomdaépület A gépek ontották a lapok százezreit. A Tolnai megálmod­ta technika egyre jobban a há­borús hisztéria szolgálatába ke­rült. Tolnai ekkorra már meg­öregedett. Nem vette észre, hogy az Európa egén gyülekező viharfelhők az ő életművét is veszélyeztetik. 1941 után már korlátozták ki­adói tevékenységét. Magyaror­szág 1944 márciusi német meg­szállása után a nyilasok kezébe került, majd a Gestapo depor­tálta. Utolsó útját hasonlóan tette meg az elsőhöz: 1944-ben gya­log ment a mauthauseni gáz­kamrába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents