Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-02 / 270. szám
Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával n VI. kongresszus küszöbén A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban VI. kongresz- szusára készül. A kongresszuson az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? - kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglévő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tagjainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügyi állomásokon, a segélyhelyeken, a tisztasági mozgalomban, a véradás szervezésében, a különböző szociális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári' védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — És a számszerű növekedés — a szervezet életének bármely vonatkozásában - az ön véleménye szerint minek köszönhető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kong.- resszus óto, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisztázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi alapok teremtették meg a gyakorlati fejlődést. Természetesen igen nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számára kínálja a vonzó és értelmes munka lehetőségét. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszuson kapott határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal és önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását. Erre hívott fel az V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Kérem, lejtse ki, mit ért az említett gazdagodás alatt? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy tevékenységünket tudatosan sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szükséges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a probléma- érzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezésekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lesz hely ebben a beszélgetésben, de első helyre kívánkozik például Vas megyei szervezetünk 1979-ben indított munkája, a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatásáért. És az idén már 17 megyére „ragadt” át a jó példa. És ugyancsak vosi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házibeteg-gondozás lehetőségeinek, új formáinak felkutatásában, alkalmazásában. Nógródban az idős emberekről való gondoskodásban született szervezetünknek értékes kezdeményezése, Pest megyében a családgondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfeszítések. Mindezeket, természetesen, kongresz- szusunk elé fogjuk tárni, meg fogjuk vitatni. De a konkrét eseteknél is fontosabb talán rámutatni a társadalomban meglévő sokirányú, intenzív segítőkészségre, amelyet a'társadalmilag fontos célok szolgálatába állítani, okosan mozgósítani és szervezni, ez a többi közt a mi feladatunk. — A Vöröskeresztnek tehát egyfajta kapocs-szerepe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az az őszinte politikai-emberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Amikor a VI. kongresz- szuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, aminek nem örülhettünk. — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tanfolyamokon, a továbbképzéseken, az előadásokon ... — Igen, de más dolog felismerni, megértetni és meggyőződésünkké tenni valamit, és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni, és a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja, hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez korszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik. így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunkciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rászorulók. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröskereszt minden korábbinál szélesebb- körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi testületéiben, sőt irányításában. Ön például alelnöke a Nemzetközi Vöröskereszt legfelső irányitó testületének, az Állandó Bizottságnak, tavaly hazánkban rendezték meg - 24 ország szervezete képviselőinek részvételével — az úgynevezett európai regionális konfeyenciát. Mind több magyar szakember vesz részt a Vöröskereszt nemzetközi szerveiben és testületéiben. Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak p változásra és változtatásra olyan kérdésekben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott elvet — amelynek, mint említettem, mi az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága tennivalóik megfogalmazását, illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mindez idáig az intézményi jelleg volt a jellemző, s mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért széliünk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logikus, magától értetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szervezeteiben és nemzetközi testületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita, sőt harc tárgya. Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával a rászorultak segélyezésében. 1975- ben zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szorgalmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vörös- kereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre ... