Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-28 / 266. szám

1982. szeptember 28., kedd Dunántúli napló 3 Új szakmunkásvizsga­szabályzat Keresettek a pécsi is mohácsi ÉPGÉP-gyártmányok Szállítószalagos mixerautó — libiai exportra Folyamatos termelés és exportbővítés Termékszerkezet-váltás, ener­giatakarékosság, gazdaságos tőkés export, folyamatos ter­melés — nem először hallom ezeket az annyiszor hangozta­tott kifejezéseket. Ám Futács Kálmán, az ÉPGÉP pécsi gyá­rának igazgatója a pécsi gyár és a mohácsi gyáregység kol­lektívája elé ezeken túl, sőt ezek megvalósítása érdekében két lényeges szempontot han­goztat beszélgetésünk során oly sokszor: nyugalom és fe­gyelem. Nyugalom és fegyelem? Igen. Az oly gyakran változó körülmények között mindennek ez az alapja. Tehát most ezen múlik minden. A pécsi gyár ez évi termelési terve eredetileg 280 millió forinttal számolt, ezen belül szocialista exportra 14,5, míg tőkés exportra 62,6 millióval. Aztán év elejétől mind két­ségesebbé vált, hogy teljesí­tik-e a maguk elé tűzött célo­kat. Mindinkább érzik egyes, a termelésükhöz nélkülözhetetlen anyagok hiányát Tűvé teszik az országot a szükséges, elfo­gadható minőségű lemezért. Ha sikerül is összekuncsorogni néhány torna 3-as, 4-es le­mezt, annak többsége: hullá­mos, egyenetlen, rozsdás, vagy szaknyelven „revés”. Pedig nyugati exportra csak tükör­sima lemezből készülhet a ce­mentsiló. Az átvevő — eleve, ha nála is pang az üzlet — jobban megvizsgál minden si­lót, mint mondjuk a Merkur- telepen egy hazánkfia az új Ladát. Kényszerből erény Az importkorlátozás újabb leleményességre sarkallja az épgépeseket. A fejlesztést mind jobban az vezérli, hogy mi szerezhető be a belföldi piacon. Például kénytelenek felhagyni a tőkés behozatalból származó, vízzel hígítható fes­tékek használatával. A mohá­csi gyáregységben ilyen tech­nológiára épült a festőműhely. Mivel termékeik műszaki minő­ségére még nem volt panasz, az átvevők a külcsín miatt tud. nak csak reklamálni. (Igaz, néha az Épgép sem tehet ar­ról, ha a hatalmas tartályok a szállítás közben megsérülnek.) Legnagyobb gondja a gyá­riaknak a felületi tisztítás és festés. Mohácson új festőmű­hely építésébe kezdtek, ahol „hagyományos" olajos festék­kel adják meg a tartályok kül­ső mázát. Hogy miért? Mert ilyen festék belföldön is besze­rezhető és az importmegtakarí­tás következtében éves szinten 2,5—3 millió forintos megtaka­rítást érhetnek el. A pécsieknek a betonpum­pák és betonmixerek speciális teherautóra épített gyártmó. nyaik. Ilyen speciális gépkocsit viszont jóideje nem tudnak be­szerezni. Kísérleteztek mór Ro. man, Csepel, Tatra és Rába Az NSZK után Irak, Líbia és Algéria is vevőjük alvázakkal — amilyenhez épp hozzájutottak. Ahány szállító jármű, mind egyedileg annyi­szor módosított kiviteli terv. (A KÖTUKI és más intézetek en­gedélyezési eljárásai, követel­ményei időt rablók, mégis szük­ségesek.) A Rábától idén 30 speciális teherautót rendeltek, eddig alig néhány darabot kaptak. A jelek szerint a Tatra kocsik talán megoldják ezt a reménytelen helyzetet, a ter­mékeket már a Tatra alvázakra tervezik át. Biztos export A pécsi gyár és a mohácsi gyáregység nemcsak építőipari gépeket gyárt. Készíthetnek a betonmixer