Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-11 / 249. szám

Szegedi anziksz Tisza-part — új rakparttal és úszóházakkal Három lyuk a jegyen > « Amikor először vettem jegyet és szálltam buszra, magától értetődő természetességgel ke. Zeitem a bilétát. Aztán egy­szerre csak rádöbbentem, hogy bár sárga autóbuszon utazom, pesti típusú jegyet pesti típusú készülékkel kezeltem. Hoppá! A jegyen rajta a közismert Vo. lán-embléma! Mondjak még valamit? Csak emlékeztetném a naponta bosszankodó pécsi autóbuszutast, hogy annak ide­jén elutasító merevséggel mondták: a Volán sose veszi át a pesti szisztémát, mert... - és jöttek esőstől a kifogások A szegedi Volán átvette. Ugyan miért? ,-■ íí. —W Szökőkút az egyetem előtt sokfelé a kiülő-teraszokot, az utcai árusító standokat, ame­lyek — állítom - nem rontják, inkább színesítik a városképet. A lassan születő harmadik kör­út- egy részlete fél szélesség­ben már létezik a Tarján-város- részben - jóval szerényebbnek tűnik, talán a házgyári házak puritánságától is. Mert itt már nem lesznek díszes homlokzatú, míves erkélyű, sarokkupolás pa­loták ... Virág az erkélyen Ha már házgyár, hadd mon­dok el három dolgot az emlí­tett Tarján-városrész kapcsán. A hotelszoba erkélyéről nézve minduntalan építészismerősöm mondása járt az eszemben: „Amit mi ma csinálunk, az két kaszasuhintás — egy ötemeletes és egy tízemeletes ..Néha, bizonyos nézőpontokból pécsi igazolását is látjuk ennek, há> nem a lapos Szegeden .. . Va­lóban, két hosszú, kilométernyi fal állja útját a távolabbi kilá­tásnak. Ez volt az egyik. A má­sik a loggia. Az, ami kész be­tonhéjjal jön ki a házgyárból (nálunk a panelüzemből). Itt­hon sose értettem, miért kell a térelemnek teteje is legyen, ha egyszer ott van fölötte a másiknak az alja. Hót persze, hogy nem kell! Szegeden csak a legfölül lévőnek van körben betonhéja. Van viszont a mell­véden előregyártott virágvályú, ami egyfajta késztetés a lakó. ra: virógosítsa az erkélyét. És a vályúk nagy többségében van is virág, ez pedig egy egész városrész arcát megszépíti. A harmadik: Tarján elején a busz­ról leszállva egy táblának men­tem neki. Nagy térkép volt a városrészről, megjelölve azt a pontot, ahol éppen a táblát nézem. Ezután már könnyen eltájékozódtam, s mire új infor­máció kellett, ott volt az újabb tábla, aztán a következő . .. Gondolom, tisztában vannak a szegediek azzal, hogy nem­csak a hellyel ismerős „benn­szülöttek” járnak az új város­részben. A szomszéd rétje mindig zöldebb. Ez a régi, bölcs igaz­ság járt minduntalan az eszem­ben közelmúltbeli szegedi nya­ralásomon, amikor a beszélge­téseknél kiderült az illetősé­gem. „Jaj, Pécs!... Az egy csodaszép város... A Mecsek, meg minden...” - áradoztak, mire én - nemcsak a vendég udvariasságától vezéreltetve — a Tisza-parti város dicséreté­be fogtam. Panorámabaszon Azzal kezdem, ami a való­ságban is az első volt. A Klau­zál tér Szeged kisebbik szíve (a nagyobb a Széchenyi tér). Első reggel éppen itt jártunk, amikor hangszóróból jövő hangra figyeltem: „Városnéző autóbuszunk azonnal indul.. Ott is állt a sarkon a városi idegenforgalmi hivatal napel­lenző tetővel fedett panoráma autóbusza. 15 forintért 50 per­cig buszoztattak körbe a város­ban, közben egy fiatal pedagó­gus-idegenvezetőtől (majdnem) mindent megtudtam Szeged nevezetességeiről, alapos eliga­zítást kapva az aprólékosabb ismerkedéshez. Miközben a szöveget hallgattam — hogyan születtek a Víz után a főváros nevű szökőkutak, miért fekete a fekete-ház, melyik ablak mö­gött zajlott le József Attila és Horger Antal nevezetes konf­liktusa stb. - eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt nálunk is volt egy ilyen nyitott busz, ami szép csendben kimúlt, mielőtt hasonló rendszeres idegenfor­galmi szolgálatot teljesített vol­na. Pedig Pécs is tudna 50 percre elegendő nevezetesség­gel szolgálni! Vízi változatot „Szőke Tisza" meg „Ki a Ti­sza vizét issza . . Nos, nem is szőke (a Duna sem kék!), inni pedig?... A szegediek An. na-vizet isznak, szénsavval dú­sítva és hidegen. A híres gyógyforrás a város szívében van, jó meleg a vize és mindig van vendége, poharazó is, üvegben elvivő is. Micsoda üz­let lehetne valami különleges „Anna-poharat” árusítani itt, mint Karlovy-Vary-ban is a hí­res