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munkamegosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése. Cserhalmi Imre A pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat idén is megtartotta hagyományos nyugdíjas találkozóját az Olimpia étteremben. A központi gyáregység 330 nyugdíjasát Gulyás József vezérigazgató köszöntötte,,majd az ízletes vacsora közben az étterem zenekara és Peák János magyarnóta énekes szórakoztatta az egyre jobb kedvűvé váló közönséget. Valamennyi lakossági ügyet egy helyen intéznek Két éve működik a komlói ügyfélszolgálati iroda Törökszentmiklós után az országban az elsők között, és Baranyában elsőként alakult meg a komlói Városi Tanácson az ügyfélszolgálati iroda 1980 feb. mórjában. A törökszentmiklósi modellhez hasonlítva a komlói irodát, létrejöttében alapvető különbség az, hogy Komlón nem fokozatosan, hanem egyszerre oldották meg a lakossági ügyintézéssel kapcsolatos munko- szervezés ésszerűsítését, összevonását. Érintette a városi tanács valamennyi osztályát, gyökeres változást hozott az állam, igazgatási munkában: valamennyi, a lakossággal kapcsolatos ügy egy helyre került, s ezzel párhuzamosan létrehozták a központi leíró és iktató irodát Gyorsabb ügyintézés Két év után sem beszélhetünk befejezett munkaszervezésről: éppen a nyáron rendezték át teljesen az irodát. Az biztos, hogy valamennyi külső változás, akár a bútorok cseréje, akár az előadók ültetési sorrendje hat az ésszerűbb, és gyorsabb ügyintézésre. Napokat takarítanak meg egy-egy új módszer bevezetésekor amely segíti az ügyintézők munkáját, és ami a legfontosabb, a nyertes minden-' kor az ügyfél, aki nem képzett az államigazgatási kérdések, ben — problémája van. Az ügyfélnek problémája van. S. általában nem határolja el bajait esetleg gyámügyi, szociális, lakás, vagy adóügyekre. Segítséget kér a tanácstól. Ezt a segítséget eddig sokan, sokféleképpen nyújtották neki. Különböző osztályokon, különböző előadók. Járt egyik emeletről a másikra, egyik előadótól a másikig. Közben hivatalos papírokat kértek tőle, adatokat, okAz állampolgár panasszal jön, segítséget kér iratokat — újabb erdeietek, újabb előadók. Hetek telhettek el, amíg az osztályok között körvonalazódott a probléma lényege, amelynek megoldásához mindenki adhatta a maga részsegítségét. Hogy van ez ma Komlón? Az ügyfél ma egy helyre megy. Mondjuk családi problémája van. Az irodában egymás mellett ül a szocális, gyámügyi és a lakásügyi előadó. Lényegében bármelyikhez fordulhat, ott helyben továbbadják egymásnak, megbeszélik az ügyet. Amelyhez nem a panaszostól kérnek adatokat, hivatalból értesülnek a legfontosabb dolgokról. Az irodával egyidőben vezették be a népességnyilvántartás lyukkártyás rendszerét: az előadónak kéznél vannak a gyámügyi, lakásügyi, adó és szociális adatok. Aztán az ügy. intézők helyben kérnek egymástól információkat saját nyit. vóntartásúkból. A tanács osztályairól ugyanis lekerült az irodába az összes lakossági ügyekkel kapcsolatos hatósági munka. És a központi iktató, valamint leíró iroda létrehozásával megszűnt a szakigazgatási szervek iktató és leíró munkája. Mit jelent ez a gyakorlatban? 1980-ban még 19 547 dokumentumot iktattak, 1981-ben 17 770-et Egy év alatt kétezer- nyi iktatást spóroltak meg. Ugyan felmérés nem készült, de aki cseppet is járatos az állam- igazgatási ügyekben, tudja hogy ez a kétezer nem-iktatás napokkal lerövidítheti az akta útját. Csak egy példa: a közterület foglalását szabályozó engedélyezési ügyből annak idején kétszázat intéztek évente s mindezt nyolcszázszor iktatták, amíg az akta végigment az engedélyező osztályokon. Tulajdon. képpen ez a kétszáz — nyolcszáz ügy volt Ma valóban csak kétszázat jelent. Rövidebb az akta útja ügyfélközpontúk a komlói iroda, s közvetve az ügyfelek érdekeit szolgálja az is, hogyha az ügyeket intézők elégedettek a .munkahelyi körülményeikkel. A balatonfüredi irodában szerzett tapasztalatok is segítették a városi tanács vezetőit a nagy. terem berendezésének átalakításában. A nyári átépítés alkalmával megoldották, hogy minden előadó saját „kuckóban" dolgozzon, s méqis megmaradjon a terem nyitottsága. Mindenkinek saját polcrendszere, lámpája van, hamarosan minden íróasztalra külön telefon jut. Külső formájában ma már valóban az ügyfeleket és az ügyet is itt intézhetnek el ha- gálja az iroda. S ez lehetőséget biztosít a munkaszervezés továbbfejlesztésére, azért is, mert a létszám növelésével már nem tudják megoldani a soron következő feladatokat Tervezik az épület előterében működő információs iroda munkakörének 'bővítését. Itt már 1974 óta azonnal elintézik a legfontosabb mindennapi ügyeket, a lakcímbejelentéstől a különböző engedélyek kiadásáig. Valószínűleg néhány adó- üavet is itt inté7tietnek el hamarosan a kérelmezők. Csökkentik az irodában a félfogadási időt. elsősorban azért, hoqy az előadóknak több idejük le- qven egy-egy panasz kivizsgálására. Ami ma nagy gond Komlón, nem kéovisel eqyséaet az ügyfélszolgálati iroda. Az üavintézők felelősséaqel tartoznak az iroda vezetőiének és az anyaosztály vezetőiének egyaránt. Megmutatkozik az eHent- mondás az aláírások kérdésében is. Bár naav előreléoés történt. az első évben mégis rendkívül bonyolult volt: az építési üqyekkel foglalkozó előadó határozatait például a műszaki osztály vezetője írta alá. Ma mór 'bátrabbak az osztályvezetők az aláírási jog átadásában, ami természetesen növeli az ügyintézők önállóságát, felelősségérzetét. Am lerövidíthetné az akta útját az is, ha felülkerekedhetnének az ágazati szemléleten, a túlzott speoializácián. Ezek már azonban olyan szervezeti kérdések, amelyek megoldásában nemcsak másutt, Komlón is keresik az új utakat. G. M. HÉTVÉGE 3.