továbbfejlesztésével 6 köbméteres takarmánykeve­rőt, betonpumpa átalakításával hígtrágya-szivattyút. Mohácson cementsilókat, cementszállító csigákat és egyéb épület-vas- szerkezeteket gyártanak. Pé­csett betontechnikai géplánc gépeit készítik és javítják. Gyártmány, és gyártásfejlesz­téssel jelentősen növelték a tő­kés exportot. A központ li­cencvásárlásai. az ELBÄ céggel — betonmixerek — a Swing céggel — betonpumpák — is a belföldi és nyugati exportigé­nyek kielégítését célozzák. A Ganz Tüzeléstechnikai Gyárá­val kialakított együttműködé­sük terméke a gáztüzelésű gőzfejlesztők gyártása is me­gyénkben folyik. Amíg öt éve csak acélszer­kezetű termékeket exportáltak a tőkés piacra 3 millió forint értékben, ebben az évben már az összes termelésük majd egyharmada hoz devizát az or­szágnak. A szükség és sok-sok külső körülmény törvényt bont. A pécsi és mohácsi üzem idei terveinek első módosítása szeptember elején a termelési értéket 259 millióban, a tőkés exportot 95,3 millió forintban határozta meg. Az újabb kö­rülmények ismét módosították- a realitás talaján maradva — az elképzeléseket szeptember végén. Mégpedig: a termelési érték 270 milJió, tőkés export 104 millió forint. A tervek megvalósításához valóban nyugalomra és fe­gyelemre van szükség. Tudják: a kapkodás nem vezet jóra. Atgooőolt fejlesztés Idei újdonságaik az energia- takarékos gázüzemű gőzfejlesz­tő kazán, a szállítószalagos TRM—6 betonmixer. Az elmúlt évi eredményeik alapján 15. al­kalommal nyerték el az Élüzem címet. Kisvállalkozásokkal is a termelés biztonságát, a minő­ség javítását segítik. Már be­törtek Szíriái és líbiai piacok­ra, idén Irakban és Líbiában dolgoznak Pécsről és Mohács­ról épgépes szakemberek: épí­tőgépeket szerelnek. Az SCT— 120-as cementsilóikból Irak 9, míg Algéria 12 darabot ren­delt ez évben, ök az újabb tőkés vevők a már nagy meg­rendelőnek számító NSZK-beli ELBA cég mellett. Most készítettek munkakö­rülményeikről, termékeikről szí­nes, hangosított, 20 perces fil­met. Abból is kitűnik, hogy büszkék a múltjukra és bíznak magukban, a jövőjükben. Murányi László teher — szállítási gondok Cukorcsomagolás A cukor­hadművelet” Kaposvári Cukorgyár, dél­előtt 11 óra. A répaátvételi főosztályvezető szobájában csend és nyugalom. Mi sem mutat arra, hogy csúcs­szezon van. Az íróasztalon szak­könyvek, a falon lepedőnyi kimu­tatás arról, hogyan alakult a répa cukortartalma, mennyisé­ge 1961 óta. Egy vasúti térkép azt szemlélteti, hol vannak cu­korgyárak Magyarországon, egy másik meq azt, honnan s hogyan jut a cukornak való a gyárba mintegy fél Dunántúlt kitevő területről: Baranyából, Tolnából, Somogybái. A bara­nyai helyeket nagy, piros pon­tok jelzik: Szigetvárról, Szent- lőrincről, Drávátokról, Vajszló- ról, Bolyból, Magyarbóíyból, Mohácsról és Hidasról vasúton jut Kaposvárra az itt feldolgo­zandó répa 60 százaléka. Ho­gyan? Ezt már Putorek Ferenctől, a nagy őszi szállítási hadművelet irányítójáról kérdezem, aki köz­ben „harcálláspontjára” érke­zett. Felelni azonban nem tud, mert munkatársnője nyit be: egy Tolna megyei tsz-ből tele­fonáltak, hogy a szállítást sür­gesse meg a gyár. Alig hogy ez megtörténik, a Somogy megyei Tsz Szövetségtől érdeklődnek, s mikor ők is választ kapnak, ak­kor