lapos, szivókásakat! S ha nem Anna-vizet, akkor langyos csapi vizet isznak. Először nem értettem, miért folyik a hotel­szobában a hideg csapból is meleg víz, s hogy miért lan­gyos az utcai, éjjel-nappal mű­ködő ivókút vize. Aztán meg­tudtam: termálvíz folyik a csap­ból, s minél tovább, annál me­legebben. És még mi finnyás- kódunk! ... Annál üdítőbb elüldögélni a sok szökőkút valamelyikénél (egy Respighi-epigon takaros zeneművet komoonálhatna Sze­ged szökőkútjairól). A múzeum előtti lírai szépségűnél, a Hun­gária Szálló előtti harsogón termetes vízsugárnál, vagy az egyetem előtti zenélőnél. Leg­szívesebben itt időztünk Szeged sok-sok vendégével egyetem­ben. A kerek medencét három lépcső márványborította ülés­sor övezi, a programozott mű­sorú szökőkút pazar látványt produkál, s míg a víz csobog- zizeg-horsog, a rejtett hang­szórókból magyar zene hang­jai áradtak. A szemet és fület rabul ejtő látványosság kira­gad a rohanásból, s nincs más, csak a víz, a zene és én ... Mekkora a miit? Szeged fiatal város, mosta­nában százéves. Az 1879-es nagy Víz után bámulatos gyor­sasággal csodát produkáltak. A városban kevés olyat látni, ami a Víz előtt is megvolt. A hely- történeti múzeum kőtárában vi­szont láttam román, gótikus és reneszánsz emlékeket, amik ta­núsítják: Szegednek is van múlja, ha nem is kétezer éves. Ami pedig a Víz óta létrejött azt nagy szeretettel védik, gon­dozzák. Van is mit! Olyan pa­loták épültek, amik kárpótlást nyújtanak az árvízben elpusz­tult mezővárosért. Nem sok a műemléktábla, de annál több az, ami együttesek városképi védettségéről tudósított. Ezeket úgy kell megőrizni, ahogy van­nak, változtatni rajtuk nem szabad. A száz év előtti város­építés nagy tette volt, hogy a várost olyan úthálózatra (kör­utak, sugárutak rendszerére) fűzte fel, ami a mai nagyra nőtt forgalomban is állja a sa­rat. Nagy előrelátással állapí­tották meg az útpályák, a jár­dák szélességét, így aztán az utóbbiak könnyedén elbírják A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa előtt (2.) A család védelmében, mindnyájunk egészségéért A Magyar Vöröskereszt csa­ládvédelmi, szociális tevékeny­sége természetesen a párt és a kormány népesedéspolitiká­ját szolgálja, s a különböző okok miatt hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket igyekszik számogatni. A vöröskeresztes szervezetek részt vállalnak a veszélyezte­tett terhes nők felkutatásában, támogatásában. A munkahelyi szervezetek figyelemmel kísérik a terhes anyák védelmét szol­gáló rendelkezések betartását; az egészségre veszélyes mun­kahelyeken úgynevezett „gó­lyaüzemek" létrehozását kez­deményezik; népszerűsítik a szoptatás érzelmi és élettani jelentőségét; támogatják az anyatej begyűjtését, s a tejet adó anyák erkölcsi megbecsü­lésének fokozását. Közös nagy társadalmi prob­lémánk, hogy a családok átla­gos gyermekszóma nem nőtt; a születések száma 1977 óta folyamatosan csökken, a halá­lozásoké pedig emelkedik, fgy történt, hogy 1981 már a tény­leges népességfogyatkozás esz­tendeje volt hazánkban, vagyis a születések száma nem tudta pótolni az elhalálozások révén jelentkező népességveszteséget. A népesedési helyzetet kedve­zőtlenül befolyásolja a válások magas aránya is. Bár nem egyedül vöröskeresztes feladat, hiszen egyelőre egész társa­dalmunk sikertelenül birkózik vele, említsük meg, hogy nem sikerült jelentős változást el­érni a csafacT összetartó ere­jének növelésében. A családok fokozottabb támogatásának és védelmének társadalmi kötele­zettsége mellett ezért kell hangsúlyoznunk a családi kö­zösségek, a szülők, az egyes emberek felelősségét. Segítség öregek tízezreinek Az átfogó népesedéspolitika természetesen magában foglal­ja a népesség egészségi álla­potának javítására, a halandó­ság csökkentésére irányuló tu­datos törekvést, továbbá az idős korúak számára jobb tár­sadalmi, emberi viszonyok ki­alakítását is. Ismeretes, hogy hazánkban a lakosság egyötö­de elérte, illetve meghaladta már a nyugdíjkorhatárt. Ezért a Vöröskereszt is fontos felada­tának tekinti az idős korúakkal való rendszeres foglalkozást; annál is inkább, mert az utób­bi években megnövekedett a magukra maradt idős emberek száma. Ezek közül sokan szo­rulnak gondozásra. Az egész­ségügyi-szociális ellátás külön­böző formáiban