következek én. — Tizenkilenc ótvevőállomá- son fogadjuk a répát — mond­ja az osztályvezető —, ezek közt az egyik legnagyobb a szente- gát—szigetvári, ahol 16 ezer négyzetméter rakterületen, 5 járműbuktató berendezéssel dolgozunk. — Adatokkal telerótt kimutatást vesz elő. — Eddig 4 ezer 754 vagon répa érkezett, és 320 ezer 460 tonnát várunk méq az idény végéig. Az eddig feldolgozott répa cukortartalma 13,30 százalék. A gyár nem csupán átveszi a tengernyi répát, hanem csaknem mindenről gondoskodik, min­denre ügyel, ami a hosszú-hosz- szú üzemmenetet alkotja vagy veszélyeztetné, kapcsolatban állnak a betakarító-gépsort gyártó szekszárdi Mezőgép­üzemmel, a répát küldő ötven­négy gazdasággal, az utóbbi hetekben pedig elsősorban a MÁV-val és a,megyei Volán-vál­lalatokkal. A szállítás, rakodás legfontosabb pontjain felügye­lőik működnek — megyénkben Pécsett, Szigetváron és Drává­tokon — akik, ha kell óránként, pontosan beszámolnak a hely­zetről. A „hadművelet” szíve- lelke: az irányvonatok. Egynek- egynek Kaposvárra és vissza 24 óra alatt meg kell fordulnia. Ez azt jelenti, hogy ha pl. Mohá­cson reggel beraknak ezer ton­na répát, azt Kaposvárra kell vinni 8 óra alatt, a gyárban ki kell rakni 5—6 óra alatt, hogy a vonat másnap hajnalra újra Mohácson legyen. — Megy, mint a karikacsa­pás? ... Az osztályvezető csöndesen kavargatja három szem kapos­vári mokkacukorral ízesített ká­véját, és elmosolyodik. — Sajnos, ezt nem mondha­tom ... Ez a feszített ütem óriá­si fegyelmet kíván, és minden partnertől nagyon pontos együttműködést. A vasútról csak a legjobbakat mondhatom, de a partner gazdaságok pl. na­gyon rosszul állnak gépkocsik dolgában. Sajnos, a 1_2-es Vo­lán sem tud úgy segíteni, ahogy szeretnénk. E pillanatban egész Baranyában mindössze 11 gép­kocsijuk dolgozik a répafronton. A honvecfséq támogatása nél­kül nagyon nehéz dolgunk len­ne, de az idén ők is csak ok­tóber középe után tudnak majd Az idei tanév végén kerül­nek ki először a szakmunkás- képzőből olyan diákok, akik már a megreformált szakmun­kásképzés szerint sajátítot­ták el a gyakorlati és elmé­leti tudnivalókat. Az új tanév újabb változást hozott: élet­be lép az új szakmunkásvizs­ga-szabályzat. Az új rendelkezést —, me­lyet a Művelődési Miniszté­riumban dolgoztak ki —, szé­les körű előkészítő munka alapozta meg. A szabályzat kidolgozásakor szakmunkás- tanuló intézetek vezetőinek, szakfelügyelőinek véleményét is kikérték. Az elmúlt 10 év­ben ugyanis jelentős válto­zások történtek a szakmun­kásképzésben, különösen az elmúlt években, amikoris több szakmát összevontak és szélesebb ismeretekkel, úgy­nevezett alapszakmákként oktatják. A régi vizsgasza­bályzat előírásai viszont a korábbi képzés követelmé­nyein alapultak, sőt nem volt egységes követelményrend­szer sem. Mindenképp szük­ségessé vált tehát a változ­tatás, hogy a vizsgáztatási módszer is kövesse az új képzési rendszert. A változás leglényegesebb vonásait nézve, elsőre szem­be tűnik, hogy formájában, lebonyolításában közelít a középiskolai érettségi vizsgák lebonyolítási módjához. Ré­gebben az iskola igazgatója és helyettese lehetett a vizs­gabizottság elnöke. A módo­sítás szerint az igazgató sa­ját iskolájánál nem lehet a vizsgabizottság tagja. A