mintegy más­fél százezer idős embernek nyújtanak segítséget. Az utób­bi években a vöröskeresztes szervezetek is fokozták részvé­telüket a házi szociális gon­dozásban. Figyelemre méltó az a patronáló munkájuk is, amellyel a szociális otthonokat, az öregek napközi otthonait, a nyugdíjasklubokat segítik. Az ifjú vöröskeresztesek mind általánosabban tapasztalható ház körüli munkája, látogatá­saik a magányosság feloldá­sában jelentenek értékes hoz­zájárulást, miközben pedagó­giai szempontból sem elha­nyagolható módon erősíti a fia­talokban a közösség egymásra utaltság érzését, felelősségét. örvendetesen emelkedett a házi szociális gondozásban dolgozó vöröskeresztes aktivis­ták száma. A mintegy 15 ezer társadalmi gondozó napjaink­ban több mint 35 ezer idős, embernek nyújt rendszeres se­gítséget, miközben persze nem hallgathatjuk el, hogy a való­ságos szükséglet ennél jóval nagyobb. A vöröskeresztes szervezetek az elmúlt eszten­dőkben jelentős akciókat kez­deményeztek az idősek érdeké­ben. A felajánlások új szociá­lis intézmények létesítését, jl- letve korszerű berendezések beszerzését tették tehetővé. Je­lentősek azok a munkafelaján­lások is, amelyeket - szocia­lista brigádok tagjai segítették különböző szociális intézmé­nyek körülményeinek, gondozó tevékenységének a javítását. Többet tenni a hátrányos helyzetűekért! A vöröskeresztes szervezetek értékes felderítő, jelző, javas- lattevő, s részben gondozói munkával támogatják az álla­mi gyermek- és ifjúságvédelmi hatóságokat, intézményeket. A gondozó tevékenység magában foglalja a veszélyeztetett csa­ládok látogatását, a szülőkkel való beszélgetést, s az eseten­ként segélyezésre tett javasla­tot is. Mert bár igaz, hogy szo­cialista fejlődésünk során a veszélyeztetettség több, koráb­bi oka megszűnt, az Ifjúság nevelésével kapcsolatos egyes problémák, s az említett ve­szélyeztetettség egyes forrásai sajnos napjainkban is újra termelődnek. A gyermekek és a fiatalok fizikai, szellemi, erköl­csi fejlődésének bizonyos ese­tekben tapasztalható elmara­dása mellett a csavargó, a garázda, az alkoholizáló élet­mód a leggyakoribb veszély­forrós. Sajátos társadalmi gondo­zásra szorulnak a különböző okok miatt rokkant gyermekek, illetve felnőttek. A Vas megyei vöröskeresztesek kezdeménye­zése nyomán 1980 óta a me­gyék többségében évente meg­szervezik a szomatikuson sé­rült, illetve értelmi fogyatékos gyermekek nyári táborozását. Ennek költségeit társadalmi összefogással, tehát alapvető­en társadalmilag sikerült bizto­sítani. A Vöröskereszt centená­riumára vállalt felajánlások keretében Kiskunhalason meg­valósult a mozgássérült gyer­mekek oktatási-nevelési intéze­te; Tolna megyében úttörőtá­bor létesítését segítették; Haj- du-Bihar megyében fogyatékos gyermekek 80 fős otthonát szervezték meg; Somogy me­gyében kibővítették az egész­ségügyi gyermekotthont; Pest megyében az állami gondozás­ból kikerülő fiatalok Foton épü­lő házának berendezését vál­lalták magukra a vöröskeresz­tesek, természetesen társadalmi gyűjtésből. A hátrányos helyzetűek né­pes rétegét képviselik az el­maradott életmódú cigánycsa­ládok. A cigány lakta terüle­teken működő vöröskereszt­szervezetek megkülönböztetett gonddal foglalkoznak ezek életmódjának, egészségügyi szokásainak alakításával. Bár nagy eredmény, hogy a mun­kaképes cigány férfiak 80—90 százaléka dolgozik, a nőknél még mindig csupán 30 száza­lék a kereső; ez persze rész­ben a kis településeken adódó munkaalkalmak, a gyermekin­tézmények hiányával, részben pedig a kiskorú gyermekek nagy számával is összefügg. S bár a cigánytelepek fokozatos felszámolásával javultak a ci­gányok lakáskörülményei, még mindig túl sokan — mintegy 80 ezren — élnek a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken. A Magyar Vöröskereszt fon­tos feladatának tekinti, hogy növelje a lakosság egészség- ügyi kultúráját, népszerűsítse az egészséges életmódot, s az egészségügyi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésével hozzájáruljon a betegségek, balesetek megelőzéséhez. Az egészséges életmódra nevelés során arra törekszik, hogy ha­tásosabban mutasson rá a do­hányzás, a túlzott alkoholfo­gyasztás, az úgynevezett szen- vedélybeteqségek veszélyeire is. Ú. L. HÉTVÉGE 5. 4

Next

/
Thumbnails
Contents