vizs­gabizottság elnökét és he­lyettesét a felügyeleti ható­ság jelöli ki. Az új rendelkezés előírja, hogy a társadalmi ismeretek írásbeli és szóbeli vizsgája központi tételek szerint, a gyakorlati számonkérés pe­dig helyileg meghatározott feladatok alapján történik (az érvényes tanterveknek megfelelően). A tanulók szempontjából leglényegesebb változás, hogy a szakmunkásvizsgán csak szakmai tárgyak szere­pelnek, és ezentúl a szak­munkás bizonyítvány kizáró­lag a szakmai képesítést igazoló okmány lesz. Csak a társadalmi ismereti tantár­gyak sikeres vizsgáival együtt jelent végzettséget. Vagyis egyenlő súllyal szerepelnek a szakmai és közismereti tan­tárgyak az értékelésben. (Az eddigi gyakorlatban, ameny- nyiben sikeres szakmai vizs­gát tett egy tanuló, a társa­dalmi ismeretek nem szere­peltek kellően döntő súly- lyal, megkaphatta a végzett­ségről szóló bizonyítványt e tantárgyak nem kielégítő tu­dása ellenére is.) Az új sza­bályzat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a sikertelen írás­beli vizsgát a tanuló kijavít­hatja szigorított szóbelivel. A „Szakma Kiváló Tanulója" or­szágos verseny első hat he­lyezettje - a középiskolai ta­nulmányi versenyekhez ha­sonlóan — mentesül a szak­munkásvizsga alól. Az új vizsgaszabályzat lét­rehozásával azt a célt kíván­ják elérni, hogy műveltebb, szakmailag jól képzett, a gyorsan változó feltételekhez és technológiához gyorsan alkalmazkodni tudó szakem­berek kerüljenek ki az isko­lából. S. Zs. A cukorcentrifuga hatékonyabban segíteni. Répát szállít gyárunk összes mozgat­ható gépkocsija is, de még ezt beleszámítva is szinte csoda, hogy eddig a szállításban nem volt fennakadás. A gyárudvaron édeskés, éme­lyítő szag terjeng mindenütt. Furcsa ellentmondás, hogy az élelmiszeripar legvegytisztább termékét, a 99,8 százalékos tisz­taságú cukrot épp itt termelik, pedig a gyár mindennek lát­szik, csak rendezettnek nem. Érthető ez, ha figyelembe vesz- szük: valamikor ötödannyi ré­pát dolgoztak fel, mint ma, s közben a gyár területe alig va­lamivel növekedhetett. A hatalmas, automatikus ve­zérlésű üzemcsarnokban azon­ban valóban patyolat-tisztaságú minden. Ház László fővegyész kalauzol végig a gyártóvona­lon. Egy behemót tartály: „Lizi”, c diffuzőr bögyébe pillantunk — ebben fő ki a gyalult tökre em­lékeztető apró répaszeletekből a cukor, s tart a különféle tisz­tító, sűrítő, kristályosító beren­dezések felé. A fővegyész két tartály csapját is megnyitja, hogy egy-egy üveglapra mintát vegyen az éppen kristályosodó, szörpös anyagból. — Az idén ki­váló a cukor minősége, évek óta a legjobb — állapítja meg. — S a következő üzemrészben már a zsákok felé viszi a még kis­sé tapadás, de kristályosán csillogó fehérséget a szállító- szalaq. — Hogy bírják a kampány- munkát hétről hétre, pihenő nélkül, a téli hónapokig? — kér­dem ismét Putorek Ferenctől. — Harminc éve a körzetünk­höz tartozó 12 821 hektár vetés- területen 9,37 tonna répa ter­mett átlagosan hektáronként. Ma, nem egészen 10 ezer hek­táron négyszer többet: 37,6 tonnás átlagot termelnek a gazdaságok... Ha reggel öt- től-hattól este tízig is, de bírni kell! Nem mondja ki, de érezteti: édes teher... Varga jártas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents